Az ősz közeledtével egyre másra jelentették be a kiadók beütemezett játékaik megjelenésének elhalasztását – azt hiszem mégsem lehet okunk panaszra az eddig megjelent felhozatalt illetően. Itt van kapásból a Max Payne 2 esete, mely a kitűzött megjelenési időpontot stabilan tartva, több mint 2 éves fejlesztés után végre teljes pompájában tündökölhet a gépünkön. A 2 CD-nyi terjedelmet tökéletesen kihasználó project alig változott valamennyit irányítás szintjén – így erről túl sokat nem is kell beszélnünk hála Istennek.
Az egérrel tudunk majd nézelődni, illetve forogni a tér 360 fokában, míg a jól bevált A, W, S, D gombokkal irányíthatjuk karakterünket. Az ugrás a Space billentyűre, a guggolás pedig a C-re lett helyezve – az elsősegélycsomagként funkcionáló fájdalomcsillapítókat pedig a TAB lenyomásával vehetjük használatba. Akciógombunk a bal egérgomb – ezzel fogunk tudni tüzelni, az 1-6 billentyűkkel pedig az aktuális fegyvert választhatjuk majd ki. A másodlagos tüzelés (puskatussal ütés, gránát dobálás) pedig az F billentyű segítségével történhet.
Bullet Time – vagyis időlassítás ezúttal módosított változatban kápráztatja a kedves játékost: a Shift + egy tetszőleges irány lenyomásával az adott pozícióba vágva magát Max Payne lassított felvétel módjára vetődik egyet – ám ilyenkor nem fogy a képernyő bal alsó sarkában feltüntetett homokórából idő -, az „igazi” időlassításos effekt az egér jobb gombjának lenyomásával hozható elő, amit tovább fokozhatunk, ha ezen idő alatt több és több ellenfelet lövünk le. Ezt a készítők többfázisos Bullet Time-nak keresztelték el, hiszen ahogy növekszik a rövid időn belül lelőtt ellenfeleink száma – úgy lassul az időfolyam, s ezáltal egyre könnyedebbé válik az ellenfelek kikészítése.
A játékról nagyjából ennyit érdemes tudni, és nem többet – aki esetleg kihagyta volna az első részt, az sürgősen szerezze be -, másrészt a játék főmenüjében található Previously menüpontban egy rövid animáció keretében felsejlik előttünk az előző rész történéseinek zanzásított elbeszélése. Főhősünk Max Payne – egy New Yorki zsaru, akinek felesége és gyermeke az orra előtt ölettettek meg egy csendes, ünnepi éjszakán. A bosszú, illetve igazságtétel után visszakerül hétköznapi közegébe, és újrakezdődnek a dolgos hétköznapok. Míg csak egy napon…
Part 1: The Darkness Inside
Prologue
Mint ahogy Quentin bátyánk a Ponyvaregényben, úgy a Remedy is a lecsó közepébe vág, és a történet közepéről kezdi el mesélni az eseményeket. Így aztán ne lepődjünk meg, ha fogalmunk sem lesz a dolgokról – egyelőre annyit tudunk, hogy kórházba kerültünk, és Mona Sax, az első rész „liftes” hölgyikéje igencsak életben van…
A szobában található zöld szekrényből vegyünk fel két darab fájdalomcsillapítót, majd távozzunk az ajtón keresztül. Mivel a balra található ajtónál zárt kapukat döngetünk, nézzünk át a srégen jobbra található kórterembe. Itt az ajtó felé botorkálva látomásunk támad (már megint Mona az), ám mivel fejfájásunk túlságosan erős ahhoz, hogy emlékezni tudjunk mi történt velünk – haladjunk tovább. A folyosóról a recepció irányában haladva egy rövid, ám egyelőre semmitmondó telefonbeszélgetésbe futhatunk, majd mielőtt belépnénk az egyetlen nyitva található kórterembe, fosszuk ki a narancssárga egészségügyi ládát a földön.
A halott fickó látványa nem sok jót ígér, mint ahogy az átmotozása után előkerülő 9mm-es és az ajtóban feltűnő kommandós jelzi… Tegyük hűvösre az ismeretlent, majd miután elkoboztuk a fegyverét, és magunkhoz tértünk az újabb látomásból, hagyjuk el a helyiséget. A folyosón jobbra elindulva a váróba jutunk, ahol csak egy irányba közlekedhetünk – ez pedig az üresen várakozó lift. Minden bátorságunkat összeszedve lépjünk be a felvonóba, és szállítassuk le magunkat vele a földszintre. Ahogy láthatjuk: szeretett főnökünk, Jim Bravura már vár minket. A fogadtatás azonban közel sem szívélyes – köszönhetően annak, hogy egyenes ágon minket tesz felelőssé az egész hercehurcáért, ami a kórházban történik… Befejezni azonban már nem tudja mondandóját, mert egy állig felfegyverzett állarcos szitává lövi szegényt.
A jókora patáliát csapó idegennek köszönhetően felrobbanunk a lifttel együtt – így következő teendőnk az lesz, hogy kiszabaduljunk a liftaknából. Mivel minden fegyverünk, és tárgyunk oda, így egy lapra feltéve mindent lépjünk be a szobába, és az asztalon fekvő holttesthez közelítve felderenghet előttünk az éjszaka további eseménysorozata… Mi öltük meg Wintersont, ez nem vitás. Azonban, hogy mi is állhatott a dolgok hátterében – azt csak ezek után fogjuk megtudni.
