Régi PSX tulajoknak megint deja vu érzésük lesz, de a hiba nem a mátrixban van, sokkal inkább a Nokia üzletpolitikájában. Bár meg kell hagyni, a Tony Hawk egy igen jól sikerült átirat, és maga a játék szinte megunhatatlan – még azoknak is élvezetes lehet, akik már játszottak az eredetivel.
Aki valami furcsa oknál fogva nem ismerné, annak elárulom, hogy a Tony Hawk széria az egyik legjobb extrémsportsorozat, mely a gördeszkázás izgalmas világába nyújt betekintést. Sikerét elsősorban eszméletlenül eltalált irányítási rendszerének köszönheti, mellyel szinte végtelen számú, látványosabbnál látványosabb trükköt mutathatunk be. A pályák kiválóan megtervezettek, valós helyszíneket mintáznak (iskolaudvar, pláza, San Francisco utcái…), a végrehajtandó feladatok pedig izgalmasak, szórakoztatóak és van bennük kihívás. Az N-Gage verzió szinte teljes mértékben visszaadja az eredeti, Playstation-re megjelent változat játékélményét. Csak két dologban tapasztaltam visszalépést: egyrészt az N-Gage hosszúkás képernyője itt is beszűkíti a látóterünket, másrészt a sorozatban meghatározó zenei élmény itt nem érvényesül. Az még nem lenne baj, hogy az ütős kínálatból pár cím kimaradt (nyilván memóriagondok miatt), de sajnos a meglevők is elég recsegősen szólnak a hangszórókból, engem inkább idegesítettek, mint felspannoltak. Ehhez hozzávéve, hogy a számokat nagyon ritkán, és akkor is csak másfél perces töltögetés árán cserélgeti a progi, én azt mondom, érdemesebb kikapcsolni a zenét. Kár, mert ez is az egyik alapeleme lenne a Tony Hawk játékélményének.
Ugyan a játék irányítása elég intuitív és kézenfekvő, az igazán nagy pontszámok elérése nem fog rögtön menni. Mindenképpen kell legalább fél óra, míg az alapelemeket elsajátítjuk, ezután kezdhetünk ezek kombinációiban gondolkodni. Érdemes az alap gombkiosztást megtartani, mert okosan van megcsinálva, és én is ez alapján írom az alábbi kis útmutatót.
Kezdjük a legfontosabbal, az ugrás/ollie (5) billentyűjével. Ezt érdemes általában lenyomva tartani, ekkor ugyanis deszkásunk begyorsul, felengedésével pedig bármikor csinálhatunk egy ugrást. Az összes trükköt egy minél nagyobb emelkedéssel jó kezdeni, hogy legyen időnk kivitelezni a mozdulatot és biztonsággal földet érni. A pályákon található félcsövek, betonkádak és rámpák segítenek, hogy minél magasabbra szállhassunk.
A grind (2) trükkel korlátokon, peremeken csúsztathatjuk végig a deszkát. Próbáljuk szemből vagy párhuzamosan megközelíteni a grindelendő objektumot, ugorjunk fel, és még a levegőben nyomjuk le a 2-es gombot. Ha eközben még egy irányt is nyomva tartunk, különböző változatokat hozhatunk elő (ld. kézikönyv). Csúszás közben a D-pad jobbra vagy balra nyomkodásával korrigálhatunk, ha kezdenénk elveszteni egyensúlyunkat. Egy ugrással (5) bármikor befejezhetjük a grind-trükköt, de minél hosszabb ideig csináljuk, annál több pontot kasszírozhatunk.
A flip (4) a deszka megpörgetését jelenti a levegőben. Ennek is több változata van, ezeket a D-Pad különböző irányainak és a 4-es gombnak egyszerre lenyomásával hozhatjuk elő. Nagy ugrások során érdemes alkalmazni, és ha közben még extra fordulatot is végrehajtunk, plusz pontokkal gazdagodunk.
Végül, de nem utolsósorban ismerkedjünk meg a grab (6) mozdulatokkal. Ezeket bevetve megragadhatjuk a deszkánkat, így mutatva be a levegőben látványos pózokat. A fliphez hasonlóan érdemes használni.
Ha az alapmozgásokat már biztonsággal tudjuk alkalmazni, megpróbálhatjuk kombinálni őket. Keressünk egy alkalmas félcsövet, ahol kellően felgyorsulhatunk, és magasra ugorhatunk (5-ös nyomvatartásával és a peremen felengedésével), majd a levegőben próbáljunk különféle flip- és grab-trükköket előhozni, ha lehet forgással együtt. Mikor mindezek után leérkezve meg tudjuk grindelni a félcső szélét, igen szép pontszámokat érhetünk el.
Hiába tudunk azonban látványos kombókat bemutatni, igazán komoly eredményeket csak extra szorzók megszerzésével érhetünk el, amelyekhez trükksorozatokban kell gondolkodnunk. A pályák úgy vannak felépítve, hogy át lehessen vinni egyik mozgást a másikba, így például összefűzhetünk két grindet, vagy egy grindből beugorhatunk egy félcsőbe, hogy extra transfer bónuszokhoz jussunk.
