A Capcom mindig is minőségi produktumairól volt híres. Attól tartok, hogy az igeidő helyes – igen régen láthattunk már tőlük értékelhető anyagot. Sajnos a most bemutatásra kerülő játék sem fogja meglendíteni a büdzséjüket – ezen bánkódjanak ők, mi pedig vessük bele magunkat az elemzésbe.
A mű:
Egy vegyi üzemet terrorista lelkületű egyének vonnak fennhatóságuk alá, majd onnan harsány kommandokat szórva próbálják jobb belátásra bírni a kapitalista világot. Minthogy harcos kedvű barátaink nem túl kompromisszumképesek, ezért felsőbb körök úgy határoznak, hogy az egyetlen lehetséges megoldása a helyzetnek a behatolás és megsemmisítés. A humánus politika ismét utat tör magának, a gonoszok legyőzettetnek, a jók pedig elnyerik méltó jutalmukat – szabadon gyakorolhatják eddig megszokott mindennapi rutinmunkájukat: a légkörszennyezést, a globalizációt és a pácban levő országok még jobban való kizsigerelését. Persze terroristáink sem angyalok: a vegyi üzem felrobbantásával egyrészt igen kártékonyan hatnának mind mások, mind önmaguk egészségére, másrészt olyan pofás vírusokat és egyéb vidám dolgokat szabadítanának kicsiny világunk azon felére, ami kb. 300.000 ember halálát jelentené kapásból. Ki tudja miért, a több száz állig felfegyverzett terrorista ellen a hatalmas amerikai kormány mindössze három keménylegényt küld csatába – valószínűsíthetően hőseposzi költeményekben felcsendülő fordulatokat várnak tőlük – azaz tőlünk, már ha valaki még nem sejtette volna.
A bal analóg karral bírjuk mozgásra emberünket, míg a jobbal a célkeresztet mozgathatjuk. A konzolok áldásos járulékos hozama FPS fronton a célzássegítő: ezt a funkciót itt a bal ravasz látja el, míg elsütni a fegyvert a jobb ravasszal tudjuk. A cselekvés gombja az A, leguggolni az X-el, közelharci eseményeket pedig a B-vel tudunk kiprovokálni. Ja, újratölteni a fekete gombbal lehet. Nagyon fontos billentyű még a Back, hiszen ezzel hívhatjuk le csinos kis PDA-nkból az adott helyszín aktuális térképét – ami nem csak nagyon hasznos, de nagyban meg is könnyíti akcióink megtervezését. Azt hiszem itt az ideje, hogy megismerkedjünk a szereplőkkel, méghozzá behatóbban. Először talán kezdjük a fegyveres erőkkel, minthogy a játék elején úgyis őket irányítjuk.
Kyle Rivers
Kapitányi rangban tündököl, 38 éves – ami katonáéknál kifejezetten magas életkornak számít. Ennél fogva nagy tapasztalattal rendelkezik, az összes nagyobb hirigben részt vett világszerte, így a különböző szituációkat remekül átlátja, és hideg fejjel tud dönteni. Kyleként a dolgunk nem nehéz: megyünk előre, kilövünk mindenkit, és kiszabadítjuk a túszokat – gondolkodni nem kell túl sokat vele, elakadni is maximum az olyan részeknél fogunk, ahol nem veszünk észre egy ajtót, vagy túlzottan nagy ellenállásba ütközünk. Néha egy-egy zárt ajtóba is beleütközünk, ekkor Kyle előkapja a szerszámokat, és már nyitogathatjuk is vele a zár lemezeit, egészen addig, míg meg nem adják magukat. Ha megnyomjuk a D-pad-on a felfele gombot, mesterlövész módba megyünk át – ami egészen jól alkalmazható, csak kár, hogy kevés helyen. A bal karral nagyítunk, a jobbal célzunk, a ravasszal lövünk. Nagyon jól néz ki, hogy amikor zoomolunk, a lencse még fókuszál, és nem egyből mutatja az éles képet. Apropó, mesterlövész! Néha bizony belefutunk olyan emberkékbe, akik szintén egy ilyen karabéllyal puffogtatnak ránk: őket gyorsan szedjük le, mert iszonyat gyorsan kivégeznek minket!
