Rune

  Észak gyermekei már születésük óta hallhattak történeteket a világ végéről.

Ragnarok.
  Amikor majdan a farkasok felfalják a Napot és a Holdat. Amikor a csillagok kihunynak, és a föld megremeg. Az Istenek akkor felveszik a harcot az óriások népével, s ez az utolsó harc feldúlja majdan mind a Kilenc Világot.
  Minden Istenek atyja, Odin mindig is szívén hordta az emberek sorsát. S leghűbb követőire köveket bízott, rajta az ő személyes rúnáival; egy jellel, mely az ő erejét jelképezi az emberek világán, Midgardon. Ezeket a Rúnaköveket a legjobb harcosok védik, míg eljő az a nap, mikoron meghalnak ők, s a Valkyrök elviszik a köveket és Odin oldalán fognak akkor harcolni a Ragnarokban.
  Minden élőlény közül csak egyvalaki nem félte a Ragnarokot – a gonosz Isten, Loki. Mélyen a föld bugyrai alatt, hol maga Odin is él, csak a Ragnarok szabadíthatja ki Lokit, hogy bosszút álljon mind az Isteneken, mind az embereken.
  S csak a Midgardon elhelyezett Rúnakövek ereje képes megállítani a küszöbön álló Ragnarokot, amíg még lehet…  

Wotankeld – A falu

  Miután sok-sok csatát bátran átküzdöttünk társaink oldalán, a falu harcosai elérkezettnek látták az időt, hogy mi is a Rúnakövek őrzőjévé váljunk. Felesküdtünk a kövekre és Odinra, így már csak egyetlen próba maradt hátra számunkra.
  Keressünk a faluban néhány fáról lógó színes gyümölcsöt, ezek visszaadják az életerőt. Ha a játék folyamán bármikor találkozunk ilyen gyümölcsökkel, azt mindig meg lehet enni (Ctrl), hogy elveszett életpontjainkat visszakapjuk (később erre a célra fognak szolgálni a gyíkok is). A faluban csak két társunk akad, akik szorgosan dolgoznak, s azt tanácsolják, hogy induljunk a hosszú házba (long house), az utolsó próbatételre.
  Ha egy kis hídon átmegyünk, onnan nem messze található egy ház, aminek ajtaja közeledtünkre kinyílik. Igyuk meg a sört is, ha még nincs maxiban az életerőnk (ha nem, akkor is ). Amint kimegyünk a házból, forduljunk balra a kapu felé, ami szintén csak akkor fog kinyílni, ha odamegyünk.
  A hosszú házban szedjük fel a kardot, baltát, buzogányt és a falról a pajzsot. Ulf barátunkat kell ezután jól helyben hagyni.
  Ahogy beismeri, hogy milyen remek harcos vált belőlünk, egy futár érkezik a hírrel, hogy veszélyben vannak a rúnakövek.
  Hajóra szállva bajtársainkkal a lemenő Nap vöröslő fényében találkozik a hajónk Conrack hajójával. Miután Conrack sötét erők megidézése folytán remek vikinghajónkból rothadó roncsot változtatott, s belőlünk és társainkból haleledel vált, kissé összeszorulhat szívünk a látvány láttán.

A hajótemető

  Ám úgy tűnik a mi időnk még nem jött el, mert egy hang hallatán magunkhoz térünk a halálból. Ússzunk fel a felszínre levegőért, majd a parton keressük meg a buzogányt, és itt ehetünk gyümölcsöt is, ha megsebesülnénk.
  Vissza a vízbe. Kutassuk fel hajóroncsunk egyik felét a mélyben (elég lélekbemarkoló dolog saját „testvéreink” holteste mellett úszkálni). Ússzunk be a nyitott ajtón, majd tovább a két lyukon, mindig csak lefelé. Egy újabb barlangba érkezve megtaláljuk a roncs másik felét is, ezen is kell lennie egy résnek (a hajó végénél). Ha a keresés közben vészesen elfogyna a levegőnk, ebben a barlangban van egy kis „légtó” erre a célra (de kerüljük el a medúzákat).  

A víz alatti romok

  Ússzunk előre (figyeljünk a levegőre), míg a nagyobb barlangban lévő romhoz nem érünk. A vízben itt van egy hatalmas hal, amit nem árt nagy ívben elkerülni, hacsak nem akarjuk, hogy belőlünk legyen a vacsorája. A felszínen keressünk a legnagyobb rom falán (középen) egy repedést, majd ott másszunk ki és törjük be a buzogánnyal. Így a vízszint megnövekszik a rom belsejében, amit kihasználva ússzunk is be a toronyba. Kimászva zúzzuk szét az ajtót is, és másszunk fel a jobbra lévő falra, ugorjunk át a kis kiálló kőre a falon, másszunk feljebb, majd ugrás át a másik, kisebb romra. Ugorjunk rá a rácsra, mire az beszakad, és szabad is az út. Egy kevés úszkálás után most már lassan kijutunk a vízből.

A sigmundr-i romoknál

Végre szárazföldön tapodhatunk. Azok a kígyószerű lények elég veszélyesek tudnak lenni, ugyanis könnyedén elragadhatják fegyverünket, pajzsunkat, sőt még minket is ide-oda hajigálnak, ha elkapnak. Legjobb ellenük a kardot használni és egy kicsit távolabbról akkor ütni, amikor kibújni készül. (Már itt feltűnhet az a különös dolog, hogy a levágott résszel is lehet harcolni! De így lesz ez a későbbiekben egy-egy levágott lábbal vagy fejjel is, ám túl sok értelme nincsen.) Menjünk tovább, s a barlangjárat széléhez érve ugorjunk át a balra lévő magasabb romra, mert csak innen tudunk odaugrani, és ott bizony egy pajzzsal lehetünk gazdagabbak. Ezzel most már védekezni is tudunk (Shift). Itt gyíkokat is találhatunk a falakon, a földön, amiknek ugyanaz a szerepe, mint a gyümölcsnek, feltöltik életerőnket. Keressünk egy bástyaszerű építményt, aminek a közepén egy ilyen kígyólény „üldögél”, és másszunk fel rá. Addig menjünk idefent a romokon, amíg meg nem látunk egymás mellett két indát, vagy egy harmadik különállót, alatta azokkal a zöld színű, mérgező gombákkal, s másszunk fel bármelyiken. Törjük át a falat, ahol már egy kicsit le van omolva és egy nagy barlangba érkezünk. Menjünk fel a rom legmagasabb szintjére, s megjelenik Odin látomásszerű képe, hogy egy kisebb mesét tartva végül a továbbvezető utat a szeméből kicsapó sugárral kirobbantsa. Menjünk tovább, majd a sziklaperemen folyamatosan körbe haladva másszunk le, míg meg nem látjuk a vízben azokat az áttetsző lényeket. Nem túl nehéz őket megölni, de ha a középen lévő dolog villogni kezd, akkor jobb kiugrani a vízből, ha nem akarunk „megrázó” élményben részesülni. Az oszlopokon továbbjutva menjünk be a nyíláson, és ugorjunk le balra.

