Igen nagy várakozásokkal tekintettem eme játék elébe, mivel egyrészt imádom a háborús FPS-eket, másrészt pedig elég ütősnek kell lennie egy olyan játéknak, amelyet a címlapon emlegetünk. Második világháborús játékkal pedig nem is nagyon játszhattam mostanában, mert mindenhol a vietnámi meg antiterrorista témákat nyomták, melyek engem személy szerint teljesen hidegen hagynak. A játék végén megmaradt azért egy kis „ennél többet vártam” érzés, de ettől függetlenül nagyon jó a játék!
NO BETTER SPOT TO DIE
Feleszmélek. Esik az eső az arcomba, körös-körül süket csend, valószínűleg légnyomást kaptam. Feltápászkodok, és lassan tudatosul bennem a csatatér zaja, felismerem engem szólongató bajtársamat, reflexből felragadom a fegyveremet, és megpróbálok célzott lövéseket leadni a dombtetőn beásott németekre, kik fel-felbukkanva kísérlik meg ritkítani maroknyi csapatomat. Talán győznénk, ha működne a rádiónk és megkapnánk végre azt a ’szott páncélos erősítést, és ha a náciknak nem lenne hasonló támogatásuk velünk szemben. Az említett támogatás meg is jelenik, de első lövése csupán egy fácska halálát okozza. A lövész módosít az irányzékon, és következő pillanatban megint a földön fekszem. Egyik társam–testvérem felismeri a véget, ordítva átkozódik, és le akarja lőni az egész hitleri sereget kézifegyverével, amikor az aknagránát előtte robban, hátrarepítve őt vagy öt méterrel. Ez tényleg a vég, mellettem egy fegyvertestvér üveges tekintettel mered rám, pedig a szemüvege nincs már rajta. De hogy is kerültünk ide, ebbe a pokolba? Mac szólongat, de én álmos vagyok, aludni akarok… Örökre.
RENDEZVOUS WITH DESTINY
Eligazítás volt ugrás előtt, Mac röviden ismertette a parancsot, és hogy érkezés után mindenki keressen engem. Becsatoltuk a karabínereket, az emberek elkezdtek visszafelé bejelentkezni, amikor a légvédelmi lövedék telibe kapta a balszárnyat. Valaki ordított, hogy ugrani kell, mire Mac visszaordított, hogy a ’szott zöld lámpáig nem ugrik senki, de ekkor a második találat kirepített az ajtón. Érkezéskor rá kellett jönnöm, hogy a felszerelésem odalett, így meg kellett keresnem a legközelebbi kereszteződést, hogy betájoljam magam. Az iránytűmön levő nagy sárga nyíl szerencsére segített ebben, mert mindig az aktuális feladatom irányát mutatta, illetve a körben végigfutó sárga csík az attól való távolságomat engedte sejtetni. El is indultam, miközben egy fatörzset kellett átugranom az X-szel, majd egy másiknál leguggolnom az L3-mal, ami köztudottan a bal joy lenyomását jelenti – és ugyanezzel a gombbal kellett felállnom is a földről. Ekkor egy alakot pillantottam meg előttem, és már a megadást fontolgattam, de az alakról kiderült, hogy Mac az. A kezembe nyomta a 45-ösét, hogy lőjek mindenre, ami szürkét visel, és kövessem. Remélem, szamarak nem lesznek az úton, kedvelem azokat a bamba jószágokat… Ezt, mármint hogy ki visel mit a környezetünkben, a Select gomb lenyomásával előhívható, madártávlati helyzetkiértékelő nézetben tanulmányozgathatjuk kedvünkre. Itt ejtőernyő ikonnal van jelölve az éppen aktuális célfeladatom, a csapatom helyzete zölddel, az ellenséges egységek pirossal, azok számával és fegyvernemével együtt. A térképszerűség forgatható és nagyítható is az R3, vagyis jobb joy lenyomásával, megjegyzem elég visszafogottan, és ha mindent megfelelő mértékben kiértékeltem, akkor a Selecttel megyek vissza a saját nézőpontomba, vagyis vissza a háborúba. Kicsit továbbmenve egy bajtársunk lóg a fáról, a felakadt ernyőjének hevedere tartja, miközben két német tanakodik alatta, hogy idén miért ilyen a cseresznyevirágzás. Mac figyelmeztet, hogy óvatosan, majd ordítva elkezdi lőni a két nácit, amihez én is csatlakozok, némileg csendesebben. Az akció végén végre normális karabélyt szerzek, és megyek Mac után. Nemsokára Cole és Leggett csatlakozik hozzánk, és miután megtudjuk, hogy rossz városban vagyunk, elindulunk a sárga nyíllal jelzett irányba. Ez fontos, mindig a sárga nyílon. Jelen esetben ez ahhoz vezetett, hogy belebotlottunk egy német csoportba, akik fedezék mögé lapulva el is kezdtek lövöldözni felénk, amit mi szintén fedezék mögé lapulva viszonoztunk. Ez azonban így nem hatékony, ezért egy kis taktikát kell vinni a dologba. A „taktika” csupán két részből áll. Az egyik csoport tűz alatt tartja az ellenséget, hogy azok meglapuljanak, valamint ennek folyományaként egyrészt nem tudnak pontosan célozni, és ritkábban tüzelnek, másrészt pedig a figyelmük felénk irányul, ami fontos a második egységünknek. Ugyanis ők ezt kihasználva olyan helyre lopóznak, ahonnan az ellenséget nem védi semmi, és oldalról levadásszák őket. Ezek angolul a suppressing fire (a fedezőtűz) és flanking (oldalba támadás). A németek ezt nem tanulták meg, ők csak fedezék mögé bújva lövöldöznek állandóan, szóval az előny nálunk. Azt, hogy az ellenség milyen mértékben lapul meg, azt egy kördiagramon követhetjük nyomon felettük. A piros a rossz, mert ilyenkor rá se bagóznak a golyóinkra, tehát nem tanácsos támadást indítani ellenük, hacsak nem szeretjük a „reload checkpoint” feliratot nézegetni. Ha viszont szürke, akkor jó eséllyel mészárolhatjuk le őket oldalról vagy hátulról, esetleg rohammal is próbálkozhatunk. Jelen esetben a zárótüzet mi zúdítjuk a szürkeruhásokra – ami egyelőre buzgó lövöldözésben merül ki, mivel a taktikai utasításokat csak a következő misszióban tárgyaljuk, mialatt Mac-ék oldalba lövöldözik őket. Még két náci próbálkozik velünk, de nekik is hamar végük. Ezután a terepet bejárva pár K98-as német puskát találok (a Négyzet nyomva tartásával lehet fegyvert felszedni, de adott típusból csak egy lehet nálunk egyszerre), megcsodálom a lezuhant repülő lángoló roncsát, és megállapítom, hogy igen, a tűzbe nem jó belegyalogolni, mert pirosodik az ikonom az iránytűmben, ami testi állapotom gyors romlását prezentálja. Tovább haladva újabb németekbe botlunk, de az előbbi taktikát alkalmazva gyorsan legyakjuk őket. Imígyen elfoglalva a teherautó melletti AA(anti aircraft – légelhárító)-üteget, újabb feladatot teljesíthetünk a felrobbantásával. Ezt egyszerűen kivitelezhetjük, mert odamenve kiíródik, hogy nyomjunk X-et a robbanócsomag élesítéséhez, majd húzódjunk gyorsan távolabb, hogy a detonáció ne okozzon kárt poligon-testünkben. A második AA-nál viszont már kissé nagyobb csetepatéra számíthatunk, ezért mindaddig legyünk fedezékben, ameddig nem látunk rá az ellenségre, lőjük őket szürkére, majd nyílt terepen gyorsan mozogjunk, és oldalról szedjük le a kraut-okat.
