A Diablo nyomdokain lépdelő N-Gage exkluzív játék története egymillió évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor is a gonosz démonkirály, Dalu életre kelt. Túlélve a purgatóriumot megszázszorozta erejét, és megidézte a Sárkányfát, a pokoli hatalom forrását. A Sárkányfa az emberek gyűlöletéből táplálkozik, és démonokká változtatja őket. Amikor Dalu feljön a pokolból, hogy csontvázserege élén leigázza a világot, úgy tűnik, semmi sem állíthatja meg…
Amikor már minden veszni látszik, felcsillan egy utolsó reménysugár: Rabbi, a vak sámán kiáll Dalu ellen, és hatalmával megrémiszti a gonoszt. Mindketten tudják azonban, hogy a kocka hamarosan fordulni fog: az öreg mágus ereje egyre fogyatkozik, a démonkirály viszont napról-napra erősebb lesz. Hiába zárja le Rabbi a poklok kapuját, az időt ő sem győzheti le – szíve utolsó dobbanásával az átjáró ismét kitárul majd, szabad utat engedve a démoni seregeknek. Az emberiség utolsó esélye az lehet, ha valaki leereszkedik a pokolba, hogy végezzen Daluval és a Sárkányfával, mielőtt még túl késő lenne. A sajnálatos tény, hogy a környéken mindenki a szörnyű pusztítás áldozatául esett, nem tántorítja el a sámánt. Apró tanítványát, a tündérlány Gigit bízza meg a feladattal, hogy támasszon fel egy halottat, aki eljátszhatja a hős szerepét. Gigi választásában mi is segédkezhetünk, bár csak két karaktert kínál fel a program. Troy, egy 28 éves férfi, aki tizenkét embert bántalmazott és ölt meg, Linda pedig egy 23 éves nő, akit kilenc gyilkosságban találtak bűnösnek, de elszökött a kivégzés elől. A sors iróniája, hogy a végzet így is hamar utolérte…
Ha sikerült kiválasztanunk a kevésbé unszimpatikus jelöltet (döntésünknek nem igazán lesz befolyása a játékmenetre), folytatódik a sztori. A ravasz kis tündér kitörli a főhős emlékezetét, majd beadja neki a következő történetet: „A családodat a démonok irtották ki. Egyedül Te maradtál életben, mert kiváló fegyverforgató vagy, egy igazi hős. Bosszút esküdtél Dalu ellen, és rengetek pokolfajzatot vissza is küldtél oda, ahová való – de végül legyűrt a túlerő. Most viszont kaptál még egy esélyt, hogy beteljesítsd a küldetést, és ebben én (Gigi) is segíteni foglak!”.
Emlékek híján muszáj valamibe kapaszkodnunk, így kénytelenek vagyunk elfogadni a sztorit, és vele együtt a küldetést is. Kalandjaink megkezdődtek! A világot a Diablóban már megszokott izometrikus nézetből láthatjuk. A képernyő tetején három számozott ikon található – ezek jelképezik varázslatainkat, amelyeket az 1, 2 illetve 3 gombokkal süthetünk el. Persze csak akkor, ha az adott mágia fel van töltve, vagyis villog az ikonja. Minden varázslás után várnunk kell bizonyos ideig, amíg a spell ismét használható lesz – az ikonon belüli feltöltődő csík mutatja, hogy is állunk. Fontos még megemlítenem a kis képecskék bal alsó sarkában látható vonásokat – ezek jelzik az adott mágia szintjét. Minél többet használunk egy varázsigét, annál hatékonyabbá válik. A képernyő jobb felső sarkában aktuális szintünket, és a kiirtott pokolfajzatok számát láthatjuk. A kettő szoros összefüggésben áll egymással: a szintlépések sűrűségét a harcokban mutatott teljesítményünk befolyásolja. Sajnos a játékból teljesen hiányzik a hasonszőrű alkotásokban megszokott, és igen kedvelt egyedi karakterfejlesztés. A rendkívül minimalistára szabott RPG elemek miatt hősünk nem rendelkezik szerteágazó képesség- és képzettségrendszerrel, a HP-növelést pedig a program maga is el tudja végezni.
Ha már a HP-nál tartunk: aktuális életerőnket a jobb alul látható kék csík hossza jelzi. A harcok során ez könnyen lecsökkenhet, ilyenkor némi táplálék magunkhoz szólításával gyógyulhatunk fel. Ételt a terepen elszórva találhatunk, vagy a leölt ellenségektől szerezhetünk. Ahhoz, hogy ezeket használni tudjuk, be kell lépnünk a 0 gombbal az inventory menübe. Szerencsére ilyenkor a játék megáll, így nyugodtan hagyhatjuk hősünket akár halálközeli állapotba is kerülni, hiszen a legnagyobb csata közepén is bármikor visszatölthetjük életerőpontjait. Arra azért ügyeljük, hogy ha csak 20 HP hiányzik, akkor ne egy 45 HP-t adó csirkecombot tömjünk magunkba – vagy ha csak az van, akkor inkább várjunk még egy kicsit a gyógyítással.