A skorir-i barlangoknál

Menjünk a szakadék széléhez, és a sziklából kiálló romokon jussunk le, így nem sebződünk. A vízben ússzunk a nagy barlangig, ahol forduljunk balra, amerre a továbbvezető alagút van. Ha elértük a következő barlangot, akkor másszunk ki a legközelebbi oszlopra, mert hamarosan vendégeink lesznek. Az áttetsző lényeket most meg se próbáljuk megölni, mivel túl mély a víz. Hanem inkább minél gyorsabban jussunk el a harmadik oszlophoz, és onnan felugorva menjünk tovább. Itt lesz balra egy járat, ahol azok az áttetsző lények úszkálnak, nehogy bemenjünk oda. A továbbiakban mindig az indákat figyeljük, és azokon másszunk fel. Ha eljutottunk az ötszögletű nyílásig a padlón, akkor ott a jobbra található szirten menjünk tovább egészen a virágig, ahol forduljunk rögtön balra. Habár először nem látszik a járat szája, de ott lesz az.

Folyó a barlangban

A földrengésektől nem kell félni (egyelőre), csak egyenesen előre. Egy újabb szakadékhoz érve, egy hatalmas szikladarab fog leszakadni fentről és magával sodorja azt a hosszú, kiálló szirtet. Ezután ismét a kiálló részeket használva jussunk le a szakadék aljába, ahol ajánlatos minél előbb fedett hely alá jutni, hacsak nem akarjuk, hogy nyakunkba zúduljon az „égi áldás”. De mit ad Odin, pont erre a lezuhanó sziklatömbre volt szükségünk, hogy elérjük az indát. Ha felmásztunk, akkor már bármelyik indát választhatjuk a négy közül a lefelé vezető úthoz, csak vigyázzunk az alóluk fel-felcsapó gőzkitörésekre. A tűz melletti csontváztól vegyük el a baltáját, neki már úgy sem lesz rá szüksége. A gőzkitöréseknél menjünk jobbra, majd balra. A nagy, repülő bogártól nem kell félnünk, hanem inkább figyeljünk, mert egy újabb földrengés után egy sziklatömb leszakít egy darabot a szirtből, de még így is át lehet jutni. Kövessük a patak folyását visszafelé, és az indákat használva jussunk egyre feljebb. Ezután ugorjunk be a kis tóba, ahonnan a patak indul, és ússzunk lefelé. Az elágazásnál balra forduljunk, közben megállhatunk levegőt venni. Úgy tűnik, az itteni nagy halaknak is vikinghúsra fáj a foguk, ezért kerüljük el őket. A járatból kiérve jobbra kell fordulni, a kockakövek felé, majd balra és fel.

Eitri földmélyi fészke

Kimászva a vízből, itt találkozhatunk először az eddigi rákok nagyobb tesóival. Araszoljunk el a hatalmas ollók elől, és közben támadjunk (buzogány). Az egyik helyen a „csak a testünkön keresztül” taktikával állják el az utat, de ha ügyesen lavírozunk, akkor el lehet közöttük menni, de ha akarjuk, fel is vehetjük velük a harcot. Amikor a kígyószerű lények ismét feltűnnek, jobbra lesz egy nagy ürücomb, amivel pótolhatjuk elvesztett energiánkat. A lávánál vigyázzunk a földből kicsapó lángokkal, és ahogy egy kőomlással lezárt barlanghoz érünk, a kőomlás jobb oldalán található sziklákon törjük át magunkat. Ugorjunk le, s az itteni rengeteg kígyólénnyel nem feltétlenül kell foglalkozni, el lehet menni közöttük (de akkor hol marad a harc?!). Induljunk a második tóhoz, és ússzunk lefelé, majd jobbra és balra, ám itt is egy nagy hal vár ránk kiéhezve. Ha még nem volna baltánk, akkor itt a víz alatt találhatunk egyet, egy vízi hulla társaságában. Abban a barlangban, ahol ismét sok óriásrák fogad minket, érdemes az egyiket a kiálló szirt közelében megölni, mert csak arról tudunk felugrani könnyedén.

Helgrind: Hel kapuja

A járatban ismét Odin tart nekünk egy kisebb előadást a következő küldetés színhelyéről, majd segítségképpen egy rúnakövet hagy maga után. Az ilyen köveket felvéve, a továbbiakban tudjuk használni a fegyverek speciális képességeit (E). Mindegyik fegyvernek más-más ez a képessége. Miután megszemléltük az erődítményt, nézzünk le balra, és ugorjunk is le. Várjuk meg amíg a ketrecet beleeresztik a lávába, ugorjunk rá, majd a következőnél is ezt a taktikát alkalmazva a túlparton leugró goblintól vegyük el a csontbunkót. Vigyázzunk, mert a „keresztre feszített” csontvázak lejöhetnek, és ezek csak akkor halnak meg, ha levágjuk a fejüket (ezért a továbbiakban vágófegyverekkel érdemes harcolni). Menjünk át a híd túloldalára, és ott is a ketreceken ugrálva menjük át a láva felett. Végre bent vagyunk az erődben. Keljünk át a hídon, majd a kisebb ajtón bemenve forduljunk balra, mert a szemben lévő ajtó még zárva van. A balra található zárt ajtónál másszunk fel az ablakpárkányra, végül ugorjunk le. Itt kipróbálhatjuk, milyen érzés a csontvázakat beleereszteni a forró lávába, a két kar segítségével. Másszunk fel a láncon, vegyük fel a rúnakövet az erkélyen, majd ugorjunk le a padló nyílásán. Másszunk le a láncon, de a rácsra, amelyből tűz csap fel, ne lépjünk. Minél hamarabb kapcsoljuk át az itteni kart, annál kevesebb csontvázzal kell megküzdenünk. A tűzzel határolt folyosón is kapcsoljuk át a kart, mire ugyanoda jutunk, ahonnan elindultunk, csak most már a megfelelő ajtó is nyitva áll (a folyosó felett elég sok gyík van, ha szükséges).

