A Zelda játékok történelmének utolsó darabját köszönthetjük
GameCube-on, és a legelsőt Wii-n: így születhetett meg a mára
legendássá vált Wii exkluzív franchise, melynek legelső részét vesszük
nagyító alá.
A Twilight Princess a Nintendo legutolsó Zelda játéka GameCube-ra, és a
széria legelső része Nintendo Wii-re. A két verziót tekintve
megállapíthatjuk, hogy alapjaikban véve ugyanazok, a Wii verzió
lényegében egy GameCube portot takar. A dolog azonban nem ilyen
egyszerű, hiszen a Wii-s Twilight Princes széles-vásznon,
mozgásérzékelős technológiával, és erősebb processzor illetve hardver
képességekkel rendelkezik, ennek értelmében a látványvilág is sokkalta
szebb házon belüli ellenlábasánál.
Más alkotásoknál a végére szoktam hagyni a grafikai részt, de a The
Legend of Zelda: Twilight Princess esetében nem tudom megállni, hogy ne
említsem pár szóban a kinézetet. A vonzó külső nem csak a nyers
grafikus teljesítménye miatt kecsegtető, hanem magáért a művészi
szépségért szeretjük. Nem titok, hogy a többi konzol sokkalta nagyobb
grafikai minőséget tud felmutatni a Wii-nél, de egyúttal le is kell
szögeznem: a Wii exkluzív Twilight Princess vizuális vonzereje még a
legtöbb nagy-felbontású játék jelenlegi szintjét is lekőrözi, és ez
mind a Nintendo fejlesztőinek köszönhető be, illetve az ő művészi
tehetségeiknek.
Ekkorra már nyilván sokan teszik fel magukban a kérdést: a Twilight
Princess semmi újat sem kínál, csupán szebb grafikát, látványosabb
megjelenést? Elsőre így tűnhet, pedig a Wii verzióban sokkalta
okosabbak az ellenségek, egyszóval kidolgozottabb az AI-is. A recept a
szokásos maradt ezen a téren is: elterelni a figyelmüket, majd
kíméletlenül lecsapni rájuk. A városokban bóklászvabár nem térhetünk
be minden házhoz, rengeteg ajtót találunk zárva, mégis sok esélyünk van
konfrontálódni a város lakosságával: az interakciók minden téren
megjelennek. A szövegeikért azonban egy fekete pontot kap a Nintendo,
hiszen nem túl választékos betűk összessége hagyják el ajkaikat, de ez
legyen a legkevesebb, hiszen a GameCube verzió sem különb. A harcok
közbeni legnagyobb kihívást mindig az jelenti, ha egynél többen
támadnak a játékosra, ilyenkor lép életbe a taktikázás, egyszóval úgy
mozogni, hogy ne keríthessenek be, de mi helyzeti előnybe kerüljünk. A
folytatás egyértelmű…
A legjobb dolog, ami történhetett a Wii-s Twilight Princess-szel, az a
Wi kontroller rendszere, egyszóval a mozgásérzékelős egység. A Wii
Remote-ot teljes módon kihasználó alkotás ugyanis a kontroller minden
adottságát használatba veszi: elemeket választhatunk ki, egyszerűen
célozhatunk a nyíllal, és a halászás sem utolsó élmény a szóban forgó
eszközzel. A halászásra egyébként érdemes időt szakítani néhány
ellenfél megcsonkítása mellett, ugyanis felejthetetlen élményben lesz
mindenkinek része, ezt garantálom! A Wii Remote kardozásra is
tökéletes, s bár nem fogunk bonyolult technikákat elsajátítani,
alapfokú rendeltetésére kiváló, és minden irányban hadonászni vele
tökéletes.
A másik igazán tökéletesre sikerült játékmeneti rész, az a lovaglás. A harc és lovaglás egy és ugyanazon időben történik, legtöbbször A pontból B pontba való eljutáskor tapasztalhatjuk, hogy milyen izgalmas lóhátról hadakozni. A harcok is könnyebben folynak kedvenc patásunk hátán, ugyanis míg gyalog esetleg kevesek lennénk egy csoport ellen, addig lovon mi uralhatjuk a terepet, s csak vagdalkoznunk kell.
A szintnehézségek nem különíthetőek el teljesen: a régi motorosoknak, és az újoncoknak is ugyanolyan feltétellel, valamint kezdőlökéssel kell nekiindulniuk, mint szakavatott társaiknak. A játékban mindezek mellet megtalálható pár remek minijáték is, melyekért szintén érdemes végigvinni a fő történeti szálat, hiszen befejezéskor bónuszokat kaphatunk, sikerességünktől függően.
Szemben az átlagos élettartamú játékok mellett, a The Legend of
Zelda: Twilight Princess egyike a legjelentősebb és legtartósabb
Wii alkotások egyikének, a maga RPG tapasztalataival, és mindenre kiható élményeivel. Gyönyörű grafika, halászat, lovaglás, harc, lenyűgöző látványelemek. Zelda visszavár!