AMBUSH AT EXIT 4
Hartsock csatlakozik a fire team-hez, vagyis ahhoz az osztaghoz, amely főleg a zárótüzet biztosítja az assault csapat manővereihez, bár mindkét csapat alkalmas mindkét műveletre. A különbség csupán a fegyverekben van, vagyis a távoli, pontosabb lövésekre alkalmas karabélyokban és az inkább közelharcra használatos, nagyobb tűzgyorsaságú, de pontatlanabb géppisztolyokban. Egyszerre két csapatnak adhatok ki parancsokat, melyeket az iránytűmön is követhetek, de itt láthatom azt is a kör szélén, hogy az egységeknek mi a hozzám viszonyított iránya. Az utasítások pedig a következők:
Csapatválasztás: D-pad (irányítógombok) jobbra és balra, vagy L2. A két team közül itt választok, attól függően, melyiknek akarom kiadni a parancsot.
Mozgás (move): lenyomom és nyomva tartom az L1-et, a célkereszttel mozgatott körrel kijelölök egy helyet valahol a földön (ha a földre irányítjuk a célkeresztet, akkor jelenik csak meg a kör). Az L1 felengedésekor indulnak el a fiúk abba a pozícióba, vagy ha nem akarunk mégsem parancsot kiadni, akkor nyomjuk meg az X-et a törléshez. Ha véletlenül mégis elindultak, adjuk ki a követést, és visszajönnek. Célszerű olyan helyre irányítani őket, ahol fedezékben vannak, vagy rálátnak egy fedezék lakóira. A fiúk maguktól tüzelnek, de néha koncentrált tüzet kell kérni egy specifikus célra, az alább következők szerint.
Tüzelés (fire): az L1 lenyomásával becélozzuk a kívánt célt, majd felengedjük a gombot. Esetleg ha becéloztuk (néha lőni kell feléjük egyet), akkor nyomjuk le az L1-et. Ha jól csináltuk, akkor a kördiagramja felett megjelenik egy lefelé mutató nyíl annak az egységnek az emblémájával, akinek a parancsot kiadtuk. Ekkor már csak meg kell várni, míg szürke nem lesz a köröcskéjük, és mehet a sunyizásos támadás oldalba- és hátbakapós módszerrel, vagy pedig rohammal, amellyel vigyázzunk, mert könnyen odaveszhetnek az embereink.
Cél elfoglalása, roham (charge): hasonló módszerel történik a kijelölés, viszont az L1 nyomva tartásával együtt meg kell nyomni az R1, vagyis a tűz gombot is. Ekkor a körjel körül célkereszt-forma látható, bátor embereink pedig odarohannak és kinyírnak mindenkit. Hangsúlyozom, hogy csak akkor küldjük oda a csapatunkat, ha oldalról vagy hátulról közelítik meg az ellenséget, illetve ha a németek létszáma kevesebb, esetleg ha tartósan szürkében tudjuk tartani a pozíciójukat, mert könnyen egyszemélyessé válhat a küldetés, ez nem rambószimulátor. Fokozottan kerüljük a géppuskafészkek (MG – machine gun) frontális támadását.
Követés (fall in): a kiválasztott csapat kísér engem, velem együtt mozog. A lefelé iránygomb lenyomásával aktiválom, és az ikonjuk az iránytű közepébe kerül, az én alakom mellé.
Szétszóródás fedezékbe (fall out): az emberek a felfelé iránygomb hatására a legközelebbi fedezékbe húzódnak, például ha hirtelen ellenségbe botlunk.
A kis betanító rész után ki is használtam friss tudásomat, és kiadtam a tűzparancsot a másik csapatnak a németekre. Mialatt azok meglapultak, befutottam társammal a tőlük jobbra álló házba, és onnan kényelmesen levadásztam őket. Ezután óvatosan nyomultam a germán üteg felé, tűz alatt tartattam, mi pedig becserkésztük őket oldalról. A taktikai térképet bármikor be lehet kérni, ha nem biztos a t. parancsnok-játékos a dolgában, és ott lehet tanulmányozni a terepviszonyokat. Bevallom, én alig fordultam ehhez a segítséghez a későbbiekben, mert annyira azért nem segít, szerintem csak azért került bele a játékba, hogy ezzel is erősítsék a „taktikai” szót a termék jellemzésében, pedig ezzel nem tűnik ki a hasonló, csapat alapú FPS-ek közül, lásd pl. Ghost Recon. Szerencsére azért gondolkozni kell benne erősen, pláne magasabb nehézségi szinten; ez nem valami buta, végigrohanós játék. A pontosabb célzást elősegítendő az R3-mal (jobb joy lenyomása) előhívható nézetre is gyakran szükség lehet, amikor a fegyvert vállhoz emelve némileg megnő a célpont képe (vagyis célra tartunk), csakhogy ez állva nem stabil, ha hatékonyan szeretné használni az ember, akkor guggoló helyzetben érdemes próbálkozni vele. Na de hol is tartottam a történetben? Megvan. Ha kicsináltuk az összes német egységet, csatlakozni kell a társainkhoz, majd elfoglalni egy MG-állást. Az MG kellemetlen, mert ontja magából a golyókat, viszont nagyon pontatlan is. Erről mi is meggyőződhettünk, mert miután a szokásos taktikával oldalba támadtam – fedezőtűz nem is nagyon kellett hozzá, beülhettem a fegyver mögé (X, amikor kiírja), és belső nézetbe váltva adagolhattam a rövid sorozatokat. A géppuska a többi fegyvernél is erősebben húz felfelé, ezért mindig újra kell pozícionálni a lövéshez. Miután a (tipikusan) hullámokban támadó nácikat kinyírtam, meg is volt a fejezet.
