ShellShock: Nam ’67

„A Huey-nak becézett helikopter vígan kerepelt, a maga nyugodt, de dobhártyaszaggató módján. Short Timer, Monty és én is azt hittük, hogy az egy évnyi küzdelem, és kemény próbatétel után végre hazatérhetünk. Ekkor bukkant elő egy civil ruhába öltözött vietkong, és a rizsföld kellős közepéről egy RPG-vel telibe találta a gép farkát. Túléltük, de a vietnámiak hadifoglyának lenni talán még a halálnál is rosszabb…”

A ShellShock: Nam ’67 úgy ért engem, mint derült égből a villámcsapás: idén februárban jelentették be, hogy még a nyáron megjelenik, és szállítani fogja az ultimét, eredeti, cenzúrázatlan vietnámi hangulatot. A játék el is készült időben, ám az Eidos különböző pénzügyi megfontolásai áldozatául esve a júniusi megjelenést szeptemberre cserélte. Hiába, az uborka és strandszezon elején mégsem olyan szerencsés játékot kiadni – meg aztán nem is lehet vele annyit kaszálni… Be kell vallanom, hogy egyáltalán nem kísértem figyelemmel a program körül zajló mizériát, mert a róla szóló hírek alapján nem láttam benne semmi innovatívat, csak egy újabb súternek gondoltam, mely nem változtat meg semmit az égadta világon. Az a furcsa, hogy részben igazam volt, mégsem tudom lehúzni a ShellShockot. Igaz, hogy nem sok újítás van benne, és hogy nem változtat meg semmit a TPS-ek világában, még csak vietnámi történelemleckének sem mondható, mivel fiktív eseményeken alapul, nagyon rövid játékideje van, de mégis egy szerethető kis egésszé áll össze ez a kupac „negatív” dolog. Egész egyszerűen azért, mert jól esik játszani vele. Nincsenek frusztráló kis göröngyök, sem agyonbonyolított játékmenet. Sőt, olyan egyszerű, hogy a kezdők is bátran leülhetnek elé, és különösebb nehézségek nélkül végig is szaladhatnak rajta.

Amit ígértek a készítők, hogy visszahozza a vietnámi háború igazi hangulatát, szerintem maximálisan teljesült, játékban még így nem szerepelt ez a konfliktus (mondom ezt úgy, hogy a háborúhoz legközelebb a „Szakasz” és az „Apokalipszis Most” című filmekkel kerültem.). Nem vágták ki a káromkodásokat, nem látunk lépten-nyomon napnyugtában lengedező amerikai zászlókat, és bizony a csapatunk tagjai – akik szinte a testvéreinkké válnak – sem élik túl az összes bevetést. Ugyanakkor szerepel a nem olyan sötét oldala is a háborúnak. Mindig is lehetett hallani pletykákat, és tényeket az amerikai katonák és a vietnámi drogok kapcsolatáról. Ezeket most át is élhetjük. Vehetünk különféle bogyókat, amelyek vagy gyorsítják katonánk sebességét, vagy pedig lassítják a kezünk remegését, így jobban célzunk a segítségükkel (ez különösen jól jön a távcsöves puska hatékony használatához). A másik naposabb oldal, a pár dögcéduláért cserébe megkapható vietnámi lányok képében mutatkozik meg. A GTA3 módjára be lehet őket vinni a sátorba, hogy eltöltsünk a bevetések között egy-egy pásztorórát.

Mivel végigjátszottam a PS2-es és a PC-s verziót is, így „bátran” kijelenthetem, hogy a számítógépünkön sem kapunk szebb grafikát, mint a Sony konzolján. A magasabb felbontás alapdolog, de ezen kívül minden ugyanolyan. A textúrák, a (borzasztóan kicsi) látótávolság, a fényeffektek, szinte minden. Cserébe viszont nagyon gyors, és nincs eltúlzottan nagy gépigénye, ugyanakkor helyenként kifejezetten jól néz ki. Nem a legszebb játék, de valahogy illik a megjelenése a vietnámi háború nyirkos dzsungelhangulatához. Mindent összevetve kapunk egy cirka 8-9 órás játékidőt (a program szerint ez tisztán 4 és fél óra volt, de ebben nincs benne az újrakezdés, betöltés, stb…), egy közepes, néha jó grafikát, de ami a legfontosabb: hamisítatlan vietnámi háborús feelinget. Egyszerű, mégis szórakoztató, indulataink levezetésére, könnyed kikapcsolódásra tökéletes.

Most pedig térjünk rá a részletes végigjátszásra!

