Kiadása után alig 1 hónappal a PC-s játékok eladási toplistáján sok helyen már az előkelő második helyig küzdötte fel magát, ami igencsak szép elismerés, emellett a rajongói fórumok (beleértve a népszerű magyar listákat is) folyamatosan duzzadnak a hozzászólásoktól. Akit egyszer elkapott a római hangulat, azt a játék rabul ejti, nincs menekvés!
A játék sikerének oka sokrétű, és ez remélhetőleg az elkövetkező pár oldalon elterülő leírásból is érezhető lesz. Grafikailag egyszerűen csoda, a taktikai csaták során akár szó szerint több ezer harcos lehet a képernyőn, ráadásul élethűen animálva mintha csak egy filmet néznénk. A bevezetőfilm a játék motorjával készült, és igazság szerint csak nagyon keveset políroztak rajta. Az általunk levezényelt harcokban gyakorlatilag egy az egyben ugyanez fogad bennünket. A stratégiai rész könnyen érthető, ám olyan sok apró lehetőséget rejt magában, hogy 20-30 játékóra elteltével sem mondhatja senki, hogy kiismerte a program összes finomságát. De nem is húzom az időt, vágjunk bele a játék rejtelmeibe!
A kezdetekről
Mindenekelőtt akár ismerősei vagyunk a Total War sorozatnak, akár most látjuk először: a gyakorló kampányt (Single Player/Prologue) mindenképpen indítsuk el, hogy elsajátíthassuk a játékkal kapcsolatos alapvető kezelési ismereteket. Bár egy idő után szabad kezet kapunk ebben a játékmódban is, lehetőségeink igen korlátozottak lesznek, s menteni sem nagyon tudunk. Így pár kör után érdemes befejezni ezt a módot, és irány az éles hadjárat (Imperial Campaign). Ez utóbbiból választhatunk rövid és hosszú kampányt. Előbbinél mindössze meg kell szereznünk tizenöt területet, és le kell győznünk egy vagy két kijelölt nemzetet (hogy pontosan melyeket, az attól függ, melyik nemzetet szeretnénk irányítani). Utóbbinál viszont nem kevesebb a cél a Róma Császára cím megszerzésénél, ami egyben a világuralmat is jelenti. Ha még nem játszottunk a játékkal, akkor jelen pillanatban csak három római család közül választhatunk. A színükön kívül igazán jelentős különbség az induló tartományuk helyében, illetve az elsődleges ellenfélben van, valamint néhány épület (például a városokban felépíthető templomok és hatásuk) eltérő, de egységek és játékmenet szempontjából a családok azonosak. Első játéknak talán érdemes a vörös színben tündöklő Juliusokkal indulni, nemcsak azért, mert csatában ez néz ki leginkább rómainak, hanem azért is, mert a játék elején a viszonylag könnyen elintézhető gallokkal kell szembeszállnunk, míg a másik két családnak a komolyabb kihívást jelentő görögök illetve karthágóiak jutnak.
Na és mi van a többi nemzettel? Nemcsak római családdokkal játszhatunk: ehhez mindössze annyi a teendő, hogy egy hadjárat során le kell győznünk egy adott nemzetet, vagy ki kell várnunk míg valaki más elintézi és már indíthatjuk is vele a hadjáratot. Ezzel azért vigyázzunk! A játékban a római családok erősebbek a többi nemzetnél, és talán egy kicsit részletesebben is ki vannak dolgozva egyes területeken (pl. szenátus, bizonyos történelmi események), így ha valaki egy másik nemzet irányítására adja a fejét, az készüljön komolyabb kihívásra.
A birodalomépítés alapjai
Ahhoz, hogy erős hatalommá váljon az általunk irányított nemzet, létfontosságú a terjeszkedés. Európa, Észak-Afrika valamint a Közel-Kelet vidéke kisebb területekre van osztva, melyek ahhoz tartoznak, aki a területen lévő várost uralja. Ugyan a térképen rengeteg egyéb objektum található (bányák, ásványkincsek), ezek csak szimbolikus jelentőséggel bírnak. Azt jelzik, hogy az adott területeken milyen jellegű bevételekre számíthatunk, de sem külön megsemmisíteni, sem külön elfoglalni nem lehet ezeket. A lényeg tehát, hogy a városok elfoglalására összpontosítsunk. Akár még azt is megtehetjük, hogy nem törődünk az ellenséges seregekkel, hanem ezeket kikerülve törünk a településekre. A játék elején érdemes a lázadó (rebel), független területeket megtámadni és elfoglalni. Mivel ezek önálló városállamok, viszonylag könnyű prédát jelentenek, ráadásul automatikusan harcban állunk velük, és ezen még ha akarnánk, sem tudunk változtatni. Ezért érdemes megszerezni, amennyit csak tudunk, sőt a későbbiekben, ha netalán egy rivális birodalom valamely területén a nép fellázad – és függetlenné válik – akkor azt is megszerezhetjük anélkül, hogy az eredeti tulajnak hadat kéne üzennünk. Ezért folyamatosan figyeljük az elérhető közelben lévő területeket, és ha van esély a lázadásra (amibe akár be is segíthetünk, a néphangulat-javító épületek szabotálásával), akkor küldjünk oda egy sereget potyázni.
Városmenedzselési kisokos
Amint miénk egy város, máris lehetőségünk nyílik a fejlesztésére. A felépíthető épületek szintje attól függ, hogy mekkora a település lakossága. A városok kategóriája az alábbi lélekszámok esetén nő: 2000 / 6000 / 12000 / 24000. Ezen szinteket elérve válik megépíthetővé a következő kormányzói épület (Government Building), amely szükséges ahhoz, hogy a többi létesítményt felhúzhassuk. Ezek igazság szerint már nem függnek a lakosságtól, tehát ha a kormányzó házának elkészülte/fejlesztése után valamely okból a nép létszáma lecsökken, attól még a magasabb kategóriába tartozó többi épületet felépíthetjük. Az épületeket többféle kategóriába sorolhatjuk, de mindre igaz az, hogy csak akkor építhetjük meg a modernebbet, ha az alacsonyabb verziókat is felhúztuk már. A városképernyőn lévő „Building Browser” gomb megnyomása után egy jól áttekinthető táblázatot kapunk, ami megmutatja, hogy milyen épületeket mikor húzhatunk fel, ráadásul jobb gombbal rákattintva még egy rövid ám hasznos leírást is kapunk.