OBJECTIVE XYZ
Innentől kezdve bárki lehet parancsnok a TV előtt is, mert az alapokat nagyjából megtanulta, én már csak magyarázgatok. A mostani feladat szerint németeket kell legyőzni a barakkoknál. Induláskor ne feledjük a követési parancsot kiadni, különben társunk csak ott ácsorog. A kerítések mögött a szokásos módon járjunk el (suppress fire, flanking), viszont tovább haladva egy MG csöve kezd el ugatni. Mivel már kapunk kézigránátot is a felszerelésünkhöz, azt ügyesen megpróbálhatjuk a Háromszöggel eldobni a géppuskás felé, persze vigyázva arra, hogy az ne találjon el minket. Érdemes addig Hartstockot fedezékbe küldeni a hősködés, és az ebből fakadó hirtelen ájulás elkerülése végett. Továbbmenve vigyázzunk, mert az ablakokból is lövöldöznek a németek, ezért óvatosan nyomuljunk előre, lövésre húzódjunk fedezékbe és keressük meg a kis dájcs agresszort lelövés céljából. Újfent megjegyzem, hogy a németek nem kaptak túl jó kiképzést, mert oldalról jövő lövések ellen is csak a hátukat védik néha, és hajlamosak úgy elbújni pl. faládák mögé, hogy a teljes felsőtestük kilátszik. Ha a nácik bemennek a házba, akkor nem kell utánuk menni, hanem megkerülve a házat, a hátsó bejáraton át kis szerencsével meglephetjük őket. Checkpoint után készüljünk fel egy kis rohamra, bár jobbra, a fedezéknél egy MG-t is igénybe vehetünk. A kerítésnél is lesz pár náci fedezékben, ne rohanjunk előre. Ha behatolunk a házba, ott inkább a géppisztolyokat vegyük elő, mint ideálisabb közelharc fegyvert, esetleg a puskatussal is elég hatékonyan csapkodhatunk, a Kör gomb nyomkodásával. Két katona szerencsétlenkedik egy páncélököllel, majd számítsunk megint egy kis rohamra. Ezután menjünk a jobb oldalra, onnan adjunk ki zárótűz-parancsot, mi meg kényelmesen szedjük le az embereket, ahogy szoktuk. Ha megvagyunk, menjünk oda a többiekhez.
FOUCARVILLE BLOCKADE
Elsődleges feladat a városka biztosítása, amire három emberünk van. Induljunk el, mire szembetalálkozunk pár nácival, akiket a rutinná váló lefoglalós művelettel, majd pedig balról, a ház felől megkerülve tegyünk ártalmatlanná. Maradjunk a folyó mellett, majd a házban is kutassuk fel a két németet. Ha megvan mind, üzenetet kapunk az MG megkerülésére, mely addig is jól megszórt minket, ha felbukkantunk a látóterében. Javaslatom az, hogy válasszuk a jobb oldali utat, de vigyázzunk a bujkálós ellenségre, akik ráadásul gránátot is dobálnak (néha magukra, mert egyszer Jürgen a falnak dobta az eszközt, mely onnan visszapattanva majdnem köztük robbant fel). Most kb. félúton lehetünk, balra rohanjunk át a főúton, és onnan már oldalba kaphatjuk a géppuskást. A mezőn a fák és bokrok között lövöldözzünk le mindenkit, mire üzenetet kapunk, hogy menjünk a templomhoz, és annak a környékét is tisztítsuk meg. Itt a jobb és bal oldali sírkertben is csetepatéba keveredünk, de ha betartjuk a szabályokat, akkor élve megússzuk. Ha megvagyunk a tisztogatással, akkor jöhet a templom védelme, tehát amikor megkapjuk ezt a parancsot, gyalogoljunk le az út végén a sarokban álló MG-hez, az embereinket is vigyük a hátunk mögé, hogy lelövöldözzék a túl közel kerülőket és azokat, akik kiesnek a hatósugárból, közben eme hatékony műszerrel lőjünk mindenkire, aki mozog. A sikeres akció után újabb parancs jön, miszerint likvidáljuk a német Mortar-csapatot, tehát az aknavetősöket. Ez jó feladat lesz, mivel azok sem unatkoznak addig, hanem belövik az egész bejáratot, és az így felrobbantott kerítés résén át kell nekünk is behatolni a területre, jobb oldali irányban. Az aknavetőtűzben futkározva jobb felé találjuk a célszemélyeket, a 2×3 nácit. Ügyesen lövöldözzük le őket, majd levezető feladatként találkozzunk Mac feljebbvalónkkal.
