Mint jó és bátor keresztes lovag, nekünk kell megkeresnünk az Isteni képességekkel megáldott Adelle-t, akit a gonosz Főérsek rabolt el. Belmonttól kezdve, a Szentföldön keresztül hatalmas hajsza kezdődik. Verseny a gonosszal, és az idővel.
A Knights of the Temple a Starbreeze számlájára írható. Debütáló játékuk az Enclave volt, melyben hőseinkkel apríthattuk fel az ostromló gonosz hordákat, aztán fordítva. Igazán élvezetes kis hack ’n’ slash volt, rengeteg akcióval, szép mozgásokkal, és igazán jó hangulatot teremtő grafikával, ám kissé monoton játékmenettel. A fiúk a jól bevált recepten nem sokat változtattak. Inkább bedobták egy turmixgépbe az Enclave legjobb részeit, majd öntöttek hozzá egy kis Jan Guillou féle keresztes lovag hangulatot, bekapcsolták a masinát, majd öt perc mixelés. Így kell elképzelni a Knights of the Temple-t. Sajnos belecsöppent az isteni löttybe egy kis fekete porszem is. Ez nem volt más, mint a néhol monoton játékmenet. Minden hibája ellenére azért szeretjük a produktumot, így hát olvassuk el, mire van szükségünk, ahhoz, hogy a Főérsek gonosz katonái a lábunk elé boruljanak ijedtükben.
Az alapok
Mint említettem az előbb, egy korrekt kis hack ’n’ slash játékkal van dolgunk, aminek a jelmondata lehetne a „vagdalkozz, míg nem csorbul a kardod (utána előveheted a baltád)”. Főhősünk Paul, egy frissen beiktatott keresztes lovag, aki a történet elején még vajmi keveset tud a kardforgatásról, vagy a harci taktikákról. Fokozatosan, a huszonöt pályán keresztül, RPG szerűen nyílik majd meg előttünk az új képességek tárháza. Három csoportba sorolhatjuk ezeket a megszerzendő manővereket. Az első, és legalapvetőbb részleg a kombóké. Összesen hat fajtát sajátíthatunk el, előhívni őket pedig, a két támadásgomb megadott sorrendű használatával tudjuk. Kicsit kevésnek tűnhet, de kalandozás közben fel sem fog tűnni a mennyiség. A következő szekció a Special Attacks-é. Paul négyféle különböző speciális támadást tud végrehajtani, melyeknek különböző helyzetekben vesszük majd hasznát (például a „Block breaker sweep” az előttünk lévő területen álldogáló katonákat kiüti a védekezés pozíciójából, így sebezhetővé válnak). Ami fontos, hogy ezeket a mozdulatokat, csak akkor tudjuk véghezvinni, ha van elég staminánk. Ezt az életerő alatti kék sáv méri, ha nem használjuk, akkor másodpercek alatt feltöltődik. Elérkeztünk az utolsó csoporthoz. Ez a Divine Powers nevet viseli, vagyis az „Emberfeletti erők”. Igazi keresztes, hívő lovagként igénybe tudjuk venni az Úr segítségét. Négyfajta mágikus varázslat lapul tarsolyunkban, ezeket szintén a legkülönfélébb szituációkban fogjuk elővenni (mikor már kevés az életerőnk, használhatjuk a Salutaris nevű csodát, ami újra feltölt minket energiával – használatakor megáll az idő, így nem bánthatnak minket, és hagyhatjuk, hogy feltöltődjön a staminánk gyógyulásunk közben). Csak mértékkel hívhatjuk az Emberfeletti segítségét. A stamina alatt van egy négy részre osztott mérőalkalmatosság, ez szolgál isteni energiánk mennyiségének szemmel tartására. Ellenségek likvidálásával tölthetjük újra, a különböző varázslatok, más-más mennyiségű energiát fogyasztanak. Most, hogy megismertük az alapvető skilleket, továbbevezhetünk a turmix egyik legfinomabb részére.
Az Arzenál
Mit is érne egy gonosz erők ellen harcoló keresztes lovag egy kellőképp széleskörű arzenál nélkül? A kérdés költői, viszont a játékban fellelhető pusztító eszközök számára inkább a drámai jelző illene. Mindenki kapaszkodjon a legközelebb lévő hölgyeménybe (laza eleganciától sugárzó hangon): a Knights of the Temple-ben összesen 14 fajta kard, 7 különböző fejsze, 4 buzogány, és 3 féle íj használható. Megijedni azonban nem kell, nem fog a játék kaotikus fegyverválasztásban kimerülni. A fejlesztők úgy oldották meg ezt a kis gubancot, hogy amint felveszel a történet során például egy jó kardot, akkor az előzőt lecserélve fogod azt tovább használni addig, amíg egy annál jobbat nem találsz. Ez ugyanúgy igaz a többi kategóriára is, tehát kalandozásaink során egyszerre mindig négy fegyver lesz nálunk. A kiválóbb gyilkolószerszámok (a fejletlenebbekhez mérten) mindig nagyobb sebzéssel és megnövelt hatótávolsággal bírnak, így mindenképp indokolt felvennünk őket, ha látótérbe kerülnek.
