Borzasztó nagy közhely, de igaz: az első benyomás rendkívül fontos. Ha valami elsőre nem fogja meg az ember figyelmét, akkor később már ritkán alakul ki érdeklődés az adott dolog iránt. Ha vannak is kivételek, a legtöbbször mindig így történik – igen is van szerelem első látásra (puff, még egy közhely). Az Advent Rising is ilyen. Bár a felületes szemlélőnek egy gigantikus koppintásnak tűnhet, hiszen van itt időlassítás és forgatás a Mátrixból, Bullet Time a Max Payne-ből, a vezethető járművek pedig a Halóból lehetnek ismerősek – azonban mégis hiba lenne így értékelni. A fent említett elemek csak színesítik azt az amúgy is fantasztikus hangulatot, amely játékból árad.
A tavaly áprilisban történt bejelentés óta rengeteg kép és animáció látott napvilágot a játékról, és ezek egy dologban közösek: hihetetlenül megragadó erővel bírnak. Különösen a mozgóképanyagra igaz ez, hiszen a monumentális aláfestő zenével egészen mozi-közeli élményt kölcsönöz. Nem csoda ez annak ismeretében, hogy a zenéért és a hangeffektekért Tommy Tallarico felelős, aki már számos korábbi munkájával letette a névjegyét (elég, ha csak a mindenki által kedvelt MDK-t említjük). Mégsem ő a legnagyobb név a készítők közt, hanem Orson Scott Card, a Végjáték című kötet és folytatásainak megalkotója. A világszerte ismert sci-fi író azonban nem csak egy ügyes PR-fogás, szó sincs arról, hogy csak a nevét biggyesztik oda a stáblistára, aktívan közreműködik a fejlesztésben. Ő írta a sztorit, a párbeszédeket, megtervezte a szereplőket és a háttérvilágot, valamint az átvezető jelenetek forgatókönyve is az ő nevéhez fűződik. Emellett készít egy könyvet is a történetből, melyből ugyanezt a sztorit ismerhetjük meg, csak kicsit jobban kibontva azokat a szálakat, amelyekre a játékban nincs lehetőség. A munka amúgy sem idegen számára, hiszen éveken keresztül dolgozott a LucasArts-szal, olyan programokban közreműködve, mint a Loom, a Monkey Island vagy éppen a The Dig.
Az Advent Rising trilógia lesz, az idén debütáló első részt további két epizód követi majd. A történet szerint a távoli jövőben járunk, az emberiségnek semmi nyoma, idegen fajok népesítik be a világegyetemet. Szinte már az összes planétát felfedezték, egymással is felvették a kapcsolatot, mikor rájönnek, hogy mindnyájan az emberiség leszármazottai. Ekkor kerülünk mi a képbe, Gideon Wyeth személyében, ugyanis egy maroknyi törzs mégis fennmaradt fajunkból, persze ez nincs mindenkinek ínyére, így hát nyakunkba szakad a világegyetem sorsának problémája. Ugyanis egy prófécia szerint a rég kihaltnak hitt fajból eljön majd egy kiválasztott, aki békét és harmóniát hoz majd az univerzumba.
A játékban rengeteg féle járművet vezethetünk majd, tankoktól kezdve a kisebb-nagyobb repülő szerkezetekig. Temérdek fegyver áll majd a rendelkezésünkre (összesen 15 fajta), melyek mind többfunkciósak lesznek – tehát szinte mindegyiken lesz „alternate fire”-opció. A támadásnak azonban nem ez lesz az egyetlen módja, ugyanis hősünk emberfeletti képességekkel rendelkezik, számára nem lehetetlen a levitáció és a különféle energiahullámok kibocsátása sem. Akrobatikus képességei is magasfokúak, hiszen rengeteg szaltót és egyéb, tornamutatványnak is beillő mozdulatot tud, persze nem csak a látvány végett, hanem mindezeket harc közben kamatoztatja. A készítők erre rá is tesznek egy lapáttal, és számos látványos vizuális effektust használnak, helyenként a Mátrix és más filmek trükkjeit idézve. A programot egyébként a legfrissebb Unreal motor hajtja, ennek megfelelően a grafika gyors és igen tetszetős. A nézőszög nem lesz fix, váltogathatunk majd az FPS és a TPS módok közt (belső, illetve külső nézet), bár az még nem derült ki, hogy ezt szabadon tehetjük, avagy missziótól függően változik majd.
Ha végzünk a küldetésekkel és a történettel, akkor sem kell majd csüggednünk, ugyanis a megjelenés után folyamatosan jelennek majd meg letölthető pályák az interneten. A játéknak egyébként Xbox-verziója is készül, amely egyszerre jelenik majd meg a PC-ssel. Az Advent Rising nagyon tetszik az eddig látottak alapján, s reméljük ugyanezt akkor is elmondhatom majd, miután először töltöttünk el huzamosabb időt kettesben.