A geirvimul-i híd

Egy kis liftezés után maga a hely gonosz uralkodója szól hozzánk. Befejezvén mondandóját, megnyílnak a rácsok. A híd alatt balra lévő ajtó felé menjünk, és vegyük ki a falikarból a fáklyát, így a rács is felemelkedik. Ezután vegyük le valamelyik fémpajzsot a falról. Az ajtó után forduljunk balra, és a falban lévő karral hívjuk le a liftet. A másik kart meghúzva, egy tűzcsóva csap ki a falból, amivel a fenti, láncon lógó ketrecbeli goblint süthetjük ropogósra (habár nem izgatja magát túlzottan, mert továbbra is vidáman veti a hátraszaltókat). Fent menjünk be a bal oldali első ajtón, és az erkélyről ugorjunk át a szemben látható épület legközelebbi (sarki) tüskéjére (a láncon lemászva rúnaköveket gyűjthetünk be). Jobbra ugráljunk tovább a tüskéken, majd másszunk fel a láncon. A lépcsőn lefelé haladva, a rács közeledtünkre lecsukódik, úgyhogy menjünk vissza a háztetőhöz, és arról ugorjunk be a kihajtott rácson. A „vörös” rúnától berzerker módba juthatunk. Elindítva a rácsot, csak a lávából felcsapó tüzekre kell ügyelnünk, főleg, amikor csontvázak ugrálnak mellénk potyautasként.

Vargeisa: Hel lángjai

Ne hívjuk fel még a liftet, hanem ugorjunk le a korlát mellett, és a láncokon át arra a függő szerkezetre, amin egy életerőrúnát találhatunk. Visszafelé a szirt bal sarkánál mászhatunk fel, majd a korláton végigegyensúlyozva most már hívjuk fel a liftet. A felemelt rácsdarabot a láncon felmászva ereszthetjük a helyére a karral. Itt csak a lávából feltörő lángokra kell vigyáznunk. Amikor elértünk egy újabb romot, jobbra a korlátnál ugorjunk le. Ezután próbáljunk meg minél gyorsabban felfelé jutni, mert a láva lassú ütemben bár, de emelkedni kezdett ezen a helyen. A láncról is csak akkor ugorjunk le a ládákban lévő rúnakövekért, ha a láva még messze alattunk van., egyébként azon folytassuk az utunkat fölfelé.

Elindnir: Hel terme

A csontvázakat úgy is el lehet pusztítani, hogy becsalogatjuk őket a padlóból feltörő lángokba, így már csak el kell táncolni előlük. A hordók mögötti falat verjük szét, és menjünk át az amúgy ráccsal lezárt folyosóra. Ezután egy darabig nem lesz más dolgunk, minthogy kapcsolgassuk a kapcsolókat és leöljük a csontvázakat. Míg végül el nem érjük a láncot, amin másszunk le, és az egyik ajtó mögötti kapcsolóval (ebben a teremben a két rúnakövet csak akkor tudjuk felvenni, ha nem vertük szét a hordókat) az előző terem négy sarkában lévő kőlap elkezd forogni. Az egyik mögött ott lesz a továbbjutáshoz szükséges kapcsoló. A lávánál jobbra menjünk, a szembe lévő folyosó ugyanis zsákutca. Másszunk fel a láncon, itt lesz egy rács, egy rács ajtóval és egy folyosó. Oda ugorjunk, ahol ajtó van a rács mögött, mert a kapcsolóval az előző rácsot is kinyitjuk. Ebben a teremben vigyázzunk, mert a falak mögül csontvázak törnek elő. A tűzhöz legközelebbi üregbe menjünk be, mire az leereszkedik (itt elég sok kis rák támad ránk). Az előző teremben a parázstartóról felugorva megszerezhetjük a rúnaköveket. Jobbra egy rés mögött van egy kapcsoló, amivel egy újabb „liftet” hívhatunk le. Ismét ezzel a gonosz hangú fúriával találkozunk, csak most már meg is jelenik (örvénylő fény formájában). Vigyázzunk a lövedékeire, mert habár a pajzzsal ki lehet védeni, de így a pajzs is veszít az „életerejéből”. Inkább amilyen gyorsan csak tudunk, menjünk fel a középen található emelkedőn, és forduljunk jobbra. A folyosón lévő kapcsolóval egy rámpát hívhatunk le, amire ugorjunk a nyitott rácson keresztül. Itt is igyekezni kell, mert csak rövid ideig marad lent a rámpa. Menjünk is fel vele ütközésig, mert ott újabb rúnakövek vannak. Azután ugorjunk le róla a kapcsolóhoz, amivel végre bezárhatjuk a fal mögé ezt a hely gazdáját. Ezután elérkezünk egy olyan helyre, ahol a szemben lévő folyosón lángok csapnak ki a falból, jobbra pedig egy rács zárja el a folyosó végét. A jobb oldali folyosó melletti kapcsolóval nyissuk ki a rácsot, és amikor a goblint széttrancsírozta a falból kiröppenő pörgő penge, akkor induljunk el minél gyorsabban, hogy a késnek ne legyen ideje még reagálni. Ezután kapcsoljuk át a kart, menjünk át a tüzes folyosón, és forduljunk jobbra. Itt újabb csapdák várnak ránk, ezért csak nagyon lassan menjünk, és lépjünk rá a padlón lévő kőlap szélére, majd miután a kőtömb visszahúzódott a falba menjünk át (közben figyeljünk a goblinok fegyvereire, ha ilyen még nincs, vegyünk magunkhoz egyet). A kart átkapcsolva a rácsot felhúzzák, és leugorva a falból ismét csontvázak törnek ránk. Menjünk be a jobb oldaliba, hogy a padlókapcsolóval a fal lenyílik. Ahol valami folyik a falból, ott menjünk be a jobbra lévő terembe, mire a rács lecsukódik, és foglyokká válunk. Intézzük úgy, hogy az egyik csontvázra zuhanjon a plafonról aláhulló ketrec, mire mi ugorjunk rá a lépcsőről a tetejére. A kapcsolóval nyissuk ki a rácsot, majd menjünk egészen a folyosó végéig, ahol egy újabb kapcsolóval egy nagy ajtón félrehúzódik az egyik retesz. Menjünk vissza, és az egyik jobbra lévő ajtón keresztül keljünk át a hídon s a másik kart is kapcsoljuk át. Vissza a hídhoz, ugorjunk le róla a szoborhoz, és a szobor alatti ajtón keresztül távozva, keressük meg a felvonót.

