Nagyon szeretem a körökre osztott stratégiai játékokat, ezért aztán igazán sajnálom, hogy napjainkban kihalófélben van ez a műfaj. Szerencsére Game Boy Advance-re azért még mindig adnak ki színvonalas, stílusba vágó alkotásokat, ám ezek mind jellegzetesen a japán ízlésvilágnak megfelelő környezetben játszódnak. Nincs is semmi baj az őzikeszemű manga-csajokkal és a nagydumás hősökkel, de néha az ember másra vágyik… Mondjuk egy jó kis második világháborús, Elit Alakulat-hangulatot árasztó történetre!
Az N-Gage legújab üdvöskéje ezt az űrt próbálja betölteni a handheld játékpiacon. És hogy milyen hatékonysággal teszi? Erről hadd meséljek el egy történetet!
Karácsony másodnapján a barátnőm nálunk vendégeskedett. Én egy Budapest melletti kisvárosban lakom, ő pesti. Este természetesen úriemberhez méltóan hazakísértem, majd a Pathway to Glory-val betárazott N-Gage-dzsel a zsebemben a buszmegállóhoz slattyogtam. Szerencsém volt, csak tíz percet kellett várnom az esti időpont és az ünnepi menetrend miatt egyébként ritkán járó sárga csodára. Hogy teljen az idő, előkaptam a konzol-telefont, és belevágtam a soron következő küldetésbe. Máris 1943 őszén találtam magam, a helyszín Szicília. Már túl vagyunk a partraszálláson, de a tengelyhatalmak ellentámadásba kezdtek. A kis szakasz feladata a német páncélosok feltartása, a roham megtörése. Összeállítom a csapatomat: rádiós, szanitéc, két páncéloselhárító, mesterlövész, géppuskások… A tapasztalt, több bevetést megért (és túlélt) öreg rókák mellé néhány zöldfülű újonc is kerül. Még javában rendezgetem a fegyverzetüket, mikor a szemem sarkából észreveszem a megállóba gördülő buszt. Gyorsan felpattanok rá, szerencsére ülőhely van dögivel, be is fészkelem magam az ablak mellé, és indítom a missziót. A harcok rendkívül kemények, minden idegszálammal a feladatra kell összpontosítanom. Sajnos nem úszom meg veszteség nélkül: egy régi jó katonám és két újonc az életét áldozta a győzelemért, ők már csak poszthumusz kapják meg a kitüntetéseiket. Van még időm újabb misszióra? Gyorsan az órámra pillantok: harminc perc telt el az indulás óta. Hazáig mennyi is az út? Mindössze negyed óra… Bizony, úgy belemélyedtem a játékba, hogy sikerült keresztülbuszoznom egy teljes, kivilágított városon anélkül, hogy feltűnt volna! Kénytelen vagyok leszállni a semmi közepén, és várni a karácsonyi éjszakában egy visszafelé jövő járatra… Mégsem vagyok igazán mérges magamra. Az N-Gage-et még mindig a kezemben szorongatom, a Pathway to Glory újabb bevetésre csábít…
Na de utazzunk kicsit visszább az időben, oda, amikor először helyeztem a kis kazit a Nokia kézikonzol hátlapja alá (mit nem adnék ilyenkor egy QD-ért…). A főmenüből első körben az Options pontra ugrottam, de a hangerő beállításán kívül más használható lehetőséget nem találtam, esetleg a bluetooth-os játékhoz szükséges név megadása lehet még érdekes. Az N-Gage Arenát hanyagoltam, mivel feltöltőkártyát nem mellékeltek a játék mellé, az én szerény költségvetésemet pedig igencsak megterhelné a GPRS móka. (Nem is vagyok biztos benne, hogy a tesztverzióval működött volna ez a funkció.) Maradt a Start New Game pont, amely újabb választási lehetőségeket tárt elém. A Storyline-t, vagyis a fő küldetésszálat játszhatjuk egyedül (Soloplayer) vagy kooperatív módban. Utóbbi történhet bluetooth-on keresztül, de ha csak egy gépünk van, akár azt is adogathatjuk egymásnak a Hot Seat módban. A Multiplayer pont alatt egymás ellen is megmérkőzhetünk a bluetooth vagy a Hot Seat opciót kihasználva (Local Battleground), illetve kereshetünk ellenfeleket a világ más tájairól a GPRS alapú N-Gage Arena szolgáltatáson keresztül (Global Battleground).
Koncentráljünk most a fő történeti szál egyjátékos módjára. Először is adjuk meg nevünket, majd válasszunk ki három nemzetet a felkínált kilenc (USA, Anglia, Franciaország, Ausztrália, Kanada, Skócia, Lengyelország, Wales és Új-Zéland) közül. Az ő fiaikat fogjuk hadjáratunk során kommandírozni, aminek a katonák akcentusán kívül semmi egyéb hatását nem tapasztaltam. Mondjuk kissé furcsán nézett ki, mikor egy lengyel-skót-ausztrál inváziós sereg szállt partra Szicíliában, de annyi baj legyen… Csapatunk jelvényét is megválaszthatjuk jópár igényes darab közül, majd indíthatjuk a kampányt.