Chapter One: Elevator Doors
Kezdjük akkor talán a történet elején – ahogy az egy hétköznapi narrációhoz illik: hősünk az előző részben véghez vitt leszámolások után hősként tér vissza a DEA-hez, vagyis a drogokkal kapcsolatos ügyosztályhoz, azonban villámgyorsan leszerel. Vissza a mezei járőrökhöz – vagyis a NYPD kötelékébe, ahonnan máris egy raktárhoz történik riasztás, ezt pedig emberünk vállalja magára.
Vizsgáljuk át a fekete furgon hátulját, hiszen a fegyvert és fájdalomcsillapító pirulát is találhatunk benne, majd miután úton már az erősítés, hatoljunk be az épületbe az oldalt található ajtó segítségével. Miután felfedeztük, hogy az éjjeliőr TV-jéből kiszűrődő hangok megtévesztésig hasonlítanak egy feleségének meggyilkolásával gyanúsított rendőrre, akinek keresztneve Dick, ezért inkább vegyük is fel gyorsan a pirulákat a fiókos asztalból, és távozzunk a helyiség túlsó szárnyába. Itt egy takarító srác jelenik meg, aki utat mutat az emeleten található fegyvergyárhoz – kövessük tehát serényen.
Miután sok éves rendőri pályafutásunk alatt megfelelő érzékünk fejlődött ki a gyanús emberek érzékelését illetően, így most is remek érzékkel fordulhatunk meg, amint épp fegyverét készülne ránk fogni az imént még takarítónak bemutatkozó fiatalember. Miután megtisztítottuk a raktár eme helyiségét, a targonca villáit felemelve egy kis utat képezhetünk magunknak a dobozok tetejére, ahol felvehetünk egy pár töltényt és egy adag fájdalomcsillapítót. Másszunk le, majd a gombok segítségével nyissuk ki az ajtót a sarokban. Tüntessük el a két ármánykodó áltakarítót, majd az oldalajtó segítségével húzódjunk beljebb a raktár épületében. Miután fellépcsőztünk az emeletre, és elintéztük a barátságtalan takarítókat, fosszuk ki a szekrényeket, és hallgassuk le az üzenetrögzítőt. Hallhatjuk, hogy a gyár tulajdonosan Vladimir védelmében áll, s mint olyan – elég csak egy szó, és máris a segítségére siet. A következő szobák és folyosók egy letagadhatatlanul fegyverraktárként működő helyre kezdik emlékeztetni az embert (teli apró meglepetéscsomagokkal a szekrényekben, illetve fiókokban), ám ezúttal sem sikerülhet megmentenünk azt a nőt, akit a takarítóknak álcázott rosszfiúk zsarolni próbáltak. Az információt nem találták elegendőnek ahhoz, hogy életben hagyják, mi nekünk pedig egy újabb női áldozat halálát kell végignéznünk.
Sebaj, kapjuk fel a pisztolyainkat, és pörköljünk oda a gazembereknek, majd miután kifosztottuk a szobát (van itt egy Shotgun a példának okáért), kezdjünk el visszafelé haladni az épületben. Az első folyosón forduljunk jobbra, s az imént még zárva található ajtón belépve húzódjunk is fedezékbe, ugyanis igen csak megnövekedett túlerőre számíthatunk. Miután levadásztuk a Shotgunos pajtikákat, induljunk el a hátsó ajtó felé, és a lifthez érve találkozzunk össze Mona Sax-szal. Miután elvitte liftünket – ne hagyjuk annyiban a dolgot, menjünk utána! Mivel az erősítés már megérkezett – így fókuszáljunk a kijáratra, ahol ennek a bizonyos Kaufmannak az emberei menekülnek. Sajnos megállítani már nem tudjuk őket, viszont ekkor megjelenik kollégánk, az a bizonyos Winterson…
Chapter Two: A Criminal Mastermind
Az ügy kényességére való tekintettel mi kapjuk meg az ügyet (első számú gyanúsítottként pedig Monát jelölik meg), addig Wintersont a szenátor öngyilkossági ügyéhez osztják be. Sebaj, legalább egyedül kérdezősködhetünk, és nyomozhatunk – ahogy nekünk tetszik. Első körben Vladimirhez vezet utunk, akit már ismerhetünk azóta a bizonyos incidens óta – ő falazott nekünk a rendőrség előtt, amikor családunk gyilkosainak nyomába eredtünk -, s most a gyárlátogatás során összefüggésbe hozható kapcsolatokról kell kérdeznünk őt.