A városoknak a lélekszám mellett még az alábbi fontos jellemzői vannak:
Bevétel (Income): az adókból, kereskedelmi tevékenységekből az államkasszába befolyó összeg. Ebben a játékban a legnagyobb pénzforrás a kereskedelem, ezen belül is a tengeri kereskedők hozzák a legtöbb pénzt. Ezért elsősorban a tengerparti városokra utazzunk, melyekben ezek után csak a kikötők különféle verzióit kell megépíteni, és már automatikusan jön is be a lé. A szárazföldi kereskedelem az utak szintjétől függ, de arányaiban messze kisebb jelentőségű, a tengeri kereskedelemnek csak a töredéke. A térképen nagyon jól láthatóak a kereskedelmi útvonalak és azok forgalma is: az utakon lévő szekerek, illetve a tengeri útvonalakon közlekedő hajók száma megmutatja az adott útvonalról származó bevételt. Ez azonban nemcsak dekoráció: ha egy ellenséges sereg rátelepszik az útvonalra, akkor nagyban képes csökkenteni az onnan befolyó pénzt, ezért rendszeresen irtsuk ki még a kis rebellis seregeket is, akik amúgy semmiféle veszélyt nem jelentenek a nagyobb városokra.
Még egy érdekesség a bevételekkel kapcsolatban: mivel a hadseregünk fenntartásába a városok a létszámukkal arányosan szállnak be, könnyen előfordulhat hogy a legnagyobb, 20-30-40 ezres városaink a végén negatív bevételt produkálnak, míg egy 5-6 ezres falu pozitív egyenleggel dolgozik. Ezen ne lepődjünk meg, a részletes bevételi képernyőn (Show Settlement Details) ellenőrizhetjük, hogy a fejlettebb épületekkel teli nagyvárosok bevételei nagyságrendekkel nagyobbak, csak éppen jóval több esik rájuk a sereg fenntartására szükséges kiadásokból is.
Public order: ez jellemzi a néphangulatot. Ha 75% alá esik, akkor már fennáll a lázadás veszélye, ami egyszerűbb esetekben csak némi népesség- és helyőrség csökkenéssel jár, ám idővel az is előfordulhat, hogy a város függetlenné válik, és a nép kirugdossa a kormányzót a helyőrséggel együtt. A néphangulatot pozitív irányba az egészségügyi épületek, templomok, arénák, a városban tartózkodó helyőrség, valamint a kormányzó influence tulajdonsága befolyásolja, míg a túlzsúfoltság, az adók, a kulturális különbségek (idegen nemzet uralkodik a városon), valamint a fővárostól való távolság mind-mind negatív hatást fejtenek ki. Pár tipp arra, hogyan kezeljük a problémákat:
– Túlzsúfoltság, szennyezettség (Squalor): nagyobb (10 000+) városoknál ez a legégetőbb probléma. Az egyetlen ellenszer, hogy minél előbb felhúzzuk az egészségügyi épületeket (vízvezeték, közfürdő). Ezek ugyanis alapvetően nem a már meglévő szennyezettséget csökkentik, hanem megelőzik annak növekedését. Ezért, bár egy kisvárosnál hajlamosak lehetünk elhanyagolni ezeket az épületeket, érdemes minél hamarabb felhúzni azokat, hogy megelőzzük a bajt.
– Adók (Tax Penalty): ha van kormányzó a városban, akkor öt fokozatban állíthatjuk az adók mértékét. Ha egy város a lázadás szélén áll és nincs más megoldás, vegyük vissza az adózás szintjét. Kormányzó nélküli városban az adót külön nem állíthatjuk, itt viszont különféle irányelvek (Policy) között választhatunk, melyek más-más bevételi/morál és népességnövekedési rátát eredményeznek. Gáz esetén válasszuk a “Cultural Policy”-t, ez csökkent bevételt, de magasabb morált eredményezhet.
– Fővárostól való távolság (Distance to Capital): a név magáért beszél, és az egyetlen mód, amivel ezen csökkenthetünk, ha áthelyezzük a fővárost. Bármely település funkcionálhat fővárosként, ehhez csak a Settlement Details panelen kell a „Set this Settlement to be the Faction’s Capital” gombot megnyomni. Az aktuális település azonnal fővárossá válik (minden büntetés/kiadás nélkül). Célszerű a birodalmunk földrajzi középpontjához legközelebb eső várost választani.
– Kulturális különbségek (Culture Penalty): ha rómaiként elfoglalunk egy gall falut, értelemszerűen lesz némi kulturális különbség. Ez ellen egyetlen dolgot tehetünk: bontsuk le az idegen isteneknek szentelt templomot, és húzzuk fel a saját kápolnánkat. Ez idővel szép lassan átneveli a lázongó népeket.
– Helyőrségek (Garrison): ha minden kötél szakad, a rend fenntartására katonai egységeket kell a városban állomásoztatnunk. A legfontosabb, hogy az egység fajtája nem lényeges: a legolcsóbb paraszt ebből a szempontból ugyanolyan jó, mint a pretoriánus gárda. A lényeg itt a mennyiség és nem a minőség. A parasztok képzése és fenntartása viszont a legolcsóbb, ezért a biztonságos városokban őket használjuk rendfenntartásra. A helyőrségek hatékonysága egyébként fordítottan arányos a város nagyságával: míg egy faluban egyetlen egység akár +20% Public Ordert is jelenthet, egy nagyvárosban ez akár 5%-ra is csökkenhet, vagy – ha már nagy a helyőrség – akkor nem is javít semmit. Mivel a katonák fenntartása körönként kiadást jelent, lehetőleg oldjuk meg nélkülük a dolgot. Először az épületekkel – melyek fenntartása nem kerül pénzbe – próbáljuk a népet kordában tartani.
Population Growth: ez a város növekedési üteme. Kezdetben fontos a növekedés, ám ha egy város eléri a 24 000-es szintet, akkor inkább már hátrányos, mert a sok népet nehéz kordában tartani. Mivel a növekedés arányos a Public Orderrel és fordítottan arányos az adók nagyságával, a kellő szint beállítása viszonylag egyszerű. A városok növelése egyébként rabszolgákkal a természetes szaporulatnál sokkal nagyobb ütemben is megoldható. Erről még lesz szó.