Első küldetés – „First Kill”
Megérkezünk zöldfülűként Vietnámba. Az 1967-es év elején járunk, pontosan azután, hogy önkéntes jelentkezésünk óta elvégeztük az alapkiképzést. Természetesen annak rendje és módja szerint már akkor elindítanak minket az első bevetésünkre, mikor még csak zoknit sem cseréltünk (Dan hadnagy is megmondta a Forrest Gumpban, milyen fontos a tiszta hadizokni…). Tehát mikor átvesszük az irányítást, forgolódjunk össze-vissza, szokjunk hozzá a dolgok vietnámi menetéhez. Nyugodtan teszteljük fegyvereinket a bajtársainkon, szerencsére ők halhatatlanok. Természetesen a szoktatás közben figyeljünk oda arra, hogy milyen parancsokat osztogat a felettesünk. Induljunk el a többi katona után. 40 métert haladva már meghalljuk az első lövéseket. A vízhez egyelőre még ne menjünk le, ugyanis a tüzérségünk támad. Ezután megrohamozhatjuk őket teljes erőnkből. Tovább az ösvényen, a támadó erők elől pedig bújjunk a kövek mögé. Egy kisebb tisztáshoz érve meglátjuk, hogy nők is harcolnak a VC-k oldalán, ne kíméljük őket. Haladjunk tovább, keressünk fedezéket, mert szemből egy géppuskafészek tüzel. Módszeresen bujkálva, majd sprintelve iktassuk ki. Irány az alagút a fészek mögött. Lesznek bent páran, de mi csak robbantsuk be egy C4-essel. Rohanjunk vissza a szabadba, majd az árkok végében lévő alagútrendszert is intézzük el az előbb ismertetett módon, útközben pedig lőjünk szét mindenkit, aki él és mozog. A bumm helyszínétől menjünk hátrébb egy helyiséggel és kapaszkodjunk fel a létrán. Kövessük a rétig az alagutat. Vigyázat, mert balra egy picike géppuskafészek nehezíti majd a dolgunkat. Miután megöltünk mindenkit, az árkok mentén haladjunk tovább. Megjön a különleges alakulat is végre. Négy piros pötty tűnik fel a radaron. Az irány adott, mindössze annyi a teendőnk, hogy odaballagunk mindegyikhez és kiiktatjuk őket. Pontosítva a dolgokon: fel kell robbantani az üzemanyagkészletet, a két légvédelmi üteget, és ki kell szabadítanunk az amerikai hadifoglyokat. Mondanom sem kell, hogy ha útközben úgy érezzük, hogy túl sok körülöttünk a vietnámi katona, nyugodt szívvel ritkítsuk őket. Rövid átvezető animáció után visszakerülünk a bázisra. Most beszélgethetünk a többi katonával, hallgathatjuk a tábori rádiót, gyakorolhatunk a lőtéren, stb. (18 éven aluliak most ugorjanak a következő pálya leírásához)… Ja, a tábor külterületén igénybe vehetünk – bizonyos ellenszolgáltatásért cserébe – (pénzért…) khm… szexuális szolgáltatásokat (a játékban a pénzt a megölt katonák dögcédulái jelképezik, úgyhogy szedjük össze őket).

Második küldetés – „Hearts and Minds”
1967. február: A nem éppen finomkodásáról híres Diem tábornok az embereit egy ártatlan, barátságos falura uszította rá. Azt a feladatot szánták nekünk a fejesek, hogy tisztítsuk meg a kis települést. Megérkezünk a közeli erdőbe. Figyeljük meg a kis ágakból kirakott alakzatot: ez a vietkongok általános jele arra, hogy a közelben rejtett csapda van elhelyezve. Jegyezzük meg ezt a kis formációt, mert még rengetegszer fogunk találkozni vele a játékban. Sajnos az előttünk haladó katona figyelmetlen volt… A kis tavacska után az ösvényen lesz is egy kis drót, vigyük rá a kurzort, és ha megjelenik az ikon, hatástalanítsuk. A kisé értelmetlennek tűnő minta használható segítségül. Az iránybillentyűket kell olyan sorrendben leütnünk meghatározott idő alatt, ahogy azt az ábrán láthatjuk. Belejöttök pár csapda után. Folytassuk utunk. Le is rohannak minket gyorsan. Egy magaslatról támadnak majd, és az ösvény végéről egyaránt. Maradjunk az ösvényen, hatástalanítsuk a csapdát, és semlegesítsük az ellenállást. A következő csapdát is iktassuk ki, majd menjünk tovább. Kezdjünk el nagyon figyelni mikor a teraszos elrendezésű rizsföldre érünk, ugyanis csapda vár ránk. Keressünk egy jó helyet, hasaljunk be az egyik rizstermesztő „pocsolyába”. Innen szépen vadásszunk le mindenkit. Miután ezzel is megvagyunk, irány a falucska. Itt megkapjuk a következő parancsot: tereljünk minden lakost a „főtérre”, és keressük meg az elrejtett fegyvereket. Három lakost kell odaküldenünk a többiekhez, és négy darab szénakazalt kell felgyújtanunk, ugyanis ezek alatt vannak az eldugott puskák. Vegyünk is fel egy a saját fegyverünknél hatékonyabb AK-47-es gépfegyvert. Emlékezzünk a nagy, cölöpös ház mögötti boglyára, még fontos lesz. Most pedig induljunk el az ettől az épülettől jobbra lévő ösvényen. Csak óvatosan, a vietkongok minden létező helyre tudnak egy kis csapdát rejteni… Hatástalanítsuk, utána pedig készüljünk fel egy kis csetepatéra. Nem túl sok, ám nagyon jó rejtekhellyel büszkélkedhető ellenséges katona vár minket. Az AK-47-essel semmi gondot nem okozhatnak nekünk ezek a fickók. Egy épületet őriztek, míg éltek, így sétáljunk oda. Ebben a kis bódéban tartották fogva azt a katonai újságírót, akit mi voltunk szívesek megmenteni. Küldetés teljesítve, visszakerülünk a bázisra. Megint barangolhatunk, beszélgethetünk, vagy felkereshetjük Dillon-t, aki némi „pénzért” képeslapokat ad nekünk (ezek fellelhetők lesznek a galériában), esetleg vásárolhatunk tőle pár fajta „tudatmódosító” szert is.

