1994 egyik nagy szenzációja a szakemberek körében már 1991 óta számontartott 3DO volt. A keringô hírekkel ellentétben a 3DO nem egy konzol, hanem ajánlás a hardverre és a szoftverre.
Elsô pillanatban talán kicsit furcsának tûnhet ez a konstrukció a játékkonzolok világában. Trip Hawkins, a 3DO Company vezetôje a számítógépek világából jól ismert stratégiával kívánta meghódítani a játékgép piacot. Cége a 3DO Interactive Multiplayer szabványt dolgozta ki, amely magában foglalja a hardvert és a mûködtetô rendszerszoftvert – operációs rendszert.
Ezek együtt egy megvásárolható technológiát képeznek, amelyet elsôként a Panasonic hasznosított, ôk 1994 januárjában mutatták be az FZ-1 REAL 3DO-t az USA-ban, az elsô 3DO szabványnak megfelelô gépet. Még ebben az évben várható az AT&T és a Sanyo által gyártott 3DO kompatibilis rendszer. Az Európai bemutató azonban egyenlôre még várat magára.
A 3DO Company 1991-ben alakult a fentebb már említett Trip Hawkins vezetésével, aki nem kis sikereket ért el elôzô cégével az Electronic Arts-al (érdemes megfigyelni a 3DO és az Electronic Arts logója közötti feltûnô hasonlóságot), amelynek 1982-ben egyik alapító tagja volt.
1991-ben sikerült olyan cégeket megnyernie vállalkozásához, mint Matsushita, Time Warner, MCA, AT&T, EA.
A fejlesztôgárda sem kisebb nevekbôl áll, többek között R.J. Mical és David Needle fémjelzi a csapatot – ha valakinek nem lennének ismerôsök, ôk az eredeti Amiga fejlesztésében játszottak kulcsszerepet.
A 3DO valami újat, nagyszerût próbált meg a játékgép piacra hozni. 32 bites architektúra, külön processzorok a grafikák mozgatására, hanggenerálásra, animációk valós idejû visszajátszására.
A 3DO-ban egy ún. CinePack képtömörítést megvalósító hardver is dolgozik, így viszonylag jó minôségben lehet filmszerû animációkat felhasználni a szoftverekben.
Az eredeti elképzelés az, hogy a 3DO nem csak egy egyszerû játékgép, hanem valami olyasmi ami még soha nem volt: interaktív multimédia lejátszó.
Mivel a gép CD alapú, természetesen lejátszik audio CD-ket, külön megvásárolható modullal MPEG VIDEO CD-ket, CD+G szabványú CD-ket, és természetesen futtatni tudja a 3DO programokat.
A 3DO Company azonban még ennél is merészebb terveket dédelget: titokban azt reméli, hogy a 3DO lesz a jövô interaktív televíziójának alapja. Ez irányú erôs elkötelezettségüket mutatja az AT&T részesedése is, mely köztudottan a világ egyik legnagyobb telekommunikációs cége.
E hosszas kedvcsináló után lássuk a mai napig egyetlen létezô 3DO szabványú gépet, a Panasonic FZ-1-est, amelyet a GURU szerkesztôségének alkalma volt hosszabb idôn keresztül tesztelni. Meg kell említeni, hogy a 3DO-t hivatalosan még csak az USA-ban mutatták be, így nem létezik belôle európai PAL változat, csak NTSC.
A szerkezet külsô megjelenése a szokásos megbízható, elegáns Panasonic design, amely minden további nélkül illeszkedik a Panasonic Hi-Fi tornyokba. Az elôlapon van a dupla sebességû CD-ROM meghajtó nyílása, a hálózati kapcsoló valamint a CD kidobógombja. Elöl csatlakozik a géphez a joypad, amely nagyon szépen megtervezett, ergonómikus és a szokásos irányok és a három tûzgomb mellett a Play/Pause/Stop/Forward/ Backward gombok találhatók rajta.
Érdekesség, hogy a gépen csak egy joypad aljzat van, így a kontrollereket sorba kell kötni egymással. További figyelmesség a tervezôktôl, hogy a joypadon található még egy szabvány sztereó fülhallgató csatlakozó (3,5 mm-es jack) és az ehhez tartozó hangerôszabályozó potencióméter.
A 3DO oldalán van egy univerzális bôvítôcsatlakozó, ahová többek között az MPEG modult lehet majd csatlakoztatni.
A gép lelke egy 12,5 MHz-en járó ARM 6-os 32 bites RISC processzor, amelynek nincsen más feladata, mint összehangolni a grafikával és hanggal dolgozó speciális processzorok munkáját.