Tippek:
– A magas szintű katonai épületek baromi sokba kerülnek (hiszen minden alacsonyabb épületet is fel kell húzni), ezért specializáljuk városainkat egy-egy egységtípusra (gyalogság, lovasság, íjászok, ostromgépek). Felesleges mindenhol a legjobb barakkokat megépíteni, úgyse lesznek kihasználva.
– Bármekkora is egy város, egy körben maximum csak egyetlen épületet építhet, és csak egyetlen katonai egységet képezhet ki. A gyártási sor viszont átrendezhető, és a félkész épületek/egységek megtartják készenléti állapotukat, ha nem töröljük ki őket.
– A gyártási sorba rakott dolgok ára akkor vonódik le, amikor a sorba berakjuk őket, nem akkor, amikor elkészülnek. Ezért ha pénzszűkében vagyunk, mindig csak egy dolgot rakjunk a sorba. Pénzünk így nem áll feleslegesen, illetve ha hirtelen pénz kell, akár ki is vehetünk valamit a sorból, és az árát azonnal visszakapjuk.
– Ha egy városunk szinte biztos, hogy ellenség kezére kerül, és a közeljövőben nem tervezzük a visszafoglalását, alkalmazzuk a felperzselt föld taktikát: adjunk el minden épületet belőle. Ebből lesz egy kis pénzünk, az ellenség meg költhet a városra egy pár ezrest.
Az uralkodói családokról
Bármelyik birodalmat is irányítsuk, minden esetben van egy uralkodó család, melynek tagjai különleges szerepet töltenek be: ők afféle játékbeli hősök, akik alapvetően két fő cél ellátására alkalmasak. Egyrészt a városokat irányító kormányzóként tevékenykedhetnek, illetve lehetnek seregeink hatékonyságát megnövelő hadvezérek. Bár egy város működik kormányzó nélkül is, és a seregekhez sem kötelező parancsnokot küldenünk, óriási hiba lenne kihasználatlanul hagyni a királyi család tagjait.
Az embereink három fő jellemzővel bírnak:
– Parancsnoki képesség (Command): minél magasabb, annál jobb hadvezér az illető. Egy hat-nyolc csillagos tábornok már komoly előnyt jelent a csatában. Nem is igazán azért, mert jobban harcol (a hadvezéreinket ugyanis csak meggondoltan szabad használni a csatákban), hanem inkább azért, mert hatással van a csatákban a környezetében lévő katonákra. Ezek ugyanis – ha a főnök a közelükben van – nehezebben futamodnak meg, és sokkal jobban is harcolnak. Ráadásul egy jobb hadvezér még a megtört csapatokba is képes lelket önteni, és visszairányítani őket a csatákba. Később erről még lesz szó, de a lényeg az, hogy a parancsnok rengeteget számít a csatákban.
– Irányítói képzettség (Management): minél jobb menedzser valaki, annál alkalmasabb egy város irányítására. Főképp az adóbevételeknél érezhetjük kormányzóink áldásos hatását. A bevételeknél (Income) az Adminnal jelölt összeg a vezető képességeitől függ. Ezen kívül egy városban csak akkor szabhatjuk meg az adók mértékét (Tax Rate), ha van kormányzónk az adott településen.
– Befolyásoló képesség (Influence): ez mind a hadvezérek, mind a kormányzók esetében hasznos tulajdonság. Minél magasabb ez a jellemző, a hadvezér annál nagyobb sugarú körben fejti ki áldásos hatását a katonákra, míg a városokban a nép morálját (Public Order) javítja pontonként 5%-al.
Egy ifjú általában alacsony értékekkel kezd, ám ezeket folyamatosan tudjuk növelni. A különösen nagy győzelmek után a parancsnok szinte bizonyosan kap egy csillagot, míg egy várost irányító családtagunknál a menedzseri képesség fog javulni.
E három érték mellett szólni kell a különféle személyiségjegyekről (Traits) is. Ezek nemcsak pozitív, de akár negatív hatásúak is lehetnek. Az egérrel rábökve mindegyikről megkapjuk számszerűen is, hogy mit jelent. Ezek színesítik a karaktereink személyiségét, de csak minimális beleszólásunk van a megjelenésükbe (nagyrészt véletlenül jönnek, de például egy Bacchus – a kicsapongás istene – templommal rendelkező városban sokáig tartózkodó emberünk idővel részegessé válik), és megszüntetni végkép nem lehet őket. Ezzel ellentétben embereink kísérőit (Retinue) már sokkal jobban szabályozhatjuk. Ezek az emberek (és állatok) mindenképpen hasznot jelentenek, mert valamely területen erősítik családtagjaink képességeit. Többnyire városokban csatlakoznak hozzánk (ismét csak véletlenszerűen), de például harcok után is megjelenhetnek a parancsnokok kíséretében. Előnyük viszont, hogy az egy pozícióban (seregben, városban) tartózkodó hőseink között szabadon cserélgethetjük őket (drag & drop módon). Célszerű a parancsnoki képességeket javító tagokat a parancsnokokhoz tenni, míg a gazdasági jellegű előnyöket biztosító, valamint a Management és Influence növelő kísérőket a kormányzók mellé rakni. Egy hősünknél csak maximum hét különböző Retinue tag lehet, ezért érdemes jól meggondolni kihez kit adunk kíséretnek. Sajnos a kíséretből embereket kirúgni direkt módon nem lehet (pedig jó lenne, amikor a hőseinknél az összes hely betelt, de egyik-másik tag nem igazán értékes számunkra). Közvetett módon azonban megszabadulhatunk a nem túlságosan értékes kísérőktől. Ugyanis ha egy családtagunk meghal, kísérői is szétszélednek. Ezért az öregektől (>60 év) érdemes elvenni az értékes kísérőket, és odaadni a haszontalanokat.
Tippek:
– A városokban lévő épületek befolyásolják milyen Retinue- tagok csatlakozhatnak az ott tartózkodó embereinkhez. A templomok például a különféle papok (Priest of…) megjelenési esélyét növelik, míg egy kikötővel rendelkező településen a különféle kereskedők fognak gyakrabban csatlakozni.
– Könnyen, gyorsan és biztonságosan növelhetjük egy tábornok csillagjainak számát, ha túlerővel támadunk mondjuk egy parasztokból álló lázadó csapatra. Ha nagy a fölényünk, a csapat harc nélkül visszavonul, de van esély a fejlődésre. Csak arra ügyeljünk, hogy egy körben csak egyszer támadjuk meg a gyenge ellenfelet, különben másodszor már biztos a harc, és ha győzünk, a csapat eltűnik (kereshetünk újat).
