A Konami sorozata lassan már két évtizede (bizony, az első Castlevania még 1986-ban jelent meg az MSX mikroszámítógépére) borzolja a kalandjátékosok idegeit, és tervei szerint az elkövetkezendő húsz évben továbbra is fogja azt.
Az Ayami Kojima gyönyörűséges koncepciótervei alapján készült GBA-s Castlevania: Aria of Sorrow levarrt történeti szálait ugyanis felbontották, majd továbbszőve az új kalandokat nemes egyszerűséggel csak Castlevania DS: Dawn of Sorrow-nak nevezték el.
Direkt folytatásról lévén szó a sztori ott folytatódik, ahol az Aria of Sorrow-ban abbamaradt. Soma Cruz, Drakula igazi és egyetlen jogos örököse folyamatosan ellenáll a démoni transzformációknak, így akadályozva meg az ős vérszomjas és szörnyű visszatértét. Amíg Soma él, senki sem veheti át a gazdatest szerepét, habár ez sokak szemében szemet szúr, mivel rettenetesen sokan pályáznak a pozícióra. Számolva azzal, hogy a világ pusztulását elősegítő Sötétség Hercegét segítenék ezzel a Földre. Szerencsére Soma nem egyedül cipeli a terhet: régebbről ismert barátai, Yoko Belnades, Genya Arikado és a Castlevania epizódokból elmaradhatatlan hírhedt démonvadász Belmont család valamely tagja (itt Julius Belmont) segítenek neki ebben.
Társai megannyi helyzetben nyújtják segítő jobbjukat. Legyen tárgy, felszerelés, avagy morális támogatás, a DoS-ban mind-mind megtalálható lesz.
A játék mechanizmusa, habár platformot váltott, mégsem különbözik sokban elődjeitől. Drakula kastélyának számtalan útvesztőjében, labirintusában kell előre verekedned magad, mialatt új helyszíneket, titkos területeket fedezhetsz fel, egyszerűbb-bonyolultabb logikai fejtörőket megoldva fejlesztheted képességeid és felgöngyölítheted a látszólag véget nem érő történetet. A Konami a DS-es Castlevaniát a régi, jól bevált játékmenet mellett sok egyéb új dologgal is felturbózta. Kicsit összetettebb fejtörőkre tessék gondolni, mint amik pl. E3-on bemutatott változatban is megmutatkoztak. A kiállított próbajátékban egy titkos kapcsoló segítségével lehetett bejutni a látszólag víz alatt levő helységbe, mégpedig úgy, hogy a folyadékot az előzetesen felvett védőruházatot használva lecsapoltuk a szomszédban levő, jól elrejtett szivattyú segítségével. A varázsszó a védőruhában és a kapcsolóban van, ugyanis a játékban nem lehet majd bizonyos helyekre bemenni, ha előzetesen a szükséges powerupokat vagy kiegészítőket meg nem szereztük (lsd. Metroid).
Kalandjainkat a lélek-rendszer teszi majd igazán hangulatossá, ugyanis ez az egyik legfontosabb harcimechanizmus-módosítás a DoS-ban. Az elpusztított ellenfelekből származó különböző lelkek megszerzésével három kategóriában (támadás, támogatás és passzív) fejleszthetők majd a képességek. Közülük talán a passzív a legérdekesebb: a szellemek lelkét elkapva a későbbiekben lehetőség adódik pl. bossfight alkalmával egy gömbszerű képződménnyé alakulva elmenekülni, időt nyerni, vagy elérhetetlen platformokra eljutni.
Ha a megengedett értéknél több lelket gyűjtesz be, felhasználhatod őket már meglévő fegyvereid továbbfejlesztésére, vagy az arzenál bővítésére is. Az extrákat kombinálva teljesen egyedi eszközöket hozhatsz létre, ám ennek hátulütője is lesz majd: ha az újonnan készített fegyverhez felhasznált lelket elveszted, az abból készült tárgyakat sem használhatod.
Az új Castlevania a nagyon szépen kivitelezett 2D-s grafikai megvalósítás mellett a DS néhány új képességét is használja: a Stylus pl. bizonyos logikai feladványokhoz lesz szükséges, a Wireless kapcsolat által pedig több extra lett implementálva a játékba. Lehetőség lesz arra, hogy a megszerzett egyedi lelkeket barátaid között cserélgesd (hogy aztán felhasználhasd majd őket sztorimódban), de kétjátékos összecsapásokat is számíthatsz. Utóbbi esetben bizonyos pályaszakaszokon kell majd társadnál gyorsabban áthaladnod, ahol térképrészleteket és tárgyakat is szerezhetsz, melyeket a gép elleni játékban használhatsz fel.
