Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a tárgyalt matériát már igencsak kebelére ölelgetné a játékostársdalom tisztes hányada, ami főképp a nagy elődök reputációjának köszönhető. Hogy ez mennyire igaz, majd a cikk végén ki is fejtjük, addig is azonban nézzük, hogy mit is kell tudni a drágáról.
Mint azt már az előzetesekben láthattuk, három, merőben különböző tulajdonságú emberkét fogunk kommandírozni, ám aki arra számít, hogy majd olyan összehangolt csapatmunkát kell véghezvinni, mint a nagynevű elődöknél, nos, azt le kell hűtenem. Egyszerre a három katonát nem is irányítjuk, pályánként egyet, legfeljebb kettőt. A sorozat másik nagy vonzereje a nehézségében állt – mára ez is megszűnni látszik. Kissé izzadtságszagú a dolog, ahogy az Eidos próbál kapaszkodni az utolsó szalmaszálba is. A Game Master stábtagok véleménye szerint erős hasonlóságot vélhetünk felfedezni a C&C Renegades-szel – ebben is egy jó sorozat korcs maradványát tisztelhetjük, ami persze még valakinek tetszhet, csak hát nem az, amire számítottunk.
Ne is méltassuk tovább az anyagot, inkább tekintsük át, mit kell tudnunk róla, ha kedvet érzünk a végigjátszásához. Embereink tulajdonságairól külön olvashattok, most nézzünk néhány taktikai, illetőleg harci megmozdulást, hogyan is kellene ezeket kivitelezni. Legfontosabb, hogy ha tudunk, maradjunk észrevétlenek, és csendben gyilkoljunk. Erre mindenkinek megvan a speckó fegyvere, amit egy egyszerű gombnyomással már aktiválhatunk is, ha az ellenfél mögött állunk. A játék egyéb részei a jó öreg FPS hagyományokat képviselik, a „megyekleírtokmindenkit-hős” vagyok népi játék legszebb emlékeit idézve. Természetesen nem csak lődözhetünk, de gránátokat is dobálhatunk, melyek igen károsak az ellenség egészségére nézve, ám a mienkére és bajtársainkéra is, szóval csak csínján! A bal alsó sarokban látható a radarunk, melyen az ellenfelek és a célpontok is fel vannak tüntetve. Apropó ellenfelek: nem csak azt láthatjuk, hogy merrefele néznek, hanem azt is, hogy mennyire éberek: a zöldek nem gyanakszanak, a sárgák már igen, a pirosak pedig keresnek is minket. A csillaggal jelölt pontra kell általában elvergődni, ennek színe mutatja, hogy a helyzetünkhöz képest milyen magasságban található. Lehet még úszni is a játékban, ám ez nem tesz ki túl nagy részt, Norvégiában vigyázzunk, mert ha sokáig álldogálunk a vízben, elkezd fogyni az életerőnk. Nem csak magunkra kell figyelnünk, hanem társainkra is: azoknál a küldetéseknél, ahol egy csapattal megyünk, egy bizonyos mennyiségű embernek túl kell élnie a bevetést: ennek érdekében gyógyíthatjuk is őket, csakúgy, mint magunkat. Ne fukarkodjunk, mert nagyon nem jó a pálya felétől újra kezdeni emiatt a játékot. Úgy nagyjából meg is vagyunk, bele is ugorhatunk a közepébe.
Első pálya
A náci rezsim elfoglalta Franciaországot, nekünk pedig segítő jobbot kell nyújtanunk. Kezdésnél Hawkins szerepébe csöppenünk, aki csapatunk mesterlövésze. Fojtsuk meg az előttünk álló katonát, a másik hátába pedig állítsunk kést, majd nyomuljunk be a folyóba, és ússzunk el a másik két katona mellett. Másszunk ki balra a partra, és menjünk fel a házhoz. Néhány elvtársat kellene kiszabadítanunk a gaz ellen karmaiból. Jobbról kerülhetünk, majd szedjük le őket a puskánkkal és menjünk fel a lépcsőn. Innen lejuthatunk a pincébe, ahol fogva tartják a három embert. Nemsokára érkezik egy bizottság, akik megpróbálják megakadályozni a szökésünket, ám így legalább tökéletesíthetjük céllövő tudományunkat. Ha megvagyunk a rosszfiúk likvidálásával, már mehetünk is második pályára.