– Tapasztalataim szerint családtagjaink egymást is fejlesztik. Ezért érdemes a fővárosban megjelenő ifjú titánokat egy tapasztalt rokon társaságában tartani pár körig.
– Mivel többnyire kevés kormányzásra alkalmas emberünk van, őket értelemszerűen a legnagyobb/legfontosabb városokba tegyük.
– Minden családtag a csatában egy nehézlovas egységként jelenik meg. Amellett, hogy ez igen ütőképes csapat (különösen a játék kezdeti szakaszában), van egy nagy előnye: a csaták után pár kör alatt maximális létszámra lesz feltöltve még városon kívül is, ingyen és bérmentve. Ezért még a gyenge képességű embereink is hasznosak az ütközetekben.
De hogyan is jutunk a családtagokhoz?
A válasz egyszerű: úgy ahogy az az életben is történik. Egy hadjárat elején van pár emberünk, akik idővel megházasodnak, majd gyerekeket nemzenek. A fiúk egy bizonyos kort elérve (16 év) felnőtté válnak, és máris megjelennek a fővárosban, mint aktív családtagok, akiket már irányíthatunk is. Bár a születések véletlenszerűek, a házasságok egy részébe beleszólhatunk. Ugyanis a család hölgytagjainak (ők sajnos nem irányíthatóak a játékban) kezét időről-időre kérők próbálják megszerezni, ekkor mint az uralkodó ház feje, mi dönthetjük el, hogy áldásunkat adjuk-e a frigyre (s ezzel automatikusan lesz egy új férfi a családban), vagy elzavarjuk a kérőt. Döntésünket az alábbiak alapján érdemes meghozni:
– Hány éves a kérő illetve a menyasszony? Ugyanis a családtagok a játékban öregszenek és egy idő múlva meghalnak – egy 60 éves ember már öregnek számít. Például, ha jön egy 50 éves kérő, azzal sokra nem megyünk, mert szinte biztos, hogy olyan 20-25 kör elteltével (1 kör a játékban fél év) elpatkol. Ha a feleségnek kívánt leányzó fiatal, akkor érdemes egy kicsit várni egy jobb partira.
– Milyen tulajdonságai vannak a kérőnek? Itt ne csak a Command/Management/Influence értékeket nézzük, hanem a különféle jellemzőket (Traits) is. Előfordulhat ugyanis, hogy egy illető viszonylag gyenge statisztikákkal rendelkezik, de ha vannak spéci tulajdonságai, azok könnyen ellensúlyozhatják ezt a hiányosságot. Ráadásul a képességeket tudatosan is fejleszthetjük.
Tippek
– Ha kevés a családtagunk, vesztegessük meg más országok hasznos embereit.
– Ha egy csatában nincs hadvezér és nyerünk, előfordulhat, hogy a sereg vezetője (captain) családtaggá lép elő, főleg ha túlerővel szemben sikerül győzelmet kivívni.
Diplomaták, kémek, orgyilkosok
Az e három foglalkozást űző egyének igen fontos ütőkártyák a kezünkben. Akárcsak a családtagok, ők is nevesített személyek, akiket fejleszthetünk azáltal, ha folyamatosan „dolgozunk” velük. Semmiképpen sem szabad elhanyagolni őket, mivel általuk sok előnyhöz juthatunk.
Kezdjük a diplomatával: nem nehéz kitalálni, hogy általa köthetünk különféle szerződéseket a többi nemzettel. A diplomaták „fejlettségét” a befolyásoló képességük (Influence) mutatja. Értelemszerűen ez minél magasabb, annál jobb emberünk van. E képzettség növelése viszonylag egyszerű, csak folyamatosan meg kell próbálni különféle szerződéseket tető alá hozni, és idővel tapasztaltabbá válik emberünk. Jó tudni, hogy egy másik nemzettel való kapcsolatfelvételhez elég bármelyik városával, seregével, diplomatájával beszélni. Ezért érdemes a lehető legtöbb nép egy nyugisabb városának közelében állomásoztatnunk egy követet, hogy bármikor tudjunk beszélni velük. Diplomatáink másik hasznos tevékenysége a megvesztegetés (Bribe). Az országok uralkodóján (Faction Leader), és a trónörökösökön (Faction Heir) kívül minden más megvásárolható, beleértve a hadvezéreket, családtagokat, diplomatákat és még a városokat is. Amint a kijelölt célpontot megpróbáljuk megvesztegetni, rögtön megtudjuk, hogy mi lesz annak az eredménye. A neves személyek átállnak hozzánk, a seregek viszont többnyire csak szétszélednek (Disband), kivéve akkor, ha vannak bennük olyan csapatok, amelyeket mi is tudunk gyártani – ezek ugyanis szintén átállnak. Ez nagyon fontos például a játék azon szakaszában, amikor egy római családot vezetve kitör a polgárháború, és a többi család ellenünk fordul. Ilyenkor, ha van pénzünk, felvásárolhatjuk a ránk törő ellenséges római seregeket, és már mehetünk is velük vissza az ellenfélre.
A követekre csak egyetlen veszély leselkedik: az ellenséges orgyilkosok. Rajtuk kívül senki sem bánthatja őket, szabadon mozoghatnak még ellenséges országokban is.
A kémek a játékban afféle kukkolók: segítségükkel meg tudjuk nézni az idegen városok tulajdonságait, az ellenséges seregekben lévő csapatok fajtáját, és mennyiségét is. Használatuk tehát létfontosságú. Az ókori James Bondok élete már veszélyesebb: minden bevetésnek van egy százalékos esélye (Chance of Succes), amit egyébként azonnal megtudunk, ha a kurzort a célpontra visszük. A siker esélye egyébként nagyban függ a kém „Subterfuge” képességétől, ami természetesen az akciók teljesítése közben növekedhet. Ha egy kém lebukik, akkor az esetek többségében elvágják a torkát, még akkor is, ha nem ellenséges várost vagy sereget akart meglesni. Mindezek mellett még két fontos alkalmazási területük van: saját sereghez adva, vagy városban állomásoztatva kémelhárítóként dolgoznak, azaz növelik az ellenséges ügynökök lebukási esélyét. Míg ha idegen városba sikerül bejutniuk, akkor x %-os esély van arra, hogy annak ostromakor kinyitják számunkra a kaput (erről az infót az adott városra kattintva a legalsó sorban láthatjuk). Ennek előnyeit azt hiszem nem kell ecsetelni.
