A jó néhány évvel ezelőtti, még a derék PlayStation első részén megjelent Dead or Alive sorozat, ha nem is aratott osztatlan sikert a játszhatóságával, remek „grafikájának” és „fizikájának” köszönhetően mégis elég szép sikereket könyvelhetett el, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy most a negyedik eljövetelének örvendhetünk.
Aki hozzánk hasonlóan nagy baráti társaságban nyomatta éjszakákon át az anyagot, az tudja, hogy miért is írtam azt a bizonyos „grafikát és fizikát”. Hát persze: nincs olyan jobbérzésű férfijátékos, akinek ne akadt volna meg a szeme az irgalmatlan, himbálózó poligonkebleken. Ettől eltekintve is egészen játszható volt az anyag, bár szerény megítélésem szerint valami bődületes módon nehéz volt behozni a speckó mozgásokat – persze lehet, hogy csak én nem növesztettem hozzá elegendő ujjat. Hogy ne nagyon térjünk el a tárgytól, nézzük meg mire is számíthatunk a negyedik részben, melyet a tisztelt Tecmósok Xbox360 alá hegesztenek nagy erőkkel. Talán a legmeglepőbb tény az, hogy az előző három résszel ellentétben a történet most nem Kasumi körül bonyolódik, hanem egy másik titokzatos hölgyeményt ölel körbe – név szerint Helenát. A fiuk nagyon rejtegetik a leányzót, mindössze annyit lehet tudni róla, hogy operaénekes és most ő a DOATEC vezetője. Természetesen rajta kívül lesznek még új karakterek, Mr. Itagaki (a Tecmo egyik főguruja) szerint összesen több mint 20 szereplővel csépelhetjük majd egymást. Köztük lesz majd Kokoro is, aki egy japán csajszi és egy bizonyos Hakkyokuken harci stílusban fogja majd osztani a pofonokat. Érdekesség, hogy az első 3D-s verekedős játéknak kikiáltott Virtua Fighter főszereplője, Akira is ebben a stílusban nyomult – nyilván ez valami tisztelgésféle a Tecmótól a nagy öreg felé. Lesz még egy szöszke férfiú is, mégpedig Elliot, aki Keiken stílben utazik; valamint szintén újként üdvözölhetünk egy csodaszép ruhás pankrátor hölgyet, aki a Lucha Libre mozgásait preferálja, minek jegyében hatalmas ugrásokat és dobásokat fog bemutatni. Ha már az előbb ennyit emlegettük a harci stílusokat, talán érdemes megjegyezni, hogy a fejlesztők teljesen átgyúrták még a régi szereplők mozgását is. Tisztában vannak a felelősséggel, hogy nagyot lehet ezzel buktázni, ám mint mondták: újítani márpedig kell, ám vigyázni fognak, hogy a játék egyensúlya ne bomoljon meg, ne legyenek túl erős emberkék, akik hátrakötött kézzel is mindenkit levernek. Szintén újdonság lesz még, hogy az egyes helyszínekről nem lehet „lesétálni”, csak „leesni” – értem ezalatt az ellenfél hathatós közreműködésének áldásos tevékenységét – sőt az egyes helyszínek maximálisan interaktívak, így fordulhat elő, hogy az ellen arcán szánkázunk lefele a lépcsőn, vagy mondjuk, kilökjük egy éppen arra száguldó kocsi elé. Az újgenerációs multiprocesszoros konzolnak köszönhetően természetesen igen ütősen fog kinézni az anyag, ám a fejlesztők némileg húzogatták a szájuk szélét e hardveres újítás hallatán, hiszen ezt sokkal nehezebb programozni, mint a „hagyományos”, egy magos processzorú konzolokat. Sebaj, ez legyen az ő problémájuk – mi viszont örüljünk annak, hogy elmondásuk szerint olyan motion blur (mozgás illúzióját keltő elmosások) technikákat fognak alkalmazni, hogy igencsak le fog esni a rágószervünk. Mindezt azzal indokolják, hogy olyan gépeken, mint a mostaniak – amik maximum csak 60 képkocka/másodpercet tudnak produkálni – egyszerűen nem tudják megvalósítani ezeket az effekteket. A játékot a gép megjelenésével egy időben szándékoznak piacra dobni. Itt érdemes még azt is megjegyezni, hogy ez a sorozat sem kerülhette el a végzetét: film készül belőle, még pedig Jeremy Bolt producerelésében, ő igazgatta mindkét Resident Evil filmet is.
