A Zelda sorozat ezen epizódja úgy hoz új ötleteket, frissességet a szériába, hogy közben megőriz mindent, ami az előző részeket naggyá tette. Szerintem tuti siker!
Talán nem járok messze az igazságtól azzal, ha azt mondom: a Zeldában minden megvan, amit egy videojátékban szeretni lehet. Gyönyörű mesevilág, ahol a kisfiúból nagy hős lesz, aki megmenti a birodalmat és a hercegnőt. Varázslatos tájak, ahol minden kő, és bokor titkokat rejteget. Kedves és mulatságos szereplők, akik sokszor szolgálnak hasznos tanáccsal vagy segítséggel. Sötét labirintusok, melyek szürkeállományunkat éppúgy próbára teszik, mint ügyességünket, vagy reflexeinket. Szörnyek, melyek nem túl ijesztőek, de legyőzésükhöz sokszor elkél némi furfang is. Fantasztikus varázstárgyak egészen eredeti képességekkel – és minden hős álma: egy varázskard. Kell ennél több? Nekem nem!
A történet kezdetei réges-régi időkre nyúlnak vissza, egy sötét korba, amikor a világot szörnyű árnyak fenyegették. Ekkor szállt a Földre az apró Picori (kis manószerű lény), és elhozta az emberiség hősének a kardot és az arany fényt, amivel legyőzhette a sötétség erőit. Azóta is béke honol a világon, az emberek pedig féltve őrzik az ősi pengét. Ám egy szépnek induló napon, éppen a Picori Fesztivál idején, megjelenik egy gonosz varázsló, és kihúzza a kardot az ősi ládából. Ezzel újra a vidékre szabadítja a szörnyhordákat, miközben a legendás fegyver kettétörik, és vele együtt a remény is. Tovább rontja a helyzetet az átok, amit a hercegnőre küld, s amitől Zelda kőszoborrá válik. Csak egyvalaki mentheti meg Hyrule birodalmát: a kovács kis unokája, akit mi testesítünk meg. Ártatlan gyermeki tekintetünk előtt még megmutatják magukat a Picorik, akik összeforraszthatják a törött szablyát (enyhe Gyűrűk Ura beütés).
Na de hogyan tudunk kapcsolatba lépni a gyűszűnyi manókkal? Hát úgy, hogy mi is kicsivé válunk! Ebben a sok helyen, többféle formában (üreges kő, szikla…) megtalálható portálok mellett egy különleges, beszélő kalap lesz segítségünkre. Ő Ezlo, aki szinte a játék legelejétől segítőtársunkká szegődik, és amellett, hogy mókás szövegelésével remekül elszórakoztat minket, még hasznos tanácsokkal is szolgál. Az aktuális feladatainkra is mindig emlékeztet, ehhez elég a Selectet megnyomni. Manóméretűvé zsugorodva olyan helyekre is eljuthatunk, ahova egyébként nem férnénk be, viszont akkora pocsolyák és kövecskék is utunkat állhatják, amekkorákon teljes életnagyságban egyszerűen átgázolnánk. Sokszor kell a feladatok megoldásához megfelelően váltogatnunk a normál és a manóméretet, valahogy úgy, ahogy a dimenziók között váltottunk a Link to the Pastban.
Rengeteg régi és új felszerelési tárggyal találkozhatunk majd a játékban. Ezeket a Startal előhívható menüben az A és a B gombokhoz rendelhetjük hozzá. Az R alapból bukfencezésre szolgál, ami a haladás leggyorsabb formája (eleinte), de egyben általános akciógomb is, így emberek elé állva beszélgethetünk vele, a portáloknál ezzel lehet összemenni vagy megnőni, és a köveket, korsókat is ezzel emelhetjük fel és dobhatjuk el. Újdonság, hogy ezúttal ún. Kinstone-okat is gyűjtögethetünk. Ezek kettétört kőérmék, melyek megfelelően összepárosítva rejtett helyeket nyitnak meg előlünk. A párosítás a következőképpen történik: mikor beszélgetünk valakivel, és azt látjuk, hogy egy gondolatbuborék jelenik meg a feje fölött, nyomjuk le az L gombot. Ezután próbáljuk meg Kinstone-készletünkből kiválasztani azt, amelyik színre-formára összeillik az övével. Két GBA-t linkkábellel összekötve a barátainkkal is megpróbálhatunk köveket egyesíteni.
