A Kingdom Hearts II minden Disney-rajongónak, no meg az előző rész híveinek kötelező darab.
„Thinking of You, wherever You are.
We pray for our sorrows to end,
and hope that our hearts will blend.
Now I will step forward to realize this wish.”
A Kingdom Hearts széria második felvonása egy hosszú utazás változatos helyszíneken, változatos mellékszereplőkkel – nemcsak tinédzsereknek. A játék a 2002-ben jelent meg, a Square Enix/Disney szülőpárostól fogant azonos című első rész régóta várt folytatását tartjuk most a kezünkben; bár volt egy Game Boy Advance-re jegyzett epizód is, Kingdom Hearts: Chain of Memories címmel. A folytatáshoz új, más játékmenetet dolgoztak ki, és bizton állíthatom, a változások pozitív irányban mozdultak el. Az első számú vásárlóközönség mindenesetre kétségkívül a Disney készítette rajz- és animációs filmek, illetve a Square álmodta játékok rajongói, rajtuk kívül pedig minden gyermek, mondjuk tizenöt éves korig bezáróan.
MINDEN EPIZÓD NYITJA: A KULCSKARD
Az első Kingdom Hearts játékban a főszereplő Sorát egy titokzatos vihar az otthonául szolgáló szigetről egy Átutazó Város nevű helyre ragadja. Itt találkozik Donald kacsával és Goofy-val, akik tájékoztatják a világban folyó furcsa eseményekről. A két Disney-figura uralkodójukat keresi, Sora pedig csatlakozik hozzájuk, mivel ő pedig elveszett barátait, Rikut és Kairit szeretné fellelni. A számos világon átvezető utazás végén hőseink ugyan megtalálták, akiket kerestek, ám Sorának a világ megmentése érdekében a Kulcskarddal le kellett zárnia a Sötétségre nyíló ajtót. A GBA-ra készült Chain of Memories-ben a trió hosszú vándorlása során egy kereszteződéshez ér, ahol egy fekete csuklyába öltözött ember figyelmezteti őket arra, az előttük álló események során rá fognak találni valami régen vágyott tárgyra, ám értékes dolgokat is el fognak veszíteni. Soráék eztán egy furcsa kastélyba kerültek, ahol újfent barátaik után nyomozva fokról-fokra elvesző emlékeiket kellett újra megtalálniuk – miközben keresett társaik velük egyidőben a kastély más részeit kutatják át.
A Kingdom Hearts II eseményei egy évvel a kastélyban történtek után kezdődnek Villámvárosban, amely az éjszaka és a nappal közé épült. A történet epilógusaként itt egy négytagú gyerekcsapat nyári vakációjának eseményeiből kapunk némi ízelítőt. Az irányított karaktert, Roxas-t megfertőzik egy ismeretlen valaki emlékei és képei. Az ezen víziók indítóokai után kutatás révén fedezi fel Roxas azt a kapcsolatot, mely Sorához és a Kulcskardhoz köti. Ezen a ponton veszi kezdetét a játék történetének fő szála, melyben Sora továbbra is Riku, valamint Kairi barátait keresi, Goofy-ék pedig Mickey királyt.
A főszereplő Sora, a Kulcskard viselésére kiválasztott hős, mely kard egyrészt az egyes világokhoz vezető ajtókat nyitja ki, másrészt pedig hasznos fegyver a Szívtelen nevű ellenfelek csépeléséhez, akiket Az alvó szépség főgonosza, Maleficent szabadított a békés Disney-szigetekre. Ám rajta kívül a XIII. Szervezet nevű csoportosulás is derekasan kiveszi a részét a bajcsinálásból, akik a Senkiket irányítják.
JÁTÉKMENET
A spártaian egyszerű főmenüből új játékot kezdve csupán három opciót (feliratok, vibráció, hangrendszer) bekalibrálva, majd egy igen terjedelmes, és gyönyörű zenei betéttel kísért nyitó videót megtekintve akár neki is ugorhatunk a dolgoknak. Mint akció-szerepjáték, a Kingdom Hearts II nem kis szabadságot kínál a játékosnak egyrészt a karakterek tulajdonságainak meghatározásával, másrészt a harc egyéni módokon történő lezavarásával. A megnyíló világok egyes csoportjait is kedvünk szerinti sorrendben járhatjuk be, majd később szabadon visszatérhetünk bármelyikhez, ha úgy tartja kedvünk. Sok időt tölthetünk a karakterek fejlesztésével, az új tárgyak összekotyvasztásával, és a szintek növelésével, ám aki nem túl nagy híve az RPG-nek, ugorja át ezeket, és foglalkozzon a történettel.