Vlad azonban némi tűzharcba keveredett, így az oldalajtón besurranva most először is meg kell mentenünk őt. Jobb kéz felé, a holttesteknél pár fájdalomcsillapítóra lehetünk figyelmesek, majd felosonva a lépcsőn, egy maroknyi haramiát kell hűvösre tennünk. Jobb kéz felé Vlad privát irodáját találjuk – néhány fájdalomcsillapítóval, és egy mikrofonnal egyetemben. Ezen odaszólhatunk öreg cimboránknak, hogy tartson ki – mindjárt érkezünk. Feljebb haladva egy új ismerőssel hoz össze a sors, ő Mike a Cowboy – Vlad egyik cimborája. Immáron kettesben vehetjük be az épületet – fel a lépcsőkön, majd a raktáron keresztülvágva, baktassunk fel a tűzlépcsőn. A borospinceként is funkcionáló helyiségből egy lenti oldalajtón keresztül távozhatunk, majd miután lelépcsőztünk a terem aljáig, menjünk is át a raktárként funkcionáló szobába. Töltsük fel magunkat a szekrényből, és nyissunk be a polc takarásában lévő ajtón. A kápolna-szerű szobában az állványzatot használhatjuk a lejutásra, míg a nagy, barna duplaajtón keresztül juthatunk a fő terembe. Itt nagyon sürgősen keresnünk kell egy biztos menedéket, mert csak úgy záporoznak majd a lövedékek. A lényeg, hogy tartsunk ki egy ideig, míg Mike-al együtt lelövöldözitek a haramiákat az emeletről. Kis vágás – Vinnie Gognitti (egy helyi maffiavezér-aspiráns) és Vlad heves tűzpárbaját szakíthatjuk félbe, amennyiben befutunk a szemközti fal melletti ajtón…
Chapter Three: The Depths of My Brain
Álmaim már nincsenek. Álmomban csak rémeket láthatok. Dönteni pedig csak rosszul dönthetek. Valahányszor felébredek, mindig azt remélem, hogy minden rossz, ami történt velem, csak egy rossz álom volt. De akárhányszor felébredek, mindig rá kell döbbenjek: minden, ami történt velem maga volt a véres valóság…
Szegény Max-ot rémálmok gyötrik. Most is épp egy kopogtatás rázza fel álmából. Egy fényképet csúsztatnak be az ajtaja alatt… Ő pedig minden áron ki akarja deríteni, hogy ki tette ide azt. Eredjünk a titokzatos kézbesítő nyomába, végig a folyosókon, egészen addig, míg le nem szaladhatunk a lépcsőn. Hirtelen villanás, és a boncteremben találjuk magunkat. Minden olyan tiszta lett, és valóságosan belemar az orrunkba az a jellegzetes szag, ami a hullákból terjeng. Aztán egy pillanatra összezavarodunk: Mona még az egyik percben a hullakazettán fekszik, másodszor pedig a sebészasztalról integet ránk. Vegyük fel a telefont, majd… …újabb villanás. Az utcán vagyunk. Rendőrök vesznek körül – kollégáink, és feletteseink. Meg akarnak ölni. Kezdjünk el futni… …ám nem jutunk messzire. Csak az őrsig. Itt a szokásos nyomás alá próbálnak helyezni, hogy valljak. De kik ezek az emberek?! Kik ők nekem, hogy engedelmeskedjek nekik?! Előkaptam a fegyverem, és lepuffantottam őket!
Chapter Four: No ’Us’ in This
Sejthettem volna! Csak egy álom volt. De néha mégis olyan valóságos! A kopogás az ajtómon azonban valódi! Így hát be kellett érnem azzal, hogy kinyissam… Mona volt az. Segíteni jött. Azt mondja veszélyben vagyok. Eközben én a jelvényem mögé bújva mentegetőzöm neki, hogy akár be is vihetném – elvégre egy gyilkosság első számú gyanúsítottja. Ám ekkor a sors közbeszól! Egy orvlövész a szemközti házban! Mona fejvesztve menekül, nekem pedig meg kell tudnom, hogy mit is akart valójában!
Hívjuk fel a Wintersont telefonon, hogy küldjön erősítést – majd felpumpálva magunkat a lakásban, lépjünk ki a folyosóra. Itt az első keresztfolyosón forduljunk balra, majd látogassuk meg az öreg nénikét, aki igen jogosan hatástalanította a behatolni próbáló idegent. Kérjük el tőle a fegyverét a szekrényből, majd távozzunk a lakásából. A folyosó végi ablakon keresztül juthatunk a párkányokra, ahol a Shift lenyomásával vetődhetünk előre a peremekhez. Hamarosan a már jól ismert tisztítós emblémájú fekete furgon érkezik – hatástalanítsuk a belőle kiszálló gazembereket. Most forduljunk be a sarkon, és hasítsunk keresztül az alvó öregember szobáján, majd a folyosón befordulva szedjük le a három szerelőnek álcázott haramiát. Az öreg asszony fürdőszobájából néhány fájdalomcsillapítóval lehetünk gazdagabbak, majd ahogy eddig: távozzunk most is az ablakon.
Az állványok segítségével pillanatokon belül a lakásunkkal szemközti szobában teremhetünk, s megtalálhatjuk azt a komplett lehallgató berendezést, amivel talán már hónapok óta figyeltek bennünket. Vegyük fel a távcsöves puskát, hallgassuk le a felvett üzeneteket, majd távozzunk a bejárati ajtón keresztül. Szedjük le a folyosón ránk rontó szerelőket, majd a kólaautomata után is tegyünk rendet a mocsokban… Mivel minden út zárva, így egyetlen lehetőségként marad a lépcsőzés: egészen a hetedik emeletig kell caplatnunk, hogy utána leliftezhessünk a földszintre. Még pár szerelő lelövése hátravan, majd miután megmentettük az egyik valódi itt dolgozó takarító életét: elárulja, hogy a hetedik emeleti számzáras ajtó kódját a pincében tartózkodó szerelő tudja. Menjünk tehát az alagsorba, ahol megszerezhetjük az ajtónyitó kódot. Liftezzünk a hetedikre, majd beütve a mágikus 667 számsort (az ördög szomszédja), máris léphetünk a következő folyosóra.