Harmadik küldetés – „Fort Assault”
1967. március: Foglyul ejtettek egy egységet járőrözés során, és a régi erődben őrzik őket. Ki kell szabadítanunk az alakulatot, és erősítést kell nyújtanunk a Bravo 2-es osztagnak. Induljunk el az ösvény irányába, és segítsünk a kereszttűzbe került bajtársainkon. Ezután menjünk tovább a csapáson, de vigyázat, mert körülbelül 20 méter után még a bokrok mögül is vietkongok ugranak majd elő. Haladjunk az úton, majd mikor elérünk a Checkpointhoz, forduljunk balra, a víz és a helikopterroncs felé. Itt lesz pár VC, ne bánjunk velük kesztyűs kézzel. Egy darab géppuskafészket telepítettek a tavacska túloldalára, de nem lesz nehéz leszedni, ha lehasalunk a dombra, és úgy küldjük neki az ólomsorozatot. Eme tüzér kiiktatása után menjünk a lövések irányába. Jobbra egy kis völgyszerűségben pár nagyon mogorva vietnámi bújik meg, akik csak arra várnak, hogy egy gránáttal, vagy egy szépen célzott sorozattal megadjuk, ami jár nekik. Ha meghaltak, ideje hogy bekeményítsünk. A dombról – amely a géppuskafészek fölé magaslott – kiderül, hogy egy bunker, és kíméletlenül ontja az áldást a bajtársainkra. Egyetlen egy, szépen és ívesen elhajított gránáttal füstöljük ki. Ezután taktikusan, sziklától szikláig sprintelve rohanjunk át a túloldalra. Láthatjuk, hogy ott fent még egy felrobbantásra váró géppityu van. Manőverezzünk alá, és dobjuk fel a robbanó csomagot. Még egyet le kell kapcsolnunk, de szerencsére ez előttünk van, pontosan egy dobásnyira. Az „Objective” feliratról könnyen beazonosíthatjuk. Itt át is mehetünk a blokád mögé. Az animáció után menjünk északnak, a robbanások után lőjük ki azt a pár VC-t. Innen leérünk a völgybe. Várjuk meg, míg lemegy a napalmtámadás, utána rohanjunk le, és egy jó pozícióból lőjük őket. A két géppuskafészek közti szorosból, ahonnan kisorjáznak, nyílik két földalatti járat. Nekünk a bal oldaliba kell lemennünk, és a két alagutat C4-essel berobbantanunk. Nem nehéz, csak óvatosan mászkáljunk, mert minden sarok mögül előugorhat egy ellenség. Ezután vissza oda, ahonnan bejöttünk. A hágó végében egy lövész van, őt kell kilőnünk annak érdekében, hogy a mérnökünk fel tudja robbantani az útakadályt. A bummot követően szabad lesz az ösvény, ezt ünnepeljük meg a követésével. Az erőd előtt lesz pár vietkong, úgyhogy sipirc a jobb oldalon lévő sziklacsoport mögé, innen kilőhetjük mindet akadály nélkül. Most mehet a mérnök robbantani. Igen ám, de kilövik, úgyhogy szedjük el tőle a C4-est, és robbantsuk fel a kaput. Az erődben két feladatunk lesz: ki kell szabadítanunk a hadifoglyokat, és el kell emelnünk a vietkongok dokumentumait. Két tanácsom van az erődhöz: először a dokumentumokat markoljuk fel, és alaposan jegyezzétek meg a hadifoglyokhoz vezető utat! Az amerikai rabokhoz vezető út: először fel kell menni az erőd első emeletére, majd a jobb oldali körfolyosóról nyílik egy szoba. Innen egy létrán le lehet jutni az alagsorba. Négy darab élő embert kell megtalálnunk. Az ellenállás mértéke itt lent közepes. Miután elértünk az utolsóhoz, megtudjuk, hogy alá van aknázva az egész pince, úgyhogy két percünk van kijutni az erődből. Ugye megjegyeztétek az ide vezető utat?! Na, sipirc visszafelé. Most nem kerülünk vissza a bázisra, itt maradunk éjszakára.

Negyedik küldetés – „Nightwatch”
1967. március: Éjszaka van, esik az eső, őrségben vagyunk, és még a vietkongok is megpróbálják visszafoglalni az erődöt. Nem éppen rózsás a helyzet… Huppanjunk a rögzített gépfegyver mögé, és minden feltűnő katonát lőjünk le. Három, vagy négy hullámban özönlenek majd, jó célzással és egy kis szerencsével akár élve is megúszhatjuk. Miután lezajlott a lövöldözés, és a parancsnok elkiáltja magát, hogy „mortars”, azonnal hátráljunk a fegyvertől, mert az ellenséges tüzérség akcióba lendült. Gyorsan, fel a lépcsőkön. Menjünk fel az emeleten lévő körfolyosóra, és szaladjunk az erőd másik végében lévő helyiségbe, ahol a rádió van. Az animáció után elvileg az lenne a feladatunk, hogy védjük meg a masinát, de ezt a feladatot ellátják a többiek is, mi menjünk ki a karzatra, és a távcsöves puskával lőjük halomra az érkező vietkongokat. Egy idő után elérkezünk a Checkpointhoz. Ekkor új feladatunk lesz: meg kell ölnünk az RPG-s ellenségeket. Négy darab van belőlük, és ha nem halnak meg, akkor a helikopter nem tud segítségünkre szállni. Kettő lesz az erőd két bástyájánál, kettő pedig állandóan mozgásban van, én még nem találtam meg őket kétszer ugyanazon a helyen. Ha megöltük őket, akkor a kommandósok leszállnak, és asszisztálnak majd nekünk az ellenség kiirtásához. A pálya után szembesülünk a veszteségekkel, ám felfigyelt csapatunkra a különleges alakulat vezére, ezért egy apró kis feladatuk van a számunkra. Ha sikerül, bevesznek minket a buliba, ha nem, nos, az a biztos halálunkat jelenti. Amennyiben bekerülünk, úgy jól járunk, mert itt minden más egységnél több N&N-t kapunk. Ez – mint felvilágosított az egyik kommandós – Nőt és Narkót jelent. Azt hiszem, ez a játék cenzúramentesen hozza vissza a valódi vietnámi hangulatot… Amennyiben kibeszélgettük magunkat, ballagjunk oda Ramirez őrmesterhez, hogy elkezdhessük a következő missziót.