Sultr lángjai

Miután Hel istennő befejezte mondandóját, ugráljunk le. Törjük át az ajtót, majd a teremben menjünk körbe, míg minden rekeszből elő nem bukkan egy-egy csontváz, kivéve egyet. Azt a kőlapot törjük szét, menjünk tovább, és ott, ahol jobb oldalról egy csontváz bukkan fel a falból, a bal oldali kőlapot széttörve egy újabb berzerker rúnára találhatunk. Azután menjünk a lávás terembe. Itt csak úgy tudunk átjutni, ha néha beleugrunk a lávába (már ahol muszáj). Vegyük fel a kardot, és mivel a kapu be van zárva, így a balra lévő járaton keresztül juthatunk csak tovább. Tágítsuk ki a járat végén a rést és ugorjunk bele.

Hyrokkin: Hungr világa

Menjünk balra, majd le. A rács mellett a jobbra és a balra lévő ajtó mögé is menjünk be, kapcsoljuk át a karokat, hogy kinyíljon a rács. Menjünk ismét balra, majd jobbra, és keressük meg a falon a rést, amit törjünk be. Leugorva, egy ajtó után egy hatalmas terembe érkezünk, ahol furcsa villámok cikáznak. A teremben van három ajtó, és mindegyik mögött egy-egy kapcsoló, valamint néhány akadályozó eszköz (a sorrend mindegy, de mondjuk haladjunk balra körbe). Az első ajtó mögött egy nagy kés forog körbe-körbe, amit úgy lehet kicselezni, hogy jobb oldalon akkor indulunk el, amikor pont elhalad előttünk a penge, és a két „gerenda” között felugrunk, amikor jön, majd irány a kapcsoló. Visszafele ugyanígy (megpróbálhatjuk felvenni a rúnakövet a pengéről felugorva, de elég kockázatos). A második ajtó mögötti terem valamivel könnyebb. Itt több penge forog, kicsit lassabban. Induljunk el balra, a sarokba húzódva nem ér el a penge, majd célozzuk meg a szemközti sarkot, de a két penge között álljunk meg. Itt is megbújva, szorosan a falhoz tapadva menjünk a kapcsolóhoz (jól meg kell figyelni a pengék forgásának ütemét). A harmadik ajtó mögötti terem talán a legkönnyebb, itt három dupla kasza forog, valamint néhány csontváz bukkan fel, de nagyrészüket elintézik a kaszák. A rekeszeket (ahol a csontvázak voltak) és réseket kihasználva könnyedén át lehet jutni a kapcsolóhoz. Miután mindhárom kapcsolót átkapcsoltuk, a villámok mindenfelé becsapnak, majd elhalnak. Menjünk oda, ahol három lánc van közel egymáshoz, és felmászva láthatjuk, hogy az egyik villám utat csinált nekünk. A következő teremben láthatjuk halott vikingtársaink és hajónk szellemképét. Akkor induljunk el, amikor a lángok éppen hogy csak elhaltak.

Nagrind: A megszégyenültek csarnoka

A tükörpadlójú teremnél ugorjunk le, lépjünk rá az oszlop melletti kapcsolóra, ami addig benyomva is marad, amíg a másik kapcsolóra nem lépnek, mire kinyílik az ajtó egy röpke pillanatra. Öljük meg a két csontvázat, majd a folyamatosan érkező csontvázak közül csaljunk rá egyet a másik kapcsolóra, miközben közel helyezkedünk az ajtóhoz. Amint meghalljuk a kattanást, irány az ajtó, minél gyorsabban! A láva felszínén úszó kövekkel juthatunk át (vagy a rúnakőhöz). Mindig abba az irányba indul el, amerről ráugrottunk. Abban a teremben, ahol szinte az egész padlót rács helyettesíti, keressünk repedést a falon. Mögötte ott egy kapcsoló. Keressük meg a párját odafenn is (a csontvázas üreggel szemben), azután azonnal ugorjunk le, és rohanjunk át a másik terembe, szálljunk fel a kisebb kőlapra, mert a láva elkezdett emelkedni a teremben. Amikor a láva felemeli a másik (eddig magasabban lévő) követ, akkor ugorjunk át rá, különben összelapulunk. Miután Hel elénk tárta a szomorú jövőt, meg kell küzdenünk „néhány” csontvázzal, hogy lenyíljon a kapu. Azt hiszi, hogy ezzel megállíthat minket.

Helreginn: Hel gépezete

Először menjünk lefelé, a repedésnél törjük ki a falat, ugorjunk át, és a hordók mögötti falat is törjük ki. A padra vigyázzunk, ne törjük össze, mert arról kell felugrani. Itt találjuk Hel gépezetét. Ennek a szintnek a szélénél járjunk körbe, közben nézzünk lefelé, és ahol még nem jártunk, ott ugorjunk le. Ki kell törni a falat, de túl magasan van, így vágjuk hozzá az egyik fegyverünket (Q) (vagy az egyik fegyver speciális képességét használjuk). Az ebben a teremben található kapcsolót lenyomva, több dolog is történik. Először is, szétnyílik a láva fölötti fémajtó, másodszor, a kőszobor életre kel, harmadszor pedig csontvázak kezdenek el özönleni befelé. Amerről a csontvázak jöttek, menjünk tovább. Egy újabb kapcsoló segítségével visszahúzzuk Hel gépének leeresztett alját. Menjünk a másik lifthez (nem kell megijedni, nem fog odanyomni), majd a jobbra lévő lenyíló hídon át szálljunk be Hel gépébe, ami tulajdonképpen nem más, mint egy hatalmas lift, amivel az élőholt seregeit akarja majd a felszínre juttatni, amikor elérkezik az idő.    
         