A gazfickók leoltása után, lépjünk be az egyetlen nyitva lévő lakásba, ahonnan az ablakon keresztül a párkányra távozhatunk. Itt bal kéz felé elindulva tehetünk egy szépnek mondható kört – egészen a ház túlsó oldalához, ahol lehuppanva egy szinttel lejjebb kerültünk. Immáron csak egy szintet kell lejjebb ereszkednünk, hogy visszatérjünk szeretett lakóházunkba, és az ablakon beugorva kibaktassunk a folyosóra.
Chapter Five: A Sign of Her Passage
Most már csak Mona nyomába kéne erednünk, ha egyéb tényezők nem gátolnának meg ebben, mint például a lift mellett található folyosót őrző gerillacsoportosulás. Legyilkolásuk után menjünk a harmadik emeletre, ahol egy ex-zsarut megmentve segítségünknek tudhatjuk be egy rövid időre. Lépcsőzzünk le a földszintre, ahol jobb kéz felé Violet újságolja el nekünk, hogy a ház kijáratai zárva vannak, csak a harmadik szinti ablakon juthatunk ki – már amennyiben el tudjuk zárni az ömlő gázcsövet. Na igen. Nem kellett volna amatőrökre bízni a lakásunk bedrótozását… Így most az egész kóceráj lángokban áll. Sebaj – eddig sem volt otthonunk, ezután sem lesz.
Induljunk el a folyosó vége felé, majd baktassunk le a lépcsőn a pincébe. Itt egész hamar megtalálhatjuk azt a kereket, amit elforgatva el is zárhatjuk a gázszivárgást a lakásunkban. Most már csak vissza kell jutnunk a harmadikra, és az ablakunkat használva körbefutnunk a párkányon. Másszunk fel az állványokra, majd innen ugorjunk a bal kéz felé eső párkánytöredékre. Ha ez megvolt, már csak a szemközti, kicsit alattunk elhelyezkedő rácsos tartószerkezetre kell koncentrálnunk, aminek lehajló lapjaival egészen konkrétan a földre érkezünk. Szedjük cafatokra az elénk küldött fogadóbizottságot, majd várjuk be a kiérkező kollégákat.
Chapter Six: A Linear Sequence of Scares
Mivel Mona továbbra is jobban foglalkoztat minket, mint hogy esetlegesen rajta lennénk Gognitti halállistáján, ezért a nálunk hagyott telefonszám segítségével kapcsolatba lépünk vele. Sikerül is egy találkát egyeztetni vele, egy elhagyatott helyen – a TV-ben éppen most futó egyik tucat-sorozat (Address Unknown) régi gyártelepén.
Miután felnyaláboltuk a kicsit megbúvó ajtó mögül a fájdalomcsillapítót, máris szambázhatunk az emeletre, hogy a forgó spirális hordón átkelve, Noir York képzeletbeli utcáin találjuk magunkat. Az utca végi parkolóból a folyosóra jutva, lépjünk be a balra található szobába, majd annak túlsó végéből térjünk vissza a „városba”. A telefonon egy jóakarónk értesít minket, hogy vigyázzunk, mert a nyomunkban vannak… Még, ha csak díszletek között bóklászunk – akkor sem árt komolyan vennünk a figyelmeztetést! Az utca végi ketrecnél úgy néz ki nincs más választásunk – mindenképpen bele kell sétálnunk, ha tovább akarunk jutni! Micsoda ördögi technika. Most hirtelen egy garázs-szerű folyosón találjuk magunkat. Fussunk el a hasztalan szobák, és ablakok mellett, majd a mellékhelyiségből kilépve, siessünk a papírbábuk mögé. Az újabb ketrec visszatesz minket az utcára, ahol egy kis lézengés után a száj formájú ajtón juthatunk tovább. Miután körbeforogtunk a megfelelő irányba, fussunk el a dobozok mellett (ilyet se csinált már régen program: a frászt hozta rám), majd a telefonfülke mögötti labirintusba lépve, keressük meg a folyosó végét. Most a kulisszák mögé lépve a bal kéz felé eső kivágásnál eljuthatunk Mona rezidenciájába, amit a lépcsők megmászása után az ablakon kiugorva, a tető bevételével közelíthetünk meg. Zuhanyzás közben érdekes tájfelvételeket láthatunk, majd megkapjuk a kegyelemdöfést: Mona elvisz minket az informátorához, aki beépült abba a szervezetbe, ami a nyomunkban liheg.
