Tippcsokor
Az előkészületek és a kezdés
Alaposan fontoljuk meg, milyen stílusú játékot szeretnénk, s ehhez válasszuk ki a megfelelő népet. Akinek nem fűlik a foga a harchoz, az ne válasszon katonai nemzetet, mivel nem tudja majd kihasználni annak előnyeit. A vallásos népek egyik legnagyobb előnye az, hogy az anarchia kormányváltáskor csupán egyetlen körig tart, ezután feláll az új kormány. Ez azért igazán hasznos, mert háború esetén pillanatok alatt átkapcsolhatunk despotizmusba, így a lakosság nem fog fellázadni a háborús helyzet miatt, a békekötés után egy körrel meg már ismét demokratikus államban fognak tevékenykedni. Kellemes lehet még az ipari civilizációkkal játszani, az ő dolgozóik kétszer olyan hatékonyan dolgoznak, ráadásul, amint fejlettebb korba lépünk, ezek a civilizációk ingyen hozzájutnak egy-egy újabb tudományos felfedezéshez.
Kezdéskor azonnal építsük fel a városunkat, ne keresgéljünk jobb helyet a fővárosnak (túl sok időt vesz el). Abban az esetben, ha a gép véletlenül sivatagba vagy a tundrára rak, inkább kezdjünk új játékot. Ezután jöhet néhány harcos és telepes. A telepesek szépen induljanak el a négy irányba, s addig meg se álljanak, míg el nem érik a többi civilizáció határát. Itt építsük fel a határvárosainkat, majd erősítsük meg őket néhány védelmi egységgel. Az új városok letelepítésekor vegyük figyelembe a természeti adottságokat. Részesítsük előnyben azokat a helyeket, ahol van ivóvíz és elegendő élelem (tehén, kalász). Nagyon hasznos a luxuscikkek jelenléte, ezekkel nagyszerűen lehet kereskedni, valamint boldogabbá teszik a népességet. Ezután húzzunk fel minél előbb kulturális épületet (templomok, katedrálisok, könyvtárak…). Akadályozzuk meg, hogy a gép keresztülhaladjon a területünkön, s ha nem hallgatnak a szép szóra, akkor fogjuk el a telepeseit (két idegen munkást kapunk cserébe). Abban az esetben, ha nem akarunk háborúzni, akkor az ellenfél frissen lerakott városai mellé telepítsünk két sajátot, majd induljon el a kulturális hadviselés. Ezzel a módszerrel gyorsan és hatékonyan elfoglalhatjuk a legjobb területeket, ráadásul megakadályozzuk, hogy az ellenfél tegye ugyanezt. Ne feledkezzünk meg a felderítésről se. A barbár népek faluiban rengeteg hasznos technológiát tanulhatunk meg. Mindig mentünk egyet, mielőtt bemegyünk egy ilyen faluba, mivel gyakran kapunk nekünk nem tetsző dolgokat (barbár harcosok támadás, 25 arany, a környező rész feltérképezése…) Menjünk rá a technológiákra, azok érnek a legtöbbet. Gondoskodjunk arról, hogy elegendő város legyen a birodalmunkban, 10-15 fejlett település nélkül az ellenfél nagyon gyorsan bedarál.