Második pálya
Kicsiny osztagunk éppen a bevetési helyszín felé navigál egy repcsivel, mikor is merénylet történik: a másodpilóta kiiktatja a pilótát, majd le akar darálni mindenkit. Szerencsére mi észnél vagyunk és semlegesítjük, ám a helyzetet már nem tudjuk megmenteni: ugranunk kell. Maurice-szal futunk össze, a francia ellenállóval, ő elmondja, hogy a hídon keresztül elmenekülhetünk, ám addig is vissza kell tartani a németeket. Mesterlövész barátunk az emeletről szórhatja az igét, géppuskásunk pedig a pajtából indul. Ki kell húznunk az erősítés megérkezéséig. Mesterlövészünkkel hathatósan irthatjuk a mezőn levőket, ha valaki közelebb merészkedik, lőjük ki a kapitánnyal. Felettesünk megsérül, őt kell egy ideig védelmezni a pajtában, majd ha megkapjuk a jelet, induljunk meg jobbra, a híd irányába. Robogjunk át rajta, majd telepítsünk két aknát, hogy a kellemetlenkedő tank ne tudjon utánunk jönni. Irány előre, daráljunk le mindenkit, majd az út végén található SDK-ban trónoló úriembert füstöljük ki hátulról. A morál nem szárnyal éppen az egekben, belvillongások és egyéb konfliktusok gyengítik csapatunk ütőképességét, mi azonban továbblépünk a harmadik pályára.
Harmadik pálya
Néhány francia rebellissel van találkánk, az ezredest irányítjuk. Láthatjuk, amint néhány teherautó begurul a helyszínre, a többiek is elsietnek a dolgukra, mi pedig induljunk meg előre, és ne törődjünk a katonákkal jobbra, csak fussunk el balra. Videó, melyben megtanítanak, hogyan vehetjük fel más identitását – a kém legnagyobb fegyvere, ugyebár. Menjünk tovább az autóig, ahol két katonát likvidáljunk kötéllel, vegyük fel a magasabb rangú (altiszt) ruháját. Fontos tudni, hogyha azonos rangúval találkozunk, elkezd gyanakodni, ha magasabb rangúval, simán lebuktat, ám ha alacsonyabb, nyugodtan elmehetünk mellettük, ergo a feladat: mindig megtalálni a legnagyobb kutyát. Menjünk előre a tankig, ahol jobbról kerüljük meg a ládákat, dobjunk oda egy pénzt a katona elé, majd mikor nem néz, fojtsuk meg és öltözzünk át. Kukucskáljunk be a házba, majd ha egyik őr sem figyel a kettőből, hatoljunk be és likvidáljuk őket. Pascal szerint öt ágyút és autót kell semlegesítenünk a táborban, ami nem túl nehéz, lévén tiszti ruhában vagyunk. Ha felpakoltunk mindenhova, megnézhetjük a pusztítást, miközben mi Chuck Norris módjára, a robbanások közepette elvonulunk.
Negyedik pálya
Nem túl jól alakulnak a dolgok, pár társunkat elkapták és viszik őket Berlinbe – tennünk kell valamit értük. Fojtsuk meg a három őrt, majd váltsunk át a mesterlövészre, akivel szedjük le a sziklán trónoló tisztet (kissé balra, a világos folt körül keresgéljünk). Ha megvan, váltsunk vissza, majd likvidáljunk még két katonát, és nyissuk ki a két platót, hogy bajtársaink leszállhassanak. Osonjunk oda a harmadik kocsi mellé, és szedjük le a többi katonát, nyissuk ki a harmadik kocsit is, majd kísérjük el szépen őket a szállítóig.