Az orgyilkosok neve már elárulja funkciójukat is. Velük tehetjük el láb alól a többi nép családtagjait, kapitányait, diplomatáit, kémeit és orgyilkosait. A siker esélye itt is a képzettségtől, valamint a célpont rangjától és képességeitől függ. Mindezek mellett még képesek arra is, hogy az idegen városok épületeit megrongálják (kijavításukhoz minimum egy kör szükséges). Értelemszerűen ahhoz, hogy lássuk, kik vannak egy városban, illetve milyen épületek vannak már felépítve, egy kémet kell használnunk.
Tippek:
– Mindenki (kivéve az uralkodót és a trónörököst) megvásárolható, olyan nincs, hogy valaki ne álljon át. Az egyetlen megtévesztő dolog, hogyha a célpont megvásárlásához nincs elegendő dénár a kasszánkban, akkor valami lojális dumával („engem nem lehet megvásárolni”) lekoptat, de nem mondja meg mennyiért állna át.
– Városok megvásárlásánál figyeljünk arra, hogy a város ugyan átáll, de a helyőrség nagy valószínűséggel leszerel (ugyanaz igaz rá, mint a seregek megvesztegetésére), emiatt szinte biztos, hogy az új városban lázadás lesz, amit ha nem fojtunk el még abban a körben egy közeli sereg bevonultatásával, akkor a következőben rögtön el is veszíthetjük. Tehát várost csak akkor vegyünk meg, ha van a közelben egy seregünk.
– Bármit is ajánlunk fel egy másik nemzetnek, mindig próbáljunk meg kicsikarni valamennyi pénzt. Ez érvényes még a kereskedelmi szerződésekre is. Ugyan ez számunkra is hasznos, de ha tudunk egy kis pénzt is szerezni, hát miért ne próbálnánk meg? Tapasztalataim szerint az alkudozásnak csak saját türelmünk szab határt, még ha pofátlanok vagyunk, akkor sincs különösebb retorzió.
– Városainkban lehetőleg mindig legyenek kémek, és diplomatákat is tartsunk mindig kéznél. Egy kis pénzzel könnyen elháríthatunk veszélyes szituációkat.
– A kémkedésnek és az orgyilkosságnak többnyire nincs negatív következménye: legrosszabb esetben a lebukott emberünk meghal, de a megcélzott nemzet még ekkor sem él semmilyen megtorlással. Igen ritka az olyan lebukás, amikor az ellenség megtudja, hogy mi voltunk a háttérben (erről üzenetet is kapunk).
– Az egyik legnagyobb üzlet a térképeink (Map Information) eladása. Ezt egy nemzetnek akár minden körben felajánlhatjuk, ha szerencsénk van (és a népnek még van pénze), akkor mindig fizetni fog érte, hiába vette meg már többször is. Térképünk értékének növelése egyébként nem nehéz – csak küldjünk szét a világba a játék elején pár követet, és máris árulhatjuk kartográfusaink munkáját akár több ezer potya dénárért is.
– A kémek/diplomaták/orgyilkosok esetében is van Retinue, valamint idővel ők is megöregednek és meghalnak.
A római családok keresztje: szenátus
Bármely római családot irányítva kapunk egy púpot a hátunkra a szenátus képében. Amellett, hogy Róma az ő kezükben van, időről-időre küldetéseket és feladatokat kapunk, melyeket záros határidő mellett (néhány kör) teljesítenünk kell. A feladatok változatosak, de egy közös bennük: ha nem hajtjuk végre őket, akkor a szenátusbeli hírnevünk egyre csökken, és idővel egyre gonoszabb küldetéseket osztanak ránk. Ha a kapcsolatunk nagyon megromlik, eljön az idő, amikor felkérik a családfőnket egy jó kis öngyilkosság elkövetésére. Ha ezt visszautasítjuk, akkor lázadónak minősítenek bennünket. Ekkor tör ki a római polgárháború, melyben a másik két család ellenünk fordul, ám ekkor lehetőségünk nyílik nemcsak az ő legyőzésükre, hanem Róma elfoglalására is, amely ugyebár a hosszú kampányban létfontosságú a császári cím elnyeréséhez. Persze ehhez sok időre van szükség, mialatt a másik két család fontos szövetségesünk, és attól még nem dől össze a világ, ha néha nem teljesítünk egy-két szenátusi missziót. Idővel az összetűzés amúgy is bekövetkezik, ezért rendszeresen nézzük meg szenátusi megítélésünket, és ha látjuk, hogy akármit teszünk, lefelé megyünk a lejtőn (miközben a köznép rajong értünk), akkor készüljünk a harcra.
Tippek:
– Bár a rivális családokat nem támadhatjuk meg, a kémkedés és az orgyilkosság nincs megtiltva. Ezért nyugodtan trenírozzuk ügynökeinket a többiek kárára.
– Ha kitör a polgárháború, a megvesztegetés hihetetlenül hatékony fegyver a kezünkben. 3-4000 dénárral komplett hadseregeket állíthatunk az oldalunkra, akikkel egyszerűen lemoshatjuk a rivális családokat. Csak ne felejtsük el megszüntetni azokat a seregeket, amikre már nincsen szükségünk, mert különben csődbe megyünk.
Mielőtt a csata elkezdődik…
Az egyik legfontosabb dolog, hogy seregeink mindig vegyes összetételűek legyenek. Csak egyfajta egységre alapozva szinte biztos a bukásunk. Az egységek harcértékét egyébként három tényező befolyásolja:
– Az egység típusa (nyilvánvaló ugyebár).
– A felszerelés minősége: ha egy egységet olyan városban képzünk ki (vagy töltünk fel) ahol van valamilyen kovácsműhely, az szintjétől függően +1/+2/+3 bonuszt ad az egységek páncélzati illetve támadóértékéhez. Az egységeink kártyáján a felszerelés minőségét apró bronz-/ezüst-/arany- kard és pajzs szimbólumok jelzik.
– Tapasztalat (Experience): minden a csatákban derekasan részt vevő csapat tapasztalatot gyűjthet. Kilenc szint van a játékban, mely az egységek kártyáján kis V alakú szimbólumokkal van jelölve. Itt is megvan a bronz/ezüst/arany fokozat (1-3 szint: 1-3 bronz jel; 4-6 szint: 1-3 ezüst jel; 7-9 szint: 1-3 arany jel).
