A több, mint egy évtizedes múltra visszatekintő sorozat legfrissebb részéről beszélhetünk, amely Nintendo DS-en szeretné meghódítani a játékosok szívét.
A Harvest Moon: Island of Happiness szokás szerint egy képzeletbeli világban játszódik, és a varázst továbbra is az általunk függő gazdaság adja meg.
Mint minden játék kezdetén, a tulajdonosnak egy elhagyatott gazdaságban kell boldogulnia az elején, amely egyúttal egy új élet kezdetét is jelenti, új életmóddal. Egy szigeten vagy, amely lakatlan, és te találsz egy elhagyatott tanyát…mit kezdesz vele? Hát persze, hogy munkára fel!
A játék célja pedig szorosan ezzel kapcsolódik össze: minél előbb meggazdagodni, termékeny földeket létrehozni, vagy kapcsolatot teremteni néhány másik el-elszórt gazdasággal. Rádásként a játékmenet legelején még azt a választást is megkapjuk, hogy fiú vagy lány karakterrel szeretnénk kezdeni, így azt is eldöntjük egyúttal, hogy kivel ismerkedünk (nyilván).
Ahogyan bővül a személyes kis gazdaságod, egyre több esélyed lesz a pénzszerzésre: több vetőmagot, több felszerelést, stb. vásárolhatsz, és újabb termőföldeket is. Egy idő után egyre több munkát vesz le a válladról, hiszen beköszönt az automatizálás kora, amely ha nem köszöntene be, szegény mezőgazdasági munkás rövid úton a kórházban kötne ki túlhajszolás okával.
A Harvest Moon sorozat tehát egy olyan állomásához érkezett el, amelyben a fő hangsúly az éden megteremtésén van, egy nagyjából a külvilágtól elzárt szigeten, és megteremteni a saját, valamint társaink jólétét. A mezőgazdaság mellett más izgalmas dolgokat is rejt magában az Island of Happiness, vegyük csak a közeli hegyeket, ahonnét drágaköveket is bányászhatunk (igény szerint), tarthatunk kedvtelésből kutyát, lovat, csirkéket, meg még megannyi háziállatot. Versenyezhetünk zöldségtermesztésben, megtanulhatunk főzni, vagy éppen elmehetünk sport-halászatra. Érdekes játékmeneti szálat vet be a játék azon a részen, mikor is választhatunk magunknak vőlegényt avagy menyasszonyt, és udvarolhatunk neki ezerrel, hogy majd gyerekeket szüljön nekünk, akiket nevelnünk kell.
A grafikára nem lehet panaszunk, hozza a Nintendo DS hardvere által képviselt szintet, és a hangokról sem mondhatunk el többet, jobbat, rosszabbat,mint az ami. A DS ceruzájával való érintéses játék mindig is buli volt, bár ez esetben néha előkerül egy-két kisebb hiba, de ez legyen a legnagyobb gondunk.
Rengeteg órát ellehet tölteni termeléssel, és a különböző hozzápakolt lehetőségekkel – egy utópikus világ megteremtése, egy saját szigeten, Nintendo DS-en…állatokkal, érintőképernyővel. Most komolyan, kell ennél több?
