Fergeteges humorral átszőtt, szép kivitelezésű hack’n’slash játék.

Peregrine király, Gallowmere uralkodója békésen, megfontoltan vezette országát, azonban elkövetett egy nagy hibát, felfogadta Zarok-ot, a varázslót, aki ahelyett, hogy a nép jólétét tovább javító eszközöket talált volna fel, borzasztó kísérletekbe kezdett. A célja csupán annyi volt, hogy átvegye az uralmat, és rabszolgasorsba taszítsa Gallowmere lakóit, de szerencsére megjelent Sir Daniel Fortesque, a bátor hős és legyőzte őt. Zarok mégsem adta fel gonosz céljait, 100 év elteltével újra megkezdte a hódítást. Bár Daniel Fortesque egy kriptában fekszik, leginkább csontvázként tengetve mindennapjait, rá vár a feladat, hogy újra megmentse Gallowmere népét.

Daniel Fortesque nem az a kimondott hős típus, főleg nem a mostani, csont sovány formájában. Mégis ő az egyetlen, aki szembeszállhat Zarok-kal, a gonosz, és nagyon ambiciózus varázslóval.

A történet kezdetén Dan kriptájában találjuk magunkat, ami megfelel egyfajta hadiszállásnak is. Itt kapjuk meg az alapvető fegyverzetünket, megtanulhatjuk a rúnákkal nyíló ajtók kezelését, és kapunk némi pénzmagot is. Két pálya között bármikor visszatérhetünk ide, ami nem kötelező ugyan, de ha van kedvünk, akkor itt újra átolvashatjuk a játék során elolvasott könyveket, ismertetőket, illetve újra és újra megnézhetjük Gallowmere térképét. A főellenségekkel folytatott harc után mindenképpen érdemes visszatérni, a fejlesztőknek hála ahányszor jövünk, minden alkalommal megjelenik az életpont növelő fiola, illetve a pénzes ládikó is, tehát néhány látogatással szépen fel tudjuk tápolni Dan-t.

A kripta után első utunk a temetőbe vezet, itt megtanulhatjuk az alapvető mozdulatok, mint például az ugrás (Kör), szaladás (Háromszög) helyes használatát, illetve az ellenfelekkel folytatott harc alapjait. Aránylag könnyű pálya, gyűjtögethetünk némi pénzt, és tudunk szerezni egy alapszintű pajzsot is. A pálya végigjátszása után a hősök csarnokába kerülünk, ahol hajdan élt nagy hősök szobrait találjuk. Minden pálya után ide kerülünk vissza, ilyenkor egy-egy szobor életre kel, hogy ellásson minket némi tanáccsal, és egy újabb fegyverrel. Így juthatunk hozzá egyre jobb kardokhoz, majd íjakhoz, dárdákhoz, és dobótőrökhöz is. Az éppen kapott fegyverek általában nagyon jó szolgálatot tesznek a következő pályán, sok esetben szinte lehetetlenül nehéz lenne a továbbjutás nélkülük.

A csarnokban tett látogatás után már minden alkalommal a térképen kell kiválasztanunk a következő célpontot, így eljuthatunk olyan pályákra, ahol például gyilkos tökökkel, vagy madárijesztőkkel, esetleg zombikkal kell megküzdenünk. A távolról támadó ellenfeleket is mi messziről hatástalanítsuk, nem szabad pazarolni az életpontot feleslegesen. Minden főellenségnek megvan a gyenge pontja, erre kell rájönni először, majd ezt kihasználva kell legyőzni őket. A közelharcnál érdemes használni a pajzsunkat is. A pályákon található szobrokra suhintva újabb jó tanácsokat kaphatunk, de néhány szobornál jó pénz ellenében életpont növelő itókákat, és fegyverutánpótlást is vásárolhatunk.

Van egy-két speciális tárgy is, amiket a fegyverek mellett külön kategóriákra bontva az inventory-ban találunk meg, ezeket a Select gomb lenyomásával tudunk elővenni, és aztán használni. Ilyen tárgy például az ásó, amellyel a megfelelő helyeken pénzt tudunk előásni, de lesz olyan pálya, ahol csakis akkor juthatunk tovább, ha van nálunk ásó. A fabunkót használhatjuk fegyverként is, de – mivel minden használatkor amortizálódik – érdemes csak az utat eltorlaszoló nagy kőgolyók szétzúzására használni. Illetve találunk néhány pályán olyan torlaszokat, amelyeket el kell égetnünk, ilyenkor keressünk tüzet, gyújtsuk meg a bunkónkat, majd a bunkóval a torlaszt, és már mehetünk is tovább.

Két gond van csupán a játékkal, egyrészt könnyen bele lehet fáradni a monoton csatározásokban, másrészt folyamatosan nyomogatnunk kell az R gombot, hogy a kameranézetet átállítsuk, miután megfordultunk. Ettől függetlenül mindenkinek tudom ajánlani, a narrátor szövegei, és az átvezetők zseniálisak, a grafika kiváló, és első PSP-s hack’n’slash játékként abszolút megállja a helyét.