Amióta csak bejelentették, hogy a nagysikerű sorozat új darabja megjelenik, nagyon kevés olyan stratégiát kedvelő játékossal találkoztam, aki ne várná izgatottan a megjelenés napját – mely persze még nincs túlságosan közel, de azért remélhetőleg az idén ténylegesen bekövetkezik. Akárhogyan vélekedjünk egyébként a kiadó mamutcég irodai szoftvereiről és operációs rendszereiről, meg a cégvezetés néhol igencsak furcsa és megkérdőjelezhető üzleti praktikáiról, azt el kell ismerni, hogy a microsoftos főnököknek van orruk az üzlethez és biztos, hogy a szerencse sem kerüli el őket.
Annak idején ugyanis, amikor az MS betört a játékpiacra, az általuk támogatott Age of Empires igencsak felkavarta az akkor éppen gyengélkedő valós idejű stratégiai programok állóvizét, és sikere azóta is töretlen – jól jellemzi ezt a második rész (a hozzá kiadott kiegészítővel) és az utána megjelent, a sorból kicsit kilógó, ám attól függetlenül ugyanúgy népszerű játék, az Age of Mythology, amely szintén megért egy bővítést. Várható volt tehát a folytatás, és íme, már úton is van!
Elöljáróban kezdhetnénk azzal, hogy a program úgy tűnik, ugyanúgy bombasiker lesz, mint az elődei – ennek garanciája, hogy a készítő nem változik, azaz az Ensemble-nél dolgozó szorgos kezek gyúrják az új epizódot is. A tapasztalattal és a hozzáértéssel tehát biztosan nem lesz gond, és joggal reménykedhetünk abban, hogy az új játék minden tekintetben előrelépés lesz. De nézzük, mit is tudunk az AOE 3-ról.
Amivel elsőként szembesülhet mindenki, az a grafika. A mellékelt képek magukért beszélnek, és a neten elérhető többi bemutató kép is több, mint meggyőző. Nem is csoda, hiszen a játékkal kapcsolatos főnöki utasítás első mondata valahogy így hangzott: „Csináljátok meg az eddigi legszebb PC-s játékot!”. Nos, láthatóan ebben nem lesz hiba, mert a játék motorja teljes egészében kihasználja a DirectX 9 és a 3.0-ás shaderek képességeit – ha más nem is, ez lesz az eddig megjelent legszebb stratégiai játék. A fejlesztői interjúkban olyan kifejezések hangoztak el, mint a „High dynamic range”, mely még szebb fényhatásokat ígér, vagy az élethű vízeffektusokért felelős „Fresnel reflectance” – ha ez mond valakinek valamit… ígérik még az FPS-ekre jellemző Havok engine rongybaba fizikáját (azaz a becsapódó lövedékek csak úgy szórják majd szerteszét a katonákat, az emberek szabályosan lebucskáznak a szétlőtt erődök falairól vagy az épületek ténylegesen az elemeikre esnek szét), meg szemkápráztató robbanásokat és egyéb csodás effekteket, de a lényeg úgyis látható a bemutató képeken és abban nincs hiba. Azaz talán egyetlen dolog miatt felhősödhet el a tekintetünk – milyen masinát kell majd alágyömöszölni? Nos, az biztos, hogy a normális játékhoz több kell egy PII-esnél, de – ugyancsak az előző játékokra alapozva – bízhatunk abban, hogy az idei év átlaggépén minden bizonnyal remekül fog hasítani a program. De menjünk tovább, és nézzük, mit lehet tudni a játékmenetről!
Korban a program közvetlenül az Age of Kings utáni időszakot dolgozza fel, nevezetesen az amerikai gyarmatosítás korát, melynek során az 1500-as évektől egészen az ipari forradalomig (1850 környéke) vezethetjük nemzetünket. A programban legalább nyolc nép közül választhatunk, melyek között biztosan ott lesznek a kor nagyhatalmai, nevezetesen a franciák, angolok és spanyolok – a többiek kiléte egyelőre még homályos. Mellettük még megjelenik a játékban legalább egy tucat őslakos törzs is, akikkel szövetségre léphetünk, ha táboraik közelében kereskedelmi állomást építünk.