A több mint negyven órára rúgó játékot aránylag kevés elhalálozással játszhatjuk végig. A nehézségi szint a sztori kezdetén meglepően alacsony: kissé stresszeli is az embert, hogy sokáig csupán annyi a dolga, menjen „A” pontból „B” pontba, és nézze meg az események kiváltotta videókat. Lassan-lassan azonban kezdenek felpörögni a dolgok, hála az elképesztően nagy számú, és egyre nagyobb odafigyeléssel legyőzhető ellenfeleknek; ez persze a gyakorlottabb játékost nem akasztja meg hosszabb időre, viszont szerintem a célközösségként fentebb megjelölt korosztálynak pont ideális. Számos helyen találunk mini-játékokat, ezek is könnyen teljesíthetők – bár szégyen, nem szégyen, a villámvárosi pénzgyűjtő munkák közül a nagy pakk lejtőn felfelé való terelgetését nem tudtam megcsinálni (helyesebben szólva nem volt türelmem hozzá, de akkor is nehéz volt :). Minden helyszínen bónuszként kis kincsesládikákat gyűjtögethetünk, melyek valamilyen gyógyírt, mágikus követ, varázstárgyat stb. tartalmaznak. Ezek jó motivációt szolgáltatnak az egyes világok alapos átkutatására.
Karaktereink fejlesztése, az egyes szereplők – lett légyen barát vagy ellenség – jellemzése, csoportunk tagjainak váltogatása, illetve az aktuális események feljegyzése a Start gombbal előhívható menüpanelen történik, amely egyben a szünet feladatát is ellátja. Amennyiben bármelyik tételben frissülés történt, azt egy „New” felirat jelzi. Az összes világról szerzett összes információ eltárolásra kerül ebben a szegmensben, tehát mindenki elképzelheti, mekkora adatbázisról van szó. Ha valamelyik tételt 100%-ra teljesítettük – például megtaláltuk az összes térképet, vagy teljesen felgöngyölítettük az adott világ történetét –, egy sárga Mickey-egér fej jelenik meg mellette. A karakterfájloknál mindenkinél fel van tüntetve, Walt Disney mikor alkotta meg őket (évszám), melyik filmben, vagy melyik Final Fantasy-játékban szerepeltek. A Select gomb az FPS-nézetbe való átváltást szolgálja.
A főszereplő Sorának három tulajdonsága kerül megjelenítésre a képernyőn: az életerő-csíkja, a mágia pontok skálája, illetve a lehetséges „drive” megmozdulások száma – utóbbi esetben bizonyos ideig kevesebb sérüléssel és nagyobb sebzési képességgel mozgunk. Egy másik, kis panelen pedig egyéni parancsainkat adhatjuk ki az irányított karakternek, mint például támadás, varázslás, valamilyen tárgy használata, helyettesítő szereplő színpadra szólítása, stb.
Mentésre egy-egy világon belül számos helyen lesz lehetőségünk, kis, forgó sugarakból képzett kör jelzi a save pointokat. Bármennyiszer használhatjuk őket, de a játék könnyűségéből fakadóan még a kelleténél sűrűbben is fordulnak elő.
A helyszíneken előforduló karakterek elég korrektül mozognak, járkálnak a környezetükben – persze ne számítson senki GTA-féle életre –, bármelyikkel szóba elegyedhetünk a Háromszög gomb segítségével. Bár az esetleges elakadás esetén elég elolvasni az útinaplóban megjelölt aktuális feladatot is, a helyszín más szereplői is segíthetnek jó tanácsaikkal a továbbjutásban. Ezek alapján nem mellékes megjegyeznem, hogy ehhez a játékhoz is szükséges a korrekt angol tudás, amely egyébként az egyedüli és kizárólagos nyelv az európai/amerikai változatban.
A történet előrehaladása során háromfős csapatunk számos más karakterrel kerül interakcióba, mégis rengeteg időnk van velük foglalkozni. Természetesen nem szükséges ismernünk őket akár a korábbi Kingdom Hearts részekből, vagy a Final Fantasy-kből, úgy is jól fogunk szórakozni. Az adott világokban mindig csatlakozik is valaki hőseinkhez, tehát egy ideig velünk együtt halad, és segít minket a harcban is – bizonyos szintet teljesítve nagyszerű kombókat lehet velük lezavarni a küzdelmekben.
