Mit teszel, ha Wii-d van, és sehol a közelben egy árva muzsika? Ne ess kétségbe, számodra találták ki a Wii Music-ot, az első számú dalforrást egyenesen a Nintendo mozgásérzékelős konzoljára!
Otthon vagy a barátokkal, szülőkkel, családdal, de már unjátok a sportot, a Mario-t, és még a Naruto vagy a Pikmin sem hozza meg a kedved? Ne csüggedj, jó helyen jársz, mi segítünk, hogy megtaláld ami igazán vonz: próbáljátok ki a Wii Music-ot, amely az utolsó hangig belopja majd magát a szívedbe! Ne feledd: 10 újságíróból 9 ezt ajánlja, a maradéknak sajnos nincs Wii-je.
A vicces és kissé reklámosa sikerült beköszönő után azonban térjünk rá az igazi lényegre: a Wii Music taglalására. A játék külön csomagolásban, extra tokban kapott helyet, amely dizájn és feltehetően védelmi célokat is szolgál, mindezek tudatában meg kell hagyni: igen csak ízléses a kicsike. Mindig érdeklődve figyeltem a Nintendo Wii címeket, hiszen már maguk az elnevezések is mindent elárulnak, Wii Fit, Wii Sports, Wii Music, Wii Play. Sokat mondó nevek, és reprezentatív tartalmak, nem több, nem kevesebb. Mégis mi teszi akkor a Wii Music-ot egyedivé a csili-vili csomagolás és a tömör cím mellett? Erre térek most ki egy kisebb regényben.
A Nintendo-nak mindig sikerül beletenyerelnie a sikerbe, nem történt ez másképp a Wii Music esetében sem, hiszen a játék az első perctől az utolsóig szinte önmagát játssza, vagy ha azt nem is, annyira magával ragad, hogy arra eszmélsz fel: már éjfél is elmúlt. Rögtön a kezdeti státuszban – mikor még botfülű, senki által meg nem értett zenészek vagyunk – megkapjuk a játék bevezetését, vagy nevezzük nyelvén a gyereket: a Wii Music Tutorial részét. Itt elsajátíthatjuk rövid gyakorlatokon belül a Wii Motion-nal való mozdulatokat, valamint azok nagyszerűségét. Az instrukciókat maga a mesterünk (az általam viccesen elnevezett Oscar – mivel a Sylvester Stallone-s Oscar filmben is ugyanilyen kis figura zenélt) közvetíti nekünk, amelyben töviről-hegyire elregéli az utolsó kis mozdulatot is, amelyet véghez kell vinnünk mondandója végeztével. A csipp-csupp feladatok végén jön a nagy befejezés, ahol is egy karácsonyi zenét kell eljátszanunk, zongorával, ütemre. Na itt jön az igazi móka és kacagás, és itt érez rá mindenki a játék valódi ízére.
A Wii Music-ban rejlő lehetőségek tárháza a végtelen plafonját verdesi, hiszen az általunk készített zenékhez összedobhatunk egy borítót, videót is, játszhatunk a fenn lévő három játékkal, vagy csak éppen zenélhetünk szabadon, kedvünk szerint. A Wii Music-ban több, mint 50 zene található meg, többek között olyan hatalmas és örökzöld slágerek, mint az angol szavakkal élve: Twinkle Twinkle, Little Star, O Christmas Tree, My Grandfather’s Clock, Bridal Chorus, vagy éppen Bizet-től a Carmen, a teljesség igénye nélkül. Azok szájacskája is mosolyra fog húzódni, akik nincsenek elragadtatva a tömegzenéktől, hiszen ha már a dalkínálatnál tartunk, meg kell említenünk, hogy a The Legend of Zelda, az F-Zero’s Mute City vagy éppen a Super Mario Bros dallamai is felcsendülnek a Wii Music-ben. Természetesen a fiatalabbak részére is szólnak zenék, ám az új muzsikákat természetesen először fel kell oldani. Hogy hogyan? A játék menüben, mindenképp…
A Tutorial után rajtunk áll a sor, hogy mihez szeretnénk először kezdeni az előttünk feltárult új univerzumban. Én jó szokásomhoz híven egyből a játék részleget választottam, és az ott levő három válaszlehetőséget tekintettem meg alaposabban. Helyet kapott egy Handbell Harmony nevezetű mód, amelyben a harangokat a zene dallamára kell meghatározott időben megkongatni, így hallva vissza az örökzöld nóták dallamát. Itt személyre szabhatjuk, hogy milyen gyorsan jöjjön a zene, milyen legyen a dallam stílusa, és még rengeteg mást is. Minél több dallamot harangozunk végig hibátlanul annál több zene nyílik meg előttünk, hogy majd azokat is végigkongathassuk.
A második opció az Open Orchestraa, amelyben mi alakítjuk magát a karnagyot, és értelemszerűen ütemre és dallamra kell vezényelnünk a kezünk alá kerülő zenészeknek. A feladat itt is ugyanaz, azonban némileg több gyakorlást igényel, mint harangos társa, bár több nyereséget is termel, ha értitek mire gondolok. Természetesen ez a részleg is beállítható, és az általunk létrehozott komponálás menthető is.
A harmadik rész a Pitch Perfect, ahol a feladatunk nem más, mint a mindenki által ismert hangok különböző módon történő sorba állítása. 8 szinten keresztül kell elérnünk a lehető legtöbb pontot, s természetesen az adott pálya véghezvitele mindig csak a következő szintet nyitja meg, se többet, se kevesebbet. Ebben a részlegben mélységük szerint, magasságuk szerint, hamisságuk alapján, vagy éppen hallás után kell sorba, csökkenő sorrendbe, növekvőbe tennünk a hangokat, vagy éppen 3 közül kell kiválasztanunk a hamisat. Az eredmény és az élvezet garantált, s a mozdulatok sem bonyolultak (a Wii Motion B-gombjával megragadjuk a Mii-ket, és a kívánt helyre húzzuk őket). Ez volt a személy szerinti kedvencem.
Ténykedéseinket videók is rögzítik, amelyeket külön erre a részre létrehozott menüpontban szemlélhetünk meg, a Videók címszó alatt. Az itt eltárolt kisfilmjeinket kedvünkre megoszthatjuk barátainkkal, törölhetjük véleményezhetjük, értékelhetjük, egyszóval szerkeszthetjük kedvünk szerint, s nem csak mi, hanem ismerőseink is. Helyet kapott egy Lessons mnüpont is, amelyben a Tutorial-t ismételhetjük újra és újra, ha netalán valami nem volt világos elsőre. Egyetlen egy jóság maradt ki a sorból, a Jam részleg.
Ez a hely valószínűleg a Wii Music legvagányabb része, hiszen saját bandánk lehet, amelyhez bármilyen hangszert (de tényleg bármilyent, elektronikus gitár, trombita, dob-felszerelés, vagy akár kagylók) választhatunk, a csapatunk hűen adja alánk az ütemet. Létrehozhatunk újat, foglalkozhatunk a meglévővel, vagy akár csak egyszerűen tarthatunk egy próbát kicsiny elvont bandánknak. A lényeg a kedv, a változatosság, a jó hangulat, és természetesen mindenek felett a zene…Ha pedig zenéről beszélünk, akkor csakis Wii Music!
