Az idei áprilisi számunkban már beharangozott, francia koprodukcióban készült Obscure egy igazán egyedi stílust teremtett meg: mégpedig a tinihorror-játékot. Az utóbbi években zajos sikert aratott hasonszőrű filmek ihlette játékban mindent megkapunk, ami csak az élvezetes játékmenethez szükségeltetik: 5 db középiskolás főhőst, egy tucatnyi mutálódott iskolatársat, egy kiderítésre váró szövevényes ügyet, mindezt persze éjjeli körítéssel, zseblámpával, fegyverekkel, és megmentésre váró iskolatársakkal – és természetesen a kivillanó tangabugyi sem maradhat el…
A spanyol fejlesztésű Runaway: The Road Adventure-höz hasonlatosan, az Obscure-t fejlesztő Hydravision is a territóriumok szerinti terjesztéses megoldást választotta. Így fordulhatott elő az a kellemetlen állapot, hogy míg az egységes, európai piacra szánt angol verzió megjelenésére szeptemberig minimum várnunk kell, a spanyol és német nyelvterületeken már vígan tolható a játék PlayStation 2-es, Xboxos és PC-s változata egyaránt. Szerkesztőségünknek is egy ilyen, németül beszélő verziót sikerült megkaparintania, és örömünket alig palástolva, azonnal végig is játszottuk. A teljes megoldás leközlésének megkezdése előtt, azonban mindenképpen fontosnak tartunk elmondani pár jó tanácsot, illetve bátorító szót.
Az Obscure nem csak annyiban unikuma a horror-játékok világának, hogy filmes dramaturgiával operál, hanem egyedülálló módon, akár az egész játékot ketten is irányíthatjuk szimultán! Ez annyit takar, hogy a képernyőn megjelenő két főhős közül választva egyikünk az egyik, míg másikunk a másik bőrébe bújhat. A konzolon egyértelmű megoldás a számítógépeknél sajnos kötöttséget jelent: a két irányító helyett egy billentyűzettel kell majd felvennünk a harcot a Leafmore gimnáziumot elözönlő különös teremtmények ellen. Az irányítás során természetesen kimehetünk a képből is – ilyenkor egy nyíl jelzi majd mind a saját, mind a társunk számára a pozíciónkat. Amennyiben egyedül játszunk, sincs semmilyen fennakadás, egy gépi játékos veszi át társunk irányítását. Ebben az esetben még külön parancsokkal is elláthatjuk (fedezz, kövess, várakozz) a másodkaraktert, és természetesen a tárgyainkat külön cipelve, bármikor csereberélhetünk egymással.
A történet az iskola területén játszódik majd, ám ez nem jelenti azt, hogy nem lesz szükség tájékozódásra. A Silent Hill, vagy Resident Evil sorozatokból megismert séma szerint történik a térképezés. Szintén a fentebb említett programokhoz hasonlóan, a megtalált újságcikkekből, illetve titkos levelekből deríthetjük ki, mi is áll a megjelenő furcsa kreatúrák hátterében. Az átvezető animációk pofás, előre renderelt megoldások, és a játékbeli karakterek mozgását is élő szereplőkről mintázták. Az élethűséggel tehát maximális szinten meg lehetünk elégedve. Az Obscure fejlesztői által megvalósított Dark Aura rendszer szintén egyedinek hat a videojátékok történelmében, hiszen ennek segítségével kiemelten hangsúlyos szerepet kap a fény, illetve árnyék szerepeltetése. Az ellenséges lényeket körülvevő gomolygó füstöt a fegyvereinkre szerelt zseblámpa fényével gyengíthetjük, és ilyenkor jóval nagyobb mértékben sérülnek fegyvereinktől (melyek lehetnek pisztolyok, puskák, vascsövek, vagy akár baseballütők is). A világítás azonban nem tart örökké – egy idő után a lámpa túlmelegszik, s ilyenkor meg kell várnunk, míg lehűl… Nos, mint talán ebből is látszik, ötletekből nincs hiány Franciaországban sem! Menteni természetesen bármikor lehet majd, ám ehhez rendelkeznünk kell a mentést szimbolizáló (és az iskola területén amúgy bőven elszórt) CD lemezek egyikével. A három választható nehézségi fokozat közül az első kettő még gyerekjáték lesz (lőszert spórolni, és taktikázni, csak a legnehezebb módban kell majd), de komolytalan hozzáállásnál ne lepődjünk meg a korai elhalálozásunkon. A halál, mint olyan, szintén nem a hagyományos módon szerepel az Obscure-ban, mert amíg egy szereplő is életben van, addig a többiek hullhatnak, akár a legyek. Egyébiránt érdemes végigjátszani a játékot többször is, mert nem csak alternatív (és tegyük hozzá, igen szexi) kosztümöket kapunk, hanem fegyvereket, a játék több mint két tucat betétdalát tartalmazó Soundtrack listát, egy Making of videót, és négy videoklipet.