Ötödik pálya
Az egyik leghosszabb pályát tisztelhetjük a személyében. A történet szerint a 12. Panzer divízió Peteaux felé tart, nem ártana kissé lelassítani őket. A bázison beszélgessünk el mindenkivel (tőlük kapjuk meg a missziókat). Menjünk ki a házból, végig az utcán, be a városba. Forduljunk balra, majd az utca végén levő nagy ház harmadik emeletén megtaláljuk Villeneuve dokit, aki majd gyengélkedő bajtársunkat fogja ápolgatni. A lényeg, hogy a környéken semlegesítsünk mindenkit, ekkor már lejön magától is, és teljesítve lesz ez a misszió. A házzal szembeni sikátorból balra nyílik egy másik ház, ahol az egyik szobában kinyírhatjuk a tisztet, és felvehetjük a gránátokat. Menjünk fel az emeletre, majd a csőbe hajítsuk bele őket, ezután masírozzunk le az alagsorba, ahol hatástalanítsuk a két generátort, majd induljunk meg az alagúton keresztül Bordello felé. Menjünk át az udvaron, ám vigyázzunk, mert itt már egy gestapós ólálkodik, aki azonnal kiszúr minket. Menjünk be szembe az épületbe, itt jobbra lesz egy másik gestapós, aki azonban nem figyel, így felvehetjük a ruháját, és már indulhatunk is meg az udvartól balra levő építmény felé, fel a lépcsőn, ahol kapcsoljuk ki a riasztót. Innen nem messze van a generális háza, őt likvidáljuk, majd meneküljünk az ablakon keresztül. Vergődjünk el a pályaudvarra, ahol a bal sarokban levő épületből felvehetjük a váltókart, majd menjünk innen jobbra, be a garázsba, ahol nyírjunk ki mindenkit, ám még ne pattanjunk be a kocsiba. Ebben az épületben lesz, csak egy kicsit feljebb az a szoba, ahol jól megszabotálhatjuk a vasutat, így késleltethetjük a csapatok utánpótlását. No, most már bevághatjuk magunkat a teherautóba és elfurikázhatunk felebarátainkhoz. Persze nem ilyen egyszerű a helyzet, mert jól kölcsönveszik a járművet, így nekünk gyalog kell visszamenni a kiindulási helyre. Minden szép, minden jó, ám még mindig nem tudjuk, hogy ki az áruló!
Hatodik pálya
Norvégiába kalauzol sorsunk, ahol egy hajón próbálunk behatolni az ellenséges területre, ám a németek kiszúrnak minket. Kezdésnél váltsunk mesterlövészre, és szedjük le a szemben levő katonákat, majd a géppityussal kaszaboljunk le mindenkit, figyelve arra, hogy ne veszítsünk túl sok embert, mert akkor elszáll a küldetés (embereinket is tudjuk gyógyítani, nem csak magunkat). Ha kivégeztünk mindenkit, a kémmel pattanjunk motorcsónakba, és menjünk át a túlpartra, ahol hatoljunk be a bázisra, és a balra levő altiszt ruháját felvéve kapcsoljunk le mindenkit. Már jönnek is a többiek a teherautókért, amivel folytathatják útjukat, ám egy útblokád tűnik fel előttük. Siessünk előre a motorcsónakkal, majd szálljunk ki jobbra, a kisháznál, és kaszáljunk le mindenkit, illetőleg csendben végezzük dolgunkat, kinek hogy tetszik. Nyissuk fel a sorompót, és már jön is a konvoj, ám még meg kell előttük nyitni az utat a hídon: a változatosság kedvéért öljünk meg mindenkit, még a balra levő házban tartózkodókat is.