Az egységekről jobb gombbal részletes infót is kérhetünk, ahol minden harcértéküket megnézhetjük. Itt már a fegyverekből és a tapasztalatból származó különbségek is látszanak.
A harcok után egységeink létszáma értelemszerűen csökken, amit kétféleképpen tudunk orvosolni:
– Két azonos egységet bármikor összevonhatunk, ha az egyiket szimbolizáló kártyát a másikra dobjuk (drag & drop).
– Ha egy város képes az adott csapatot megépíteni, akkor azt fel is tudja tölteni. Ehhez az egységgel be kell menni a városba, majd a Re-train fülön kiválasztani azt. Ennek előnye, hogy egy körben akár nyolc csoportot is feltölthetünk, ráadásul ha van kovács a városban, akkor a fegyverzet is javul.
Általában célszerűbb a Re-train opció mellett dönteni, mivel egy kör alatt sokkal több egységet tudunk így helyrepofozni, mintha újakat kellene építenünk az összevonás miatt.
Mielőtt csatákra kerülne a sor, ne feledkezzünk meg arról, hogy a harcok megkezdése előtt seregeink elhelyezkedése nagyban beleszól az ütközetekbe. A csatákat mindig a nekünk kedvező területeken kényszerítsük ki: ha sok lovasunk van, sík területen próbálkozzunk, míg ha védekeznünk kell, akkor egy híd vagy egy dombos környék az ideális. Egy csatában több sereg is részt vehet. A térképen az ütközet helyének közvetlen környezetében lévő csapatok automatikusan bekapcsolódnak a harcba, ráadásul a térképen is látható irányból jönnek be. Ezért például, ha egy ellenséges sereget a térképen két csapatunkkal közrefogunk, akkor a taktikai harcban az egyik csapatunk szemből, a másik pedig hátulról jön – ez már fél győzelem. Mindjárt meglátjuk miért!
Tippek
– Amelyik csapatunkkal a támadást indítjuk, az lesz az irányításunk alatt. Ha a csatában résztvevő többi seregben van hadvezér, azok automatikusan a gép irányítása alá kerülnek, egyébként mi rendelkezünk az egységekkel utánpótlás formájában. Sajnos az AI a mi oldalunkon elég kamikáze módon harcol, aminek sokszor az értékes vezér halála a vége. Ezért gondoskodjunk róla, hogy csak az általunk irányított seregben legyenek családtagok Közvetlenül a csata előtt rakjuk vezéreinket egy csapatba, és azzal támadjunk elsőként.
Taktikai csaták kulcsa – a morál
Más játékoktól eltérően, itt hatalmas szerepet játszik a katonák harci kedve. Ha a csatákban sikerül megtörni az ellenség morálját, akkor előbb-utóbb a katonák megfutamodnak, és ekkor már nincs más dolgunk, mint nyúlvadászatot tartani, és kikergetni az ellent a csatatérről. De mitől is megy el a katonák harci kedve?
– Minden seregnek van kapitánya (ha nincs családtag a seregben, akkor egy közönséges egység lesz kinevezve), akit a négyszögletes zászlóról lehet megismerni. Ha ő megfutamodik, akkor az alá tartozó emberek harci kedve is csökken, és ha netalántán ikerül megölnünk az illetőt, akkor az láncreakciószerű pánikot okoz az ellenség soraiban.
– Ha egy csapatot oldalról, vagy netalántán hátulról ér támadás, az szintén destruktív hatású mind a katonák fizikai egészségére, mind a bátorságukra. Ezért a harcban a legfőbb célunk az átkarolás, illetve hátbatámadás kell hogy legyen. Erre legalkalmasabb a lovasság. Miközben gyalogosainkkal szemből lekötjük az ellenséget, kerüljünk a hátába lovasokkal. Egy innen érkező roham nagy eséllyel futamítja meg a szembenálló csapatot.
– Ha egy egység sokszorosan nagyobb erővel kell hogy megküzdjön, vagy túlságosan nagy veszteségeket szenved, az szintén rontja a harci kedvet. Ezért használjuk ki a játék kő-papír-olló- szabályát, azaz azt az elvet, hogy mindennek van ellenszere. A lassú gyalogság ellen küldjünk íjászokat, az íjászok ellen alkalmazzunk gyors lovasságot, a lovasság ellen pedig használjunk lándzsásokat és falanxot.
Külön érdemes odafigyelni a csatamező éghajlatára. Rómaiként játszva Afrika (különösen Egyiptom vidéke) igen kemény dió, mivel a nehézpáncélos harcosok hamar kifáradnak, miközben az egyiptomiak nagyon jól bírják a klímát. A morál mellett egyébként a fáradtság is nagy hatással van katonáink harcértékére. Főleg a futás veszi ki az erőt harcosainkból, ezért csak kritikus esetben, illetve rohamozáskor használjuk a dupla kattintást, egyébként inkább csak masírozzunk.
Tippek
– Az Arcade Battles opcióval kikapcsolhatjuk a fáradtság és a morál szerepét a csaták során. Így sokkal akciódúsabb, ám véleményem szerint jóval kevesebb taktikát igénylő csatákat játszhatunk le.
– Az automatikus csatalejátszás általában sokkal rosszabb eredményeket szül annál, mintha mi játszanánk le az ütközetet. Csak akkor használjuk, ha fölényünk tetemes, vagy akkor, ha nem igazán érint az ütközet kimenetele (pl. polgárháború idején, a megvesztegetett seregekkel gyengítjük a többi családot).
– Használjunk sok íjászt. Komoly veszteségeket képesek okozni bárkinek (beleértve saját egységeinket is), szóval ésszel, de a közelharctól óvjuk őket.
– Miközben igyekszünk kimanőverezni az ellenséget, ügyeljünk a saját oldalunkra és hátunkra.
– A lovasságot csak rohamra használjuk, kerüljük velük a kézitusát. Ezért amint belerobbanunk az ellenségbe, inkább vonuljunk velük vissza, és rohamozzunk újra meg újra.
– Ne feledjük: a legtöbb közelharci római gyalogosnál is (Principes, Hastatii, Cohort) van hajítódárda, de csak akkor használják, ha bekapcsoljuk (Enable Fire at Will mode).