ROMMEL’S ASPARAGNUS
Azt a nemes feladatot róják ránk, hogy robbantsunk fel három csoport póznát a mezőkön, természetesen teljesen körbevéve nácikkal. Ezeket a földbe ásott póznákat arra használták amúgy, hogy megakadályozzák repülőgépek landolását nyílt terepeken. Itt már bonyolódik a helyzet, mivel a fedezékek egymást is védik, de elárulok még egy aranyszabályt: mindig a külső, szélső fedezékek felszámolásával kezdjük a műveletet, sose középről akarjuk kifüstölni az ellenséget, mert kereszttűzbe kerülünk, és elég hamar újrakezdhetjük a missziót. Jelen esetben talán menjünk egyből balra a vizesárokban, a teherautó orra felőli résen át, ahonnan rálátunk egy palánk oldalára és így az innen védtelen fedezékre is. Onnan jöjjünk vissza a jobb oldali első csoporthoz (tartsuk őket tűz alatt természetesen a másik csapatunkkal), majd az az után levőt tisztítsuk meg, és onnan visszamenve a legelsőhöz, annak az oldalnak a szélén menve viszonylag biztonságosan végezhetünk a negyedik fedezékkel. Az oszlopok felrobbantása ugyanúgy történik, mint az AA- és AT (anti tank – tankelhárító)-ágyúk esetében, odamenve X-szel rakjuk le és élesítjük a robbanószert, majd futás. Ugyanilyen direktívák szerint járjunk el a kettes és hármas terület németjeivel és póznáival is, de ez még nem elég, mert az AA-löveget is használhatatlanná kell tenni. Ha sikerrel leradíroztunk minden nácit és megoldottuk a robbantásos feladatokat, megjön a siklógép, és a sikeres befejezéshez csak oda kell menni hozzá.
ACTION AT VIERVILLE
Takarítania kell a csapatnak, meg kell tisztítani a városkát a megszálló erőktől. Az első szektorban a teherautónál lesz két náci, lövessük őket ahogy kell, és jobbról kerülve lepjük meg szegényeket. A másodikban homokzsákok mögé érkeznek a hitleristák, de mi is remek fedezéket találhatunk a hordó és a doboz mögött, innen zárótűz, majd szintén jobbról lehet elkapni ezeket is. Mehetünk is tovább a sárga nyilacskánk irányába, csakhogy hirtelen ellenállásba ütközünk. Lapítsunk a hordó és doboz adta fedezék mögött, míg nem jön a tank segíteni nekünk, mire az ellenállás is lapításba kezd, mi pedig mehetünk vidáman lelövöldözni őket. Ha kész vagyunk, menjünk a tankparancsnokhoz egy kis csevejre. Risner őrmester és páncélosa csatlakozik hozzánk, amit egy kis tank ikon jelez ugyanúgy, mint két eddigi csapatunkét. A harckocsinak ugyanazokat a parancsokat adhatjuk ki, mint az embereknek, sőt, ha hátulról közelítjük meg, akkor az X gombbal fel tudunk rá mászni és használni a géppuskáját – ilyenkor az L1-et használva irányíthatjuk, a már ismert kék köröcskék lerakásával az útvonalon. Tankunk jó szolgálatot tesz, mint mozgó fedezék, mivel csak az ellenséges tankok, anti tank fegyverek (panzerfaust), és a tankelhárító (AT) ágyúk tudnak kárt tenni benne, kb. három találattal. A következő területen használhatjuk is új szerzeményünket, és oldalba kaphatjuk vele a védett nácikat, de utána inkább hagyjuk ott, míg biztonsággal nem hatástalanítjuk a két AT-ágyút! Az ez után következő útlezáró kőtorlasztól jobbra pedig egy ellenséges tank fenyeget pár nácival, vagyis nem árt vigyázni az előrenyomulással. Ha megöltük a gazokat, már csak egy német ellentámadást kell visszavernünk, de nem veszélyes, ha kiismerjük a templomkert falait és kerítéseit, dolgunk végeztével pedig menjünk újra a tankhoz mítingelni.
DEAD MAN’S CORNER
Egy majdnem teljesen egyenes úton kell végigkísérni a tankot. Ez nem nagy feladat, ha előremenve felrobbantjuk az AT-ágyút, előtte persze megölve a németeket, akiknek ez az ötlet egyáltalán nem tetszik. Ezután is lassan haladjunk, ne engedjük túlságosan előre tankunkat, és használjuk a jobb oldali mellékutat. Az úttorlaszoknál irányítsuk oda a továbbjutáshoz, majd utunk végén fedezékként használjuk a kilőtt roncsot.
THE CRACK OF DAWN
Menjünk oda Mac-hoz utasításokért, mire két csapatot is a nyakunkba sóz. Ez mondjuk jó abból a szempontból, hogy így egyszerre két célt is tűz alatt tudunk tartani, vagy az egyik lerohanja, amíg a másik szóval tartja a németeket. Haladjunk is szépen előre velük, és kb. öt németre számítsunk a kerítések mögött. A domb tetején kibukkanva viszont kellemetlen meglepiként egy MG tartja tűz alatt az utat, így kerülnünk kell. Jobbra induljunk el, és a tábori konyhánál kapunk is egy Checkpointot. Továbbmenve balra találunk egy jó kis szénaboglyát fedezéknek, csakhogy szemből vagy négyen lőnek, így nem sok mozgásteret ad. Szerencsére picivel hátrébb egy sövényféleség ad biztosabb menedéket, ahonnan golyózáport zúdítva rájuk jobbról kiszedhetőek, majd előremenve az ottani fedezékből a többi is szépen lepuskázható. Most kissé nehéz feladat jő, mert a házikó padlásáról és lentről, mellőle is lőnek minket, így vagy fedezőtűz alá vesszük a géppuskát és felváltva átrohanunk az úton, vagy pedig az egész csapattal egyszerre futunk át mindenféle akciózás nélkül, mert elég nehéz egy MG-t nyomás alatt tartani. A kertnél maradjunk fedezékben, és likvidáljuk a bent kódorgó két németet, mielőtt továbbmegyünk a kerítés külső részén, annak takarásában a házig. A házikó bal oldala teljesen nyitott, kényelmesen lelövöldözhetjük a nácikat, mielőtt behatolunk a házba, egészen a felső géppuskáig. Ekkor viszont ellentámadást kapunk, de beülve az MG mögé a nagyját leszedhetjük, míg a többiekkel embereink végeznek (feltéve, ha nem felejtettük őket a kinti fedezék mögött). Védjük hát a pozíciónkat, míg Mac meg nem érkezik, és sikerrel teljesítettük eme részküldetést.