A világok viszonylag lineárisan követik egymást, azaz nem lesz lehetőségünk kihagyni bármelyiket is, a játékban elakadni meg végképp nem fogunk. Az egyes pályák nem túl hosszúak – a legtöbb maximum tíz különböző helyszínt tartalmaz –, ám a rengeteg kisfilm és a sok csata miatt jó időbe kerül, míg legyűrjük őket. A köztük való utazgatás a Chip és Dale mókuspár által irányított Gumihajóval történik, mely készség újfent tetszés szerint alakítható, formálható – azok részére, akiknek van türelmük hozzá, és értelmet látnak benne. A világokba való belépés előtt egy lövöldözős mini-játékot kell teljesítenünk az űrhajóval, mely senkinek sem jelenthet komolyabb kihívást, vagyis nagyon könnyű. Persze ezek is újrajátszhatóak a fellelhető kincsek, vagy simán az időnk javítása végett, de őszintén szólva egyik sem motivál túlzottan az ismétlésre.
Minden egyes világ, amelyben megfordulunk, a neki megfelelő filmek ötlete alapján készült, az összes szükséges szereplővel persze. A dialógusok gyakran az eredeti alkotásokból származnak. Például kedvenc helyszínem Port Royal világa, amely A Karib-tenger kalózai című film alapján készült. Itt van egy jelenet, amikor Barbossa kapitány az Elizabeth Swannal a hajón folytatott beszélgetése után kiáll a holdfényre, mire előtűnik szellem énje, és csontváztestében az éppen benyakalt vörösbor útja jól látható – ez a filmben ugyanígy volt. Nagyon tetszett a fekete-fehérben játszódó múltbeli világ, az Időtlen Folyó is, ahol az összes karakter, és hőseink is korai formátumukban szerepelnek. Aranyos és ötletes a Micimackó-féle Százholdas Pagony mesekönyvként való megjelenítése is. A Final Fantasy-hatás mérete ebben a tekintetben jóval kisebb, csupán néhány szereplőre, és azok egyes megszólalásaira, mondataira korlátozódik.
KULCSKARDOT SZEGEZZ!
A Final Fantasy és a Square Enix hatása inkább a FF-típusú csatározásban érhető tetten. Az ellenség csépelése során nem csak sima és mágikus támadásokat vihetünk végbe, de speciális counter-attack-okat és bizonyos egyéb szereplők megidézését is. Az alap támadás gombunk a kontrolleren az X. Ezt nyomkodva a Kulcskarddal tudunk kombózni, illetve amikor lehetőségünk nyílik rá, a képernyőn megjelenő Háromszög gombot jól időzítve a helyzetnek megfelelő, speckó támadásokat és védekezéseket tudjuk bevinni, melyek nem mellékesen igen jól néznek ki. Amint haladunk előre a játékban, mindhárom karakterünk fejlődik a tapasztalati pontok gyarapodásával, mely új képességek tanulását teszi lehetővé. Az egyes akciók kihatással lehetnek a kombinációinkra, némi támogatással pedig könnyebben gyűjtjük a megölt ellenfelek után szétpotyogó gömböcskéket és a munny-nak nevezett pénzt. Érdemes azon képességeket elérhetővé tennünk Sorának, amelyekben a legjobbnak érezzük magunkat, legyen az akár a sima csépelés derék iparosmunkája, a varázslás, esetleg a támogatás. A készségeket a csaták kivételével bármikor tetszésünkre kalibrálhatjuk, tehát előbb-utóbb mindenki megtalálhatja a neki leginkább testhezálló küzdési stílust. Donald és Goofy képességeit is ugyanígy lehet fejleszteni, illetve beválogatni (bár a pluszként kapott képességpontokat én végig Sorának adtam), ők ennek megfelelően küzdenek az oldalunkon, amúgy igen látványosan és viccesen.