Lovagusz Taktikusz
A kezünk között lévő pusztító fegyverekkel sem érünk túl sokat, ha taktika nélkül, hűbelebalázs módjára elkezdjük szabdalni az ellenséget. Tudom, mert mikor PC-n végigvittem anno, beleestem ebbe a hibába, és a tizennyolcadik pálya környékén már válogatott szitokáradatot zúdítottam kedvenc monitorom irányába, amire ő búsan egy „Mission Failed” üzenettel nyilvánította ki együttérzését. Körülbelül a történet harmadától fog bedurvulni a helyzet, ugyanis onnantól több mint gyakori lesz az a felállás, hogy hárman, vagy még többen rontanak ránk egyszerre. Ekkor nyíltan visszatámadni szimpla öngyilkosság lenne, helyette a védekezés gombra tenyereljünk rá. Minden ellenféltípusnak megvannak a saját mozgáskombinációi, így rövid időn belül megfigyelhetjük, hogy milyen ütemben hajtják végre támadásaikat. Egy az egy ellen nem nagy kunszt legyőzni egy szaracént, csak blokkolunk, majd mikor véget ér a hadonászása, mi visszatámadunk. Ilyen formán egész egyszerűen lehet likvidálni a jónépet. Mint említettem, gyakori lesz, hogy nagy létszámban törnek az életünkre a különféle ellenséges katonák. Itt már kicsit bonyolódik a szituáció, több gyógyír is van erre az esetre. Folyamatosan védekezzünk, hagyjuk őket csépelni össze-vissza a szablyáikkal. Igyekezzünk őket egy helyre terelni, magunk elé például. Vegyük elő legmorcosabb nézésünket, majd ha befejezték a támadást, lépjünk akcióba! Kaszaboljunk, majd vissza blokkoló állásba. Nem túl gyors, de hatásos módszer. Ugyanezt a felállást megúszhatjuk életerő veszteség nélkül is, amennyiben kifogástalanul időzítjük minden mozdulatunkat. Mindössze annyit kell tennünk, hogy magunk köré rendezzük a gonoszokat (mindeközben még mindig védekezünk!), és elővarázsoljuk a „360 Sweep” nevű Special Attackot (kiváló ilyen helyzetekben még a Divine Shockwave is). Mint a neve is mutatja, ez egy 360 fokos szögben való hadonászás, ami levesz mindenkit a lábáról, aki éppen nem blokkol. Nem ritka eset, mikor mindhárom ellenfél földre hullik tőle. Ekkor sebezhetők a gonoszságok, úgyhogy ne habozzunk adni nekik, míg fel nem tápászkodnak. További megoldás, a „ha sokan esnek nekünk” szituációra, hogy szétziláljuk a támadókat, és egyesével intézzük el őket. Ezt a legritkább esetben sikerül majd véghezvinnünk, viszont az egyik legegyszerűbb módja egy csapat legyőzésének (túlzottan nem kell erőltetni). A főgonoszokkal sem kell másképp taktikáznunk. Egyszerűen meg kell figyelnünk a támadási sémáját és ritmusát. Miután már látjuk, mikor, mit csinál, és védjük magunkat rendületlenül, viszonylag könnyen megszabadulhatunk tőlük is.
Rejtvények
A játékban számos logikai feladattal is megpróbálták feldobni a hangulatot. Ezekkel a megoldandó feladványokkal a történet során párszor fogunk találkozni, és ha fel nem is dobja a Knights of the Temple-t, de mindenképp egy kis színt visz a gyilkolászós hétköznapokba. Megijedni nem kell túlságosan, nem egetrengető nehézségű akadályok ezek, nem kell hozzájuk 180-as IQ. Az egyetlen nélkülözhetetlen dolog a megoldásukhoz a jó megfigyelőkészség. Amikor egy rejtvénnyel állunk szemben, annak gyakran a megoldása a teremben lesz valahol eldugva, csak jól szét kell nézni (ábrák a falakon, könyvek, stb.). Amennyiben megfigyeljük alaposan a környezetünket, úgy nem töltünk el egy percnél többet egyik feladványnál sem. Tulajdonképpen a túlzott könnyűségük miatt olyan érzésem volt, hogy a fejlesztők „muszáj ilyet is berakni, nehogy monotonnak találják a játékot” üzemmódban találták ki őket. Megfigyel, gondolkodik, megold!
Remélem megfelelő kezdőlökést nyújtottam ehhez a remek zenével fűszerezett, kaszabolós, darabolós játékhoz. Az Enclave szintjét hozza a Knights of the Temple, de a Starbreeze igazán nagyot csak a Chronicles of Riddickkel alkotott (végigjátszását lapunk hasábjain találhatjátok a 14. oldal magasságában).
A Szent Föld
1099. július 15-én, egy öthetes ostromot követően Jeruzsálemet bevették a keresztes vitézek, majd ezzel a lendülettel elkezdték lemészárolni a város lakóit, akik nem a keresztény vallást tudták magukénak. 460 évnyi muzulmán uralom után Jeruzsálem városát újra a keresztények irányították, és a királyság fővárosává tették. A lakosság gyökeres változásokat élt meg ebben az időben. A nyugati kultúra csöppent a középpontba, a francia nyelv került használatba, és latinul mondták el imádságaikat a templomba járók. A keresztesek felújították a régi hagyományokat, továbbá újjáépíttették a régi keresztény templomokat és monostorokat. 1187-ben Jeruzsálemet elfoglalta Saladin (Salah-al-Din ibn Ayyub), és ezzel véget vetett a Keresztes Lovagok uralmának. A hatalmas aranykeresztet – ami a dóm fölé magaslott – ledöntötték, darabokra törték, majd helyére az Iszlám jelképét, egy óriás holdsarlót emeltek. Saladin visszaállította a régi rendet a városban, megerősítette a védelmét, és határait egészen a Sion hegyig tolta ki.