Hetedik pálya
Shundeinn városkájában tevékenykedünk majd, elő kell készíteni a terepet a konvojunknak. Mesterlövészünkkel ússzunk ki a partra, majd a három embert likvidáljuk, és a lépcső mellett menjünk fel jobbra, keresztül az udvaron, fel az épületbe, ahol elfoglaljuk a helyünket. Kémünkkel lavírozzunk ugyanezen útvonalon, majd figyeljük meg, hogy merre megy az éppen érkező tiszt. Osonjunk utána, majd szobájában vonjuk ki a forgalomból és öltsük magunkra a gúnyáját. Menjünk le a hídhoz és pakoljunk rá egy bombát, majd menjünk fel a balra levő épületbe, ahol adjuk le a drótot a többieknek. Mikor megérkeznek, a mesterlövésszel lődözzük ki a gépágyúsokat, majd ramboid barátunkkal szabadítsuk ki az ezredest. Hosszú nap volt, végre pihenhetünk egyet, ám túl sok jóra ne számítsunk.
Nyolcadik pálya
Meg is érkezett az a „nem túl sok jó”, egy egész hadseregnyi náci személyében. A hídtól jobbra levő házban találunk lőszert, a hordókon pedig gyógyszert. Állítsuk meg az első hullámot a mesterlövésszel, majd váltsunk, és vegyünk fel taposóaknát a raktárból. Nemsokára egy tank teszi tiszteletét, aki elé dobjuk oda a palacsintát, majd tekintsük meg gyors haláltusáját. Ezután balra a dokkba fog érkezni három hullám hajós osztag, ezeket semlegesítsük, majd futás vissza a hídhoz, mert jön még két tank, melyeket az említett módszerrel végezzünk ki. Nem túl nehéz, csak ügyeljünk rá, hogy ne álljunk előttük, mert akkor pillanatok alatt porrá lőnek minket. Nos, itt befejeztünk mindent, irány Oroszország, hátha akad még ott tennivaló.
Kilencedik pálya
Akad bizony! A németek megfújtak egy nagy értékű relikviát, ezt kellene visszaszereznünk. Megérkezünk a helyszínre, ami nevezetesen egy csatorna, majd orosz barátunk búcsút vesz tőlünk, és jószerencsét kíván. Nemsokára megtekinthetjük, milyen egy igazi profi akcióban: ezredesünk átöltözik, és már mennénk is tovább, ám pont erre jön egy szakasz német. Nem marad más választásunk, az ezredes átadja két emberét a szakasznak, mi pedig törhetjük a fejünket, hogyan szabadítsuk ki őket. Menjünk jobbra, ahol az altiszt figyelmét a pénzes trükkel tereljük el, majd vegyük fel a ruháját. Jobbra lesz egy tiszt és egy katona, gyorsan likvidáljuk őket, majd öltsünk tiszti ruhát. Közben megérkeznek társaink is, nosza irány utánuk! A sorompónál haladjunk be, majd jobbra: a házba csak kóddal juthatunk be, amit az innen balra levő kicsiny épületben találunk meg. Jöjjünk vissza, és már bent is vagyunk.
Tizedik pálya
Ki kell szabadítanunk a többieket, plusz még a relikviát is le kell nyúlnunk, tehát induljunk meg előre. Balról jön egy gestapós figura, akit szedjünk le, és máris, szinte teljes biztonsággal mászkálhatunk. Menjünk arra, amerről jött a katona, nemsokára egy szoba előtt állunk, bent megtaláljuk a kulcsot, az ajtó mellett pedig kikapcsolhatjuk az egyik riasztót. Menjünk le a lépcsőn, át a borospincén, majd fel a lépcsőn, itt megtaláljuk a maradék két riasztót, valamint az értéktárgyat is magunkhoz szólíthatjuk. Vissza a pincébe, ahol, ha kinyírunk mindenkit, akkor kiszabadíthatjuk a civileket. Innen balra találhatunk egy folyosót, amelynek a végében a többieket vallatták. Menekítsük ki őket a civilek után.