A counter-attack-nak nevezett mozgásokat a csapattársainkkal egyetemben tudjuk kivitelezni, ennek segítségével Sora egyéni kettős kombókat tud bemutatni az adott világban a csapathoz társult extra karakterrel. Eme mozgások hatóidejét a jobb felső sarokban megjelenő Limit feliratú sárga skála méri. Ha lehetőségünk van elindítani egy-egy ilyen mozgást, megjelenik a Háromszög a bal alsó sarokban levő parancs panelen a kombók nevével. Ám óvatosan használjuk, mivel a mágia pontok számát csökkenti, vagyis jóval kevesebbet fogunk tudunk varázsolni, és a gyógyító-képességünk is csökken. Mivel a sima „kulcskardozás” általában mindenhol eredményesen használható, alapként érdemes mindig arra támaszkodnunk, a többit dobjuk be melegebb helyzetekben. A játék bizonyos részének teljesítése után belépő, megidézhető karakterek az előző részből származnak (Kiscsirke, Moshu, Simba) – én mondjuk nem láttam sok értelmüket, mert lecserélik Donaldot és Goofy-t, akik ketten jobban küzdenek. Újításnak nevezhető a drive is, amely aktiválásakor Sora erősebben és gyorsabban harcol, valamint jóval kevésbé sérül. Ezeket az extra cuccokat érdemes inkább a főellenségeknél használni, mivel a sima ellenfeleket könnyen elintézhetjük az alap kulcskardozással, főleg, ha teljes a csapatunk.
AUDIOVIZUALIZÁCIÓ
Audio és video szempontból én nem találtam kivetnivalót a stuff kínálatában. Mint korábban említettem, már maga a játék nyitó szegmensének dala is lenyűgözött, ám az összes videó, és az irányított játék alatti zenék is csodálatosak. A soundtrack az eredeti zenék és a filmek számkészletének ötvözése. A Disney-dalok nagy százalékát – például A kis hableányét – ültették át az Atlantica ritmusos játékaiba, és a mini-játékok is jó hasznukat veszik. Aki ismeri ezeket a zenéket az eredeti alkotásokból, bizonyára dúdolni fogja őket a játék során, és ez megint azt húzza alá, mennyire jól integrálták a zenét a játékba.
A szinkronizáló team is jó munkát végzett. A Square és a Disney kitűnő színészeket nyert meg a projektnek, így a fiatal Haley Joel Osmentet a szintén nyikhaj Sora hangjaként, illetve Christopher Lee-t. A Kingdom Hearts II-ben sok sztár tiszteletét teszi a Disney filmekből, így a Barbossa kapitányt megszólaltató Geoffrey Rush A Karib-tenger kalózaiból, a Mulant szinkronizáló Ming Na, a Hádészt életre keltő James Woods, és így tovább. Abban az esetben, ha nem az eredeti Disney produktumból származó színész szólaltatja meg az adott karaktert, akkor az száll be helyette, akit egy másik megvalósítás (például tévésorozat) során használtak; ha pedig ez sem áll rendelkezésre, a játékban megszólaló hangot alig tudjuk megkülönböztetni a megszokottól. (Amúgy ebből látszik, hogy a rajzfilmek magyar szinkronját is milyen bravúrosan csinálták meg, hiszen ahogy például Donald vagy Micimackó megszólal, alig különbözik attól, amin az ezeken felnőtt magyar gémer megszokott.) Ugyan a Square karaktereivel ebből a szempontból sem foglalkoztak olyan behatóan, mint a Disney-figurákkal, ám egy olyan sokféle hangot felhasználó játéknál, mint a Kingdom Hearts II, az átfogó minőség osztályon felül áll.
A grafika a másik, amibe véleményem szerint lehetetlenség belekötni, még PS2-őn sem. Az összes szereplő gyönyörűen és realisztikusan kidolgozott, teljesen olyan érzetet keltenek, mintha a rajzfilmekben látnánk őket. A világok megjelenítése is lenyűgöző, a legkisebb részletekig pontosan kidolgozott. Semmiféle rángatást, belassulást, pixelhibát nem tapasztaltam, vagyis a grafikai oldal lehet az, ami miatt ez a játék még azok részére is csalogató lehet, akik a Disney/Square termékek egyike iránt sem bírnak túl nagy elkötelezettséggel, leszámítva persze a gyerekkori rajzfilmezéseket.
ÖSSZEGZÉS
Nyilvánvaló, hogy a szerzőpáros nagysikerű figuráinak tobzódásával boldog-boldogtalanra rá akarják sózni a stuffot a készítők. Ez jó is annak, aki ismeri és szereti az eredeti cuccokat, illetve rajongójává vált az előző két Kingdom Hearts-felvonásnak, mert a legújabb anyagban biztosan megtalálja a számítását a sok könnyedség ellenére is. A másik táborba tartozók viszont vagy a gyermeküknek veszik meg (a tíz év körüli srácok körében osztatlan sikert arat, erről volt alkalmam családon belül meggyőződni), vagy maximum az audiovizuális prezentáció miatt fognak eltölteni vele kellemes órákat. Következésképpen az első tábor hívei a végső pontszámhoz adjanak hozzá egyet, a nemhívők pedig a nyolcast tudják be annak, hogy az ő szemszögükből ez a játék többet biztosan nem ér, viszont az odáig húzódó tartományban valóban kiemelkedő alkotás.