Prelűd
Barátai és sporttársai buzdítása ellenére Kenny még maradni akart. A Leafmore középiskola még talán soha sem állt ekkora siker kapujában, mint a soron következő sorsdöntő kosárlabda mérkőzés előtt, melyben kulcsfontosságú szerepet játszhat a felkészültség. Éppen ezért, Kenny úgy gondolta egy kis edzés biztosan nem fog megártani. Miután szépen lassan ráesteledett, csak a megcsörrenő mobiltelefonjának hangja tudta kizökkenteni az elszánt palánkra dobálásból. Az öltözőbe érvén barátnője, Ashley hiányolta, így a fiatal atlétának nem maradt más választása, mint megígérni neki: már csak egy gyors zuhany, és rohan is szerető kedvesének karjaiba. Számításait egy vadidegen kéz húzta át: a táskáját elemelvén az öltözőpadról, Kenny-nek nem maradt más választása, minthogy az ismeretlen tettes után iramodjon. A tornaterem végében becsukódó ajtó sejtetni engedte a tolvaj távozásának irányát, így emberünk nem teketóriázott, és az udvaron át, a kerten keresztülszaladva a nyitva talált pincelejáróig futott. A raktárhelyiségnek is beillő teremben először csak egy szigetelőszalagot talált, majd egy zseblámpát, és végül egy pisztolyt is magáénak tudhatott. A három eszköz egybeapplikálásával máris egy multifunkcionális túlélőeszközt kapott: a világító pisztoly még bármiben a segítségére lehet… A létrán lemászva egy szervizfolyosón kellett végigbotorkálnia, ahol furcsa ködfoltra lett figyelmes. Megfigyelte, hogy csak akkor képes túljutni a folyosó átellenes oldalára, ha zseblámpájának fényerejét a gomolygó, sötét foltra fókuszálja. Miután az akadályt sikerrel vette átszlalomozott a dobozokkal teli helyiség túloldalára. A következő szobából csupán egyetlen ajtót talált nyitva, ami mögött, ha a táskáját nem is, de egy láthatóan pánikba esett iskolatársát, Dant megtalálta. A nyárfalevélként reszkető fiú az előszobai szekrényből egy pisztolyt vett magához (sosem árt az óvatosság címen), majd együtt távoztak a bejárati ajtón. A dobozokkal teli terembe érve azonban meglepetés fogadta őket: a szemközti ajtó mögül előtörő furcsa teremtmények beigazolni látszottak Dan paranoiás félelmeit: az iskola jóval kellemetlenebb hely, mint amire a legtöbben gondolnának… Kenny rögtön felfedezte, hogy a kinyúló csápokkal rendelkező lény ugyanúgy sötétségbe burkolózik, mint az idefelé vezető folyosón a füst, így a fényerőt növelve a lámpáján, hamar megtisztíthatta a látómezejét. Az immáron akadály nélkül látszódó szörnyet sokkal könnyebb volt elintéznie, mint egy homályos foltot, így Dannel karöltve már futottak is a kijárat felé vezető úton. Az ajtó elé tolt dobozt együttes erővel sikerült arrébb taszítani, majd az ajtót feltépve, rohamtempóban távozni. A folyosó még leamortizáltabb állapotban volt, mint annak előtte: a rothadó falakon tátongó óriási lyukakon keresztül csak úgy özönlöttek be a furábbnál furább lények, hogy hőseink életére törjenek. Kenny huszárosan megoldotta a dolgot: sikerült átküzdenie magát a kijáratot jelentő létrafokokig, de egy ismeretlen az utolsó pillanatban rázárta a tetőt.