Chapter Seven: The Million Dollar Question
Az épülethez érve talán meg sem kéne lepődnünk, hogy ellepték a misztikus takarítóvállalat emberei – ám mivel tele van biztonságiakkal is a hely, így Mona hathatós segítségére lesz szükségünk, hogy átrágjuk magunkat rajta. Ehhez először is lépjünk ki a liftből, majd keressük meg a szemközti ajtót, ahol az áltakarítókat találjuk. Miután átkutattuk a helyiséget, és Mona megerősít minket abban, hogy a fürdőkádban talált test nem egyezik a kapcsolatával, vegyük irányunkat az erkély felé. A kifeszített rács láttán talán mondanom sem kell merre menjünk tovább – egyedül csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy betárazva tegyük ezt. Miután az emeletet is átfésültük, és kiirtottuk az itt foglalatoskodó tisztítómunkásokat, megtalálhatjuk a kontakt holtestét, valamint egy fényképet, mely azt bizonyítja, hogy az Inner Circle nevű társaság valóban létezik, és befolyásos tagok alkotják. Mona jelez, hogy úton az erősítés, tehát távoznunk kell a helyszínről, amilyen gyorsan csak lehetséges – ehhez a kijárati ajtót válasszuk. És milyen igaza volt – a helyiség tele volt takarítóknak álcázott gyilkosokkal. Miután a fenti résszel végeztünk, menjünk le a zongorás szobába, és tegyük hűvösre a maffiózókat, majd az erkélyről fejest ugorva, érkezzünk meg a bal kéz felé található kifeszített ponyvára az alattunk lévő szintnél. Eresszünk egy sorozatot az itt álldogáló őrökbe, majd nyissunk be az ajtón.
A szoba megtisztítása után még egyáltalán nincs vége a mókának – a folyosón folytatódik mindez – a szemközti területen csak úgy hemzsegnek a fegyveresek. Nyissunk be az innen nyíló bal oldali ajtón, majd lépcsőzzünk le egy szinttel lejjebb, ahol a kinti folyosón jobbra fordulva egy újabb, ellenséggel teli szobába juthatunk. Másszunk ki az ablakpucolók felvonójára, és szépen leesegetve egy-egy szintet az alattunk lévő platformokra, lépjünk be a nyitott ablakon keresztül a szobába. Itt rendezzünk egy baráti irtást, majd készüljünk fel egy nagy vágtára – egészségügyi csomagok nélkül kell ugyanis megtisztítanunk az ajtó előtti területet. Miután a lift előtti részt tisztára pucoltuk, haladjunk tovább balra, ahol megjelenik a titokzatos Kaufman, és emberei – most őket kell tehát letarolnunk. A terep szétbombázása után már csak a lift csilingelő hangját kell figyelnünk, hiszen ha lelőttük a vele érkező vendéget, már csak a földszintig kell eljutnunk, hogy visszatérjünk Monához…
Part II: A Binary Choice
Prologue
… és a rendőrséghez. Mint azt igen vehemens főnökünk igen konzervatív is, sehogy sem tudja megérteni, hogy milyen indokaink lehettek egy gyilkosság fő gyanúsítottjával történő együttműködésnek. Hiába bizonygatjuk, hogy a szenátor esete, a Gognitti-eset, és Vlad története igen is összefügg – az eset átkerül Winterson hatáskörébe, mi pedig irodai munkát kapunk.
Íróasztalunkat a szoba hátsó részében találjuk – ide száműztek minket előrelátó főnökeink. Éppen a jelentés összehozásán fáradozunk, amikor megszólat Winterson telefonja. Mire beleszólunk, a túloldalon valaki lecsapja. Most érkezik a hír, hogy egy szemtanúval szembesítik a gyanúsítottakat, amit akár saját szemünkkel is megnézhetünk, itt az emeleti szobában. A szembesítés után Winterson elhúz a nagyfőnökhöz, mi pedig mehetünk a cellákhoz, le a pincébe. Mona személyes kihallgatása kudarcba torkollik, mert Woden nevét emlegeti, aki meg tudná erősíteni a mondókáját, ám egyelőre csak az üzenetrögzítője válaszol… Azonban nincs sok időnk gondolkodni – egy hatalmas robbanás után terroristák lepik el a rendőrség épületét, és egyértelműen Monára vadásznak. A túlélés királynője természetesen észrevétlenül slisszol ki az épületből, nekünk pedig már csak a hátrahagyott haramiákkal kell megküzdenünk a parkolóban.
Mit tesz Isten, épp Vlad jár erre kocsijával, és visz el minket egy baráti fuvarra, miközben kifaggathatjuk a Mona és az Inner Circle nevű szervezet kapcsolatáról.
Chapter One: The Things that I Want
Hogy mit is akarok az élettől? Talán elfelejteni mindazt, ami történt. Talán, hogy visszakaphassam a gyermekemet és az elvesztett feleségem. Vagy talán, hogy végtelen tölténnyel felszerelkezve jogosultságom nyíljon az öldöklésre… Ám egyvalamit még ezeknél is jobban kívántam – Monát.