Ötödik küldetés – „Getting Special”
1967. április: Nos, hivatalosan ez egy olyan pálya, ahol szépen, csendben, végig kéne lopakodnunk. A helyzet az, hogy ez nekem egyik végigjátszásom alkalmával sem vált be. Elvileg hatalmas nehézségekbe ütközünk, ha felfedjük magunkat, de én azt mondom, nyugodtan próbáljuk Rambo módjára elrendezni a dolgokat, mivel így sokkal egyszerűbb. Arra kell figyelni, hogy amikor sokan jönnek, találjunk egy olyan pozíciót, ahonnan kényelmesen és kockázatmentesen levadászhatjuk őket. Az előzetes tanácsokat követően csapjunk bele a lecsóba! Az előttünk álló katonát még simán le tudjuk gyilkolni a késünkkel, és el is vehetjük tőle az AK-47-est. Ne a parton menjünk, mert ott egész durva ellenállással találnánk szemben magunkat, hanem a kis ösvényen induljunk el balra, és hatástalanítsuk a bombát is. A csapás végén, a kövek előtt pózoló vietkongot késsel is elintézhetjük, majd induljunk tovább abba az irányba, amerre ő nézett halála előtt. Nem sok idő múlva elérünk egy gyönyörű kis kitaposott utacskához, melyre forduljunk is rá egy bal kanyarral. Itt irtsuk ki Mr. Kalashnikovval az ellenállást, nem lesz nagy problémánk vele, ha ügyesen csináljuk. Fussunk a megadott irányba, majd az elágazásnál jobbra, és innen pedig le a folyópartra. Itt értelemszerűen balra fordulunk, a gonosz VC-ket folyamatosan ritkítva jussunk előre. Nemsokára egy csapdához érünk, ahogyan azt a földre helyezett jel is mutatja. A hatástalanítás után maradjunk vízközelben, és el is érkezünk egy Checkpointhoz. Számítsunk itt is kisebb ellenállásra. A géppuskafészek mellett meg is látjuk az első célpontunkat, egy szép kis kínai csónakot. Robbantsuk apró forgáccsá, a vietkongokat pedig folyamatosan likvidáljuk. Maradjunk a partvonalon, útközben robbantgatva a hajókat és gyilkolgatva az ellenséges katonákat. El is érünk egy barlangszerűséghez a bal oldalon, ide térjünk be, és a végében megtaláljuk a maradék pár elfüstölnivaló ladikot. Aki jó kisfiú/kislány, az kiszabadíthatja a rabul ejtett civileket a pályán, de ez nem kötelező gyakorlat. Amennyiben készen vagyunk a feladatainkkal, induljunk el visszafele a partvonalon, továbbra is kiirtva minden ránk leselkedő gonoszságot. Ramirez őrmester már vár ránk, amit egy gyönyörűséges vörös jelzőfüsttel tudat is velünk. Egy szép láblövéssel megússzuk az egész „Különleges Alakulatos” beavatást, némi lábadozás után azonban újra csatasorba kell állnunk. Ramirez és Monty bajban van, úgyhogy azonnal a segítségükre kell sietnünk! A helikopterhez sétálva el is kezdődhet a harc.

Hatodik küldetés – „Monty’s People”
1967. június: Tehát a bajtársainknak kell segítséget nyújtanunk, most ez a legfontosabb. Mivel mi kényszerpihenőn voltunk a lőtt sebünk miatt, ezért most mi egyedül indulunk az egységünk megmentésére. Sötét, esős éjszaka a mostani, úgyhogy kössük fel a kommandós-alsógatyát. Szerencsére megkaptuk a játék egyik legjobb fegyverét, úgyhogy nem kell félnünk. Induljunk el előre, majd kövessük az ösvényt le a kis völgybe. Egy pár vietkong-hulla után elágazáshoz érkezünk, de mindegy merre indulunk, mert úgy kell az utat kiválasztatnunk, mintha jelenlegi helyzetünkből egyenesen mennénk tovább. Az animáció után megérkezünk Ramirezékhez, és el is látjuk őket elég lőszerrel ahhoz, hogy elinduljunk a falu irányába. Innen egy laza kis séta következik, csak követnünk kell a többieket. Rövidesen meg is érkezünk célállomásunkhoz. Menjünk előre, majd a jobbra lévő házcsoportot tisztítsuk meg a vietnámi katonáktól. Ez nem lesz túl nagy megerőltetés, úgyhogy fussunk is át a falu „főterére” (ismerhetjük már ezt a pályát, mert jártunk már itt korábban). Itt is akad néhány eltakarítanivaló, de ez már nem jelent nekünk túl nagy fejfájást. Emlékeztek ugye, hogy amikor itt jártunk először, mondtam, hogy jegyezzétek meg a cölöpös ház mögötti szénaboglya helyét? Na sipirc oda, mert ott rejtőzött el Monty a vietkongok elől. Sikeresen kiszabadítjuk, majd ezután megkapjuk a következő parancsot: tisztítsuk meg a falut teljesen. Mivel már az ellenség nagy részét leöltük, ezért csak annyi a teendőnk, hogy a cölöpös háztól jobbra vezető ösvényen leballagunk, és az ott őrködő VC-ket kiiktatjuk. Checkpoint reached. Futás vissza Monty barátunkhoz. Jön is rögtön az info: Diem generális elvitte a falu öregjeit, hogy kivégezze őket. A radarunkon feltűnik egy szép kék jel, annak az irányába kell szaladnunk sebesen. Kint, a teraszos rizsföldön megint letámadnak minket, pont úgy, mikor először jártunk itt, csak most a másik irányból jön az áldás. Elérve a célzónába, támadjuk hátba a kivégzőosztagot. Amennyiben itt meggondolatlanul cselekszünk, úgy simán azon kaphatjuk magunkat, hogy az utolsó Checkpointot töltögetjük vissza. Elővigyázatosan járjunk el az ügyben. Most az öregeket vissza kell kísérnünk a faluba. Azt javaslom: mi menjünk előre, és az észak-északnyugati teraszoknál lévő katonát lőjük le. Innen fogva sima utunk lesz vissza a kis településre. Elképzelhető, hogy egy-két öreg elakad, ilyenkor vissza kell mennünk értük (csak egy kis bug …). Viszont most jön a pálya végkifejlete: el kell pusztítanunk az ellenség bázisát. Ehhez nem kell mást tennünk, minthogy követjük az iránytűnél frissen megjelent piros négyzetet. Ide nincs különösebb tanácsom, csak annyi, hogy mindenki célozzon minél pontosabban, és ne hagyja ott a dokumentumokat sem. A kemény harcok után még egy feladatunk lesz: a fegyverraktárukat is fel kell robbantanunk. Ezt egy újabb piros jel jelöli, innen már sétagalopp.