THE FALL OF ST. COME DU MONT
Hirtelen németek érkeznek, nekünk pedig tartani kell a helyet. Szemből tüzelnek fedezékbe húzódva, de mint már tapasztalhattuk, ebben a játékban nincs teljesen védett hely. Alkalmazzuk a szokásos eljárást, vagyis szemből tartsuk tűz alatt őket, így balról be tudunk lőni, és mi is valamennyire védve leszünk. Ha felfedeznek minket, és kijönnek lecsapni, akkor gyorsan hátráljunk a kerítés mentén, és a fiúk elintézik őket. Ha kész vagyunk, akkor nyomuljunk előre a városka jelölt része felé, viszont lehetőleg ne a nyílt terepen, mert állandó az aknatűz. Kerüljünk inkább balra, a kis pajtaszerűség felé. Minél inkább a terep szélén haladunk, annál nagyobb a biztonságunk. Ha elértünk a házzal egy magasságba, vegyük tűz alá a nácikat és hívjuk a csapatainkat. Ha ott vannak, mehetünk megkerülni a kis épületet balról, és hátulról elkapni a németeket. Checkpoint után picivel nehezebb rész jön, mivel egy padláson húzták meg magukat a nácik, és lentről is lőnek ránk, de a teherautó fedezékéből előbb utóbb leszedhetőek. Újabb checkpoint után találkozzunk Mac-kel és Leggettel, feladatunk pedig a ház elfoglalása lesz, mielőtt a német tank megérkezik segítségnek. A verandánál a terv a szokásos, előlről tűz alá venni a nácikat, oldalról pedig lelőni őket. Innen viszont csak egy út vezet a belső udvarba, amely meglehetősen szűk, ezért embereinket vagy hagyjuk kint, vagy pedig vigyük be az udvarra a fedett rész alá, ahol van elég fedezék nekik. Újabb Checkpoint, és szomorúan konstatálhatjuk, hogy az emlegetett tank megérkezett, és a hatástalanításához meg kell keresni a páncélöklöt (panzerfaust). Ez a szűk bejárat vonalában van, jobb kéz felé az udvar végén, ahonnan egy német bukkan fel a kerítésen átugrálva, és „újratermelődik”, akárhányszor lőjük is le (a német, nem a panzerfaust), vagyis ne pazaroljunk rá lőszert (a fiúk majd elintézik), hanem kapjuk fel a tankelhárítót, vonuljunk fedezékbe (ajánlom a fedett rész végét, a bejárattól balra), és három rakétagránátot eresszünk a páncélos testébe. Vadásszuk le a maradék németet, majd menjünk Mac-hez, és végeztünk is itt.
BUYING THE FARM
Elsődleges feladatunk a farm elfoglalása, és csatlakozás Leggettékhez a másik oldalon. Ez a pálya örömmel töltötte el lesipuskás lelkemet, mivel végre kaptam távcsöves mesterlövész-fegyvert, eső effektet, és még tanktámogatásom is volt! A ház egy dombocska tetején fekszik, de odáig el is kéne jutnunk, amit az erős német ellenállás hivatott megakadályozni, elég jó fedezékek mögé bújva. Sajnos nem volt tankelhárító cuccuk, így beküldtem a Shermant közéjük, aminek nagy lövöldözés, pár robbanás, majd síri csend lett a vége. Felfelé a jobb oldali út vezet, melynek a végén balra kell fordulni, és likvidálni a kerítés mellett megbúvó fritzet. Itt pihenhetünk is egy kicsit, mert innen már jól leszedhető a fenti, romos kerítés sarkában leselkedő mesterlövészük a távcsövessel (guggoló helyzetben pontosabb a célzás). Mehetünk is tovább, de mielőtt balra fordulnánk a sarkon, hagyjuk ott a tankot, mivel a másik sarokban egy AT-ágyú néz majd velünk farkasszemet. Ennek személyzetét aktív lövöldözéssel, esetleg egy pontosan elhajított gránáttal elkergetetjük majd likvidálhatjuk, és hívhatjuk a páncélosunkat. A felfelé vezető út bal oldalán menjünk a füves részen, mert ott lesz felül egy kis kőpárkány, mint hasznos fedezék, a tankot pedig küldjük fel a rendes úton támogatásként. Ha az udvaron nem hagytunk élő lelket, következő feladatunk a német tank kilövése lesz, amihez kell majd egy páncélököl, melyet én a jobb oldali épület rövidebbik fala mellett, a sarok felé találtam meg. A tank a szénaboglyás terület végén van, elég jó fedezékek között mehetünk közel hozzá, majd ha kilőttük, akkor a tankelhárítós fickókkal is végezzünk hamar. Ha megvagyunk, menjünk Leggetthez, követve a sárga nyilat. Sajnos nem jó hírrel fogad, de hát ilyen a háború.
ALTERNATE ROUTE
Célunk e napon a carentani híd megsemmisítése lészen. Induljunk is legott, a tankunkat küldjük előre fedezék gyanánt. Ez szükséges is, mivel a síneken túl egy másik, ellenséges tank tolja felénk a csövét, de Shermanunk végez vele. Innen forduljunk visszafelé, balra, és haladjunk a folyó mentén, ne ácsorogjunk, mert az aknavetőtűz nem tréfa. Mint az az AT-löveg sem, amely a befordított vagonok mögött les a páncélosunkra, míg mi jól fel nem robbantjuk, amit a legénysége már nem gátolhat meg. Küldjük is be a tankunkat, mi pedig a felborult vagonok bal oldala felől szedjük le az ott bujkáló két németet, és haladjunk tovább egyenesen, az állomás épülete felé. Vigyázva nyomuljunk, mert a vagonsor mögül újabb tank kúszik elő, de ha odahívjuk a miénket is, akkor nem lesz gond vele. Hagyjuk is magukra őket, és inkább az épületben megbújt nácikat öldössük le. A híd már alá van aknázva, nekünk csupán a detonátor karját kell lenyomni, ez viszont a híd másik felén van, pár nácival és egy éppen érkező tankkal megtámogatva. A tank szerencsére nem tud átjönni az akadályon, ahogy a kísérő németek sem, így azokat lövöldözzük le szépen, kerülgessük a páncélos gránátjait, és egy tiszta pillanatban rohanjunk oda a pumpához és robbantsunk.