Első felvonás: Kenny eltűnése
Mivel Kenny nem jelent meg másnap az iskolában, sem otthon, és még barátnőjénél, Ashley-nél sem jelentkezett, a tanítás után összeült a barátaiból álló haditanács, hogy mit is kéne tegyenek. Josh, Ashley, és a húg Shannon részvételével este 6 órakor találkoztak az iskola büféjében, hogy kitalálják mitévők legyenek. Arra azonban nem számítottak, hogy az épület gondnoka se szó, se beszéd bezárja őket alkalmi tanácskozásuk helyszínére. Így mielőtt bármit is tettek volna, első feladatuknak az étkezdéből való kijutás bizonyult. A baseballütőt, és a kompaktlemezt felvéve az asztalokról, Josh betörte az egyik automata üveglapját, hogy egy doboz energiaitalhoz jusson, majd mivel a raktár ajtaja is üvegből készült, hasonló módon bánt el azzal is. A túloldalon rejtőző kulcs elfordítása után az ajtó ki is nyílt. A polcon talált zárpiszkáló szerkezettel könnyedén nyitotta ki a kijárat zárszerkezetét, majd a portára sietett, hogy magához szólítsa az épület részletes térképét. A mosdókat átkutatva egy szigetelőszalaggal, és egy energiaitallal gazdagodott a páros, majd miután minden más ajtót zárva talált, fellátogatott az emeletre. Az egyetlen ajtó, amivel valamit is kezdeni tudott, az az üvegberakásos irodáé volt. A baseballütőjét másodszor meglengetve ezen a napon, ide sem tartott sokkal tovább bejutnia, mint a lenti fészerbe, majd miután eltolta odabent a szekrényt, egy csavarhúzóval távozhatott. A hölgyek mosdójában már az előbb is felfigyelt a különös huzatra, ám csak most állt össze neki a kép, hogy Ashley-nek bakot tartva, ő kicsavarozhatja a szellőzőrács fedelét az imént megtalált csavarhúzó segítségével! Így hamarost az iskola túlsó végében találták magukat. A toalettbeli szekrényben talált energiaitalt Josh magához vétte és kilépet a külső, tanári szobába. Itt egy rozsdás kulcsra lett figyelmes az asztalon. Miután eltette és átvizsgálta az egész helyiséget, rájött, hogy a zárva talált ajtók miatt, csupán az emeleten távozhat innen. A kompakt diszk felvétele után a falon lógó tanári kulcsát is bezsebelte, majd belépett a következő szobába nyíló ajtón. A hármas polcrendszer mozgatásával újabb lemezt szólított magához, de mivel a középső állvány kerék nélkül állt, így a mögötte lévő ajtó elől a polcot nem tudta elgörgetni, s egyelőre nem tudott átjutni rajta. Elolvasta a feljegyzéseket Dr. Friedmanról, amit a jobb oldali polcokon talált, majd visszatérve a szobába a folyosó irányában távozott a kulcsának segítségével. Innen a legfelső emelet felé vette az irányt, ami egy ajtóba torkollott – mielőtt belépett volna az ajtón, az energiacsomagot még eltette biztos ami biztos alapon. A falból előrobbanó teremtmények váratlanul, de nem felkészületlenül érték: az ütővel csapkodva hamar kimulasztotta a nyálkás lényt. A történtek után Mr. Walden jelent meg, aki a Josh felől záporozó kérdésekre mindösszesen annyit volt képes válaszolni: az igazgató majd megmondja… Miután sietősen elrohant, szerencsésen ottfelejtette a fémrúdját. Ezt Ashley kezébe adva, immáron mindkettejüknek megvolt a saját maguk megvédéséhez szükséges fegyvere. Mivel Mr. Walden kinyitotta az eddig zárt ajtókat, így Josh, Ashley és Shannon együtt távozhatott a főtér irányába…
Második felvonás: Dr. Friedman nyomában