A gazdaság
A használjuk ki okosan a városok népességnövekedését. Vízvezeték nélkül legfeljebb hat fős városok hozhatók létre, e fölött a növekedés kárba vész. Ezt ne engedjük, mindig gyártsunk egy munkást, mielőtt elérnénk ezt a limitet. A munkások hada pillanatok alatt megműveli a környező földeket, ráadásul az Aquaduct felépítése után a munkásokat gyorsan be tudjuk olvasztani a városok lakosságába, így elérve a 12 főt (a kórház megépítése után ismét eljátszhatjuk ezt a mókát). Rengeteg pénzt kereshetünk a térképek és a technológiák eladásával. A lényeg az, hogy ugyanabban a körben kell felkínálnunk ezeket az összes ellenfélnek, hogy ne tudjanak megelőzni minket. Ezért fontos már rögtön a játék elején kapcsolatba lépni velük, így ebből mi húzunk először hasznot. A kutatást mindig állítsuk magasra, s figyeljük meg, mikor van hátra már csak néhány kör. Ekkor kezdjük el csökkenteni a kutatásra fordított összeget egészen addig, amíg a befejezésig hátralévő körök száma nem változik. Ezzel a módszerrel jelentős összegeket takaríthatunk meg a kincstár számára. Abban az esetben, ha elégedetlenkedők jelennek meg a városban, vegyünk ki a termelésből egy munkást, s képezzünk belőle szórakoztató művészt. Ez növeli a boldogságot, s az istenadta nép jókedvűen dolgozik tovább. A kívánatos csodák érdekében (piramis, a nagy könyvtár, Leonardo műhelye…) dolgozzunk kicsit előre. Alaposan tanulmányozzuk át az enciklopédiát, s keressük ki, milyen fejlesztés szükséges ezek elkészítéséhez. Kezdjük el a kutatást, majd ezzel egy időben a városban álljunk rá egy palota építésére (a lényeg az, hogy jó sok pajzsba kerüljön). Arra azért nagyon figyeljünk, hogy a technológia előbb legyen meg, mint a palota. Amint a tudósaink befejezték a munkát, egyszerűen kapcsoljunk át a majdnem befejezett palotáról a csodára, s máris jelentős előnnyel indulunk a versenytársakkal szemben. Fontos tudni, hogy a csodák építését semmiféleképpen nem lehet felgyorsítani. Nem működik az erdők kitermelése (10 pajzsot kapunk), s nem lehet a régi megunt egységeket sem feloszlatni a csodák építésekor (jobban mondva fel lehet, de az értük kapott pajzsok nem kerülnek be a csoda építésébe). Az átkapcsolás sem fog működni, tehát ha a palota építését felgyorsítjuk fakitermeléssel vagy egységfelszámolással, akkor nem lesz később lehetőségünk átkapcsolni a csodára.
Már a játék kezdetétől fogva építsünk bányát azokra a síkságokra, melyeken pajzsot termelhetünk, s öntözzük azokat a területeket, ahol nincs pajzs. Ez azért fontos, mert csak azok a síkságok részesülnek a vasút áldásos hatásából (50% pajzstöbblet), melyeken pajzs és bánya együttesen található.
A hadviselés
A kulturális és technikai győzelem kivívása meglehetősen unalmas lehet a türelmetlenebb játékosoknak. Őket – gondolom – sokkal jobban lelkesíti egy új harci eszköz kifejlesztése, mint mondjuk egy katedrális felépítése. A katonai pályának is megvannak a maguk előnyei, csak tudni kell őket kihasználni. Három igazán jó nemzetet tudok ajánlani azoknak, akik mindenféleképpen hadiösvényre szeretnének lépni. A perzsák különleges egysége az immortals, ezek a legjobb támadó egységek az ókorban. Nagyon korán megkapják őket, így pillanatok alatt le lehet igázni a gyengébb civilizációkat. Az irokézek is remek hódítóknak bizonyulnak, főként akkor, ha elegendő lovas szolgál a hadseregükben. A harmadik nép a római, az ők légiósai megfelelő számban rettegés alatt tarthatják az ókori birodalmakat. Ne feledkezzünk meg a barbár hordák támadásairól sem. Ezek a harcosok és lovasok általában jóval gyengébbek, mint a mi katonáink, ezért ideálisak arra, hogy a reguláris haderőkből gyorsan elitkatonákat faragjunk. Az elit fokozat elérése után azonban azokat az egységeket ajánlatos kivonni a barbárvadászatból, engedjük át a terepet a zöldfülű társaiknak. Amennyiben hadat üzenünk egy másik birodalomnak, úgy mindig elit katonákat használjunk támadásra. Nekik jó esélyük van arra, hogy a győztes csaták után kivételes képességű hadvezérek lépjenek elő soraikból. A hadvezérekkel seregeket képezhetünk ki a városokban. A seregekbe három egység rakható, amit nagyon meg kell gondolnunk, mert arra már nem lesz lehetőségünk később, hogy onnan ki is vegyük őket. A hadvezérek másik hasznos képessége a csodák építésének felgyorsítása. Ez főleg akkor jó, amikor az egyik ellenfelünk már éppen befejezné a piramisát, s mi egy körrel előttük felépítjük a hadvezér segítségével. Az ellenféltől zsákmányolt városokat csak abban az esetben tartsuk meg, ha ott csoda található. A legjobb egyből lerombolni, s a hadsereget követő telepesek egyikével újra alapítani. Az új várost saját munkásokkal gyorsan benépesíthetjük, s így lázongó-forrongó darázsfészek helyett fejlett, saját várost kapunk az általunk preferált létesítményekkel. Az ellenséges városok felégetése után mindig kapunk két idegen nemzetiségű munkást. Sajnos ezek nemzeti öntudatuknál fogva nem nagyon szeretnek dolgozni, a rájuk bízott feladatokat általában kétszer annyi idő alatt végzik el, mint a saját munkásaink.