Jack Hooper
Jack 24 éves, beosztását tekintve őrmester. Fiatal kora ellenére rendelkezik néhány kivételes tulajdonsággal, hiszen nem véletlenül választották be a Spec Ops-ba. Minthogy sok harci tapasztalattal nem rendelkezik, azt hihetnénk, hogy majd könnyebb feladatokat bíznak ránk a készítők. Hát tévedünk! Többnyire egyszemélyes „mindenkit kiirtok” atomcsapásokat kell levezényelnünk vele, ami tekintve a nehézkes célzást, igen emberpróbáló feladat. Sőt, vele néha még bombákat is kell hatástalanítani – na nem úgy, mint Reagan-nek, a csapat bombaszakijának. Néha vele is kell ajtókat nyitogatnunk, ám a fő hangsúly a gyakáson lesz. A lényeg az, hogy ne rohanjunk mindig előre. Gyakran használjuk a guggolás gombot, másszunk fedezékbe, és onnan osszuk az áldást. A frontális megközelítés többnyire nem kifizetődő – már csak azért sem, mert az irányítás úgy megkavarodik, amint egy ellenfél közelébe érünk, hogy öröm nézni. Persze csak képletesen mondom. Ebből is leszűrhető a tanulság: mindig tartsuk a kellő távolságot! Jacknek amúgy ez az első bevetése.
Ed Reagan
A csapat bombaszakértője. 36 éves, és szintén őrmesteri rangban tetszeleg. Természetesen vele főleg a bombákkal fertőzött területek megtisztítása lesz a cél. Ehhez egy külön kis játékot kreáltak nekünk: négy kis függőleges csíkot láthatunk, ezekben kis gömbök úsznak felfele, a gömbökön pedig egy betű van. Amikor a felső, vízszintes síkba ér a gömb, akkor kell megnyomni az adott gombot – egyszerű reflexjáték. Ha elhibáznánk semmi gond, a lényeg, hogy adott időn belül megfelelő számú gombot abszolváljunk. Ha sikeresen teljesítettünk, emberünk lekapja a cuccot, és már mehetünk is tovább. Persze az ellenfelek sem tétlenek addig, így mindig ritkítsuk meg a környéket, és csak azután álljunk neki a bombákkal trükközni. Néha olyan is előfordul, hogy az első deaktiválása után megindul egy visszaszámlálás, tehát időre kell a többit is hatástalanítani! Ed egy remek shotgunt hordoz magával, aminek megvan az az érdekes tulajdonsága, ami a legtöbb lövöldözős játékban nincs: nevezetesen teljesen mindegy, milyen távolságról találjuk el az ellenfelet – tekintve, hogy 50 méterről például le lehet szedni egy katonát, néha viszont 1 méterről is kettőt-hármat bele kell ereszteni.
Dave Wilson
A vegyi üzem egyik biztonsági őre. 54 éves, és mint sokan a biztonsági emberek közül, ő is rendőr volt előtte, méghozzá 17 évig. Egy kisebb incidens során majdnem ott hagyta a fogát egy gengszterekkel való ütközetben, ekkor döntött úgy, felesége biztatására, hogy otthagyja a rendőrséget és keres valami nyugisabb melót. Hát most megkapta! A rajtaütés napján éppen látja, amint az egyik terrorista agyonlő egy munkást, ez működésbe hozza régi reflexeit: gyorsan elrejtőzködik, majd elkezdi kidolgozni tervét. Egy Joe nevű barátját is ki kell majd mentenie, amiben segítségére lesz pisztolya – legalábbis hátrányára nem lesz, tekintve, hogy az ellenfelek elég nagy mennyiséget képesek akkumulálni ennek lőszeréből, mielőtt kimúlnának. Nem lesz tehát könnyű dolgunk vele. Szerencsére nem a rambó feladatok hárulnak rá, inkább csak kapcsolókat kell keresnünk vele. Lesz olyan küldetés, amikor beszorulunk vele egy irodába, kintről pedig özönlenek a rosszarcúak ezerrel: ki kell húznunk egy bizonyos ideig, míg az egyik katona fel nem kapcsolja a generátort, így végre működésbe lép az ajtónyitó konzol és ki tudunk menni.