Az iskolaudvar szokatlanul csendesnek bizonyult a diákok napközbeni folyamatos csiviteléshez képest, ám nem ez jelentette az egyetlen érdekességet a kicsiny túlélőcsapat számára! Josh kamerája se szó, se beszéd felmondta a szolgálatot, Ashley telefonján pedig sehogy sem akart megjönni a térerő. Így tovább folytatták az iskola feltérképezését, és a nyugatra fekvő igazgatói épületbe siettek. Az első teremben rögtön rá is akadtak Stanre, aki mit sem tudván az iskolában folyó dolgokról, vadul gyűjtötte anyagait a szakdolgozatához. Miután Joshék elmagyarázták neki a helyzetet, felvettek három papírpoharat, a kompakt diszket, valamint kinyitva a szekrényt, egy régi újságcikket is elolvashattak. A folyosóra visszatérve egy újabb baseballütővel gazdagodott a repertoárjuk – így már mindhármuknak megvolt az önvédelemhez szükséges eszköze. A felborult ital-automatánál Josh egy energiaflaskára bukkant, míg a soron következő, zárt ajtó mellett, az aktuális épületrész térképével gazdagodott. A raktárba lépvén felvette a fegyvert és a hozzátartozó töltényeket, majd a szintén itt található szigetelőszalaggal kombinálva immáron hatásosabb fegyverrel vághatott neki a baljósan sötétedő iskolai folyosóknak. A mosdóajtó kinyitása után egy energiacsomagot tudhatott magáénak, majd mivel az emeletre vezető lépcsősor tetején zárt ajtókat döngetett, visszatért a földszintre. Az első zárt ajtó után egy ijesztő lény robbant elő a falon keresztül. Nem sokat teketóriázott, a fény, és pisztolya segítségével azonnal likvidálta őt. A szörny mögött tátongó repedésen belátogatott ugyan a terembe, de miután felcsipegette az elszórt tárgyakat, jobbnak látta sebtiben távozni is onnét. A kémiai labor volt az utolsó terem, ahová belépett – itt jó pár földön ugráló teremtmény leküzdése várt rá. Az energiaital és feljegyzés felvétele után a sarokban álló üvegfiolához sietett. A savval megtöltött üvegcséből egy keveset a poharába csöpögtetve már iszkolt is a második emelet felé, mert a papírpohár vékonysága miatt uszkve fél percig bírt ellenállni az anyag maró hatásának! Josh azonban fürge volt, s így még időben rá tudta löttyinteni a korrodált láncra a maró hatású anyagot, s így bebocsátást nyert az épület második emeletére. A folyosói italautomata kifosztása után a baseballütőjének segítségével betört Friedman igazgatóúr szobájába, ahol a lemez felvétele után a belső szoba irányában indult tovább. Az iránytű és fénykép felvétele után a falon lógó óriástérkép felé irányult figyelme, ahol láthatóan még egy darab irányjelző hiányzott! Visszatérve a folyosóra bal kéz felé vette az irányt, ahol a nyitott teremben a töltényeken kívül a sarokba fektetett térképre pingált koordinátákra lett figyelmes: 330 – 20. Mivel mást nem talált, visszatért a folyosóra, és déli irányban kezdett el haladni. A feljárótól jobbra található második ajtó feltörése után még leküzdött párat a megjelenő szörnyekből, majd Ashley segítségével megszerezte a szellőzőben rejtőző tölténydobozt. A terem további csecsebecséit kifosztva tovább indult a folyosón az utolsó, nyitott ajtó irányában, ahol egy hordtáska átkutatása várt rá. A második iránytűvel a zsebében nem maradt más feladata, mint visszatérni Friedman irodájába, és azt a térképre helyezve beállítania az imént látott koordinátákat. A két tű metszési pontja a 20 és 330 fokon állva a térkép mögötti széfet nyitotta, amiből Josh hamar magához szólított egy újabb fegyvert, a hozzátartozó töltényekkel, egy levelet, egy videokazettát, valamint a könyvtár kulcsát. A kijáraton távozott. A C épület előtti padról még felvett egy lemezt, majd lelépcsőzött az udvarra, és benyitott a bibliotékába.
