A GameBoy Advance az utolsó vérbeli 2D-s játékplatformként a retro-rajongók kedvenc konzoljává nőtte ki magát az évek során. A régi klasszikusok nosztalgiaportjai mellett gyakran találkozhatunk már-már elveszettnek hitt játékstílusok kései képviselőivel is. A Racing Gears Advance pontosan ebbe a kategóriába tartozik, hiszen egy valódi oldschool felülnézetes autóversennyel van dolgunk, amely le sem tagadhatná a nagy ősök hatását.
Ami először szembeötlött a játék indításakor, hogy rengeteg létező autómárka logója díszeleg a nyitóképernyőn. Általában nem jellemző, hogy egy 2D-s, arcade versenyjátékhoz eredeti kocsikat licenszeljen a kiadó, szóval a Racing Gears-nek már az első futam előtt sikerült meglepnie. A főmenü ezzel szemben minden eredetiséget nélkülöz: az egy- illetve többjátékos mód mellett csak az Options menüt találjuk itt, ahol a hangerő beállítása mellett a gombkiosztást is átkonfigurálhatjuk – bár szerintem az eredeti tökéletesen kézre áll. Az egyjátékos mód három lehetőséget rejt: indíthatunk bajnokságot, futhatunk egy gyors versenyt, vagy szabadon, ellenfelek nélkül gyakorolhatunk. Érdemes az utóbbival kezdeni, hiszen a pályák ismerete jelenti a győzelem zálogát. Éreznünk kell a kanyaríveket, hogy ne sodródjunk le a pályáról. Ismernünk kell a hosszú egyeneseket, ahol a nitró-gyorsítást leghatékonyabban tudjuk használni. Tudnunk kell, hol rejt veszélyeket a pálya, hogy elkerülhessük a sérüléseket. Fejben kell tartanunk az ugratók elhelyezkedését, hogy mindig kellő sebességgel szaladhassunk rájuk. Végül, de nem utolsósorban, meg kell találnunk az útlevágásokat, amelyek kihasználásával értékes másodperceket javíthatunk köridőinken. A Racing Gears pályái méretes, aprólékosan megrajzolt, tükörsimán scrollozó műremekek. Összesen öt típus van belőlük, úgymint autópálya széles aszfaltcsíkkal, őszi táj duzzasztógáttal, sivatag benzinkúttal, vulkanikus sziget lávafolyammal és borvidék sok szőlővel és szerpentinnel. Helyszínenként öt-öt, egyre nehezedő pálya vár ránk. Ezeken vannak szintkülönbségek is, néha felüljárók, fák takarják el autónkat, ám ilyenkor egy nyíl jelenik meg a kocsi helyén, mutatva haladási irányunkat.
Az irányítás rendkívül egyszerű: a D-pad vízszintes száraival kanyarodunk, az A gomb szolgál gázadásra, a B pedig fékezésre. Az L-lel váltogathatunk a kocsinkra szerelt fegyverek között (itt találjuk a nitrót is), az R-rel pedig használatba vehetjük a kiválasztott cuccot. A különféle rakéták és olajfoltok mellett kevésbé harcias kiegészítőket is vásárolhatunk autónkhoz. Nagyon hasznos lehet az aktuális pálya talajának megfelelő, jó tapadást biztosító gumiabroncs, az erősebb motor, a turbófeltöltő, a páncélzat vagy éppen a plusz fegyverhely, de kocsink teljesítményének növekedése idővel erősebb fékek beszerzését is szükségessé teszi. A fejlesztések hatása jól érezhető a játékban, mint ahogy a sérüléseké is, így mielőtt költséges ugrade-elésre adnánk a fejünket, érdemes megjavíttatnunk gépünket. Jó dolog, hogy a már megvásárolt kiegészítők nem vesznek el, így a Car Assembly pont alatt mindig az aktuális pályának megfelelően szerelhetjük fel kocsinkat.
A játékban összesen 12 sofőr-autó páros kapott helyet, de eleinte csak hét közül választhatunk. Mindegyiküknek egyedi élettörténete, és ennek megfelelő speciális tulajdonsága van. Egyesek a fegyverhasználat sebességében vagy hatékonyságában jeleskednek, mások villámgyorsan indulnak meg álló helyzetből, vagy éppen nehezen pördülnek ki. A kis autók remekül mutatnak a pályán, a gépi versenyzők pedig igazán jól, már-már emberien versenyeznek. Folyamatosan megy a helyezkedés, a lökdösődés, kihasználják az útlevágásokat, és egy pillanatra sem maradnak le a nyomunkból. Elég egyetlen hiba, egy kis kicsúszás, és máris a vert mezőnyben találhatjuk magunkat. A Racing Gears Advance még a legtapasztaltabb játékosoknak is komoly kihívást tud nyújtani, kezdőknek pedig nem is merem igazán ajánlani, tekintve, hogy nincs lehetőség a nehézségi szint megváltoztatására. Ezt leszámítva szinte hibátlan a játék, így műfajának egyik utolsó mohikánjaként tökéletesen példázza, miért is szerettük annyira ezt a stílust.