Skelkingr-i barlangok: A goblinok odúja

Menjünk a gép mögötti járatban, de a goblint ne üldözzük, mert csapdába csal. A patak hasadékába ugorva kissé kalandos úton, de egy újabb rúnakövet szerezhetünk. Továbbmenve és jobbra fordulva, ha a feltűzött ürücombhoz közelítünk, akkor egy ketrec fog a nyakunkba hullani, de könnyen szétvágható (elvégre goblinmunka). Ugráljunk le, majd a kötélen másszunk fel. Ezután szerezhetjük meg az első olyan rúnakövet, ami megnöveli a maximális rúnaenergiánkat. Ugorjunk át a túlpartra, és ha a földbe szúrt kardot akarnánk netalán megszerezni, akkor egy újabb kontár ketrec hullik ránk. Amint a másik lifthez kezdünk el közelíteni, néhány csontváz száll ki belőle. Úgy tűnik a goblinok is megfelelőnek tartják az időt, hogy friss húshoz jussanak, mert röviddel a csontvázak támadása után ők is nekünk rontanak. Úgy gondolják eléggé legyengültünk már ahhoz, hogy elbírjanak velünk. Miután megmásítottuk ez irányú véleményüket, távozzunk a lift mögötti járaton keresztül.

Skerkir-i szakadék: A goblinok odúja

A vízből feltörő gőzzel feljuthatunk a párkányra egy újabb rúnakőért, de a világító gömbökre vigyázzunk! Amikor négy fogszerű dolog van egy átjáró előtt, óvatosan ússzunk át, mert a vízben ismét egy goblincsapda van (szorosan tapadjunk a falhoz, akkor nem tudnak kifogni). A partról nézve a jobbra lévő hasadék alá ússzunk be. A vízben újabb csapdák várnak ránk, de ha a köteleket elkerüljünk, nem fognak ki minket. A második csapdánál ússzunk fel (a harmadik alatt egy rúnakő van). Az első gőzzel „repüljünk” fel a sziklaszirtre, majd onnan ugorjunk át a másikra, ami kicsit lejjebb van. Ugráljunk, míg el nem érjük az indát, amin másszunk fel! Hamarosan elérjük a goblinok táborát. Másszunk fel az indán, ugorjunk át a hasadék felett, majd a szikláról ugorjunk vissza az előző oldalra, így innen át tudunk ugrani a goblinok tornyára. A másik toronynál lévő indán másszunk fel, és ugorjunk rá a torony tetejeként szolgáló kifeszített bőrre, ami ugródeszkaként funkcionálhat, hogy feljebb jussunk. A többivel is hasonlóképpen járjunk el, egyre feljebb haladva, mígnem csak a sziklára feszített bőrt el nem érjük. Ezt már a goblinok is közlekedési eszközként használták, úgyhogy mi se tegyünk másképp. 

Torfar-Kolla fészke

Úgy tűnik a kis goblinok csak összehozták, és elfogtak minket (és ráadásul micsoda intelligenciára vall az az „összetett” csapda). Azt hiszik, hogy fegyvertelenül az a nagy szörnyeteg majd végez velünk. Másszunk ki a ketrecből, és vegyük fel a földbe szúrt kardot, rohanjunk be a barlangba, és a balra lévő szikláról vegyük fel a baltát, valamint a pajzsot is. Próbáljuk meg elkerülni a „jeti” támadásait, és menjünk vissza az előző nagy térségbe, keressünk egy kis hasadékot, ott törjük szét a falat, majd a járat végében található berzerker rúnát felvéve most már felvehetjük a harcot a „jetivel” (nem feltétlenül szükséges felvenni a rúnát, a nehézségtől függ). Menjünk vissza a barlang végébe, és vagy az indákon át, vagy azon a kis résen átbújva (C) jussunk át. Ezután a csontváz mellől vegyük el a háromágú buzogányt, és ahol kicsit más színű a fal a barlang végében (ki lehet törni), ott másszunk fel a goblinokhoz (a goblinok fegyvereit se felejtsük el). Ugorjunk át a sziklára, és verjük ki a kis követ, mire az egész szirt leszakad, egy lyukat ütve a földbe. Menjünk át a járaton, és megérkezünk az óriásbogarak birodalmába. A rúnakő felvétele után menjünk a szirt végére, hogy az
egyik óriásbogarat magunk alá parancsolva kirepüljünk a
barlangból.”

Thorstadt kapui: Hlora hágója

Szerencsétlenül járt „bogarunk” kilehelte a lelkét az utolsó kőomlásban, de nekünk sikerült megúsznunk épségben. Menjünk oda a rácshoz, hogy megszemléljük Thorstadt városát. Vegyük fel a fáklyát, és így induljunk neki a járatnak, mert elég sötét van odabent. Jól nézzünk körül, hátha a holtaknál fegyvereket találunk. Abban a járatban kicsit feljebb egy virág van, a vele szemközti sziklára ugorjunk fel, majd át a virághoz, és menjünk, amíg el nem érjük a házat. (Szerencsétlen fickónak elég nagy teher lehet a vállán, miután az a néhány nagy szikla ráesett.) A ház mögötti gerendákkal lezárt járaton menjünk tovább. A kőomlásnál balra forduljunk, és mindig várjuk meg a kőomlások közötti „üresjáratot”, amikor átugorhatunk. Menjünk oda a rácshoz, ahol a ládába kardot találhatunk, majd menjünk a rácson keresztül látott épülethez. Az itteniek épp most öltek le egy másik „jetit” (legalább azt sem nekünk kell), így most öljük le őket. Később a balra lévő emelvénynél (ha odamegyünk) ismét Odin fog megjelenni nekünk. A várba a főkaputól balra nem messze található ajtón lehet bejutni (kicsit várni kell). Másszunk fel a láncon, majd a „lifttel” menjünk le.

Thorstadt hegyi erődje

A kíváncsiskodó őrtől elvéve a szőrmeöltözékét, végre nem szárítja ki a bőrünket ez a téli időjárás. Ha elérkeztünk a befagyott patakhoz, törjünk rajta léket (a repedésnél), és egy rúnakőre találhatunk. A hídhoz legközelebbi kordéról ugorjunk fel a tetőre, majd be az épületbe. Menjünk mindig csak lefelé, végül a láncon másszunk fel. Amikor már sok bezúzott ajtón túl vagyunk, az egyik ajtón lévő kémlelőnyíláson keresztül láthatunk néhány alakot, akik mintha várnának valamire (vagy valakire?). A láncon felmászva csapjunk rá a ládákra, mire az egész a csapdába csalni akarók nyakába zuhan. Miután bementünk az ajtón, kis idő múlva egy nagy térre érünk. A szobor lábánál lévő két kart kapcsoljuk át, majd a folyosón lévő gerendákat verjük szét.