Miután társaságunk akadt – kezdjünk el visszafelé futni a színfalak mögött, és lőjük le a lépcsőről lefelé tartó tisztítóbrigádot. Vegyük fel a hátsó ajtó mögötti dobozból a fegyvereket és töltényeket, majd lépcsőzzünk fel az emeletre. A fából készült ajtón belépve, nézzünk rögtön lefelé, és lőjük le az itt állomásozó ellenfeleinket. Jobbra kis járdaszigetre lehetünk figyelmesek – ezen végighaladva egy ajtóhoz érhetünk a jobb oldali falban, ahonnan egy termen át, a következő raktárrészbe jutunk. Itt a lépcsőknél portyázó takarítókat kell eltakarítanunk, majd miután lejutottunk a földszintre, jobb kéz felé lépjünk ki. Az utcára kerültünk, ahol Mona már alkot – egy távcsöves puskával tizedeli az ellent. Most a garázst kell megkeresnünk, ahol a hátsó ajtó után egy emeleti szobába jutunk, ahonnan visszajutunk egy újabb utca-részletbe. Itt a teherautó garázs mögötti csapóajtót használva juthatunk a kulisszák mögé ismét, ahol jókora adagnyi gazfickót kell lepuffogtatnunk. Még szerencse, hogy Mona fedez minket hátulról. Már igazán nincs sok hátra – mindösszesen a jobbra nyíló ajtó mögül előlépő vadászpuskás alakot kell ártalmatlanítanunk, és az egyik takarítós furgonba beugorva, máris útban vagyunk a székhelyük felé.
Chapter Two: In the Middle of Something
Még szerencse, hogy nálunk maradt a rádiós adóvevő, amit a múltkoriban használtunk a kommunikációra, így hamar jelezhetjük Monának, hogy hová jöjjön utánunk. Miután kifosztottuk a furgont, induljunk el az épület belseje felé. Az első terem után vegyük utunkat a bal kéz felé eső duplaajtó felé, ahol a mozgólépcsőt megmászva, a terem túlsó végében lévő ajtajáig kell elérnünk. Itt a lift látható nem reagálására lőjünk bele pár sorozatot biztonságos távolságból a piros dobozokba, majd másszunk le a kirobbantott lifaknába.
Időközben Mona jelzi, hogy már a helyszínen van, mi azonban folytassuk csak tovább tisztogató hadműveletünket, egészen pontosan az udvar irányában, ahol jó pár gazfickót tehetünk hűvösre. Miután betáraztunk az őrbódé tetejéről, lépjünk be az épületbe, majd egyenesen tovább haladva, tépjük fel a terem végi duplaajtót. Egy szép kört leírva a folyosókon, távozzunk a hátsó kijáraton, majd miután feljebb mentünk a lépcsőfordulóban, és tettünk egy szép kört ismét, forduljunk rá a kibontott falú szobára, és az ajtót kinyitva ne kegyelmezzünk a bent lévőknek. Miután beugrottunk az elrabolt fegyverekkel teli szobába, egy kis lépcsőzés következik. Szépen osonjunk fel az emeletekre, majd átugorva a leszakadt folyosórészt, a liftaknába pakolt ládák segítségével jussunk még feljebb.
Itt a lépcsőházat használva lőjük le a furcsa ruhában lévő kommandósokat, majd miután ismét egy szinttel feljebb jutottunk, hatoljunk be az igen erőszakosan őrzött szobába. Itt szép sorban, az óramutató járásával megegyezően lőjük le az embereket, majd lépdeljünk át a mögötte található helyiségbe. Hullák. Hullák mindenütt. A takarítók ide szállították az általuk meggyilkolt testeket. Ide a rendőrség kell…
Chapter Three: Blowing Up
…ám Mona hallani sem akar a dologról. Ezzel azonban még nincs vége a megmérettetésnek: egy csapat takarító levegőbe fogja repíteni az épületet a sok robbanóanyagnak köszönhetően. Így hát nincs más választásunk, mint menekülni az épületből. A folyosóról jobbra nyíló robbantós szoba után, biztonságos távolságra az ablaktól: robbantsuk fel az oda pakolt robbanóanyagokat. Miután tettünk egy szép kört a fal mellett található állványmaradványokon, forduljunk rá a folyosóra, és essünk le a végénél az alattunk található szintre. Itt a következő peremnél szintén huppanjunk az alattunk lévő szintre, majd óvatosan megközelítve a célpontokat: likvidáljuk őket. Az ajtóból nyíló folyosóról a duplaajtón keresztül távozhatunk, majd miután megtisztítottuk a szobát, essünk le a terem közepén tátongó lyukon. Az újabb zuhanás után, már nem sok mindent kell tennünk a pályán, csak kirohanni a folyosóra, befordulni a jobbra nyíló járaton, és keresni a kijáratot jelentő ajtót, rést, falat. Nemsokára meg is találjuk, és kirobbanó sikerrel távozunk a pályáról.