Miközben trükközgetünk, alul egy zöld csík növekedni kezd. Ez a special meter, amely ha megtelik, és sárgán villogni kezd, bemutathatjuk deszkásunk személyre szabott, speciális mozdulatait. Ezeknek a speckóknak a listáját a mellékelt táblázatban találhatjátok meg.
Nagyon fontos, hogy próbáljuk elkerülni az elesést! Bár pontlevonás nem jár érte, komoly időveszteséget jelent. Már az is hosszadalmas, míg emberünk összakaparja magát, és ehhez még hozzá jön az elrontott kombó összehozásának ideje, amely akár fél percet is kitehet. Tekintve, hogy a menetek össz-vissz három percesek, ez bizony komoly hátrányba hozhat minket. Ráadásképpen a special meter is nullázódik, ami szintén nem válik hasznunkra.
Karrier módban minden pályán öt feladatot kell teljesítenünk:
S-K-A-T-E: össze kell szednünk a pályán elszórva található betűket, hogy kirakjuk a SKATE szócskát. A sorrend nem számít. Érdemes ezzel kezdeni, hiszen a keresgélés közben feltérképezzük a helyszínt.
Pályafüggő feladat: az előzőhöz hasonló, csakhogy minden pályán más objektumból kell ötöt felkutatni. A suliban például öt padot kell meggrindelnünk, a plázában öt hirdetőtáblát összetörni, stb.
Score: bizonyos pontszám elérése. Általában nem túl nehéz, csak a megfelelő helyet kell megtalálni hozzá, ahol folyamatosan trükközhetünk, esetleg sorozatokat is összerakhatunk.
Pro Score: magasabb pontszám elérése. Csak special trükkökkel és trükksorozatokkal fog menni.
Hidden Tape: egy elrejtett videókazit kell megtalálni. Érdemes a nehezen elérhető helyeket szemügyre venni.
Szerencsére nem kell minden feladatot megoldanunk ahhoz, hogy megnyissuk a következő helyszínt. Ha valami nem megy (például nem találjuk a rejtett kazit), nyugodtan lépjünk tovább, ráérünk majd később is visszatérni, ha már profibbak leszünk.
A valóban izgalmas és komoly kihívásokat rejtő egyjátékos módon kívül remek kétjátékos lehetőségek is rejlenek ebben a kis kártyában. Bluetooth-on keresztül az alábbiak szerint versenyezhetünk:
Horse Play: ezt akár egyetlen N-Gage-en is játszhatjuk ketten, ugyanis körökre oszlik a játék. Az első játékos bemutat egy trükköt, ezt a másodiknak felül kell múlnia. Ha sikerül, újra az első jön, egy még jobb trükkel, és így tovább. Ha valaki nem tudja überelni a másik pontszámát, az megkapja a „HORSE” szó egy betűjét. Akinél mind összegyűlik, az a vesztes.
Graffity: A pálya objektumait jelölhetjük meg úgy, hogy trükköket hajtunk végre rajtuk. Az ellenfél jelöléseit is elvehetjük egy, az övénél jobb mozgással. Akinek két perc után több jelölése van, az a nyertes.
Trick Attack: szimpla verseny a pontokért, csak ezúttal ketten lehet nyomulni egy pályán.
SKATE Race: az nyer, aki előbb gyűjti össze a SKATE szó összes betűjét – a hangsúly itt a sebességen van.
Tag: Őrült fogócska, a fogónak egy perce van, hogy elkapjon valakit. Ilyenkor a szerepek felcserélődnek, és ez mindaddig így folyik, míg valakinél le nem jár az egy perc.
A multiplayer lehetőséggel a játék szavatossága szinte a végtelenségig kitolódik, így mindenkinek csak ajánlani tudom, aki csak egy kis ügyességet is érez magában. Ha könnyed szórakozásra vágysz, akkor viszont a Tony Hawk’s Pro Skater nem biztos, hogy a Te játékod – a komolyabb eredmények bizony csak sok-sok gyakorlás árán érhetők el. Pozitívum viszont, hogy akár egy ötperces menet erejéig is érdemes elővenni, ugyanakkor ha van elég idő, órákon át képes lekötni az embert. Jelenleg én ezt tartom a legjobb játéknak Nokia N-Gage-en.
Tony Hawk a GBA-n
A Nintendo gépére már három Tony Hawk játék is kijött, méghozzá nem is akármilyenek! A Tony Hawk’s Pro Skater 2 még 2001 nyarán jelent meg, és aratott elsöprő sikert. A grafika ugyan nem full 3D (a pályák izometrikusak, előre letároltak, a deszkások viszont 3D-s poligonfigurák), mégis eléggé látványos és részletes. Az irányítást hasonlóan jól sikerült adaptálni a GBA négy tűzgombjára, mint N-Gage-re, egyedül néhány grindeléssel lehetnek gondok a szokatlan nézet miatt. A zenék meglepően jól szólnak, igaz, tisztán instrumentálisak. 2002 tavaszán jelent meg a harmadik rész, mely a kettes motorjára épült, de ugyanazokat az újításokat tartalmazta, amelyeket a „nagy” konzolokra készült epizódok is. A közelmúltban látott napvilágot a Tony Hawk’s Underground, komoly játékmenetbeli változásokkal: ezúttal egy kezdő deszkás bőrébe bújva kell eljutnunk a csúcsra.