Városok ostroma
Egy város elfoglalásához le kell győznünk a védőket, és el kell foglalni a település közepén zászlóval jelzett teret. Ehhez előbb valahogy be kell jutni a falon, ha nem akarunk hat-hét kört is eltölteni az ellenség kiéheztetésével. (Ez is lehetséges, de nem javasolt, ennyi idő alatt megjöhet az erősítés). Ha seregünkben van valamilyen falbontásra alkalmas egység (pl. Onager vagy elefántok), akkor azonnal megindíthatjuk a támadást, ellenkező esetben legalább egy kört el kell töltenünk valamilyen ostromszerkezet megépítésével. Az alábbiakat építhetjük meg:
– Faltörő kos (Ram): a várak kapuja, illetve a cölöpfalak ellen hatásos. A nagyobb falakat elég sokáig tart lebontani vele, ez idő alatt a védők illetve a tornyok cafatokra lőhetik a kezelőket.
– Létra (Ladder): előnye, hogy elég gyorsan fel lehet jutni vele a falakra. Próbáljunk meg ott felmászni, ahol nincsenek védők a falon.
– Ostromtorony (Siege Tower): jó nagy, kerekeken guruló torony, amelyen keresztül (miután a várfalhoz gurítottuk) egyből a falak tetejére juthatunk. Elég sérülékeny, különösen a tüzes nyilakat nem „kedveli”, valamint viszonylag lassan másznak fel az emberek a belső létrákon. Mindig kemény harcosokat rakjunk bele, mert többnyire lesz fogadóbizottság a falakon.
– Aláaknázási pont (Sap Point): elég drága, és szerintem nem túl hatásos. Ha megépítjük, a taktikai csatánál megjelenik egy „bányalejárat”, ahová, ha beküldjük embereinket, akkor azok egy alagutat ásnak a falhoz, ami erre leomlik, utat nyitva a várba. Sajnos azt nem tudjuk szabályozni, hogy hova kerüljön ez a pont, ráadásul a fal leomlasztásával nehézkessé válik a tornyok elfoglalása.
A várostromokat az ellenséges katonákon kívül a várfal tornyai is megnehezítik. Ezek ugyanis automatikusan lőnek ránk, ráadásul elég csúnya károkat képesek okozni. Emiatt az ostromeszközeinket próbáljuk két torony közti falrészeknél bevetni, ahová egyik torony sem ér el. Ebből a szempontból a kőfalak kapui még veszélyesebbek. Ott nemcsak hogy két torony van, hanem még forró olaj is hullik a támadók nyakába. Ám erre is van megoldás: a tornyokat ugyanis el lehet foglalni, ha a várfalon megközelítjük őket. Ilyenkor a mi kezünkre került torony már a védőkre fog tüzelni, és a kapu is kinyílik csapataink előtt. Ezért várostromnál mindenképpen küldjünk fel két-három csapatot (lehetőleg közelharcban erőseket) a falakra, és foglaljuk el a tornyokat, mielőtt a főseregünk megindul. A városokon belül a szűk utcákon nincs túlságosan sok manőverezési lehetőség. Nem tud az ellenség bekeríteni, de cserébe nekünk is frontális támadással kell operálnunk, ami komoly vérveszteséget is jelenthet. Ezért mindenképpen próbáljunk meg valahogy pár egységet kerülő úton az ellenség hátába vezetni, még ha sok időbe kerül is, a végén megtérül.
Tippek:
– Az, hogy milyen ostromgépeket építhetünk, csak a megtámadott város falának típusától függ.
– Nem kell túlzásba vinni az ostromra szolgáló eszközök építését: egy-két faltörő kos vagy ostromtorony bőven elegendő (stílusunknak megfelelően).
– Az ostromtornyokba íjászokat is rakhatunk, akik a magasból nagyon hatékonyak a vár védői ellen.
– Minden eszköz kezeléséhez legalább egy csapat szükséges, ám csata közben bármikor „eldobhatjuk”, illetve „felvehetjük” ezeket a szerkezeteket, ahogy a szükség diktálja.
– Ostromkor néhány egységet helyezzünk a vár főseregünktől eltérő oldalára. Ezzel arra kényszerítjük az ellenséget, hogy megossza erőit. Még ha nem is tudunk ezekkel a megtévesztő-csapatokkal bejutni, akkor is hasznosak.
– Vigyünk sok íjászt (és Onagert ha lehet). Ezekkel roham előtt ritkítsuk meg a várfalon lévőket, és ha elfoglaltuk a falat, onnan is lődözzünk velük a belül lévő ellenre.
– A falanxok (Phalanx) különösen jók az utcai szemtől-szembe harcban. Lassúságuk itt nem hátrányos, hiszen nem tudják őket oldalba kapni.
Mit tegyünk egy elfoglalt várossal?
Ha sikeresen megszerzünk egy ellenséges várost, három opció közül választhatunk:
Occupy settlement: gyakorlatilag átvesszük az uralmat fölötte, a lehető legkisebb károkat okozva a lakosságban. Csak minimális pénz üti markunkat.
Enslave populace: a népesség egy bizonyos részét rabszolgaként elhurcoljuk saját városainkba. A rabszolgák egyenlően lesznek elosztva azon városaink között, ahol van kormányzó, emellett még némi pénz is üti markunkat. Főként a játék kezdeti szakaszában célszerű ezt használni, hogy viszonylag hamar fel tudjuk fejleszteni az induló városainkat.
Exterminate populace: a lakosság döntő többségét kivégezzük, és vagyonukat felprédáljuk. Ezzel az opcióval egy nagyváros esetén rengeteg pénz üti markunkat. Olyankor érdemes használni, ha pénzszűkében vagyunk, illetve a város már elérte a maximális fejlettségi szintjét, vagy nem tervezzük a további fejlesztését. A nép ez után az akció után olyan lesz, mint a kezesbárány ráadásul a Squalor értéke is lezuhan. Az épületekben csak javítható károk keletkeznek még ekkor is.
Elérkezett a cikk vége, és meg kell, hogy mondjam, sok dologra egyszerűen nem jutott hely. Remélem azért sikerült hasznos tanácsokat adnom, és ha esetleg valami kérdés merülne fel, írjatok bátran, ha tudok, szívesen segítek! De addig is – Rómáért előre!
Zsoldosok
A városokon kívül lévő hadvezéreink zsoldosokat is bérelhetnek fel. Ezek típusa területről-területre változik. Előnyük, hogy azonnal rendelkezésre állnak, hátrányuk, hogy kicsit drágábbak, mint a saját egységeink, és feltölteni sem tudjuk őket. Végszükségben mindenesetre nagyon hasznosak, ráadásul némelyikük elég erős (pl. krétai íjászok, mauritániai elefántok), arról nem is beszélve, hogy így hozzájuthatunk olyanokhoz is, amelyeket egyébként mi magunk nem is tudunk gyártani. Egyes nemzeteknél ez létfontosságú, mivel némelyik nem rendelkezik erős gyalogsággal vagy lovassággal, ami fontos a győzelemhez: ekkor zsoldosokkal kell operálnunk.