A játék továbbra is tartja magát a jól bevált receptekhez – azaz megmarad a nyersanyag gyűjtögetés (kaja, fa, arany – viszont nem kell nyersanyaglerakó épületekkel fogalakozni), építkezés és technológiai fejlesztgetés, de természetesen új elemek is bekerülnek. A legígéretesebb újdonság az anyaország bevezetése: a játék ugyan az amerikai földrész kolóniáról szól, ám minden nemzetnek lesz egy városa, amely támogatást (nyersanyagok, katonai segítség) nyújt a harcok során. Ezt még afféle RPG-jelleggel is megspékelik, azaz a város folyamatosan fejlődik, ahogy sikereket érünk el a játék során – így válnak elérhetővé többek között az új technológiák is. A főváros minden játékos számára látható, és az ígéretek szerint már önmagában is komoly vizuális élményt jelent majd – rápillantva láthatjuk a nyüzsgő lakosságot, a felépített spéci épületeket és csodákat (mint például a Notre Dame), sőt még a Sim Cityhez hasonlóan a nép hangulatát is megismerhetjük. Egyébként érdekes, hogy mennyire adnak a látványra: a technológiák közel fele a városok csinosítását szolgálja, de az épületek stílusát, tetőszerkezetét vagy díszítő elemeit is testreszabhatjuk majd – úgy látszik, ide is elért a Need for Speed Underground csicsázási hulláma. Multiban a tervek szerint a fővárosok a menetek között átvihetők (mint valamiféle karakterek a netes RPG-k esetében), így hosszabbítva meg a játék élettartamát. Az internetes játékokban egyébként egyidejűleg nyolc személy vehet majd részt a már jól ismert szabad gyakás és csapatjáték módokban.
Az egyjátékos módokra sem lehet majd panaszkodni – az AOM tapasztalatai alapján komoly hangsúlyt helyeznek a történelmi kampányra (hat pályatervező dolgozik rajta az AOK egy emberével szemben), melynek során egy amerikai család több generációját vezetve gyűrhetjük le a legalább 24 pályát, melyek darabonként minimum 40 perc játékidőt ígérnek. A küldetések között akad a valós történelmen (például a függetlenségi háború) alapuló pálya, ám lesznek fiktív események is. Természetesen megmaradnak a skirmish pályák is, ahol a – remélhetőleg feljavított – mesterséges intelligencia ellen vívhatunk csatákat.
Magáról a harcrendszerről is szivárgott ki némi infó – megmarad a jól bevált kő-papír-olló rendszer, ám a formációk most már sokkal nagyobb szerepet játszanak – pontosan úgy, ahogy ez a múltban volt a muskéták megjelenése miatt. Nagyobb fontossága lesz az ágyúknak is, mely fegyvernem az előző részekben főként csak az épületek lerombolására volt használható. Azért a játék első felében továbbra is az AOK kardos, lándzsás, íjpuskás és lovas csatái (3-400 egységgel a képernyőn) fognak dominálni, és csak a pályák előrehaladtával jelennek majd meg a lőport használó fegyverek, fokozatosan átvéve az uralmat a csatatéren. Külön figyelmet fordítanak a tengeri csatákra: nemcsak hogy az eddiginél sokkal szebb és nagyobb hajókat építhetünk és irányíthatunk, de ráadásul a hajóknak érdekes egyedi képességeik is lesznek: például az egyik típus – a tervek szerint – akár egységet is képes lesz majd gyártani, így afféle mobil bázisként funkcionálhat; csak le kell vele parkolni az ellenséges partnál, és már mehet is az invázió. Emellett a hajók ütőképessége is növekedni fog, és ez a látványos grafikával párosítva biztosítja majd, hogy külön öröm lesz a tengeri ütközeteket figyelni és irányítani.
Ebből a kis beharangozóból azt hiszem egyértelműen érezhető, hogy az idei év vége felé – ha minden jól megy és nem éri el ezt a játékot is a csúsztatás átka – egy remek programmal gazdagodhatunk.