Helgrimer negyed: Thorstadt utcái

Vágjuk el a láncot a fegyverünkkel (Q), így a leomlott deszkákon fel tudunk jutni. A szemben lévő ajtón bemehetünk, de úgyis az előbb jobb oldali ajtót kell megvárni, míg kinyílik. Vágjuk szét a támasztófát, és menjünk fel a ládáról a padlásra. A padlásról leugorva és jobbra elindulva felvehetjük a rács mögötti rúnakövet. A lifttel menjünk fel, és a távolabbi jobb sarokban másszunk fel, majd a házon keresztül ki az udvarra. Amikor látjuk a házat felrobbanni, menjünk kicsit vissza, és az egyik beugrónál van egy ajtó. Jussunk el az égő házból kiálló pallóig, majd arról ugorjunk át a kerek épületbe.

Grottintanna: A vér kelyhe

Üssük szét az oszlopot tartó kis fadarabokat, így a ledőlő oszlop kitöri a kaput (nehogy az oszlop alatt álljunk). Vágjuk el a „jeti” láncait, mire az fejvesztett menekülése közben nekünk is utat csinál. A két egymással viaskodó viking valamelyikétől vegyük el a kardot, majd az ajtót áttörve másszunk fel a láncon (lent egy rúnakő). Ismét törjük szét a gerendákat az ablak előtt, és fel a láncon. Ezután vágjuk el a kereket tartó láncot, mire két beszélgető vikingre érkezünk (legalább puhára estünk). A raktárban lévő kapcsolóval nyissuk ki az ajtót. Amikor megpróbálunk felugrani a ládára, ismét felbukkan önkéntelenül is segítőnké vált kedvenc, fehér szőrmókunk. Kövessük rombolásának útját, a jobbra lévő terembe a kordéról ugorjunk fel.

Motsognir: Heves ellenállás

Ugráljunk le teraszról teraszra, az oszlopon lévő berzerker rúnát csak később lehet felvenni. Ha a szobában található kart lenyomjuk, az udvar közepén álló oszlop elkezd süllyedni, valamint elég sok vikingnek ránk fáj majd a foguk. Menjünk a sarki szobába, vigyázzunk a lyukakkal ugrásnál, majd törjük be az ajtót. Ismét megpróbálnak bekeríteni minket, amikor bezárul az ajtó, persze ehhez nekünk is lesz egy-két szavunk. A rács, amely mögött a lánc lóg, csak akkor fog kinyílni, amikor már mindenkit megöltünk. A tetőn másszunk át a két ablakhoz, majd a katakombában a ládáról ugorjunk fel és liftezzünk.

Skeggjold-i üléscsarnok

Ugorjunk keresztül a homoküvegen, majd a falat áttörve vigyázzunk abban a teremben, nehogy a fejünkre borítsák az egyik oszlopot. Az utolsó oszlop ledöntése nem éppen úgy sikerül, ahogy eltervezte a viking, így azon fel is tudunk jutni. A másik oldal legszélső ajtaján menjünk tovább (a többiben élelem, ellenfél és rúnakő van). Az oszlopos teremben, ha megöltük az ellenfeleket, vegyük fel az életerőrúnát. A sötét résznél lévő kart kapcsoljuk át, mire kinyílik egy ajtó.

Haugspori síkság: Külső templomfal

A liftet mintha gátolná valami, így menjünk be alá az üvegfalon, és a támasztó rudakat verjük szét. Ha felmegyünk, bizony nem valami szép látvány fogad a sok kifeszített hulla társaságában. Menjünk be a kapun, majd a ládák mögötti ajtón. A kör alakú teremben a ládáról ugorjunk az oszlopra, onnan pedig fel a kapcsolóhoz. A kőszobrokat, ha háromszor megütjük, akkor életre kelnek, így egyenként végezni lehet velük, mintsem egyszerre rontanának ránk. Ahogy elindulunk lefelé, ismét cselhez folyamodnak Loki csatlósai, rönköket gurítnak alánk, amelyek ha nem vigyázunk, magukkal sodornak. A hatalmas építményt elérve odalent, induljunk el a bal oldalán (mögötte egy rúnakő van).

Loki temploma

A ládáról ugorjunk fel a felső szintre, mire az egyik viking kiront az egyik szobából. Menjünk utána, ugorjuk át a hasadékot, majd a balra lévő omlásnál másszunk fel. Menjünk le a szobros terembe, jobbra ugorjunk át az asztalhoz, és itt balra a második beugróból át tudunk ugrani a gerendára. Innen fentről végignézhetjük, ahogy Conrack végez az eddig jó szolgálatot tévő, ám most már feleslegessé váló Sigard-dal. Végül a jobb sarokban rátalálhatunk a halálán lévő Sigard-ra, aki arra kér vegyük magunkhoz a csatabárdját, és ne engedjük, hogy ő is egyike legyen Conrack élőholt légiósainak. Így hát öljük meg, hogy megkíméljük a további kínoktól. Ezután, ha kiérünk a szabadba, vegyük fel az életerőrúnát, majd bal oldalt ugráljunk le.

Tyrdall hegyi tartománya: Wendols fészke    

Ismét Odin tart nekünk szónoklatot. Miután beszakadtunk a jégbe, a léknél másszunk ki; itt megfagyott
„jeti”-k vannak, amiket egy lavina felébreszthet. A sziklaperemről ugorjunk le, s a vízben balra elindulva, a hasadék alatt juthatunk ki a vízből. Vigyázzunk, mert a goblinok megpróbálnak hatalmas jégtömböket ránkborítani. A következő barlangban menjünk egészen a járat végéig. A jégdarabokra nem érdemes ráállni, mert csak forró gőz fog felcsapni. Menjünk fel a járathoz, amit egyelőre egy szikladarab zár el, de nem sokáig, mivel jön egy dühös „jeti” és szétzúzza. Az emelkedőn lefelé indulva ismét kőomlás zúdul a nyakunkba, így jobb fedezékek alá bújva megfontoltan haladni.