Ben Harrison
Egy 31 éves riportert tisztelhetjük benne. Természetesen rendelkezik a foglalkozására jellemző összes negatív tulajdonsággal: nyughatatlan, akaratos, önfejű. Véletlenül jár a gyár közelében, mikor beüt a balhé, helikopterét pedig a terroristák leszedik. Miután magához tért, úgy dönt, hogy itt a nagy alkalom a nagy kiugrásra – el akarja készíteni azt a riportot, amitől karrierje meredek emelkedésnek indul. Ben-nel rendhagyó módon játszhatunk: vele nem tudunk fegyvereket kezelni (jellemző, miért is venne fel egy elhagyott fegyvert, mikor az ellenséges katonák csak úgy nyüzsögnek?). Amolyan Solid Snake stílusban kell vele nyomulni: csak csendben, csak halkan. Van egy csini kis kamerája, amivel képeket készíthetünk, amik alkalomadtán a címlapra kerülnek majdan…
Tanya Shaw
Ismét egy polgári személy, mégpedig az egyetlen nőnemű a játékban. Tanya 24 éves, és mint titkárnő működik közre az üzemben. A támadás reggelén éppen barátjával beszélget telefonon, majd mikor meghallja a lövéseket, menedéket keres. Páni félelem fogja el, és nincs más vágya, mint kijutni erről az átkozott helyről – a készítők célja szerepeltetésével az volt, hogy még jobban beleélhessük magunkat ebbe a „nem mindennapi eseménybe”. Nos, Tanya szintén nem használ fegyvereket, és Harrison-hoz hasonlóan a rejtőzködés nemes módszerét használja a veszélyes helyzetek elkerülésére. Mivel vállalati alkalmazott, ezért olyan helyekre is be tud jutni, ahova a többiek nem, valamint megvan az a csodálatos, soha nem látott, soha nem tapasztalt képessége, hogy tudja használni a tűzoltó készüléket!
Minthogy menetközben meg is tárgyaltuk a teendőket – melyek változatossága hagy némi kívánni valót maga után -, nem nagyon van más hátra, mint némi értékelés. A játék messze nem tartozik a „mindenképpen kipróbálandó” kategóriába, köszönhetően a rengeteg sablonos megoldásnak, és a játék összes bosszantó hibájának. Nagy kár, mert a játék grafikája egész kellemes, és az alapötletből sokkal többet ki lehetett volna hozni.
Bombahatástalanítás
Minthogy a fő bombaszakértő Ed barátunk, az ő munkamódszereiről ott olvashattok, ám néha másvalakivel is rákényszerülünk, hogy elvégezzük ezt a kényes műveletet. Ekkor nincs más dolgunk, mint a bomba elé állni, A gombot nyomni, majd figyelni erősen. A bal analóg karral mozgathatjuk a feszültségmérő kivezetését – ahol a legnagyobb feszt mértük, azt a drótot kell először elvágni, majd pedig csökkenő sorrendben a többit. Az ollót a jobb karral mozgathatjuk, és az A-val vághatjuk el a drótot. Vigyázzunk, mert amint az elsőt elvágtuk, megindul a visszaszámlálás, tehát igyekeznünk kell!
Érdekességek:
A játék színvonalát a hivatalos weboldal hűen demonstrálja: igénytelen. Semmi információ, semmi érdekesség, szinte majdhogy nem a domain-t is fölösleges volt regisztrálniuk.
Sajna a játékban nincsen „kihajlás”, így csak úgy tudunk körbetekinteni, hogy a jobb analóg kart forgatjuk – ám többnyire kevés sikerrel.