PURPLE HEART LANE
Egy Marsh nevű városkában kell a német turistákkal leszámolni. Ehhez újra távcsöves puskát kapunk, plusz öt gránátot és a szokásos másodlagos fegyvert, egy géppisztolyt. A kőkerítés jobb oldalán haladva szedjük le a közel merészkedőket, majd fussunk át a bal oldalra, és a terület széle felé, a vízben haladva támadjuk hátba a fedezékben lévőket. Ha tiszta a terep, akkor nyomuljunk előre a 4-es híd irányába. Az utat a folyómederben aknatűz zárja el, így haladjunk balra, majd előre a híd felé. Itt aktivizáljuk távcsövesünket, és szépen lövöldözzük le a fedezék mögé húzódó germánokat, vigyázva, mert balról is érkezik egy kis erősítés hozzájuk. Ha mind meghalt, rohanjunk át a híd alatt az ezredeshez, és a dumcsizás után nyomuljunk is tovább. Vagyis nyomulnánk, de a németek hirtelen megszaporodnak a mocsár felől! Ne álljunk le harcolni, ha nehéznek találjuk, inkább rohanjunk fel a kapuhoz. Itt a mocskok nem engednek még be minket, csak ha kinyírjuk a mocsárban lapuló csapatokat balra, viszont ez már csak összesen olyan három embert jelent. Jó taktikával hamar végzünk, visszamegyünk, és végignézhetjük a kis közjátékot.
COLE’S CHARGE
A parancs szerint el kell foglalni egy parasztházat, és találkozni Cole-lal. A hős katonák „roham!” kiáltással vetik bele magukat a golyózáporba, de mi inkább ügyesen és taktikusan húzódjunk a mező szélére, és lassan előre haladva öldököljük az embereket a fedezékek háta mögül, de mindig figyeljünk oldalra is, a meglepetések elkerülése végett. A teherautónál az utolsót is le tudjuk lőni, és mehetünk Cole-hoz. Az új parancs az, hogy tegyük biztonságossá a kerületet. Menjünk hát ki a kis fakapun, lavírozzunk el a fedezékként rendszeresített alacsony kerítések között, és likvidáljuk a szürkeruhásokat. Ne feledjünk a terep szélén haladni, és mindig a legszélső fedezékek felszámolásával kezdjünk. A házrom megtisztítása után mehetünk is tovább, meg kell szüntetni az MG 42-es állásokat. Menjünk fel a földútra, és a Checkpoint után tanulmányozzuk a térképen a terepet. Szerencsére remek kis fedezékek találhatóak errefelé, és működik a klasszikus, hátulról megközelítős taktika, a terepre ráadásul két nyiladékon át is be lehet hatolni. Ha megvagyunk a művelettel, menjünk vissza Mac-hez, aki nyilvános dicséretben részesít.
RIPE PICKINGS
A fura nevű fejezetben igen bátor és dicsőséges dolgot kell cselekednünk, ugyanis Lt. Combs bajtársunk beleakadt egy csapat náciba, akik sakkban tartják. A helyszín eleje ugyanaz, mint az előbb volt, vagyis menjünk előre az úton, a pajtáig. Itt németek üdvözölnek minket célzott lövésekkel, amit bújócskával viszonozzunk, majd tartsuk őket tűz alatt a csapatunkkal, míg mi a másikkal megkerülve a házikót hátba támadjuk őket. A távolabbi ház lyukas padlásán egy MG üzemel, erre vigyázzunk! Ha csendes lett a terep, menjünk tovább a sárga nyilacska irányába, a gyümölcsfás ligetbe. Itt egy gödörben akadunk Combs-ra, akit lőnek a németek, mint állat. A bejárat mellett balról egyből le is szedhetünk egyet, majd a másikat tűz alatt tartva osonjunk el előrefelé, leghátra, és onnan lelőhetjük. Velünk szemben kettő, távolabb is annyi, és hátsó sövény mögött is két náci tobzódik, míg csapatmunkával le nem lövöldözzük őket. A hátsó kertnél vigyázzunk, mert elég jó fedezékből tartja tűz alatt a bejáratot egy katona. Ha már nincs több német a területen, menjünk vissza Combs-hoz, és kísérjük vissza élve a táborunkba. Természetesen a visszaúton is ellenségbe botlunk. Hagyjuk ott a fiúkat az elterelő tűzhöz, mi pediglen szokás szerint kerüljünk egy nagyot bal felé, ahonnan oldalról simán belátni a fedezékük mögé, ám előtte a hátsó részen lőjük le azokat, akik balról akarnak a mi oldalunkba golyókat engedni. Szerencsére már nem lesz több akadály visszafelé, és a fejezet végéig is csupán egy kis ellentámadást kell visszavernünk. Ez a már ismert, csupán falakból álló házromoknál lesz, ahol az erdő felől érkeznek a támadók. Ügyesen használjuk ki a fedezékeket, majd lőjük le a németeket, és találkozzunk Cole-lal aki borocskával fogadja bátor csapatunkat.
PUSH INTO CARENTAN
Ez a rész szintén a már ismert városkában játszódik, amelynek ipari negyedét kell biztosítanunk. Az első állást bal oldalról támadjuk le, majd hatoljunk be a kapun. A terep nagy részét kitevő kis kerítések jól eltakarnak minket, de tudunk lövöldözni is felettük. A németeknek ugyanez miatt tetszik a rész, ezért ne rohanjunk előre, csak ha már látjuk, hogy merről tudjuk kiszedni őket a fedezékük mögül. Ha a gyalogságot megöltük, akkor már csak két tank kilövése van hátra, amihez megint keresni kell a páncélöklöket. Az egyik a nyitott pavilonféle alatt van, ahol rengeteg a fadoboz, pontosan az egyik nyitottban hever a földön, középtájon, a másik pedig egy katonánál lehetett, mert a legszélső kerítés mellett találtam rá, a szökőkút környékén, a falnál. A tankoknál arra vigyázzunk, hogy a fedezéket nyújtó dologhoz ne legyünk túl közel, mert a detonáció szele bizony megcsaphat minket. A kettes számú harckocsi felrobbantása után be kell hatolnunk a raktárba, elkapni a gránátosokat. Itt csak óvatosan, mert nincs hely, hogy a fedezékek mögé manőverezzünk biztos távolból. Ha tiszta a terep, menjünk oda a megérkező Mac-hez az udvaron.
