Mindig is bírtam ezt a kis kék sündisznót. Igazi vagány hős, aki a Sega Genesis idején komoly alternatívát jelentett a Nintendo inkább viccesen aranyosra vett figuráival szemben. Változnak azonban az idők, és immár a nagy N kis gépére jönnek ki sorra Sonic kalandjai – már a harmadik részéhez érkezett az Advance sorozat.
Ha egy szóval kéne jellemeznem a Sonicot, azt mondanám rá: pörgős. Bár alapvetően egy Jump & Run, azaz fuss és ugorj típusú, tehát viszonylag „egyszerű” játékról van szó. Mégsem ajánlanám a videojátékokkal most barátkozó kisgyerekeknek, vagy megkopott reflexű, harmincas menedzsereknek. Egyszerűen azért nem, mert a pályákon gyorsvonatsebességgel száguldozó főhős mellett nem nehéz elveszteni a fonalat, kezdő játékosok valószínűleg azt se tudnák, hova kapjanak az első húzósabb beindulásnál. A Sonic Advance 3-ban egymást váltogatják az effajta eszement száguldozós, illetve a lassabb, technikás, pontos manőverezést igénylő pályaszakaszok. Rajtunk is múlik, hogy mit választunk: ha sebességrekordot szeretnénk dönteni, érdemes minden gyorsítót, rámpát, lejtőt és rugót kihasználva végigrobogni a pályán. Ha viszont az összes titkot fel akarjuk fedni, le kell térnünk a fő útvonalakról, és aprólékos, sokszor szöszmötölős munkával felderíteni a szintek legeldugottabb helyeit is.
A játék összesen hét világot (zónát) tartalmaz, melyek mindegyikét egy pályaválasztó pálya jelképezi. Ezen találhatunk három, számmal jelzett gyűrűt, melyek a világ három pályájára vezetnek; kétféle életszerző mini-játékot a csillaggal jelzett teleportoknál; egy speciális pálya, ami csak a zónában lévő tíz Chao (apró lényecske) begyűjtése után nyílik meg; na és persze a Boss-pálya, amit a három Act teljesítése után érhetünk el. Az egyes zónákon belül az Actok teljesítésének sorrendje rajtunk áll, de a főellenséggel csak mindhárom leküzdése után vehetjük fel a harcot. Ha sikerrel megvívtuk a Boss Fightot, megnyílik előttünk a következő zóna. Ettől függetlenül bármikor visszatérhetünk a korábban teljesített zónákhoz is (egy nagy üres gyűrűbe kell ugranunk a zóna-pálya elején), így begyűjthetjük a korábban kifelejtett Chaokat. Mint említettem, 10 Chao nyitja meg a zóna speciális pályáját, amelyen megszerezhetjük a Chaos Emeraldot. Mind a hetet össze kell gyűjtenünk a játék 100%-os teljesítéséhez.
Az Actokat és főellenség-harcokat időre játsszuk: gyorsaságunk alapján arany, ezüst vagy bronz medállal értékeli teljesítményünket a gép. A pályákon gyűrűket kell gyűjtenünk, ez a túlélés kulcsa: a bekapott sebzéseknél ezeket elszórjuk, de ha úgy ér minket baleset, hogy nincs nálunk egy sem, az azonnali életvesztést jelent. A gyűrűkért nem kapunk pontokat, de ha százat összeszedünk, plusz egy élettel gazdagodunk.
A pályák rendkívül igényesek: rengetegféle rámpa, gyorsító, kilövő, mérleghinta, rugó, inga és még ki tudja milyen tereptárgy vár arra, hogy felhasználjuk. Visszatértek a Genesises ősökből ismert kapcsolók is: ezek általában rövid ideig élő platformokat hoznak elő, vagy rugókat aktiválnak. Időnként járművekbe is pattanhatunk: különösen „Játékország” pandafejet mintázó, pörgő-forgó csészéi tetszettek, amelyekkel remekül lehetett lecsúszni a lejtőkön, majd levegőbe emelkedni azok ugratóban végződő aljáról. Vannak víz alatti részek is, ahol egy idő után fel kell jönnünk levegőért, vagy meghalunk; a havas pályán helyenként lelassulunk a térdig érő hóban, ám a lefagyott csöveken észvesztő sebességgel csúszhatunk lefelé. Az ellenfelek hasonló változatosságot mutatnak, ám nem hemzsegnek a pályákon. Ez szerintem jó is így, nem muszáj túlzásba vinni a játékosok életének megkeserítését: kihívás van így is elég a játékban.
Szóltam már a kétféle életszerző mini-játékról, melyek valamennyi zónában fellelhetők. Ezekben teljesítményünk függvényében akár öt életet is szerezhetünk, de az is előfordulhat, hogy üres kézzel távozunk. Az első játékban egy kupola alakú szerkezetből kiálló kallantyúk közül kell a felvillanót benyomni. Az aktív gomb először pirosan, majd egy idő után sárgán, végül kéken világít. A különböző stádiumokban rendre 3, 2, illetve 1 pont jár a benyomásért. Próbáljunk gyorsan cselekedni, mert meghatározott idő alatt kell adott, a zónától függően egyre magasabb pontszámot elérni. A másik mini-játékban egy kisebb pályán kell összesen nyolc ellenséget likvidálni, szintén szűkös időkeret alatt. Nekem ez tűnt a nehezebbnek, mert bár meghalni nem lehet, egy-két lénynek általában sikerült elrejtőznie az egyébként nem túl nagy terep egy eldugott szegletébe.