Hetedik küldetés – „Artillery Hill”
1967. július: A tüzérség ellen kell indulnunk, de szerencsére most az elejétől kezdve velünk lesz kedves kis csapatunk. Nem is szaporítom a szót, vágjunk a közepébe. Induljunk csak el, szépen előre, és gyilkoljuk le az utunkba kerülő pár vietkongot. Gránát és lőfegyver is bevethető. Menjünk az ösvényen, és addig forduljunk mindenhol jobbra, amíg le nem érünk a folyóhoz. Itt robbantsuk fel a csónakokat, és likvidáljuk az ellenállást. Létra vezet fel egy kis magaslatra, itt felvehetünk RPG-t, amellyel könnyűszerrel kilőhető mindkét hajó, gránátpazarlás nélkül. Vissza a földszintre, innen induljunk el jobbra, majd az elágazásnál megint forduljunk ebbe az irányba. Maximális óvatossággal közelítsük meg a nyíltabbnak látszó terepet, ugyanis egy orvlövész, számos katona, és egy géppuskafészek is vár minket. A délkeletre vezető ösvényre lépjünk, iktassuk ki a géppityus vietkongot. Erről a kis magaslatról tökéletes hatékonysággal fel tudjuk robbantani a maradék két szampan ladikot. Keletre van innen a vietkongok mobil tüzérsége, úgyhogy arra vegyük az irányt. Az emelkedő tetején egy géppuskás katona van, és nagyon könnyen betámadhatnak minket oldalról is, úgyhogy csak óvatosan mozogjunk az aljnövényzetben. Folytassuk tovább utunkat a napkelte égtája felé, és füstöljük ki a ránk leselkedő veszedelmes kisembereket. Számítsunk nagyon komoly ellenállásra útközben, majd forduljunk az iránytű szerint délkeletre lévő két piros pötty felé. Az ellenségeket sikeresen leküzdve kerekedjünk felül, és robbantsuk fel a két légvédelmi üteget a jó öreg C4-essel. Ezt követően robogjunk északra, még van egy kis dolgunk. Még egy darab löveget kell füstbe borítani, ezután visszatérni az előző ütegpáros helyére. Itt egy szépséges létra vezet le az alagútrendszerbe. Másszunk le nyomban. Itt mindössze annyi a dolgunk, hogy megöljünk mindenkit, aki él és mozog. Ezután megnézhetjük, ahogy az F4-es vadászgépek beterítik a romokat fényesen csillogó napalmmal, majd a zöld pöttyhöz odaballagva végezhetünk a küldetéssel.

Nyolcadik küldetés – „Men Down”
1967. augusztus: Nincs sok kecmec ennél a küldetésnél sem. Rögtön egy Huey fedélzetén találjuk magunkat, egy böhömnagy M60-as gépágyú társaságában, ahogy az ellenséges területek fölött repkedünk. A lőszer nem fogyhat el, úgyhogy legjobb tudásunk szerint lőjünk halomra mindenkit, bár mozgó helikopterből mozgó célpontokra lődözni nem tartozik a világ legkönnyebb dolgai közé. Akárhogy is, nekünk ki kell lőnünk az alattunk békésen szunnyadó légvédelmi löveget, mielőtt ő lő ki minket. Szimpla a felállás. A feladat sikeres teljesítését követően leugrunk a gépről, és a szárazföldön is igyekezzünk minél jobban megkeseríteni a vietkongok életét. Nyilvánvaló lesz, ahonnan először tüzet nyitnak ránk, arra kell majd továbbhaladnunk – miután likvidáltuk őket. Ott van egy tárva-nyitva lévő kapu, ezen osonjunk ki, de nagyon óvatosan ám, mert kint természetesen már ferde szemmel figyelnek. Lőjük őket halomra ha már eljöttünk idáig, és kövessük ezt a kis utat az iránytűn jelzett zöld négyzet irányába. Lassan és figyelmesen mozogjunk, mert a környező házak ablakaiból is tüzet fognak nyitni ránk. Az út végén egy jó kis barikád található, oda kellene eljutnunk a legkevesebb életveszteség nélkül. Ha ott vagyunk, ugorjunk le, és haladjunk az úton addig, amíg egy romos tankhoz nem érünk. Itt egy kis pihi, mert kb. tízen jönnek a nyakunkra – lesz mire lövöldözni. Folytassuk utunk, majd másszunk fel létrán a ház erkélyeire, itt puffantsunk le mindenkit, ezután ugorjunk le a kék busz tetejére, onnan pedig vissza az utcára. Érjünk el az „USA GO HOME” feliratig, itt megint ellenállásba ütközünk. Szedjük le a lövészt a toronyból, mert indokolatlanul sokat levehet ez életünkből. Gyerünk vissza a romos autókig, és induljunk el a civilek felé. A halottja fölött térdelő ember mögött van egy busz, amely mögött egy barikád, tele vietkongokkal, akik csak arra várnak, hogy módszeresen kiirtsuk őket. Másszunk le a hulláikhoz, itt ugyanis van egy ajtó, ami egy belső udvarra nyílik, ahol éppen egy kis pártösszejövetel van. Mi tuskó módjára betörünk, és lelövünk mindenkit… Nesze neked kommunizmus. Hagyjuk el ezt a helyiséget a másik kapun, ki a kertbe, ott van még egy ajtó, amelyen sétáljunk szépen át. Egy csapda persze van ott, járjunk el megfelelően. Nyugati irányba kell továbbmennünk, ahonnan már semmi sem áll közénk és az iránytűn jelzett zöld négyzet közé (kivéve néhány vietkongot, de ez már csak említésre sem méltó). Megtaláltuk Ramirezt, úgyhogy most jutalmul pár hullámnyi ellenséges támadást kell visszavernünk. Következő feladatunk, hogy találjunk egy menekülési útvonalat magunknak. Szerencsére megjelölik nekünk ezt egy piros jellel, úgyhogy csak annyi a teendőnk, hogy kiirtsunk mindenkit az alagútban (lesznek jó páran), kijöjjünk, és a benzintanknál tartsuk a pozíciónkat, miközben támadnak a vietkongok. A VC roham után C4-gyel robbantsuk fel a benzintartályt. Már csak fél percig kell védenünk magunkat, és megjön a Huey értünk. Mission Accomplished.