A szép és hangulatos átvezető képsorok után az eligazításon találjuk magunkat. A szöveg elején rövid helyzetleírást és feladatismertetést olvashatunk. Az „Amount of aviable air strikes” melletti szám a küldetés végrehajtása során kérhető légicsapások számát jelenti. A „Useful members…” alatt a misszióhoz ajánlott csapatösszetétel olvasható, ezt általában érdemes figyelembe venni, mert hasznos tippeket kapunk. A „Historical background” némi történelmi háttérinformációt szolgáltat az ínyenceknek.
Továbblépve a küldetés térképét vételezhetjük szemre. X mutatja a kezdőpozíciónkat, körök a célok elhelyezkedését. Utóbbiakat érdemes memorizálni, mert a misszió közben előhívható térképen nincsenek rendesen jelölve.
Következhet csapatunk összeállítása. Szakaszunkat minden játék kezdetén véletlenszerűen generálja a játék, ahogy az elesett bajtársak helyére érkező újoncokat is. A katonák neve mellett rangjelzésük, ettől jobbra a nemzetiségüket jelző kis zászló alatt beosztásuk látható. A választék:
Szanitéc (Medic): jele a kereszt, feladata pedig a sérült katonák ellátása a harctéren. Mivel a sebesültek egy idő után hajlamosak elvérezni, a gyors beavatkozás életmentő lehet. Minden küldetésre érdemes legalább egy orvost magunkkal vinni, hiszen a gyógyítás mellett a harcból is ki tudják venni a részüket.
Mesterlövész (Sniper): célkereszt ikon jelöli biztos kezű lövészeinket. Az egyik leghasznosabb egységet jelentik a játékban, talán túlságosan is erősre sikerültek. Hatalmas távolságból, nagy hatékonysággal szedik le az ellenséges gyalogosokat, akiknek így esélyük sincs ránklőni. Ha csak tehetjük, vigyünk magunkkal legalább egyet, de akár többet is.
Páncéloselhárító (Heavy armament specialist): rakéta a jele, hiszen kiválóan bánik a páncélököllel. Amennyiben ellenséges járművekre, megsemmisítendő géppuskafészkekre vagy épületekre számíthatunk, elkél belőlük egy-kettő a csapatban. Gyalogosok ellen is hatékony lehet, de korlátozott lőszerkészlete miatt meggondolandó, hogy érdemes-e könnyű célpontokra pazarolni a rakétákat.
Rádiós (Radio operator): kis CB-rádió jelöli. Képes légitámogatást kérni bombazáport zúdíttatva egy kisebb területre. Csak akkor vigyük magunkkal, ha az adott küldetésben rendelkezünk a légicsapás lehetőségével (ez az eligazításból derül ki). Kellemes, bár nem túl reális megoldás, hogy nem kell várnunk a repülők megérkezésére, kérésre azonnal dobják az „égi áldást”.
Lövész (Ranger): géppuska-ikon a jele, hiszen remekül bánik a legtöbb tűzszerszámmal, és a gránátok kezelése sem okoz neki problémát. Ha a speciális egységek mellett marad még hely a csapatban, érdemes azt lövészekkel feltölteni, így maximalizálva a tűzerőnket.
Az ikonok mellett három szám látható, melyek fentről lefelé emberünk tapasztalatát, akciópontjait és életerejét jelentik. Jobboldalt a katona bevetéseinek (Battles), az általa megölt ellenségeknek (Kills) és a kitüntetéseinek (Medals) a számát vehetjük szemügyre.
A küldetéstől függően 5-8 embert vihetünk magunkkal. A következő képernyőn a kiválasztottak felszerelését módosíthatjuk. A fegyvereket külön táblázatban mutatom be, az egészségügyi csomag és a rádió szerepe pedig egyértelmű, vágjunk hát bele az igazi harcba!