Nagyon hatékony taktika a játék elején a lovasság és a karddal felszerelt gyalogság minél gyorsabb kifejlesztése. A játék elején a despotizmusban lehetőségünk van a népesség egy részének feláldozásával gyorsítani ezeknek az egységeknek az előállítását. Ehhez a taktikához azonban szükségünk lesz lovakra és vasra. Ezek a nyersanyagok véletlenszerűen jelennek meg a térképen bizonyos felfedezések után. A nyersanyagokat azonnal kapcsoljuk össze a legközelebbi várossal egy út által, csak így profitálhatunk belőlük. A bányák kimerülését a gép véletlenszerűen generálja minden kör végén. Nagyon fontos, hogy mindig döntő fölénnyel vonuljunk a harcba. Semmi értelme nincs három lovassal megtámadni egy civilizációt, ilyen esetben egyértelműen vereségre vagyunk ítélve. Inkább várjunk még néhány kört, s rohanjuk le az ellenfelet 20 lovassal. A főcél mindig legyen az ellenfél fővárosa, valamint a birodalom kettészakítása. Gondoljunk arra, hogy a fővárostól távolabb eső városokban a korrupció és a pocsékolás eszméletlenül nagy. A játékban nagyon nagy szerepet kapott a diplomácia, ezt használjuk is ki. Háború esetén kerüljük el a többfrontos összetűzéseket. Kössünk katonai szövetségeket, s nyugodtan ajánljunk fel körönként néhány aranyat a vonakodó szomszédoknak. Valamiért a gép szereti ezeket a körönkénti bevételeket, ennyit megér nekünk, hogy ne ugorjon váratlanul a torkunknak. A hosszú távú stratégiánkban persze szövetséges ország is szerepelhet potenciális áldozatként, tehát jól jöhet később, ha kicsit meggyengítjük még békeidőben. Ekkor beszéljük rá az ország uralkodóját, hogy engedje meg az országa területén való szabad átjárást. Kis szerencsével bele is fog egyezni, ekkor jön a trükk. Küldjünk egy halom munkást az ő területére, s kezdjük el átrendezni az ő létesítményeit. Az öntözések helyére pakoljunk bányákat, ültessük be erdővel a legjobb termőföldeit, a bányák helyére meg pakoljunk erődítményeket. Ezzel a módszerrel teljesen összezavarjuk a gazdaságát, s mire háborúra kerül a sor, már nem lesz meg az a szép nyugodt hátországa, amely elengedhetetlen a győzelemhez.