Kilencedik küldetés – „Radio silence”
1967. szeptember: Vissza kell vágnunk most már Diem tábornoknak, egyre több borsot tör az orrunk alá! Éjszakai küldetés, távcsöves puskával és egy túlélőkéssel. Lehetőleg minél halkabban kell az ellenséget likvidálnunk, de ha magunkra hívjuk a figyelmüket, akkor sem történik majd semmi hatalmas, helyrehozhatatlan galiba. Induljunk is el a piros négyzet irányába, és orgyilkoljuk le a vietnámi tisztet és a katonáját, majd menjünk oda a hullájához. A buszt kerüljük meg és foglalkozzunk kicsit az ellenséggel is. Miután ezzel megvagyunk, folytassuk utunk nyugati irányba. A kisebb csetepatét követően forduljunk balra, a kapun át. Menjünk ki a hátsókertbe, gyilkoljunk, majd be az alagútrendszerbe. Egyszerű feladat: öljünk meg mindenkit itt a föld alatt, robbantsuk fel a rádiót és a generátort. Ezt követően megjelenik egy piros négyzet, amely a kuplerájt jelöli – oda kell most mennünk. Keressük meg a kijáratot, mely ahhoz az épülethez vezet. Gyerünk, romboljunk be a házba, és lőjünk le mindent, ami mozog. Bent a kupiban menjünk fel az elsőre, nézzünk be minden szobába, minden lány szoknyája alá és minden szekrény mögé. A második emeleten lesz amit keresünk: a szoba, ahol az amerikai hadifoglyokat tartják. Ezzel be is fejeztük ezt a pályát.

Tizedik küldetés – „Diem”
Egy háromfős kis csapattal kell nekivágnunk ennek a missziónak, ahol körülbelül hetvenszeres túlerővel kell szembenéznünk. A kilátásaink nem túl jók, de mi a Különleges Alakulat tagjai vagyunk, nekünk ez nem jelenthet gondot (az esélyünk annyi, mint a hógolyónak, melyet bevágtak az izzó pokolba)! Na szóval, induljunk el a piros négyzet felé, csak egyenesen, az akasztott emberek irányába. Ez nem tetszik majd mindenkinek, ezért nem egy vietkong halált megvető bátorsággal kíván velünk szembeszállni. Gondoskodjatok róla, hogy ne járjanak sikerrel. Romboljunk be a templomkertbe, és készüljünk fel egy iszonyatosan kemény csatára. Sokan lesznek, jó fedezék mögül, mi pedig pontosan a közepébe fogunk csöppenni ennek az egésznek. Elég durva lesz, de ez még csak a pálya eleje… A harc után keressük meg a belső folyosón a létrát, másszunk fel rajta, majd a másik lajtorján csusszanjunk le. Természetesen itt is lesz egy kis csetepaté, de az előzőhöz képest semmiség. Ezt követően keressük meg az egyetlen kis kapuféleséget, és menjünk át a következő térre. Gondolom már mondanom sem kell, hogy itt is épp elég vietkong szakad majd a nyakunkba. Nézzük meg, honnan jönnek, és induljunk el arra. Megint harc. Van fent egy kis emelvény egy létrán, és egy hídon keresztül tudunk oda feljutni. Ez azért fontos, mert ott hasalva tökéletesen tudjuk irtani az életünkre törő, hullámokban támadó ellenséget. Mikor már nem jönnek, mi lejöhetünk és odamehetünk, ahonnan ők áramlottak ki. Ebben a kis kertecskében három tiszt lesz, akik irányítják a csapataikat. Nekünk annyi lesz a dolgunk, hogy a lövedékeinket irányítjuk az ő fejüknek. Egyszerű. Öljétek meg mindhármat. Folytassuk utunkat az egyértelmű útvonalon, közben a tetőn ólálkodó lövészeket minél előbb iktassuk ki. Mikor elérünk a lezuhant helikopterhez, készüljünk fel lelkileg a pálya következő részére, még legalább ugyanennyi akciót tartogat. Nyomuljunk be a templomkertbe. A lényeg az, hogy legyünk nagyon agresszívek, és állandóan mozogjunk. Először fedezékből lövöldözve próbáltam megoldani a pályarészt, de úgy eltartott tíz percig is, míg hősködve, Rambo módjára darálva mindössze 4-5 perc lehetett az itt töltött idő. Jussunk el a lépcsők tetején lévő géppuskafészekig. Ezt lőjük ki, caplassunk fel a lépcsőn, és figyeljünk nagyon a bal oldalra, mert onnan osztják majd az áldást a vietkongok. Szorítsuk őket vissza, majd semmisítsük meg őket. Itt kicsit kerülve jussunk el a hídig. Nagyon óvatosan (géppuskafészek), és elővigyázatosan araszoljunk előre, mindenkit szitává lőve, aki mozog. Miután mindenkit átküldtünk a túlvilágra (buddhista túlvilág…?), Short Timer C4-gyel berobbantja a templom kapuját. Itt lesz bent maga Diem tábornok. Nos, nekem az tűnt jó taktikának, hogy kint, a kapu egyik szélénél várakozunk szépen, és megvárjuk, míg a generális kimerészkedik hozzánk, vagy csak az ajtó közelébe jön. Jellegzetes hangja van a gépfegyverének, mindenki fel fogja ismerni. Ekkor bukkanjunk elő a semmiből, és lőjük a tábornokot, majd ezt ismételgessük addig, amíg meg nem hal. Ha nem ezt a taktikát követjük, akkor bent át kell verekednünk magunkat kb. harminc katonán is, ami elég rossz hatással lehet a lőszerkészletünkre, és az életerőnkre is. Végezzük ki Diemet!

