Trükkös irányítás, hatalmas boss-küzdelmek, mindez megfejelve a Nintendo Wii platformmal. Ezek összessége méltó befejezést nyújt a Metroid Prime trilógiának…
Ha arra számítottál, hogy a Metroid Prime 3: Corruption méltó folytatása lesz a sorozatnak, jó lóra tettél! Igen, a Wii-vel történő mozdulatok, irányítások fantasztikusak és intuitívek, úgy hogy ha azt remélted, hogy a Samus Aran nevű fejvadásszal való közlekedés bonyodalommentes és élvezetes lesz, akkor bejött a számításod!
Bár már a harmadik epizódnál járunk, az érdeklődésből mit sem veszítettünk, továbbra is FPS nézetből szemlélhetjük végig a játékot, és a zűrös kalandokkal átitatott történeti szál sem változott. Természetesen az az öt év, ami eltelt az első rész és a trilógiát lezáró fejezet között, nyomot hagyott mindenen – utóbbi javára.
Sokan kérdezhetnék ezek után, hogy akkor mégis miben különbözik a Corruption az eddigi két legendás elődtől…a válasz a gyökerekben leledzik, hiszen míg a Corruption hozza az előző részekben megszokott és elfogadott játékmenetet, olyan újításokat tudott beleszőni abba, hogy a legélesebb szemű kritikus sem tudna belekötni.
A sztori szerint Samus Aran nevű fejvadászunk, és pár társa arra törekszik, hogy megjavítsanak egy olyan szerves számítógépet, amelyet egy rejtélyes vírus fertőzött meg. A játékmenet során soha nem az következik, amire a játékos számít, így csökkentve a kiszámíthatóságot, és növelve a kételyt.
Ez a nagyszabású kaland idegen világokat és bizarr tájakat nyit meg Samus előtt, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az előző két rész sem éppen a földi gondolkodási mód szerint készült, nagyban fantázián alapszik – és ettől kap egyfajta plusz aromát.
A Wii Mote-tal, valamint a Nunchuk segítségével egyszerűen mozoghatunk, lőhetünk, irányíthatjuk karakterünket, bár szó mi szó, aki nincs hozzászokva Wii-hez, annak kicsit szoknia kell az irányítást, de pár nap, és profibb lesz mint a fejlesztők.
A jó hír viszont, hogy az irányítás, a célzás, az összehangoltság kevésbé frusztráló, mint az előző részek esetén, ráadásul a Metriod Prime 3 először vesz fel olyan tulajdonságokat, amely egy profi FPS-hez illik. Az ellenségeket számba véve nem haladhatunk el afelett, hogy könnyen legyőzhetőek, egyedül a boss-okkal van némi zűr, ám velük sem lehetetlen végezni, hála a néha előforduló csetlő-botló mozgásuknak.
A játékmenetben előrébb haladva egyre több lehetőség megnyílik Samus, és így mielőttünk is. A fegyvereink egyre erősebbek, fejlettebbek lesznek, eljutunk arra a szintre is, hogy rakétákat tudunk visszairányítani ellenségeink felé, vagy éppen egy szép mozdulattal útbaigazítani őket a fény felé.
A játékidő nagyjából 20 órára tehető, tehát nem érdemes egy nap alatt végigszáguldani az egész játékon, hanem naponta kell beosztani, így kiélvezve minden percét. Utólag hálásak leszünk magunknak ezért a döntésért.
A játékban továbbá folyamatosan szerezhetünk magunknak képességeket, amely lehet tűz, jég, és még rengeteg hasonló elemmel kapcsolatos tulajdonság. Pozitív dolog benne, hogy ha váltunk egyikről a másikra, nem cserélődik le, nem veszik el, hanem nálunk marad…
Van egy szuper képességünk is, amelyet Phazon Enhancement Device-nek, azaz PED-nek hívnak, és a plusz gomb megnyomásával egyfajta hipermódba lépve hatalmas sebzéseket tudunk okozni az oktalan ellenfeleknek.
Sok kisebb fejtörő, puzzle, és rejtvény is vár ránk, ami legtöbbször elengedhetetlen a tovább haladáshoz, vagy ha az nem is, mindenképpen jópofa az elintézési módja.
Ha Metroid rajongó vagy, nem szükséges komolyabb szavakat intéznem hozzád, így is-úgy is kifogod próbálni a harmadik epizódot, azonban ha csak most kapiskálod a lényeget, álljon itt e pár sor intő szóként: ha egy igazán belevaló FPS-t akarsz a Wii-den irányítani minden komolyabb nehézség nélkül, megtaláltad a neked megfelelő alanyt! Jó szórakozást!