Harmadik felvonás: A könyvtár titkai
Miután a C jelzésű épületbe belépett, Josh egy lépcsőn ülő egyedet pillantott meg. Mielőtt közelebbi kapcsolatba került volna vele, még felkapta a térképet az ajtó mellől, csak utána indult el jobb kéz felé, az ismeretlen irányában. A magából kiforduló iskolatárs hűvösre tételét indokoltnak látva nem sokat teketóriázott a ravasz meghúzásának pillanatában, majd a férfimosdó felé vette az irányt. A csavarhúzó és Ashley segítségével újfent leszerelt egy szellőzőrácsot, majd felvette a mögüle előbukkanó tölténypakkot. A halálra rémüléshez lassan már hozzá is szokott… A lánymosdóból egy energiaitallal gazdagodott, majd mivel a továbbjutást jelentő ajtót zárva találta, csak felvette a lemezt, és a folyosó túlsó oldalára baktatott. A bal oldalon kezdte a termek átvizsgálását, feltépte az első ajtót, majd bezsebelte az asztalon árválkodó mentőlemezt. Az ablak mellett elhaladva egy lény esett át a szilánkokon, majd miután a fény hatására elhalálozott, Josh is kisietett a teremből. A következő teremben újabb lények elintézése várt a kis csapatra, ám az előző esetből tanulva, most már jó előre kilőtték az összes be nem deszkázott ablakot. A szigetelőszalag felvétele után Josh megjegyezte a bekapcsolva felejtett írásvetítőt, majd tovább indult a lépcsőforduló zárt ajtaja irányában. A mellette talált ajtózárat megbütykölte, kilőtte a gomolygó sötétség mögött található ablakot, majd az így hozzáférhetővé vált szekrényből felvette a belérejtett erősebb elemlámpát. Az egyetlen felderítetlen terület a közvetlenül innen nyíló irodai szoba ajtaja maradt. Ám nem sokáig, hiszen Josh baseballütőjének ez az üvegajtó sem tudott megálljt parancsolni. A bezárt széf kombinációja egyelőre még rejtve maradt előle, ám az összefirkált papírzsebkendő rejtélye hamar megoldódni látszódott. Miután felvette a vékony papírt a másik szobából, és visszavitte az írásvetítőhöz, pillanatok alatt leolvashatta a filctoll alatt megbúvó számot: 2432. Ezzel visszatért a széfhez, és immáron gond nélkül rámolta a zsebébe a benne talált tárgyakat: kulcsot az eddig zárt ajtóhoz, valamint egy érdekes feljegyzést… Az olvasóterembe nyíló ajtót feltárva felvette a dobozban heverő ódon újságcikket, majd végre ráakadt az igazgatóra! Friedman úr azonban meglehetősen hűvös módon fogadta az iskoláját állítólagosan ellepő szörnyek hírét, és inkább Mr. Walden hollétéről, illetve tevékenységéről érdeklődött. Az eszmecsere nem tartott túl sokáig – ugyanis bokros teendőire hivatkozva bezárkózik a raktárszobába. Josh, elolvasva a hátrahagyott levelet, a kijárat felé indult, majd felkeresve a többieket az iskolaudvaron, az innen északi irányban székelő Mr. Garrisson irodája felé vette az irányt.
Negyedik felvonás: Miss Wilson története
A megtépázott ajtót látva sok jóra már nem számított, azt azonban ő sem várta volna, hogy csak a rendfenntartó holtteste fogadja. Ennek ellenére most már nem adta fel az igazság kiderítéséért folytatott harcát, és a vadászpuskát, valamint hozzátartozó töltényeit felvéve a szekrényből, átlépett a biztonsági szobába. A kulcs felvétele után egy segélykérő üzenet szemtanúja lesz a monitorokra pillantva: Miss Wilson ragadt be az egyik szomszédos épületszárnyba… Az itt található videokazettával immáron kétdarabosra bővült gyűjteményét egymás után a lejátszóba helyezve ördögi összeesküvés leleplezőjévé lép elő: Dr. Friedman nem emberi kísérleteket folytat az iskola alatti alagsor egy titkos részében, és Kenny-t is itt tartja fogva (aki tehát él, hála az égnek)! Ennek a lehető leghamarabb véget kell vetni, főleg mivel ezek a lények kísértetiesen hasonlítanak az iskolát ellepő idegen fajra! Visszatérve az iskola udvarára, a kulcsának segítségével megkereste az étkezőt, és belépett a vaksötéten álló épületbe. Az asztalokon talált muníció felvétele után figyelme az ajtó mellé helyezett térképre összpontosult, ugyanis az egyetlen navigációs eszköze ez volt, a halványan pislákoló zseblámpája mellett. A szörnyek szűnni nem akaró hadában ellátogatott a szomszédos konyhába, hogy olyan fontos tárggyal gazdagodjon, mint egy kompakt diszk, de mivel folyamatosan zárt ajtókba ütközött, visszatért a központi ebédlőrészbe. Egyetlen kiútnak az emeletre vezető