Tizenegyedik küldetés – „China Beach”
1967. október: A Huey-nak becézett helikopter vígan kerepelt, a maga nyugodt, de dobhártyaszaggató módján. Short Timer, Monty és én is azt hittük, hogy az egy évnyi küzdelem, és kemény próbatétel után végre hazatérhetünk. Ekkor bukkant elő egy civil ruhába öltözött vietkong, és a rizsföld kellős közepéről egy RPG-vel telibe találta a gép farkát. Túléltük, de a vietnámiak hadifoglyának lenni talán még a halálnál is rosszabb… Szerencsére ki tudtuk magunkat szabadítani, így ki kell jutnunk ebből az átkos alagútrendszerből. Szegény Short Timer hullájából húzzuk ki a kést, az első vietkong kinyírásáig ez lesz az egyetlen fegyverünk. Még itt a föld alatt találkozunk az első VC-vel, úgyhogy el is szedhetjük tőle a puskáját. Kiérve az alagútból meglepődve fogadjuk a látványt: pont a bázisunk előtt vagyunk. Nosza, gyilkoljunk le mindenkit, és irány be a támaszpontra. Platt őrmester gyorsan felvilágosít minket az alapszituációról, és elszalajt minket egy rendes gyilkolószerszámért. Amennyiben megfelel nektek amit szereztetek, irány a zöld négyzet, de ha mégsem, a lőtéren fekszik a porban egy M60-as is. Szóval a bunkerből osszuk az áldást, körülbelül két percig kell itt gubbasztanunk, és jön a következő parancs: a nővéreket a kórházból oda kell kísérni a helikopterhez. Mi sem egyszerűbb, csak figyeljünk, nehogy eltalálják őket. Megint új feladat: védjük meg a főkaput. Azonnal nyomás oda. Nehéz lesz, rengetegen rohamoznak majd, úgyhogy hasaljunk be valami jó fedezék mögé, és úgy küldjük az ólomsorozatokat a VC-k felé. Ezután a földbeásott parancsnoki bunkerhez kell odasprintelnünk, és megvédeni mindenáron. Egy jó két-három perces roham következik, amit nagyon nehéz lesz visszaverni, tekintve, hogy nagy valószínűséggel már alig lesz életerőnk. Kitartás, ez az utolsó megpróbáltatás. Ezután vissza kell vonulnunk a bunkerbe, mert légicsapást kértünk a bázis ellen. Nekünk ott nem eshet bántódásunk, viszont minden vietkong, aki bejutott a támaszpontra, a bombák martalékává válik majd. Nézzük meg a rövidke outrót, és büszkélkedjünk mindenkinek, hogy végignyomtuk a ShellShock Nam ’67-et.

Kronológia
1945 – Ho Shi Minh bejelenti Vietnám függetlenségét, ezzel véget vetve az ország 80 évnyi francia gyarmati státuszának, majd Hanoiban kikiáltja a Vietnámi Demokratikus Köztársaságot.
1946 – Francia csapatok megtámadják Viet Minh-t. Ez a novemberi akció 6 000 civil emberáldozatot követelt.
1950 – A Vietnámi Demokratikus Köztársaságot elismerte a Szovjetunió és Kína is.
1954 – A genfi konferencián két részre vágják az országot a 17. szélességi kör mentén.
1957 – Dél-Vietnámban megkezdődnek a kommunista felkelések.
1960 – A Dél-Vietnámnak folyósított amerikai segély összegét megemelik.
1962 – Dél-Vietnámban az amerikai haditanácsadók száma eléri a 12 000 főt.
1963 – A vietkongok (kommunista gerillák) dél-vietnámi katonai egységeket támadnak. Diem elnök megbukik.
1964 – Állítólag egy amerikai rombolót észak-vietnámi járőrhajók támadtak meg, ez pedig kiváltotta – persze már alaposan el volt tervezve – Észak-Vietnám bombázását.
1965 – Az amerikai csapatok létszáma eléri a 200 000 főt a térségben.
1966 – Az amerikai csapatok létszáma eléri a 400 000 főt, majd év végére ez a szám 500 000-re emelkedik.
1968 – Tet Offenzíva: A vietkongok és az észak-vietnámi hadsereg módszeresen támadják az amerikaiakat, a My Lai-i mészárlás során 500 civil veszti életét.
1969 – Richard Nixon kivonja az amerikai szárazföldi egységeket Vietnámból.
1970 – Nixon nemzetbiztonsági tanácsadója, Henry Kissinger, és Le Duc Tho, a hanoi kormány küldöttje tárgyalásokat folytatnak Párizsban.
1973 – Tűzszüneti megállapodás a francia fővárosban, az amerikai csapatok kivonása befejeződik.
1975 – Észak-Vietnám csapatai megszállják Dél-Vietnámot, és átveszik az ország irányítását. A déli elnök, Duong Van Minh lemond.