A megidézhető karakterek lelőhelyei:
Kiscsirke (Chicken Little): Jussunk el a 100 Holdas Pagony (100 Acre Woods) világba, tekintsük meg a pálya második kisfilmjét.
Dzsini (Genie): Győzzük le a Vulkán urát (Volcano Lord) és a Hóvihar urát (Blizzard Lord).
Stitch: A Homorú Bástya (Hollow Bastion) világban haladjunk végig a komputerterembe vezető folyosón, miután megszereztük a mesteralakot (Master Form).
Pán Péter (Peter Pan): A Port Royalba való második látogatásunkkor menjünk el a hajótemetőbe.
A Hádész paradoxon kupa megszerzése:
Ennek a földalatti Kolosszeum-bajnokságnak a megnyitásához mind a négy drive formulának, illetve a megidézéseknek is a maximumon, hetes értéken kell lenniük. A viadal ötven körből áll.
100 Holdas Pagony – A mesekönyv
Ahhoz, hogy ez a pálya teljes egészében bejárható legyen, meg kell találnunk a Micimackó sztoriját elbeszélő mesekönyv hiányzó lapjait (melyek híján Micimackó elveszítette emlékeit, és barátait is elfelejtette). Íme ezek lelőhelyei:
1. kitépett lap: A Disney-kastély könyvtárában.
2. kitépett lap: Az Oázis Büszkeség földjein (Pride Lands).
3. kitépett lap: A Homorú Bástya Kristályhasadékában (Crystal Fissure).
4. kitépett lap: A Sárkányok Földjének (Land of the Dragons) tróntermében (Throne Room).
5. kitépett lap: Az Agrabah pálya tornyában.
Hogyan hagyjunk ki egy csatát a Sárkányok Földjén?
A Sárkányok Földjén tett első látogatásunk során számos Gyors Vívóval (Rapid Thruster) és Nyílvető Toronnyal (Bolt Tower) kell megküzdenünk. A videót nézve nyomjuk meg a Start gombot, és válasszuk a „Jelenet átugrása” (Skip Scene) opciót. Így nemcsak a jelenet megtekintését hagyjuk ki, de a csatát is megússzuk.
Néhány egyéb érdekes tipp:
Titkos végződés: Van a játékban egy titkos film, melyet a sztori végén tekinthetünk meg, a stáblista legördülése után. Kezdő módban ennek megnyitása nem lehetséges. Standard módban minden világot teljesítnünk kell a Jiminy Útinaplójában (Jiminy’s Journal) a film megtekintéséhez. Proud móduszban indulva pedig elég az összes világot végigjátszanunk.
Azonnali maximum drive: menjünk el az Olümposz Kolusszeum pálya alvilági bajnokságára. Beszéljünk Pánikkal, mire felbukkan a Viadalok képernyője. Válasszuk a negyediket, melyben a tíz csata végén Hádésszal küzdünk meg. Amint belépünk az első csatába, a drive jelző teljesen feltöltődik. Itt állítsuk meg a játékot, és lépjünk ki. Amikor távozunk, a jelző továbbra is tele van, melynek segítségével gyorsabban tudunk fejlődni és megidézni.
A Mester forma gyors fejlesztése: Menjünk ki Ansem Laborjából, irány az első főterem. Három Karmazsin Dzsessz (Crimson Jazz) ellenfél jelenik meg. Változzunk mesterformába, győzzük le őket, szedjük össze a gömböket, majd induljunk a többi opponens felé. Megölhetjük őket ugyanazon átváltozáson belül, ebből a fajtából hét darab egyenként 70-80 XP növekedést is eredményezhet.
Walt Disney (1901-1966) nemcsak a rajzolás, de a vonatok nagy rajongója is volt. Az indiánok módszerével hallgatta a közeledő vonat hangját a fülét a sínre szorítva; mérnök nagybátyját pedig igyekezett rávenni arra, legyen inkább mozdonyvezető.