Első feladatunk, hogy felmérjük a helyzetet. A D-paddal mozgathatjuk a kamerát, ám igazán csak térkép előhívásával nyerünk átfogó képet (2-es gomb). Itt kék négyzetek jelölik a saját, sárgák a szövetséges, pirosak pedig az ellenséges egységeket. Piros foltként láthatjuk az ellenséges egységek látómezejét is, ajánlatos ezen kívül tartózkodni. Térjünk vissza a normál nézethez. Mindig egy-egy katonánknak adhatunk utasításokat, az éppen aktív csapattagot egy fehér négyzet jelöli ki. Az (1) és (3) gombokkal válthatunk embereink között, vagy egyszerűen vigyük föléjük a kurzort, és az (5) lenyomásával válasszuk ki őket. A játék során a mozgás és a tüzelés fogyaszt akciópontokat. Előbbihez mozgassuk a kurzort a pálya bármely pontjára. Ekkor kirajzolódik az útvonal, amelyen katonánk elérheti az adott pontot, a kurzor mellett pedig megjelenik az ehhez szükséges akciópont-mennyiség. Mozogni három testtartásban lehet: állva, görnyedve és kúszva. Természetesen minél inkább lapulunk, annál lassabban tudunk haladni, ám nagyobb biztonságban leszünk. Ezzel együtt is érdemes az esetek többségében felállni (8) a helyváltoztatáshoz, majd a végén leguggolni vagy lehasalni a (0) gombbal. Kivétel ez alól, ha az ellenség tűzvonalán kell átjutnunk, ilyenkor véletlen se álljunk fel, mert akár a mi körünkben is lőhetnek ránk.
Erre egyébként nekünk is van lehetőségünk: ha elég akciópontot tartalékolunk a saját körünkben, embereink autómatikusan tüzet nyitnak a gép fordulójában a látóterükbe kerülő ellenséges alakulatokra. Épp ezért fontos, hogy mindig jó irányba nézzenek embereink: a kijelölőkeret szélein nyomott (5)-ös gombbal forgathatjuk őket. Figyeljünk arra, hogy a legugoggolás és a fókázás beszűkítik a látóteret.
Ha a saját körünkben akarunk támadni, csak vigyük a kurzort egy ellenség fölé, és nyomjuk meg az (5)-öt. A célkereszt színe jelzi a lövés pontosságát, ezt plusz akciópontok hozzáadásával illetve elvételével (D-pad fel-le) növelhetjük, illetve csökkenthetjük.
A (6) bármikor behozza a célkeresztet, így akár az ellenséges csoportok közepébe is célozhatunk a páncélökölllel vagy a kézigránáttal.
Az elsődleges és másodlagos fegyver/eszköz között a (4)-es gommbal válthatunk, vagy a (7)-es lenyomásával előhívható menü Use parancsával vehetjük használatba őket.
Sok pályán lehetőségünk van telepített géppuskafészkek, ágyúk vagy járművek elfoglalására, használjuk ki jól ezeket a lehetőségeket.
Rengeteg mindent lehetne még erről a remekül összerakott, élvezetes játékról írni. Sajnos vannak apróbb hibák is (nem lehet az elrontott lépéseket visszavonni, nincs küldetés közbeni mentés, a térkép nem jelzi a célokat), de ezeket többnyire feledteti a kiváló hangulat és az izgalmas játékmenet. Csak ajánlani tudom minden, komolyabb játékokra is fogékony N-Gage tulajnak!
Immortal
Fegyver Leírás
M1 Rifle A legendás Garand nem lebecsülendő eszköz: hatótávolsága kellőképpen nagy, és egy-egy találat is halálos lehet vele.
M1A1 SMG Ismét egy jó ismerős, a klasszikus Thompson géppisztoly. Messzire nem túl pontos, de ezt ellensúlyozza nagy tűzgyorsasága, akit egy ilyen sorozat elkap, az nem áll fel többet.
M1918A2 A BAR-ként közismert automata puska nagyobb távolságra oszt halálos sorozatokat. Nehezebb és lassabb mint a Thompson.
M1903 Rifle A Springfield mesterlövész puska az ellenséges gyalogosok rémálma. Nagy, sík terepeken nincs ellenfele, de ha a terepakadályok miatt nem tudunk vele messziről tűzvonalba kerülni, meg leszünk lőve…
M1911A1 Pistol Kis hatótávolságú fegyver, nem sok hasznát foglyuk venni.
M1 Bazooka Páncélozott harci járművek, ellenséges géppuskafészkek és épületek ellen a leghatékonyabb eszköz. Spóroljunk a rakétákkal, elég keveset vihetünk magunkkal.
1941 LMG A Johnson könnyűgéppuska nagy hatótávolságra is komoly tűzerővel bír, nagy a tűzgyorsasága, viszont nagyon nehéz, és nem igazán a pontosságáról híres.
Flamethrower Kis hatótávolságra nagyobb csoportok ellen nincs hatékonyabb fegyver, mint a lángszóró, ráadásul „stílusos” is.
Hand Grenade Járművek és gyalogosok ellen egyaránt hasznos eszköz, sajnos nem tudjuk túl messzire hajítani
AT Grenade No.75 Kifejezetten járművek likvidálására szolgáló gránát.
Tippek-Trükkök:
Mindig juttasuk a kör végére fedezékbe, az ellenség látószögén kívülre embereinket, ellenkező esetben a biztos halál vár rájuk.
Mindig a rangeröket küldjük a először a tűzvonalba, a szanitéc vagy a rádiós elvesztése ugyanis kritikus lehet a küldetés teljesítése szempontjából.