Chapter Four: Routing Her Synapses
Mona. Minő meglepetés! Míg mi az épület aljából próbáltunk a tetejére jutni, addig Mona egészen más perspektívából közelített felé. Most megtudhatjuk az ő verzióját is…
Bal kéz felé induljunk fel a lépcsőfordulóban, majd az első emeleti ajtó után, térjünk át a szemközt található állványos lépcsőházba. Itt gyalogoljunk két szinttel feljebb, majd miután lelőttük a portyázó őröket, a középső teremben található lift segítségével menjünk vissza egy szintet. Lőjük le a takarítókat, majd menjünk be a mellettünk található ajtón. Az építés alatt álló szobákból újabb és újabb gazfickók lépnek elő, mi a fedezékek jótékony hatását kihasználva próbáljuk meg minél kevesebb energiavesztéssel túltenni magunkat rajtuk. A hátsó részből nyíló felállványozott pallókra felfutva egy rakás ellenféllel sodor össze minket a programozói akarat, majd a fenti nyíláson belépve folytathatjuk a megkezdett sörétszórást. Először csak néhány takarítót kell levadásznunk, majd jönnek a feketeruhás specialisták is – ők már keményebb diók lesznek. Először is az állvány felől közelítenek, ahonnan jöttünk, másodsorban pedig a terem végi ajtóból folynak majd elő. Innen már csak egy kanyar, és miután az utolsó teremben is rendet tettünk, ugorjunk le a kiépítetlen szobából az alattunk lévő emeletre.
Chapter Five: Out of the Window
Még mindig Monán a sor, hogy bizonyítson: miután a hátunk mögül érkező lesipuskást a méltó büntetésében részesítettük, induljunk el jobbra. Hamarosan meghalljuk a robbanások morajait, és Max is jelzi, hogy levegőbe repülni készül az épület, úgyhogy kezdjünk el egyenesen rohanni a folyosón, majd a bal kanyar után benyitva az ajtón: mészároljuk le a tömeget. Vigyázzunk a fenti kommandósokra is, nehogy komoly galibát okozzanak.
Miután kirohantunk az épület szélére, még láthatjuk Max-et, amint épp kirobban a raktárból. Szerencsére túlélte a zuhanást, azonban míg kicsit magához tér, fedeznünk kell a tetőről. Ezt úgy tehetjük meg a legkönnyebben, hogy kirohanunk az ajtón keresztül az épületszárny másik végébe, és az udvarra teljes rálátással bírva fedezzük Max-et, hogy bejusson az épületbe. A helyzet azonban közel sem olyan rózsás, mint amilyennek tűnik: az ajtó zárva, és számunkra beláthatatlan helyekről lövik védencünket. Vissza kell tehát mennünk az épületbe, és egy fél kört téve, átrohannunk a túlsó oldalra, ahonnan az erkélyről már beláthatjuk az udvar másik részét is. Fedezzük Max-et, majd miután a következő ajtónál sem járt sikerrel, ismét visszafelé kell haladnunk, hogy egy újabb szögből láthassunk rá az udvarra. Időközben persze teljesen ellepték az épület ezen részét is a fegyveresek, úgyhogy még velük is meg kell birkózni. Miután a második ajtó sem nyílik, további pozíciók után kell néznünk, hiszen innen nem láthatjuk a tüzelőállását az ellenfélnek. Menjünk vissza az épületbe, és a megfelelő pontnál essünk le az alattunk lévő szinre.
Chapter Six: The Genius of the Hole
Szedjük le a párkányon székelő őrt, majd tisztítsuk meg az őrbódét a szeméttől. Szegény Max, immáron a harmadik ajtóval jár sikertelenül, nekünk pedig újabb fedezéket kell keresnünk, ahonnan fedezhetjük. Na és persze a szirénák… Már megint a zsaruk!
Forduljunk vissza, és keressük a kinyíló ajtót, ahonnan a fekete maszkosok özönlenek elő, majd áthaladva a folyosón, a következő blokknál térjünk ki a balkonra. Innen könnyen lefedezhetjük a mi hősünket, aki bár a negyedik ajtót is zárva találja, megpróbálja a következő udvarról nyíló területet is átvizsgálni. Továbbhaladni a hamarosan fentről érkező rosszakaróink által lenyitott rámpán tudunk majd, ami a felettünk lévő szobába vezet. Az itteni ajtót feltárva le kell lőnünk egy felkapaszkodó gazembert, majd essünk le az alattunk lévő pallóra. Innen a hídon átfutva forduljunk balra, majd a fémállványokon leloholva, üssük ki az ellenséges alakulatokat. A következő teremnél a gázpalackokra célozva egész hamar rendet parancsolhatunk magunk körül, majd miután lerohantunk az acél lépcsőkön, már csak a szabadtér végében lévő liftet kell működésbe helyeznünk…
…hogy előkerüljön Winterson. Mindig a legjobb pillanatban. És mindig a lehető legrosszabb választási lehetőséget hagyva. Szegény Max. Most aztán jól megjárta. Lelőtte, és lelövetett. Aztán meg ki tudja mik jártak a piciny kis fejecskéjében…
Part III: Waking Up from the American Dream
Prologue
A kórházban ébredek. Monát látom. Még minden olyan homályos, de utána indulok. A folyosó után hirtelen összezavarodom. Ki is vagyok valójában? Egy cellájában üldögélő családgyilkos? A társait, a társadalmat semmibe vevő hasztalan selejt? Hirtelen robbanás rázza meg a gondolataimat. A rendőrség alagsori celláiban találom magam. Minden lángokban. Menekülőre fogom a dolgot. A TV-ből is az imént történtek köszönnek vissza. Lelőttem Wintersont! A következő szobában egy magnóra rögzített szalagról hallgathatom vissza a saját beismerő vallomásomat, az emeleten pedig Bravura ígérteti meg velünk, hogy a végére járunk az ügynek. Az irodában pedig már csak a két nő párbeszédét kell végighallgatnunk, majd egy rövid időre elsötétül a kép.