Tyrdall hegyi tartománya: A Vindsvulr szakadék

A függőhídon átmenve a barlang bejáratától jobbra található peremről ugorjunk, amikor halljuk süvíteni a szelet, és így átjutunk a szemközti szirtre. Innen ugyanígy tovább, amíg el nem érjük a két fenyőfás szirtet, ahol végre be lehet menni a barlangba. Ha leértünk a völgybe, forduljunk jobbra, és ott induljunk fel a barlangba. Itt keressük meg a járatot, majd miután kijöttünk a vízből, induljunk el egyenesen (balra egy erőrúnakő van). Menjünk egészen a járat végéig, ahol egy a plafonról lógó jégdarabot le tudunk vágni. Ez beszakítja odalent a jeget, így a vízben továbbjuthatunk. Ha kijöttünk a vízből, a jégen vigyázzunk, mert beszakad (legjobb ugrálva közlekedni rajta). Amikor elértünk a vastagabb jéghez, menjünk a kiálló szikla mellé (ne teljesen alá, mert ránkesik), a falhoz tapadva, és várjuk meg míg a lehulló sziklák beszakítják a jeget, valamint a kő leesik. Miután leöltük a hatalmas „jeti”-t, menjünk vissza a hídhoz amely leszakadt, és ugorjunk le a híd darabjára.

A hegyek közé vonult törpék

A házikóban végre újabb göncöt vehettünk magunkra (a régi úgyis büdös volt már és darabokra szakították). A ház mögötti csapáson elindulva, amikor elérjük a rácsot, nézzünk be a fák mögé, mert ott lesz egy kapcsoló. Ezután álljunk a bejárat és a fák közé s várjunk. Ha leértünk ugorjunk a vízbe (nem, nem tanultunk meg vízen járni), és keressük meg az egyik sarokban lévő víz alatti alagutat. Másszunk ki az első fordulónál, kapcsoljuk át a kart (amivel kinyitjuk az alagútban lévő rácsot), majd minél gyorsabban ússzunk a másik alagútban. A hordók mögött találhatunk egy újabb kapcsolót, majd keressük meg a legnagyobb kovácsműhelyt, ahol egy nagy gép van középen. A lépcsőn felmenve a teremben a törpék is megpróbálnak elbánni velünk. Ha elérjük a szélmalmos vizet, akkor a keréktől balra másszunk fel, menjünk el mögötte, s a kapcsoló mivel csak félig zárja be a kaput, így menjünk vissza a lenti, most már nyitott ajtóhoz. Mivel a másik kapufélszárny bezárásával nem maradt elég hajtóerő, így a kerék forgása lényegesen lelassul, eléggé ahhoz, hogy segítségével feljussunk az ajtóhoz. Odabent fel kell vennünk a forgás ütemét, és beállnunk a „fogaskerékbe”, míg a padló nyílásán le nem esünk. Ezután verjük szét az alját.

Reginn-i vízi gépek

Ússzunk ki a partra, kondítsuk meg a gongot, majd ahonnan a törpék kijöttek, azzal a kapcsolóval kinyithatjuk a víz alatti kaput. A gépes teremben a vízből másszunk fel a nagy fogaskerékre, és menjünk át vele a túloldalra. Az átjárón pedig ússzunk át a másik barlangba. A felvonóval felmenve másszunk fel a fémszerkezetre a kapcsolóhoz. Ugorjunk le a csőbe, és az első elágazásnál forduljunk balra, ott ismét balra lesz egy kapcsoló. Induljunk el egyenesen, le, majd egyenesen, amíg el nem érjük a patakot. Közben vigyázzunk azokra a kis szerkentyűkre, amik mászkálnak, mert különféle csapdákat rejtenek magukban. Másszunk ki a vízből jobbra, a kapcsolóval állítsuk le a gépet, így már át tudunk ugrálni a fogaskeréken. A dokknál a láncon másszunk fel a kapcsolóhoz, majd fel az épületbe. A lifttel felmenve láthatólag igen nagy gondok vannak gépészzseni törpefalván, mert az egyik gép nagyot robbanva kivet magából egy fogaskereket, szabaddá téve nekünk az utat.

Nordri-i törpék hegyi menedéke

Szólaltassuk meg a gongot, mire egy goblin kiengedni a hidat. Két „csőből” lóg lánc, a jobbra lévőnél rúnakő van, és balra pedig tovább lehet menni. Ezután ereszük rá a beszélgető törpékre a goblinokat a kapcsolókkal. A lenti teremben, elég érdekes lénnyel találkozhatunk, ugyanis félig gép, félig élőlény, tüzet lő ránk, és pengék vannak a kezénél. Amikor a két törpeszobor életre kel, álljunk rá a talapzatukra, mire a vízből két törpe jön elő, és végül kinyílik az „ajtó”. Mivel odalent a kapcsoló lenyomásával nem történik semmi, egy repedést keressünk az egyik falon. Menjünk fel, s amikor a gongos felvonó leérkezik, dobjuk meg, mire egy goblin ismét kiengedi a hidat. Ha elértük a gépet (közben vigyázzunk a járkáló csapdákra), öljük meg mindkét oldalon a négy-négy goblint, akik hajtották, mire az egész szerkezet leáll. Így már felmászhatunk rajta, majd menjünk be amikor nem csap ki tűz a lyukon, s ezután már csak egy kevés ugrálás van hátra. Ahol oldalt rács van, ott vigyázzunk, mert huzat van.

A fullangr-i törpe csatornák

Jobbra induljunk el, de vigyázzunk, mert a sötétben megint jönnek a járkáló csapdák. Keressük meg a katakombákban a csatornát, és átúszva rajta (elég nagy a sodrása) a túlparton törjük ki a falat. Balra a vízben ússzunk le a csatornába, és jobbra az első beugróban másszunk ki. A szobor mögötti teremben menjünk fel a csigalépcsőn, és megkondítva a gongot, kinyílik a kapu. Miután bementünk, verjük szét a balra lévő gépezetet kitámasztó gerendákat. Most már át tudunk jutni, csak nem szabad a vízhez érnünk, mert megráz az áram.

Gloinn-i víztartalék

A víz továbbra is áram alatt van, úgyhogy még mindig nem léphetünk bele. A balra látható üreggel nem kell foglalkozni, mert nincs ott semmi, és csak néhány goblin fog a nyakunkba ugrani. Ezért menjünk jobbra, ügyelve a vízre. A nagy teremben megint üssük ki a tartógerendákat, de lehetőleg akkor, amikor az a pengekezű lény is benne van a vízben. Azután gyerünk ki a vízből, s megnézhetjük, miként pörög be a zárlat miatt az a lény. Várjuk meg míg leborul az ajtó, majd arra távozzunk, miközben továbbra is ügyeljünk a vízre.