CAT AND MOUSE
Még mindig Carentan városában vagyunk, és a templomtorony párkányán beszélgetünk békésen, amikor Obrieski haverunkat váratlanul fejlövés éri, amit gyenge szervezete rosszul tolerál, ráadásul átesik a peremen a mélységbe. Szóval megint jönnek a nácik. Kapjuk hát fel a távcsöves puskánkat, és a peremről kényelmesen lövöldözzük fejen és egyéb testrészen a lent fedezékbe húzódó alakulatokat. Lövöldözhetjük ugyan futás közben is őket, ha ez nagyobb sikerélményt nyújt, mivel a lépcsőházban egy lőszeres ládikából bármikor újratölthetjük kedvenc fegyverünket. Gyorsabb a művelet akkor is, ha a sima célkereszttel nagyjából becélozzuk az emberünket, és utána kapcsolunk csak nagyításba, mert emígy elég lassan mozgatható már a célzás. Mac néha bemondja, hogy éppen merről érkeznek újabb egységek, ha pedig itt elvégeztük a dolgunkat, akkor leküld minket egy emelettel lejjebb, hogy ott segítsünk a bajtársaknak. Irány hát a lépcsőház, tekerjünk le a lenti teraszra, és útközben szórakozásból lőjük meg a harangot is, ami teljesen jól kong. Lent ugyanaz a dolgunk, vagyis távcsövessel védjük meg az emeletet és lent harcoló testvéreinket, fogyatkozó töltényeinket pedig itt már két ládából is utántölthetjük. Ha kezdenek a lentiek fogyni, ne örüljünk, mert három páncélos érkezik, bár nem egyszerre. Az ellenük bevethető bazooka egy oszlopnak van támasztva azon a szinten, természetesen ez is feltölthető a ládákból, szükség esetén. Az első tank a terasz bal oldalán fog felbukkanni, vigyázzunk, mert visszalő! Ilyenkor örülhetünk, ha csak a légnyomás csap meg minket, a már ismert süketséget, és motion blur-ös támolygás-effektet előhozva. Ha felrobbant, akkor irtsuk tovább a nácikat, és várjuk a másodikat, mely nem tudom, hogy honnan jön elő, de egyszer csak megjelent a jobb oldalon, pár gyalogsági ember támogatásával. (Az is lehet, hogy elakadt valami akadályban, mert ilyet a mi tankjaink is előszeretettel csináltak.) A harmadik tank végre a sárga nyilacska által jelölt irányban bukkan fel, adjunk neki három gránátot, had füstöljön. Meg is van a fejezet.
NO BETTER SPOT TO DIE
Igen, igen! Ez az első, prológus-jellegű pálya! Itt haltunk halomra a németek és a tankjuk által, de ez most másként lesz. Először is el kéne jutnunk a 30-as dombhoz, a játék alcímét is adó Hill 30-hoz. Ám a két felborult, döglött lovas szekérnél már németeket kapunk a nyakunkba. Ezek mondjuk még a legyőzhető kategóriába sorolhatók, oldalbatámadós manőverrel. Majdnem minden fedezék mögött németek vannak, így ne rohanjunk előre esztelenül, ez nem a Halo2. A javasolt sorrendem a következő: a jobb szélső tűz alatt tartása és elfoglaltatása vagy elfoglalása a jobb sarka felől, oldalról. Vissza középre, velünk és a döglött lovas szekérrel szembe, és onnan a náci kilövése. Innen balra van egy üres fedezék, amelyből rálátunk egy távolabbi oldalára, likvidálva az ottaniakat. Most a terület megkerülésével az imént megüresedett fedezék mögé csoportosulva ismét rálátunk egynek az oldalára, és kilőhetjük onnan is a nácikat. Ekkor elvileg már csak két fedezék mögött van ellenségünk, tőlünk jobbra és szembe. A szemben lévővel ne játsszunk, mert MG lő elég intenzíven onnan, hanem inkább foglaljuk el az oldalsót, akár az embereinket is ráküldhetjük, és onnan már az MG-s fickó oldalát kaphatjuk el biztonságosan. Erről a harctérről jutunk az előzményekben ismert helyre, ahol el is kezdődik a darálás. Viszont most Mac felszólít minket, hogy keressük meg azonnal az amerikai páncélosokat, és hozzuk el segítségnek. Készüljünk fel hát a visszaútra. Kapásból két náci jön majd velünk szemben, próbáljuk meg az elsőt még akkor elkapni, mielőtt bebújna a döglött tehén mögé fedezékbe. A második nyílt terepen próbál lövöldözni ránk, vesztére. Most egy kis dombocskán álló romházhoz érünk, ahova menjünk is fel, mert a másik végéből jó rálátásunk lesz egy nácira, és ha szerencsénk van, elég messze leszünk hozzá, hogy a mesterséges intelligenciája fedezék mögé bújtassa. Távoli, célzott lövésekkel hamar kifekszik, ám közben legyünk résen, mert a másik domb körül egy tank cirkál! Ha tiszta a terep, fussunk át a szembe levő dombra, ahonnan az előbb lőttük ki a németet, és óvatosan mozogjunk a végébe telepített MG-fészek felé, amely amúgy háttal áll nekünk, így a kraut csupán a kézifegyverével nyit tüzet ránk. Nyírjuk ki, majd furfangosan figyeljük ki a tankot, és ha nem lát minket, akkor fussunk balra a teherautó felé. Ugráljunk fel a platójára az elé letett dobozokról, átjutunk a kerítéssel lezárt részre, onnan pedig a harmadik dombocskára, ahova gyorsan rohanjunk át, miután kilőttük az ott ácsorgó nácit. A helyéről kiváló rálátásunk lesz arra a fedezékre, ahol amúgy három germán lőne szitává, ha máshogyan próbálkozunk. Itt akár el is használhatjuk a gránátjainkat, majd menjünk le azon az oldalon, hogy végezzünk másik két némettel, akik nem is vesznek észre minket, csak ha már késő, mert az egyik páncélosunkat figyelik a hídon. Ezeken kívül csupán egy darab szürke maradt a másik oldalon, és már mehetünk is a hídhoz, ahol levánszorog hozzánk a két páncélos, indulhatunk vissza velük. A visszaút nem sétagalopp, pár tankkal is összeakadunk, azért tartsuk egyben a Shermanokat a dupla tűzerő miatt. Az MG-állásba is beült újra egy német, adjuk ki nyugodtan a támadás-parancsot rá a tankoknak. Ha elértük társainkat, kormányozzuk fel a lánctalpasokat a német járatokhoz, ahol persze elakadnak, de elég jók ki lehet füstölni velük a német csapatokat, persze egy kis rásegítéssel. Ha elcsendesedet minden, menjünk le Mac-hez, és miközben dumál, bámuljuk meg a szétnyílt hasú, szerencsétlen katonát a földön.