A főnökharcok általában nem túl nehezek, mert a főellenségek könnyen kitanulható mozgásokat végeznek, és a gyengepontjukat sem ördöngösség megtalálni – mivel dr. Eggman gépezeteivel kell felvenni a harcot, általában a pilótafülke lesz a célpont, illetve a fekete robotnak a fejére kell ráugrani, ha épp vele futunk össze. Lényeg, hogy a pálya elején gyűjtsük be az összes gyűrűt, majd tartsunk meg mindenképpen legalább egyet. Ha sebződünk is, próbáljuk összeszedni a szétszóródó karikákat – így akár egyetlen gyűrűvel is kitarthatunk a végtelenségig.
A pályák teljesítéséhez ezúttal öt karakter áll a rendelkezésükre, melyekből kezdetben kettő választható, a többit a játék előrehaladtával lehet megnyitni. Ez már önmagában is öt végigjátszási lehetőséget jelentene, ám a Sonic Advance 3-ban egyszerre két karakter van a pályán: segítőtársunkat egyjátékos módban a gép irányítja. A dolog onnantól válik igazán érdekessé, hogy észrevesszük: csapattársunk kiválasztása alapvetően befolyásolja hősünk képességeit. Ezen kívül a pároknak vannak speciális mozgásaik is, melyek minden párnál mások. Alapfokú matematikai tudás kell hozzá hogy észrevegyük: az öt karakter összesen húszféle párt alkothat, ami igencsak megdobja a játék komplexitását és tartalmasságát. Lássuk a játszható karakterek névsorát!
Sonic: a kék sündisznó gyorsaságáról híres. Képes egy pillanat alatt Boost módba kapcsolva extra nagy sebességre szert tenni, így dinamikát visz a csapatba. Ha jó időket akarunk futni, érdemes őt választani.
Tails: mivel korlátozott repülőképességgel rendelkezik (mire nem jó egy rókafarok?) magasabb helyekre is könnyedén feljuthatunk vele. Chaok keresgélésére épp ezért ideális.
Knuckels: piros süni, aki erőt visz a csapatba. Hatékony az ellenfelek likvidálásában, és a víz alatt is otthon érzi magát. A második zóna harmadik pályáját Sonickal végigtolva kapjuk meg.
Cream: a kis nyuszinak van egy még kisebb házi kedvence: Cheese. A Chao igen hasznos tud lenni a harcokban. A negyedik zóna utolsó pályáját kell Sonic vezetésével megcsinálnunk, hogy a miénk legyen.
Amy: a rózsaszín lányka specialitása a masszív kalapács használata, amelyet társának is kölcsönöz. A hatodik zóna harmadik szintjét kell kivégeznünk Sonickal, hogy választhatóvá tegyük.
Természetesen társunk nem csak a gép irányítása alatt ténykedhet: két GameBoyt linkelve kooperatív módban is végigjátszhatjuk a játékot, ám ehhez két Sonic Advance 3 kártyára lesz szükségünk. Van még két Multiplayer mód: a Multi Pak Battle Mode-hoz szintén minden gépben benn kell lennie a játéknak, ilyenkor két csapat versenyez egymással a pályák mielőbbi teljesítéséért. Ha négynél kevesebb humán játékos van, akkor a fennmaradó karakterek irányítását a gép vállalja magára. A Single Pak Battle Mode-hoz elég egyetlen Cartridge, ám ilyenkor mindenki egyedül van, nincsenek csapatok. A cél a Chaok felkutatása, illetve ellenfeleink Chaoinak megszerzése.
Mint látható, igen tartalmas játék lett a Sonic Advance harmadik epizódja. A lehetőségek teljes körű ismertetése további oldalakat venne el – mivel erre nincs lehetőség, inkább méltatom kicsit a grafikát. Ez hozza a korábbi részekben megszokott csúcs, kézzel rajzolt minőséget, villámgyors Parallax Scrollal, amely a leghúzósabb száguldozások közben sem akad meg! Le a kalappal a Sonic Team előtt, szinte tökéleteset alkottak!
Sonic játékok GBA-n
A Sonic Advance 2002-es első, illetve 2003-as második része hasonló játékélményt kínál, mint a harmadik epizód. Ezek még az új résznél is pörgősebbek, ám a csapatrendszer hiányában kevesebb lehetőség rejlik bennük, és nem kínálnak annyi felfedeznivalót sem, mint cikkünk tárgya. Ezzel együtt is nagyszerű játékok mai szemmel is csúcs grafikával és élményszámba menő játszhatósággal.
A Sonic Pinball Party más stílust képvisel: ez bizony flipper, Sonic módra, három asztallal, valamint még néhány egyéb kaszinójátékkal megspékelve.
A Sega Smash Pack nevű gyűjteményben is találhatunk Sonic-flippert, méghozzá a régi MegaDrive-os Sonic Spinball GBA átiratát (a Golden Axe és az Ecco the Dolphin társaságában).
Végül meg kell még említenünk a közelmúltban megjelent Sonic Battle-t, ami egészen egyedi grafikájú, forgatható 3D terepeken zajló verekedős játék, elsősorban Multiplayer módra kihegyezve.