lépcsősor látszott, ahol folyatódott a rátámadó szörnyek inváziója. Az egyik üdítőital-automatából felvett energiapalackkal enyhítette időközben bekapott sérüléseit, majd a konyha irányába fordult. A mögöttes teremben egy gigászi lény terítette be majdnem az egész termet, amit ketten is alig tudtak leküzdeni a világításuk teljes ráfókuszálása mellett. Mivel Miss Wilson a mögöttes szobában barikádozta el magát, és a világosság visszakapcsolásáig semmiféle lényt nem enged be magához, Joshnak sem maradt más választása, mint felvennie a biztosítékot, és visszatérni az ebédlőbe. A villamosszekrényt a csavarhúzóval kinyitva már meg is pillantotta azt a helyet, ahová az előbb talált biztosítékát illeszthette. Majd elkezdett játszani az összeszabdalt drótokkal, hogy visszaállítsa valahogy az áramszolgáltatást. Elmondásai alapján az alábbi metódus vezetett eredményre (balról jobbra, majd fentről lefelé): Jobbra, Jobbra, Fel, Balra, Jobbra, Balra, Balra, Jobbra. A kapcsolók ilyetén beállítása után fény gyúlt a vaksötét intézményben, s így már Miss Wilson is hajlandó volt beengedni Josht az elbarikádozott helyiségébe. Miután átrágták az igazgató, és annak ikertestvérének szövevényes kapcsolatát, Josh begyűjtötte a helyiségben található tárgyak mindegyikét (beleértve a levelet és az üvegajtó mögött található energiaitalt is), majd az ajtóra akasztott kerékkel, az A épület irányában távozott. Remekül emlékezett rá, hogy az első épületben a tanári szoba emeletén, pont egy ilyen kerék hiányzott ahhoz, hogy el tudja mozdítani az egyik könyvespolcot. Az iskola beomlása miatt kénytelen volt kerülő úton közelíteni: az alsó termen át jutott fel a keresett helyiségbe. A kereket a helyére téve, immáron elhárult minden akadály az elől, hogy belépve a kis raktárba felvegye a rá váró filmtekercset, valamint muníciót. Kifelé menet még összefutott Mr. Waldennel, aki ellátta őt az amfiteátrumhoz szükséges kulcsokkal, így lehetősége nyílt, hogy megnézhesse, milyen filmmel gazdagodott az imént. Az udvaron át déli irányban találta az épületet, ami előtt a kisfurgonból még magához szólított egy elsősegélycsomagot.
Ötödik felvonás: Az amfiteátrum
A vetítőgép-terem után kutatva, Josh az előadóterem külső folyosójáról felvette a térképet, és a CD lemezt, majd elindult a folyosón egyenesen. Megrökönyödve tapasztalta, hogy a falakat díszítő fényképeken az igazgató 100 év leforgása alatt egy percet sem öregedett. Hogy ha valami erősen sokkolta, hát akkor ez biztosan az volt! A lépcsőn felbaktatva még lepuffantott pár szörnyet, majd belépett a gépterembe. Szerencsétlenségére csupán a polcokon talált tárgyakat tudta elzsebelni, mert a színpadra húzható vásznat feltekert állapotban találta, s így a filmmel is hiába próbálkozott a vetítőgépen – nem látott belőle semmit. Sebaj – gondolta, és visszagyalogolt a folyosóra. Az egyetlen oldalsó ajtón keresztül arra a nézőtérre lépett, ahol többek között felvette a deszkalapot a színpadról, az elsősegélydobozt az egyik székről, és a töltényeket a hátsó hangfalakról. Valamint itt találta a központi irányítópultot is, aminek segítségével leereszthette a vásznat. Most már lejátszhatta a kísérletekről szóló mozit a vetítőteremben, de boldogabb nem lett ettől, mert amit látott, csak még inkább elszomorította. Felkereste a színpad mellől nyíló raktárt, és öltözőket, majd miután kifosztotta mindegyiket, kiengedte a liftet védő biztonsági féket. A hívógomb megnyomása után megjelenő felvonó ajtaját a színpadon talált palánkkal kitámasztva már útban is volt az emelet felé. Itt egy félszobányit beterítő mutáns lénnyel kellett farkasszemet néznie, illetve ami még rosszabb: megküzdenie. A kezeivel a szemét eltakaró lény megzavarása tűnt a legcélravezetőbb megoldásnak, hiszen csak ekkor lehetett a lámpa fényével gyengíteni, és pár sörétes lövedék belepumpálásával kikészíteni. A hadakozás után Josh felvette az elszórt energiacsomagot, és a lépcsőn távozott. A vezércsel már csak azért is javára vált, mert az így fennmaradt liftnek köszönhetően a kiékelt ajtók segítségével megpillanthatta azt a járatot, ami a mélybe vezetett. Biztos, ami biztos alapon behúzta az elevátor biztonsági kézifékékét, és a többiekkel egyetemben lemászott a pince pincéjébe.