A hlevangr-i víztároló

Nyomjuk le mindkét kart, mire a harmadik feljön, azt is lenyomva pedig víz kezd el ömleni a terembe. A plafonon lévő lyukon ússzunk ki, majd a csőből ugorjunk le. Itt egy újabb cyberhumanoid lénnyel találkozhatunk. Ezután lesz három kapcsoló, amelyek közül a középső nyitja az ajtót, ahol menjünk fel a lépcsőn, és vegyük fel az életerőrúnát a kör alakú teremben. Azután ugorjunk rá a kötélen lógó monstrumra, és vágjuk el a kötelet, mire az beszakítja alatta a rácsot. A két kapcsolós teremben, a bal oldalit húzzuk le, és a vízzel együtt zubogjunk tova.

Hornbori: A törpe tornyokon kívül

Minél előbb mászunk ki a vízből, mert a vízben termetes társaságunk van. Miután fentről megszemléltük a törpéket, a két, oldali tornyokban lévő karokat átkapcsolva vízzel el is áraszthatjuk őket. Most már nyugodtan leugorhatunk a vízbe. A csontvázszobros terem után keressünk egy romos szobát, ahol csak néhány kődarab tartja a nagyrészt leomlott padlót. Üssük ki a köveket, és másszunk fel, majd a gongot használva kieresztik a híd másik felét is. Ám elég, ha csak az ittenit engedjük ki, majd leugrunk a csövekre, végül pedig a tölcsérbe ugrunk.

Solblindi: A sötét törpék citadellája

Miután a lifttel felmentünk, majd leugrottunk a szobros terembe, a kapun távozva egy nagy csapat törpébe botlunk, akik a következő pillanatban égni kezdenek, és holtan rogynak össze. Ezután Odin a szemünk láttára épít fel a puszta akaratával egy hídszerűséget, aminek a segítségével átjuthatunk a kapuhoz. Menjünk be a citadellába, és csapjunk szét a törpék sorai között. Legvégül meg kell küzdenünk a törpelorddal, aki törpe létére elég nagy növésű. A ládák és oszlopok fedezéket nyújthatnak villámtámadásai elől. Menjünk be az egyik oszlopnál lévő kék teleporton, és odafent nyomjuk le azt a kapcsolót, ami nincs lenyomva. Erre kinyílik egy másik teleport odalent, most abba menjünk bele, és újra keressük meg a kapcsolót, s ezt addig tegyük, míg minden teleport nyitva nem lesz, és az energia szét nem veti a törpelordot. Most már csak annyi van hátra, hogy a sárga teleportba lépjünk be.

A törpe előőrs

Keressük meg a barlangot, és az épületben felmenve nyissuk ki a rácsot. Amikor a hídhoz közelítünk, két törpe a túloldalról kőhajítóval leomlasztja a hidat. A hídfőn lévő torony melletti lépcsőn menjünk le, majd az odalent található gerendán menjünk át a túloldalra.

A kastélybejárat

A kapcsolót lenyomva csak annyit érünk el, hogy törpék jönnek be. Miután velük végeztünk a rács kinyílik, mi pedig törjük szét a koporsó fedelét, és álljunk bele. Erre már kinyílik a kapu. Amikor leérünk a rácshoz menjünk vissza arra a folyosóra, ahol az a zöld lé folyik a falon, mire egy démoncsontváz kitöri a falat. Menjünk le, majd a ketreceken átugorva (gyorsan, mert különben lesüllyed) jussunk el a kastélyba.

Trükkös labirintus

A megelevenedő szobroktól nincs félnivalónk, ha elég gyorsak vagyunk. A zöld lével teli medencénél lévő ajtó után kezdődik maga a labirintus. Ennek a labirintusnak meg van az a rossz tulajdonsága, hogy ha nem jó irányba mész, akkor visszapakol egy velős kacagás közepette a kiindulópontra. Először forduljunk jobbra, menjünk két elágazást előre, ahol ki fog nyílni a padló és majdnem a lávába esünk. Ekkor úgy álljunk, hogy a láva a hátunk mögött legyen, és így forduljunk balra, menjünk egyenesen, majd jobbra, mire csatornaszerű helyre kerülünk. Itt csak mászni kell, először a jobbra lévő csövön, egyenesen, balra, majd be a sárga teleporton. Visszakerülünk a labirintusba, menjünk jobbra, balra, jobbra, egyenesen és jobbra, ezúttal kicsit elfordul a világ. Nincs más dolgunk, mint menni előre és le, míg meg nem találjuk a teleportot. A labirintusban menjünk először jobbra, balra, egyenesen, majd balra, és végre kikerültünk ebből az átkozott labirintusból. 

Trükkös terem

Amikor három folyosó van, menjünk be a középsőn, és balra a második tömlöcbe törjük ki a falat. Az omlásnál üssük ki a gerendát, menjünk fel rajta. Azután van egy kapcsoló, amit ha átkapcsolunk, semmi nem történik. Legalábbis itt nem. Menjünk vissza a három folyosóhoz, és most menjünk a fentibe. Ott az ajtó mögött elindítva a szerkezetet a karral, majd a szemközti ajtót kinyitva menjünk le. Vegyük fel az életerőrúnát, majd menjünk be az immáron kinyitott nagy kapun. Jobb, ha a csontvázakat még „kis” formájukban intézzük el, még mielőtt beleugranának a zöld lébe, hogy átváltozzanak. Egy idő után bemehetünk magához Loki-hoz, ahol meg kell küzdenünk Conrack-kal. Miután legyőztük, beleesve a lébe átváltozik. Mi is ugorjunk bele, hogy felvehessük vele a harcot. 

Sivár kanyonok

Mivel mi is démonlovagokká változtunk, vannak előnyei is a dolognak. Most már nagyobb a termetünk, és elérjük azokat a helyeket is, amiket eddig nem (valamint a zöld lé is növeli az életerőnket). A hídon is simán át tudunk ugrani, valamint ha a tónál lévő házaknál megkeressük a földből kiálló tüskéket, akkor a szakadék felett is gond nélkül át tudunk ugrani. A kanyon után forduljunk jobbra, és másszunk fel. Keressük meg a láncot, másszunk fel, majd az őrtoronytól nem messzi fenyőfáknál ugorjunk le.

Hrafnborg parazsa

Úgy tűnik, szeretett szülőfalunk nem éppen legszebb formáját mutatja. Ha balra tartunk, akkor a falnál fel lehet mászni, és ezután nem lesz más dolgunk, mi a démonokat visszaküldeni oda ahonnan jöttek, majd legvégül megküzdeni – immáron utoljára – Conrack-kal, hogy miénk legyen a dicsőség.                                                   De vajon utána visszaváltozunk-e?