Ha már bent vagyunk a karakterlapként is szolgáló inventory menüben, nézzük meg, milyen információkat találhatunk meg itt. Fent nevünk és életerőpontjaink száma, alatta szintünk és páncélzatunk erőssége látható. Az „Experience” tapasztalati pontjainkat mutatja, alatta a következő szint eléréséhez szükséges XP mennyisége olvasható. A „Special Skill” pontnál éppen használt fegyverünk különleges képessége látható. Olyanokra kell gondolni, mint kővé változtatás, vagy fagyasztás – ezekkel jelentősen könnyebb lesz a csata. A „Spells” pontnál varázslataink listája található. Összesen három bűvigénk lehet (mint ahogy azt a főképernyő ikonjainak számából már sejteni lehetett), ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető elégséges mennyiségnek. Inventory-nkat a Tomb Raiderből ismerős körbeforgatós módszerrel oldották meg. A jobbra-balra irányokkal lapozgathatunk tárgyaink között, az éppen aktuális cucc leírását alul olvashatjuk. Az egyes ételekről itt tudhatjuk meg, hogy mennyi HP-t adnak, a fegyverekről pedig, hogy hány pontot tesznek hozzá támadóértékünkhöz, és hogy milyen speciális képességgel rendelkeznek. Minden harci eszközhöz tartozik egy „Durability” érték is – ez a használat során folyamatosan csökken, és mikor 1-hez ér, a fegyver eltörik és használhatatlan lesz. Alap kardunk (Linda esetében) illetve alabárdunk (Troynál) szerencsére mindig kéznél lesz, szóval érdemese a komolyabb szituációkra tartalékolni az erősebb fegyvereket.
Kalandjaink során találhatunk egyéb varázstárgyakat is, amelyek különleges képességekkel ruházzák fel tulajdonosukat. Ezek némelyikét magunkra kell aggatnunk, az ilyen cuccokat „Equipable Item” felirat jelzi, ami „Equipped Item”-re vált, ha már felszerelkeztünk vele (5-ös gomb). Piros „Non-Suitable Item” szöveget láthatunk azoknál a tárgyaknál, amiket egyelőre nem tudunk használni. Miután sikerült megtalálnunk a megfelelő fegyvert és felszerelést, belevághatunk a küldetésünkbe. Bár utunk során főleg harcolni fogunk, néha találkozhatunk barátságos NPC-kel is, akik különböző feladatokat bíznak ránk. Velük a 7-es gomb megnyomásával elegyedhetünk szóba. Sok esetben érdemes többször egymás után beszélgetést kezdeményezni, mert egyes esetekben csak így halad előre a történet. Sajnos a dialógusokat sok tekintetben elrontották a fejlesztők. Kezdődik ott, hogy meglehetősen furcsa angolsággal vannak megfogalmazva – úgy tűnik, a kínai fejlesztőgárdában nem akadt egy épkézláb fordító sem… Másrészt sokszor következetlenségeket fedezhetünk fel: a sámán olyan fegyverről hadovál, amit még meg sem kaptunk a kovácstól, és így tovább. Abban sem fedeztem fel semmi logikát, hogy bár az esetek többségében csak gombnyomásra gördül tovább a beszélgetés, így kényelmesen el lehet olvasni, rengetegszer rögtön a kiírás után eltünteti a szöveget a program, nagyon megnehezítve ezzel a párbeszéd megértését. Helyenként rendkívül idegesítő tud lenni hősünk és állandó segítőtársa, Gigi kommunikációja is. A legnagyobb harcok közepén is képes leállni a játék, csak hogy egy „Ments meg kérlek, Gigi!”-„Sajnos nem tudok segíteni…” szintű közjátékot élvezhessünk – akár ötvenedjére is.
Beszéljünk inkább a harcokról, azok megvalósítása egy fokkal jobban sikerült. Alapvetően az 5-ös gombot kell nyomogatnunk, és így kaszabolnunk az ellent. Szerencsére hősünk automatikusan a legközelebbi szörny felé fordul, így az iránygombokat nem is nagyon kell használnunk. A 6-os egy erősebb támadás, ám ennek előkészítéséhez kicsivel több idő szükségeltetik, így nem mindig éri meg használni. A 4-es gomb védekezésre szolgál, ennek nem vettem túl sok hasznát – ebben a játékban is legjobb védekezés a támadás. A 9-essel dobófegyvereinket hajíthatjuk el, ám ezek nem túl hatékonyak, és gyorsan ki is fogyunk belőlük. A nagyobb szörnycsapatokat érdemes óvatos duhajként megközelíteni, és egyesével legyűrni – ha körbevesznek minket, gyakorlatilag halottak vagyunk. Sokszor kellhet a „szégyen a futás, de hasznos” elvet követni, hiszen remekül átszlalomozhatunk ellenségek egész hadán keresztül is. Ha elakadnánk, próbáljunk meg a # lenyomásával vetni egy pillantást a térképre, ahol villogó jel mutatja a begyűjtendő tárgyak helyét. Kérhetünk segítséget Gigi-től is a 7-es gombbal, bár mint a fentiekből is kiderült, kis útitársunk nem lesz nagy hasznunkra…
Isten mód?
Előrebocsátom, hogy nekem az itt ismertetendő apró csalás nem működött, de többeknek igen, úgyhogy megosztom veletek. Játék közben hozzátok be az in-game menüt a jobb vagy bal oldali akciógombbal. Itt válasszátok a Settings pontot, abban pedig nyomjatok a legalsó, „Host multiplayer game” feliratra. Ekkor a program elkezd bluetooth-on keresztül társakat keresni, majd ennek befejeztével folytathatod a játékot. Ha ezek után meghalsz, egy apró programhibának köszönhetően felélesztheted karaktered, mintha csak többjátékos módban lennél.
Édekesség
Bár a RoH sajnos nem támogatja a GPRS-es N-Gage Arena módot, bluetooth-on keresztül azért lehetőségünk van barátunkkal együtt kalandozni.