Hatodik felvonás: A pince legmélyén
A kézifék ellenére a liftet tartó kötélszerkezet felmondta a szolgálatot, így csak a csodának köszönhető, hogy nem veszett oda a négy jó barát! Mivel a visszautat a lezuhant felvonó roncsai állták el, egyértelműen más kiutat kellett keresnie az apró, ám annál elszántabb csapatnak. Az asztalokon található csecsebecsék begyűjtése után, két kiválasztott a folyosó irányába vette az útját, ahonnan csak egyetlen út vezetett tovább a beszakadt járatrészek miatt. Az iskolaalatti pincerész megfelelően rémisztő és átalakult volt már… A következő folyosóra nyílt ajtó után a kétfős csapat délnek indult, és az első adandó alkalommal bevágódott a balra nyíló ajtón. A cellák előtt álló két szemközti láda eltolásával egyrészt egy sörétes puska, és egy feljegyzés került hozzájuk, másrészt egy ajtó tárult fel hőseink előtt. Az emelőkar felvétele után rájuk törő mutáns szörnyet ártalmatlanítva már át is kutathatták az állat celláját. A robbanógránátot felvéve, sietve távoztak e cseppet sem barátságos helyről, és tovább haladva déli irányban, benyitottak a folyosó végén található ajtón (útközben persze még lelőtték a rájuk bukkanó idegeneket). Összeszedték a szobában található csecsebecséket (feljegyzések, mentőlemez, energiakoktél), a falon található szerkezet, és a már megtalált kar segítségével egy rejtekajtóra bukkantak az egyik szekrény mögött. Lelétrázva egy tölténytárra, valamint egy nyitható ajtóra lettek figyelmesek. Kenny megtalálása a börtönblokkban csak rövidtávú öröm forrása volt, a mindig résen lévő Friedman ugyanis gázgránáttal altatta el hőseink figyelmét… Az ébredés után Josh egy piszkavasra lett figyelmes a cellájában, amit Kenny-nek átadott, az könnyedén elérte a falra szerelt cellanyitó gombokat. A hidegvágó felvételével pedig igazán gyerekjátéknak bizonyult a lelakatolt láda feltörése. Ez is remek példa volt arra, hogy nem érdemes a bebörtönzött rabok orra elé tenni a kijutás kulcsát, mert az igen is inspirálhatja őket a kijutásban! Kenny-n egy kis orvosi segítséget eszközölve Josh felgyógyította az atléta sebeit, majd elosztva az újfent megszerzett fegyvereket, déli irányban indultak tovább a folyosóról. A magasba nyúló létrát két lépésben tették elérhetővé a többiek számára is: egyrészt bakot tartva egymásnak, másrészt a kampó használatával lehúzva a földig. A két srác fent tovább botorkálva bal kéz felé veheti az irányt, ahol a hidegvágó újbóli használatával immár szabad utat biztosítotott a börtönben maradtaknak is, hogy visszatérhessenek az udvarra.
Hetedik fejezet: Mortifilia
Az étkezőkben maradt Miss Wilson meglátogatása egy érdekes kitérő volt Josh-ék számára, hiszen a vérben fetrengő nővér vallomásai mindenhez hasonlítottak, csak az értelmes beszédhez nem. A cél minden esetre az épületből való kijutás, és Dr. Friedman felelősségre vonása, amihez a „G” jelű épületben kezdtek hozzá hőseink. Ehhez keletre indultak az iskola központi udvaráról, majd miután elvágták az ajtók zárait, máris az új épületszárnyban találták magukat. A térkép felvétele után átkutatták az összes földszinti szobát (lőszerek, fényképek, és diszkek kerültek elő), majd egy szoborra lettek figyelmesek a folyosó polcain. Miután magukhoz szólították, és a mosdókból is elemeltek minden használhatót, a lépcsőforduló irányába fordították figyelmüket. Az emeleten feltörték a feljárat melletti ajtót, és begyűjtötték a benne található apróságokat. Délnek indulva hamar rá kell jönniük, hogy az ódon épület padlója életveszélyes, így szemüket kidüllesztve a repedezett részeket kikerülve közelítették meg a déli fekvésű ajtót. A duplaszobát jobb oldalon kezdték el átvizsgálni, ahol a falon átszűrődő furcsa fényekből hamar kisilabizálták, hogy ott egy rejtett szoba található. Az előtte álló szekrény nekitaszajtásával hamar bent teremtek, és nem lazsálva el is emelték az iratokat, valamint a sarokban található széfet. Ezt a sportember, Kenny is csak nagy