Pikachu utódjai újra itt vannak, de vigyázat, a találkozás megrázó lehet…a tesi épségünket tekintve. Lássuk hát a medvét…
A tesztírás során nem volt könnyű dolgom, hiszen a fenti címen elterpeszkedő játék ősei még mondhatni az én gyerekkoromban voltak igazán nagy sztárok, azóta pedig igen csak sok víz lefolyt a Dunán, ők pedig még mindig változatlanul itt vannak, és jelennek meg újra és újra megújulva. A rövid bevezetés után, javaslom nézzünk be a kulisszák mögé.
Alapvetően bár a Pokémon Platinum önálló játék, mégis úgy tekinthetünk rá, mint a Pokémon Diamond és Pearl nevezetű hármas legó harmadik felének, hiszen a megszoktot formák, eszközök, és lehetőségek ugyanúgy megmaradtak a maguk nívós minőségében, csupán kiegészítették azokat, megspékelve sokkal több tartalommal. A szokásos kő-papír-olló harcok is megmaradtak, az RPG elemekről már nem is beszélve, de ne szaladjunk ennyire előre. Sokakban felmerülhet ugyanis a kérdés, hogy miért most mutatjuk be, mikor Japánban már tavaly év végén, egészen pontosan Szeptember 13.-án megjelent. Nos a kérdés egyszerűbb, mint gondolnátok, ugyanis Európába most érkezett meg a projekt (Május 22.-én), így billenytűzetet ragadtam, és íme az eredemény.
Nos, az alapfelállás továbbra sem változott, hiszen egy még bimbódzó tehetségű, kezdő kadéttal kell útnak indulnunk, és el kell érnünk pályafutásunk csúcsát. azaz a mester szintent, és minden földi jót, ami még vele jár.
A látszólagos-folytatás megfelelő mennyiségű új dologgal büszkélkedhet, így az is látja a különbséget az előző Pokémo részekkel szemben, aki szűz játékos, idézőjelben. A környezet, az animációk, sőt a befogható állatok is szebbek lettek, köszönhetően egy kis átgondolásnak.
Az előző részekben megszokott régió viszont továbbra sem változott, sőt kiegészült, hiszen 150 állatka helyett mostantól 210 befogására kaptunk esélyt, ami meg kell hagyni, nem kis példányszám.
A Pokémon Platinumbna azonban nem lehet minden egyes állatot kiemelni, sohasem érnénk a végére, de természetesen itt is megtalálhatóak kiemelkedő személyiségek, ilyen a játék fő karaktere, Giratina (a bal oldali képen kapott helyet) aki Original formában került be a játékba, no és persze ott van még Dialga, és Palkia. Őket szintén be lehet cserkészni, s míg Giratinát már 47-es szinten bepróbálhatjuk, addig az előbbi kettőnek csak 70-esen rugaszkodjunk neki.
Az újítások sorába tartozik az új, bekerült helyszín is, amely a Torn World elnevezést kapta, és itt adatik meg nekünk az a lehetőség, hogy elkapjuk Giratinát.
Érdemes még megemlíteni, és megdícsérni a fejlesztő, Nintendo srácainak munkásságát, hiszen a textúrák mindegyikét újradolgozták, méghozzá pozitív állapotba, hiszen megtehették volna azt is néhol, hogy a Diamond vagy a Pearl textúrái közül párat átmásolnak, de ezért egy nagy piros pont jár nekik.
A játékélmény sem utolsó a sorban, hiszen olyan helyeken, ahol arra számít az ember, hogy semmi nem történik, életre kel a környezet, máshol pedig épp az ellenkezője történik, a bizonytalanság érzésébe taszítva minket, a jobbik értelemben véve.
Ha meguntad már az egyedül kódorgást, hívd meg a haverod egy ütős küzelemre, mindezt megteheted Wi-Fi-n keresztül, a hálózaton, használd az újratervezett és feljavított Global Trading System-et, vagy éppen csak élvezd ki a játékban fellelhető mini-játékok adta élvezeteket.
Összegzésképp elmondhatom, hogy aki a Pokémon Platinumot választja szórakozásképp, a következőkkel lehet gazdagabb általa: Innovatív csatarendszer, a játékmenet változatossága, és kiszámíthatatlansága, a Diamond és Pearl szép emlékei, no és persze a hosszú single kampány.
Mire vársz még? Csatára fel!