Ha valaki most az gondolja, hogy a 12,5 MHz kevés, nos az téved – ez a RISC processzor egy 33 MHz-es 80486-ossal ér fel teljesítményben. 24 bites 640×480 képpontos felbontású grafika jellemzi a gépet. Igaz itt meg kell említeni egy kis csalást: valójában a felbontás 320×240-es, csak egy külön hardver megduplázza mindkét irányban.
Két Blitter található a gépben. Segítségükkel valósul meg az, amit 3DO nyelven Cell-nek hívnak. Egy Cell olyan animációs alapegység, amely bármekkora méretû lehet (akár teljes képernyôs is), és benne tetszôleges animációk mutatkozhatnak. A Cell-ek pozícióját, átlátszóságát, sôt térbeli elfordulását is megadhatjuk. A hardver elméletileg korlátlan számú Cell-t képes kezelni, csak a sebesség szab határt.
A 3DO-ban a fantasztikus Cell-ek mellett (amelyek gyakorlatilag a sprite-ok tovább fejlesztéseként foghatók fel), a ma már nélkülözhetetlen 3D-s transzformációs és textúra ráfeszítô hardver is található – így a 3DO hardvernek nem okoz problémát egy DOOM szintû játék megjelenítése.
A hanggenerálásról egy DSP (Digital Signal Processor) gondoskodik, neki köszönhetôen CD minôségû 16 bites zajokat és zenéket hallhatunk kikapcsolódás közben. 2 MB RAM és 1 MB VIDEO RAM található a gépben, ami bizony csak szûkösen elegendô a 3DO processzorai számára, de ez már a programozók gondja.
A 3DO – mint minden új gép sikerének sarokpontja a kapható szoftverek száma. A bejegyzett fejlesztôk száma meghaladja a fantasztikus 500-at.
Mindmáig azonban csak harmincegynéhány program kapható hozzá, és ezek között sincsen igazán bombajó, amolyan Sonic vagy Mario.
A fejlesztôk panaszkodnak a 3DO programozhatóságára (ami nem is csoda a bonyolult hardvert figyelembe véve) és ezek a panaszok tükrözôdnek a megjelent játékok számában is.
A gépezet ára németországban 1400 DM körül várható ami bizony eléggé borsos. Itt kell megemlíteni a 3DO konkurrenseit: a hagyományos Sega és Nintendo gépeket, ezek azonban nem jelentenek komoly veszély mert a 3DO más (ár)kategória.
A 3DO célcsoportja az ínyencek, akik mindig a legjobbra vágynak és bizony a Sony új csodagépe a PS-X
(PlayStation-X, várható megjelenés 1994 vége, 1995 eleje) technikailag jobb paraméterekkel bír, mint a 3DO.
Szintén igaz ez a Sega új masinájára a Saturn-ra és a Nintendo-Silicon Graphics páros által beharangozott szenzációra a Project Reality-re is.
A 3DO megjelenésekor ugyan ezek a gépek még csak tervezôasztalon léteztek, de a mögöttük álló óriáscégek erôs marketing tevékenysége nyomán az újra fogékony “csúcsvásárlók” szíve már a 3DO megjelenésekor a még nagyobb teljesítményû gépek miatt dobogott.
Talán ennek is köszönheti – ami most már világosan látszik – hogy a 3DO nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket.
Az eladások száma messze a várt érték alatt maradt, a hivatalos és félhivatalos jelentések szerint mindössze néhány tízezer darabot adtak el belôle – Trip Hawkins várakozásai szerint ennek a számnak legalább egy nagyságrenddel nagyobbnak kellene lennie év végéig, amire ugyancsak kevés az esély.
Talán ennek köszönhetô az a döntés is, melynek eredményeképp még az idén a piacra kerül a 3DO kártya, ami a PC-ket teszi 3DO kompatibilissé…
Személyes véleményem a géprôl az ismerkedés után az, hogy kevés.
A technikai paraméterek ismeretében sokkal többet vártam a szoftverektôl, melyek vagy nem ébresztik fel a gépben szunnyadó oroszlánt, vagy egyszerûen nincs is mit felébreszteni és ezért nem lenyûgözôek.
A Cell-CinePack animációk szépek, de nem mindent elsöprô erejûek – láttunk már ilyet PC-n, Amigán; a 3D textúrás grafika is jó, de a PC-s DOOM-ban szebb a grafika és simább a mozgás, mint bármely 3DO-s játékban.
Mindezek ellenére a 3DO Company nem adja fel: a hírek szerint már készülôdik a 3DO 2 szabvány, amely fantasztikus dolgokat fog tartalmazni …
Marinov ‘Gaborca’ Gábor
Marinov ‘Gaborca’ Gábor