Gratulálok harcos! Ha kíváncsi vagy a megnyerhető grafikákra és filmbetétekre, akkor játszd újra az egyes fejezeteket a megfelelő nehézségi fokok szerint, lásd főmenü Extras pontja. Nekem elég volt egyszer, és nem tudom mi vinne rá arra, hogy a Hard fokozatot letudva újra nekivágjak Authentic-en is (jelentése szerint ez lenne a hiteles, valódi élmény, gondolom egy találat per élet módon, én inkább szivatónak hívom az ilyen fokozatokat). Haverokkal talán össze lehet ülni egy kis osztott képernyős csatára (amerikai a német ellen, 2-2 plusz csapattaggal), vagy hálózati partira, de én valamivel jobbat és többet vártam a játéktól, nem biztos, hogy vállalkozom erre.
Tippek
Fegyverünk mindig legyen betárazva, a meglepetések ellen!
A bazookán vagy páncélöklön a rovátkák nem véletlenül vannak, a távolság függvényében kell a cél fölé céloznunk a segítségükkel.
Ugrándozva némileg gyorsabban haladhatunk.
Célzáskor vegyük figyelembe a fegyverek visszarúgását. Combra célozva a harmadik sorozatban leadott lövésünk már a has vagy mell tájékát éri.
Ugyanazt a célt két egységünk is tűz alatt tarthatja, célszerűen más irányokból.
Előretöréskor és fedezékből kibújáskor használjuk ki az ellenség fegyvertöltési szüneteit.
Célpontokat lehetőleg csak akkor támadjunk, ha felette az indikátor teljesen szürke.
Úgy válasszunk fedezéket magunknak, hogy egy oldalról kapjunk csak tüzet. Ezért mozogjunk mindig a terület szélén is, hogy védve legyünk a halálos kereszttűz ellen.
A tank az ágyújából is tüzel a célra, ezért nem tanácsos ilyenkor annak a közelében tartózkodni!
Több célpontnál mindig a legszélsőt elimináljuk, mert ha a középsőt támadjuk, kétoldalról bedarálhatnak minket!
Nézegessük gyakran a taktikai képernyőt, mert az ellenség számáról és fegyvereiről is információt nyerhetünk.
Fegyvertöltéskor, harc közben mindig bújjunk fedezékbe, vagy ha nem lehet, akkor mozogjunk folyamatosan, mert ha megállunk, az a halálunkat jelentheti.
Géppuskafészket, piros körrel jelölt fedezékeket öngyilkosság frontálisan támadni.
A fegyver nézetes célzást ne erőltessük, csak távcsöves puskánál elég hatékony.
Ha a lőszerjelzőnk piros a jobb alsó sarokban, lehetőleg azonnal tárazzunk újra.
Osztott képernyős multiplayer feladatok:
Ambush: Az amerikai egység parancsot próbál továbbítani a falu távoli részébe álló konvojnak, a németek lesben állnak, hogy elfogják.
Asparagus: Amerikai ejtőernyősök két AA-löveget akarnak megsemmisíteni, amit a németek természetesen nem hagynak.
Trenches: Amerikai ejtőernyősök egy AA-üteget akarnak megsemmisíteni az azokat összekötő járatrendszerrel együtt, de a két ágyút a németek őrzik.
Causeway: A töltésúton át akarnak az amerikaiak egy dokumentumot a szövetséges állomásnak elvinni, amit a németek szeretnének megakadályozni.
Codebook: Az amerikai egység fontos német kódkönyvet keres, amelynek a megszerzését a németek szeretnék elkerülni, illetve a megszerzett könyvet visszavenni.
Crossroads: Egy sérült, német utánpótlást szállító teherautó vesztegel egy útkereszteződésben, melyet az amerikaiak meg akarnak semmisíteni, de ehhez a németeknek is lenne pár szavuk.
Darkness: Az amerikaiak egy hidat akarnak felrobbantani, mielőtt a német harckocsik átkelnek rajta, de a náci őrjárat is résen van.
Channel: Amerikai utánpótlás-hajó köt ki a csatorna partján, melyet a németek úgy akarnak elsüllyeszteni, hogy felrobbantják a gát zárómechanizmusát, de ezt most az amerikai csapat akarja mindenáron megakadályozni.
Storm: Az amik fontos dokumentumot visznek az elhagyott városka távolabbi végébe, ezt a németek meg szeretnék szerezni.
Bluff: A németek egy kódkönyvet rejtegetnek a városkában, melyet az amerikaiak meg akarnak kaparintani, és minél hamarabb a találkozási pontra vinni.
Az ikonok jelentései: Timer – időzítő, adott feladat ideje. Timer explosives – időzített bomba. Defend: védelem. Reach – pl. kódkönyv megtalálása. Destroy – robbantás. Explosives – robbanószer. Document – dokumentumok.
Az iránytű nyilainak a színei: Sárga – feladatok. Szürke – dokumentum vagy robbanószer felvételre. Barna – dokumentum vagy robbanószer csapattársnál vagy eldobva.
Irányítás összefoglalva
X – akció, ugrás
Kör – közelharc puskatussal
Háromszög – gránátdobás
Négyzet – betárazás, lenyomva tartva fegyverfelszedés
Iránygomb felfelé (fall out) – szétszóródás és fedezékkeresés
Iránygomb lefelé (fall in) – követés, kíséret
Iránygomb oldalra – csapatkiválasztás
L1 – parancs gomb
L2 – csapatkiválasztás
L3 – guggolás és felállás
R1 – tűz
R2 – fegyvercsere
R3 – nagyítás, fegyver célzó nézete
Select – taktikai nézet