Tidbits
– 58 148 amerikai katona vesztette életét, és 304 000 sérült meg a háború során. Összesen 2,59 millióan teljesítettek szolgálatot.
– 500 000 és 600 000 közé tehető az észak-vietnámi katonai áldozatok száma.
– 766 hadifogolyból 114 életét vesztette.
– 1957 és 1973 között a Nemzeti Felszabadítási Front 36 725 dél-vietnámi lakost ölt meg, és 58 499 embert rabolt el.
– 7 484 amerikai nő teljesített szolgálatot a háború alatt, közülük 6 250-en nővérek voltak a tábori kórházakban.
– Egy amerikai gyalogosszolgálatot teljesítő katona a csendes-óceáni harcok alatt átlagosan évi 40 napnyi harcot élt meg.
– Egy amerikai gyalogosszolgálatot teljesítő katona a vietnámi háború alatt átlagosan évi 240 napnyi harcot élt meg.
– A vietnámi veteránok 91%-a azt vallja, hogy örült, hogy megjárta a háborút.
– A vietnámi veteránok 74%-a azt vallja, hogy az események tudatában is vállalná újra ezt a harcot.
– A Vietnámban harcoló amerikaiak kétharmada önkéntesen jelentkezett szolgálatra, míg a Második Világháborúban a katonák kétharmada be lett sorozva.

Amitől fél a vietkong
9mm-es pisztoly:
Hét töltény fér egy tárba, ami azért nem nevezhető túl soknak, de rövid távolságról meglepően nagy sebzést képes okozni. A lövedékek körülbelül 30 méter után elég gyorsan veszítenek sebességükből.
Pontosság Kiváló
Lőtávolság Közel
Tüzelési sebesség Alacsony
Lövés ereje Alacsony
Mobilitás Kiváló

Assault Rifle:
A legújabb fejlesztés, ha egy fegyvert választhatsz a dzsungelbe társul, ez legyen az. 30 lőszer fér a tárba, választható tüzelési módokkal büszkélkedhet, és mérsékelt a visszarúgó ereje.
Pontosság Jó
Lőtávolság Közepes
Tüzelési sebesség Közepes
Lövés ereje Közepes
Mobilitás Közepes

M-79
Egy dzsungelt átszelő osztag egyik tagjánál mindig megtalálható volt az M-79-es gránátvető. Egy gyakorlott felhasználó akár 150 méterről is betalálhat egy ablakon vele. Kicsi, könnyű, és gránátjai elég nagy hatósugárban megölnek mindenkit, aki él és mozog. Közelharcra pontosan ezért alkalmatlan.
Pontosság Kiváló
Lőtávolság Közepes-Nagy
Tüzelési sebesség Szörnyű
Lövés ereje Kiváló
Mobilitás Kiváló

Lángszóró
Zárt terek megtisztítására tökéletes. Vietnám számos véres konfliktusának meghatározó szereplője volt ez a fegyver. Nyílt hadszíntéren használhatatlan, mivel akár egy lövedék is átlyukaszthatja a petróleummal töltött tartályokat, ami igen érdekes eseménysorozatot indíthat el.
Pontosság Kiváló
Lőtávolság Közel
Tüzelési sebesség Kiváló
Lövés ereje Kiváló
Mobilitás Kiváló

M-72
Ennek a páncélökölnek a bunkerromboló becenevet adták a katonák. Könnyű volt, vízálló, hamar tűzkészültségbe hozható, és hatalmas erővel bírt. Mindössze egy lövésre lehetet használni.
Pontosság Jó
Lőtávolság Közepes- Nagy
Tüzelési sebesség Szörnyű
Lövés ereje Kiváló
Mobilitás Jó

M-60
Nagy és nehéz fegyver, általában csapatok támogatására, helikopter fedélzetére rögzítve használták. A lövésznek általában egy társra is szüksége volt, aki a lőszeres hevedert tartotta, hogy a puska szépen, finoman nyelhesse be a töltényeket. Beceneve: a disznó.
Pontosság Rossz
Lőtávolság Közel-Távol
Tüzelési sebesség Kiváló
Lövés ereje Jó
Mobilitás Szörnyű

M-14
Ez a távcsöves puska igazán nagyszerű fegyver. Hatalmas távolságokról is pontosan célba lehet vele találni, és egy gyakorlott lövész kezében igen jelentős veszteségeket képes okozni az ellenséges erőknek. Hangtompítóval és éjjellátós távcsővel csendes, éjszakai küldetésekre tökéletes puska.
Pontosság Kiváló
Lőtávolság Közepes-nagyon távol
Tüzelési sebesség Rossz
Lövés ereje Kiváló
Mobilitás Rossz

Kés
Egy átlagos kés, amelyet a nem átlagos katonák igen változatos módon képesek használni az ellenség kárára.
Pontosság Kiváló
Lőtávolság Közelharc
Tüzelési sebesség –
Lövés ereje –
Mobilitás Kiváló

Tudtad –e…
…hogy a játék ugyanarra az engine-re épül, mint a PS2-es sztárjáték, a Killzone?
…hogy a bázison vásárolt tudatmódosító szerek fokozzák harci teljesítményünket?
…hogy a játék soundtrackjén a háború alatt született legnagyobb slágerek foglalnak helyet?
…hogy a „Huey”-nak becézett helikoptereknek csapatszállító és támadó változatai is készültek?
…hogy az iraki háború eddigi költségeiből 43 évig lehetett volna biztosítani a fejlődő országok lakosainak az alapvető védőoltásait?
…hogy a vietnámi háború után a Fülöp Szigetek, Indonézia, Thaiföld, Malajzia és Szingapúr is sikeresen kizárta a kommunizmust az országból?