Tizenegyedik pálya
Mindössze annyi a dolgunk, hogy kimeneküljünk a bázisról. Sajnos Francis elég rossz állapotban van, ezért cipelni kell. Kezdésnél öljük meg a tisztet mellettünk, és vegyük fel a ruháját, igaz sokat nem ér. Menjünk fel, intézzünk el pár embert, hogy fegyvert szerezhessünk, majd menjünk vissza társainkhoz, közben leirtva mindenkit. Menjünk ki az udvarra, ahol megint csak rendezzünk vérfürdőt, és az áruló Salenkovot se kíméljük. Haladjunk balra, ahol ismét adjuk meg mindenkinek, ami jár, majd várjuk meg, míg a többiek bepattognak a kocsiba. Zöldsapkásunk az ezredest árulással gyanúsította (tudniillik ő német, ám nem náci!), de most kiderült, hogy Salenkov volt a gyenge láncszem. Szálljunk be a kocsiba, majd nagy erőkkel hajtsunk el.
Tizenkettedik pálya
Ez egy nagyon mókás pálya, Hawkins barátunkkal kell végiglődöznünk magunkat a terepen, magas rangú tisztek után kutatva. Egészen pontosan tíz darabot kell eliminálni belőlük. Kezdésnél tekintsük meg a rögtönzött „hogyan gyilkoljunk csendben és gyorsan” bemutatót, majd vegyünk könnyes búcsút orosz barátainktól, és induljunk meg előre. Jussunk ki az épületből, majd figyeljünk a baloldalon elhelyezkedő fogadóbizottságra: két tisztet már le is mostunk a színről. Menjünk be a szemben levő épületbe és járjuk be, vigyázva, mert van néhány katona, plusz a harmadik tiszt. Menjünk vissza ahhoz az épülethez, amiből először jöttünk ki, és a szemben levő romos házba térjünk be. Némi kavargás és töltögetés után a színházba jutunk, ahol két tisztet is puskacsővégre kaphatunk. Vigyázzunk, mert a németek eléggé bekeményítenek itt. Tűnjünk el a jobbfenéken, és irányozzuk be az előttünk levő tisztet, aki egy térdelő fogoly előtt áll. Haladjunk előre, majd a hetedik áldozatunkat is szedjük le, ám figyeljünk a jobbról támadó mesterlövészre. Menjünk tovább, és jobbra be az épületbe, ahol a bal lépcsőn hasítsunk fel, majd másszuk meg az állványzatot. Itt találjuk nyolcadik emberünket. Ha letekintünk, pár őrt láthatunk alattunk, akik civileket fenyítenek: tegyünk nekik egy szívességet, ezzel besöpörve utolsó előtti trófeánkat. Menjünk le, majd jobbra be a romos házba, ám előtte szedjük le a mesterlövészt innen is. Haladjunk végig a folyosón, majd lépjünk ki balra, ahol majd a tetőről elkezd kukkerrolni az utolsó tiszt. Gyorsan rántsunk puskát és lőjük ki. Már csak vissza kell vergődnünk a kezdőponthoz és végeztünk is.
Tizenharmadik pálya
Tankirtásba fogunk kezdeni, egészen pontosan négy darabot kell kivonni a forgalomból. Kezdésnél a szanitéc elárulja, ha gondunk van, nyugodtan jöjjünk vissza elsősegély csomagért. Örömhír, így mindjárt könnyebb szívvel indulunk meg lefele. Először is a jobbra levő templomba kell bekommandóznunk, hogy kiszabadíthassuk Petrov cimboránkat – őt az alagsorban találjuk meg. Jó fej az öreg, megdob minket pár plasztikpukkanccsal, amik majd a tankok likvidálásánál igen jó szolgálatot fognak tenni. Ha elfogyna a készlet, bármikor visszajöhetünk utánpótlásért. Másszunk ki a templomból és induljunk meg az északi tank felé. A lényeg itt is, hogy ne álljunk vele szembe. Dobjuk rá a bombát, majd vonuljunk kellő távolságba és figyeljük az eredményt. Ha megvagyunk, induljunk a többi felé. Útközben a temetőnél kisebb konfliktusba keveredünk, ám géppuskánk segítségével gyorsan megoldhatjuk. Ismét a templom előtt vagyunk, az egyik tank itt áll, a másik pedig balról fog jönni. Most már csak az utolsó acélszörnyet kell felkutatnunk, ám útközben még egy Tigris is ránk támad, majd az egyik sikátor végében is találunk egy álló monstrumot, aminek szintén adjuk meg a végső gázfröccsöt, és már masírozhatunk is vissza a kiindulási pontra.