Az ipari korig a lovasság nagyon nagy szerepet fog játszani a hadviselésben, érdemes továbbfejleszteni. Aki azonban először teszi rá a kezét a modern páncélosokra, az igen gyorsan képes megtörni a lovasok egyeduralmát. Különösen igaz ez a németekre, az ő különleges egységük a Párduc tank, mely a kor legerősebb harckocsija. Figyeljünk arra, hogy a harckocsikat soha nem pakoljuk be hadseregbe, mert elvesztik a többször támadási képességüket (a hadseregbe rakott egységeket nem tudjuk továbbfejleszteni se). Atomfegyvert még végszükség esetén sem érdemes bevetni, túl nagy környezetszennyezéssel jár, valamint a globális felmelegedést is elősegíti (a felmelegedés hatásainak csökkentése érdekében ültessünk minél több erdőt a munkásainkkal).
A diplomáciai győzelem
A véres csaták helyett dönthetünk a békés, diplomáciai hadviselés mellett is. Ilyenkor a civilizációk szavaznak arról, hogy ki legyen a világ diplomáciai vezetője. A szavazás kiírásához meg kell építenünk az Egyesül Nemzetek csodát. A szavazatok döntő többségét azonban nem is olyan könnyű megszerezni. Néhány tipp a többi civilizáció rokonszenvének az elnyeréséhez. A legfontosabb szabály, hogy soha, semmilyen körülmények közepette ne kezdeményezzünk háborút. Békeidőben kerüljük a katonai szövetségeket, ne keveredjünk feleslegesen háborúba szövetségeseink kedvéért. Amint viszont megtámad minket valaki, azonnal pénzeljük le a szomszédainkat, hogy segítsenek az agresszor elleni küzdelemben. Ilyenkor könyörtelenül végezzünk azzal a civilizációval, hiszen a jövőben az ő szavazatára már nemigen számíthatunk. A városait ne romboljuk le, hiszen barátaink az efféle népirtást nem nézik jó szemmel. A háborút lehetőségünk lesz elkerülni, de csak akkor, ha megfelelő hadsereggel rendelkezünk. A gép gyakran csal, s pontosan tudja, melyik civilizáció hanyagolta el a hadserege fejlesztését. A kiszemelt áldozatot néhány kör alatt le is rohanja, ráadásul még segítőket is toboroz maga mellé.
A megkötött szerződéseket soha ne mondjuk fel, mindig tartsuk be a szavunkat, a gép nem felejt, s több száz év távlatából is emlékszik árulásunkra. Nagyon fontos, hogy a szavazás megkezdése előtt halmozzuk el ajándékokkal a szavazóinkat. A luxuscikkek, a nyersanyagok, a technológiák és a városok átadásával könnyedén megszerezhetjük a végső győzelemhez hiányzó szavazatokat. A győzelemnek ezt a módját akkor érdemes választani, ha az ellenfél nagyon elhúzott katonai és technológiai téren. Sokszor a közepesen fejlett civilizációknak nagyobb esélye van a diplomáciai győzelemre, mint a szuperhatalmaknak.
A csodák
A játék talán legjobban eltalált része, de bosszantó is lehet, ha nem a megfelelő helyen használjuk őket. Tegyük fel, hogy szeretnénk megépíteni a piramist, hogy aztán az magtárként funkcionáljon minden városunkban. Beleülünk egy halom időt és pénzt, aztán kiderül, hogy azon a földrészen csak öt városunk van. Ilyenkor inkább érdemes építeni öt magtárat, olcsóbban és gyorsabban kijövünk, mint egy piramissal (persze, ha nem számoljuk a kulturális előnyöket). Bizonyos csodák a technológiai fejlődés bizonyos pontján elavulnak, nem árt figyelemmel kísérni ezeket, ne a következő körben derüljön ki, hogy az erőfeszítésünk fabatkát sem ér. A cikkben szereplő két táblázatban összefoglaltuk a Civilization III csodáit. Az attribútumok oszlopban azok az alaptulajdonságok találhatók, melyeknek jellemzőnek kell lenniük a csodát építő civilizációra az aranykor eléréséhez. Vegyük például az egyiptomiakat. Mint tudjuk, ők meglehetősen vallásos népek, így a piramis befejezése után azonnal belépnek az aranykorba (mivel az attribútumok között szerepel a vallásosság). A nagy csodákat csak egy helyen lehet felépíteni, s a város elfoglalásakor nem semmisülnek meg.