erőlködések árán tudta átcipelni a szomszédos szobába, ahonnan a nyugati blokkba nyíló északi ajtón át jutottak. A széffel a szellőzőnyíláshoz lavírozva Kenny egy hanyag mozdulattal belepottyantotta azt, majd leiszkolva a földszintre, a megfelelő szobában kicsemegézték annak tartalmát (feljegyzések, térképvázlat, kulcs). Persze nem adta magát ilyen könnyen a tartalom: egy fekvős ellenfél ütötte a padlót, és védte a szemét a fénytől felváltva. Az eliminálása után a fiúk a könyvtárba sietettek, ahová Friedman zárkózott nem is olyan rég. A kulcsukkal kinyitott szobából, ha az igazgató nem is, de egy újabb szobor előkerült (immáron a második), valamint egy újabb tekercs film. A jelzés nélküli kulcs használatát is pillanatokon belül kiderítették: miután a kijárat felé haladva Walden elvette tőlük a pincék térképvázlatát, a könyvtár emeletére vezető lépcsőforduló ajtaját nyitották ki vele. A félemeleten lévő ajtón keresztül az olvasóterem galériájára értek, ahonnan az energiacsomag felvétele mellett még egy harmadik szobor is várt rájuk. Az emeleti szobák mindegyike rejtett valamilyen apró érdekességet számukra: de miután feltankolták magukat a töltényekkel, és egységcsomagokkal, az emeleti kijáraton át távoztak. Most már szabad volt az út a vetítőterem irányába, ahol a 24-es számú filmtekercset lejátszva egy kódra figyelhettek fel a filmen látott feljegyzésen (0582). Az iskola északi részén, kertbe néző ajtajához passzolt ez a kód – derítették ki a srácok -, és így egyre közelebb kerültek a rejtély megoldásához. A faházban egy adag töltényt, míg jobbra egy ösvényt találtak. A kertajtón átlépve egy híd keresztezte még útjukat, majd jobbra várta őket a Kánaán. A matériák felvétele után folytatták útjukat balra, majd a látszólag zsákutcának tűnő helyszínen a frissen száradt malterra felfigyelve, kiütötték a gyengén rakott téglafal egy részét. Az első elágazásnál jobb kéz felé szaladtak, ahol egy pihenőhelyhez jutottak, ennek közepén találták a negyedik szobrot. Az iskolai fészerhez a balra induló ösvényvégi kertkapun jutottak. A ház előtti susnyásban heverő emelőkarral, a már Kenny által is felfedezett pincébe tartottak. Itt a fali szerkezetbe applikált kar meghúzásával, a hordók által rejtett lejáratot fedték fel. A folyosón végigfutva átszaladtak a soron következő termen is, majd a bal oldali ajtót választották. A távolabbi ajtó mögötti szobában egy eltolható ládára bukkantak, az e mögött megbúvó rejtett mélyedésben egy lézerfegyver lapított! Vissza az előző részbe, ahol a bejárat melletti ajtót választva, még mélyebbre létráztak a pincében. Az egyetlen kijárat egy gépterembe vezette őket, ahol a négy szobor megkérdőjelezhetetlen helyét pillantották meg. A bökkenő csak az volt, hogy hiányzott a szerkezet beindításához szükséges kar! Ezt, a következő folyosóról jobbra nyíló börtönblokkban találták. Visszatértek a pacnival védett szerkezetig, először halálra lőtték szerencsétlen torzszülöttet, majd beindították a szerkezetet. Visszamásztak a létrán, és a keleti ajtón távozva megközelítették azt a helyet, ahol a Friedman testvérek kísérletei folytak, és mivel eléggé elburjánzó képet mutatott magáról a hely, nem maradt más választásuk, mint véget vetni az őrületnek.
Befejezés
A harcban használt stratégiájuk igen egyszerű volt: az óriásnövény hat karját lőtték ki megfelelő gyorsasággal, így nem volt szükség arra sem, hogy elhagyva a helyszínt, a külső teremben lógó táskából nyerjenek utánpótlást. Amivel az elburjánzott gyökeret féken tartották, az a jó pár villanógránát volt, és a gyors, valamint precíz lövések a plafonig nyúló csápokra. Miután rászakadt az iskola az igazgató ikertestvérére, még nem volt vége a mókának: felmászva a tornaterembe, újra támadott az elpusztíthatatlannak tűnő szörny. Kenny azonban hamar rájött, hogy csak a megfelelő időzítésen múlik a siker, és a le-le csapó csápok elől időben kimozdulva halálra lőtte a megbabonázott növényzetet.
Happy End!