Harci kutyák
Az ókori harcokban nem csak emberek, hanem állatok is részt vettek, és ez nincsen másképp a játékban sem. A kutyák igencsak hatásosak bármilyen egység ellen, ráadásul nagymértékben csökkentik a harcosok morálját. Használatuknál érdemes figyelni arra, hogy amikor rohamra vezényeljük őket, az állatok egy idő múlva elhagyják az idomárjaikat, és többet nem is irányíthatóak, megvadulva nekitámadnak minden ellenségnek. Amint látjuk, hogy a kutyák elrohannak, vonjuk vissza gazdáikat, mert ők viszont nem sokat érnek a csatában. Ellenben ha életben maradnak, a harc végén a kutyáik regenerálódnak, és újra meg újra bevethetőek. Ez nagyon kellemes, mert a kutyákat így bármikor beküldhetjük a harcba (akár elsőként is, megbontani a szemben álló fél hadrendjét), és nem kell tekintettel lennünk a veszteségeikre.
A római hadsereg – a valóságban
Az i.e. IV században (Marius reformja előtt) minden római polgárnak katonai szolgálatot kellett teljesítenie. A seregekbe a 17-45 éveseket válogatták ki, ám háború idején az ennél idősebbek is helyőrségi szolgálatot végeztek. Mentességet csak az kapott, aki nincstelen volt, vagy gyalogosként 20, lovasként 10 hadjáratban vett részt. Minden katonának magának kellett beszereznie a fegyverzetét, ami kezdetben elég változatossá tette a sereg összetételét Ezért később a jövedelem, illetve életkor alapján kategorizálták az embereket, és előírták, hogy kinek milyen fegyverzetet kell beszereznie. A legifjabb és legszegényebb katonák (Velites – könnyű gyalogosok) fegyverzete kard, hat darab 2 méteres dárda, íj és parittya volt, rendszerint nekik kellett az első sorokban harcolniuk. A következő kategória tagjai (Hastatii – kopjások) fémlemezekkel borított bőrmellényt és pajzsot viseltek, kardjuk mellett pedig hajítókopjájuk (Pilum) is volt. A legvirágzóbb korú harmadik csoport (Princeps) tagjai hasonló felszereléssel rendelkeztek, mint a hastatusok, viszont velük ellentétben ők a hátsó sorokban helyezkedtek el. Leghátul a legidősebb, ám tapasztalt katonák foglaltak helyet (Triarii), ők hosszú lándzsával harcoltak.
A Marius féle haderőreform
Caius Marius nem túlságosan ismert személyiség, pedig óriási hatása volt a római birodalomra, és hadvezérként összemérhető olyanokkal, mint Hannibal vagy éppen Julius Caesar. Ahhoz képes, hogy i.e. 156-ban szegény földművescsalád gyermekeként látta meg a napvilágot, 107-ben – mivel komoly hadi sikerei népszerűvé tették – konzullá választották, mely után addig példátlan módon még hat alkalommal töltötte be ezt a tisztséget. Egyik legfontosabb lépése a római hadsereg megreformálása volt. Rájött, hogy az addig mellőzött, ám egyre növekvő nincstelen osztályból ütőképes zsoldoshadsereget lehet létrehozni. Motiváló erőként a hadjáratokban részt vevő katonák részesülhettek a zsákmányból, és ha leszereltek, akár földet is kaphattak. A katonáskodás így hivatássá vált, mely lehetővé tette, hogy jól kiképzett, magas harcértékű haderő jöjjön létre. Jellemző volt, hogy még gladiátoriskolák vívómestereit is felkérték a kiképzésben való részvételre.
Piszkos polgármesteri trükk
Mivel minimális a különbség egy 5000-es és egy 25 000-es város adóbevétele között, a városaink értéke lényegében a bennük felhúzott épületektől függ. Ha elértük a 24 000-es létszámot, és megépítettük a legmagasabb szintű kormányzói épületet, többé már csak nyűg a rengeteg lakos. Ekkor lázítsuk fel a városunkat, és rakjunk mellé egy nagy sereget. Amint függetlenné vált, foglaljuk vissza, és adjuk el a lakosságot rabszolgának, vagy egyszerűen mészároljuk le a lakosság nagy részét. A város hirtelen visszaesik pár ezres lélekszámúra, de mivel az épületek megmaradnak (esetleg javítani kell őket pár dénárért), a bevételeink szinte alig csökkennek, és mindent felépíthetünk ezután is. Gonosz dolog, de működik!
Biológiai hadviselés – ókori módra
Ha egy városban kitör a pestis, a lakosság automatikusan pusztulni kezd, és a néphangulat is romlik. A várost megközelítő neves karakterek (kémek, diplomaták, orgyilkosok) és seregek is megfertőződhetnek és továbbterjeszthetik a ragályt. A beteg embereinkről minden körben listát kapunk. Ezt akár előnyünkre is fordíthatjuk: egy fertőzött emberünkkel látogassuk meg az ellenség városait, és hamarosan ott is tombolni fog a betegség. Egyébként a járvány ellen sok mindent nem tehetünk. Ha felépítettük a „vizes” épületeket, akkor nincs más dolgunk, míg várni, hogy elmúljon.
Tudtad-e kérdések:
– Jobb gombbal az Army/Town/Agents fülekre kattintva teljes listát kapunk birodalmunkról.
– A szóköz billentyűvel felgyorsíthatjuk a stratégiai térképen egységeink mozgását.
– Egyetlen hajó is elég egy teljes létszámú sereg szállítására.
– Ha egy seregnek nincs mozgáspontja, és úgy szenved vereséget, akkor automatikusan szétoszlik.
– A tüzes lövedékek/nyilak pontatlanabbak, de kevésbé véd ellenük a páncélzat, és a morált is rombolják
– A teknősbéka alakzat (Testudo Formation) nagyon jól véd a nyilaktól.
– Ha egy katona földre került, az közel sem biztosan jelenti hogy halott is.
– Az automatikus csaták kimenetelét a Campaign Difficulty befolyásolja.