Tizennegyedik pálya
A végső csata. Természetesen hol máshol, mint Sztálingrádban? Nem lesz könnyű dolgunk. Hawkins a tetőtéri szobában fog tevékenykedni, vele innen nem is nagyon kell elmozdulni, hacsak nincs szükségünk lőszerre, ami az alsó szinten található. Kezdésnél Francis-t irányítjuk, ám váltsunk át rögtön a másik jómadárra, hogy az utcáról támadó frontot lepuffogtathassuk. Figyeljünk arra, hogy a balra levő könyvtárat ne foglalja el az ellenség. Ha mégis így lenne, géppisztolyosunkkal szabadítsuk fel a helyszínt. Közben tartsuk szem előtt társaink épségét is, és osszuk be a rendelkezésre álló gyógycsomagok számát. Ha megállítottuk az első hullámot, a németek visszavonulnak, ám nem sokáig: nemsokára összehangoltabban támadnak, méghozzá tisztekkel az élükön. A dolgunk az lesz, hogy ezeket a tiszteteket minél gyorsabban deaktiváljuk. Ekkor már tényleg bekeményítenek, beküldenek elénk egy SDK-t, amit ismét rambónkkal tudunk semlegesíteni, mégpedig úgy, hogy a fal mögül kiugorva, jobbról leszedjük a gépágyúst. Jobbról kapunk néhány kedves mesterlövészt, akiket gyorsan lőjünk ki, majd vigyázzunk a beszáguldó tankra. Nincs más hátra, ki kell tartanunk, míg megjön az erősítés. Lehetőleg ne hősködjünk, és ne nyomuljunk túlságosan előre, mert azt a program dezertálásnak minősíti, és kezdhetjük elölről az egész mókát. Ha leszedtünk mindenkit, még ne örüljünk, ugyanis egy egész páncélos osztag gurul be. Kész, végünk. Vagy mégsem? Természetesen épp jókor érkezik meg az erősítés, akik annak rendje és módja szerint ki is füstölik a gazokat, mi pedig befejezzük a „vakációnkat”.
Összegzés
Ennyi lett volna tehát az új Commandos, valljuk be, kissé rövidre sikerült, ami mondjuk még nem is lenne olyan óriási probléma, hiszen az újrajátszási lehetőség megvan benne, ám ha már ennyire őszinték voltunk, akkor azt is bevallhatjuk: nem erre számítottunk. A konzolos verzió grafikája kritikán aluli; vajon a készítők hiányoztak a textúrázási órákról? Más magyarázatot nem nagyon tudok elképzelni. Zenék tekintetében nincs mit mondani, néha belelendül és egész kellemes, néha viszont olyan csend van, hogy már zavaró. A fegyverek hangja is elég sovány, a járművekéről meg már nem is szólok. A mesterséges intelligencia sem domborít, például simán el lehet menni az örök mellett. Bajtársaink sem viselkednek sokkal okosabban, inkább csak nyűg, hogy vannak. Ám feltétlenül a javára kell írni – és ezt ki kell emelnem –, hogy néha nagyon hangulatos. Nem az az igazi régi Commandos, ez teljesen más, de attól még jó. Ám ezek csak villanásnyi részek, legtöbbször tépjük a hajunkat a gyenge pályatervezés miatt, vagy a buta ellenfelek láttán. Valahogy azaz érzésem, az Eidos megpróbál mindent, hogy kilábaljon a bajból, sorra dobja ki nagynevű sorozatainak legújabb darabját, aztán vagy bejön, vagy nem. Én kívánom nekik a legjobbakat.