Part One: Too Stubborn to Die
Ahonnan tehát indítottunk, oda térünk vissza. Winterson holttesténél állunk, az ajtóban egy őr, nekünk pedig sürgősen fegyverre lesz szükségünk. Vegyük fel a fájdalomcsillapítókat a szekrényből, majd nekirontva a kommandós hátának, kapjunk nyakunkba a lábunkat és nyargaljunk fel a lépcsőn. Az emeleten siessünk át a sebészeten, majd a két nővérrel szembeni ajtón benyitva várjuk meg, amíg megjelenik a biztonsági őr. Miután a nyomunkban lévő terroristák elintézték, így már vagy egy fegyver – csak fel kéne szednünk. Miután ez megtörtént, gyaluljuk le a terepet, végül az oldalajtón távozva siessünk a folyosóra.
A biztonsági szobában felfegyverkezhetünk, és a monitorokra pillantva láthatjuk, hogy miként küzdenek az orvosok Bravura életéért. Tekintetünket vessük a szemközt pózoló szimpla ajtóra, ugyanis arra vezet majd utunk – teli ellenféllel. Miután átrágtunk magunkat a szobán, egy újabb folyosóra jutunk, aminek a végén balra fordulva egy szobán keresztül juthatunk el a lépcsőlejáróig. Kapkodjuk a csülkeinket lefelé, majd a parkolóban rendezett tisztítótűz után fussunk az utcára és keressük fel Wodent, aki választ adhat bizonyos kérdéseinkre.
Part Two: On a Crash Course
Talán nem meglepő, hogy az egész mögött Vlad áll – kettős csellel átvágva a mi fejünket is – ő is tagja az Inner Circle-nak, és természetesen övé volt a raktárépület is. Az pedig, hogy a szervezet segítségével szeretne a fegyverpiacon maradni, már egyenesen részletkérdés. Így tehát legközelebbi utunk nem máshová vezet, mint a híres nevezetes Vodka étterembe – ahol kisöpörni készülünk a szemetet…
A bejárati ajtótól rögtön jobbra egy kis mellékajtót találhatunk, ahol elsősorban némi fegyveres utánpótlást, másodsorban pedig hátulról közelíthetjük meg a bárpultot, ahonnan remek rálátásunk nyílik majd a gazfickókkal tömött előtérre. A nagy duplaajtó helyett próbálkozzunk a jobb kéz felé eső szimplán, így a konyhán keresztül, oldalról lephetjük meg a nagy teremben lévő fegyvereseket. A lépcsőt választva forduljunk rá a jobb kéz felé eső ajtóra, és miután elintéztük a fegyvereseket, lépjünk be a falba vágott ajtón. Itt a lépcsőházban csupán egy őrt kell hűvösre tennünk, majd utána a balra eső raktárban tölthetjük fel magunkat. Lépjünk be az innen nyíló ajtón, majd hátra rohanva intézzük el a dobozok mögött rejtőzködő őröket. Fussunk vissza a nagy robaj hallatán, mire szemmel láthatóan kitágult a szoba. A berobbantott falrészen keresztül szedjük le az állványokon lesben álló fegyvereseket, majd lépjünk rá a létrára mi is. Fussunk át a másik oldalra, ahol lelépcsőzve átfuthatunk a kulisszák mögötti ajtóhoz. Innen már csak a parkolóba vezető úton kell végighaladnunk, hogy bizonyítékokat találjunk Vlad bűnösségére: a furgonok, a takarítók – kétség kizárva.
Pumpáljuk fel magunkat anyaggal, majd lépjünk be a duplaajtón. A lépcsőházban feljebb haladva lőjük ki az elénk küldött fogadóbizottságot, majd a második emeleten, Vlad irodájában lőjük le a nagyszájú cowboy-t, valamint társaságát. A falon egy térképre lehetünk figyelmesek: ez Vlad kézírása. A telefon üzenetrögzítőjén pedig fény derül Winterson árulására – ám ez továbbra sem magyarázat tettünkre.
Chapter Three: A Mob-War
Egy szállítóautót elkötve Gognitti-hez igyekszünk, ám fegyveresei még időben feltartóztatnak ahhoz, hogy túl közel kerüljünk az épületéhez. Így egy garázsba rohanva, máshonnan kell megközelítenünk a célunkat.
A raktáron keresztülvágva, baktassunk fel a lépcsőházba, ahol jó pár kommandóssal nézhetünk majd szembe. A második szinten egy bedeszkázott lakásba juthatunk, ahonnan az ablakon keresztül egy lépcsőházba juthatunk, aminek aljában szintén egy újabb szoba vár ránk. Itt a fapallókon keresztül átimbolyoghatunk a szemközti házba, azonban figyeljünk, mert lőnek ránk. Miután felbotorkáltunk az emeletre, lépjünk keresztül az enyhén leamortizált szobán, lőjük le az itt tartózkodó gazembereket, majd haladjunk tovább az ablakból nyíló deszkapallókon. Az ajtón benyitva a lépcsőházban egy csapat terroristába ütközünk – ám amíg azt hiszik, hogy az ő erősítésükre jöttünk, addig nincs is nagy baj. A bajok az utcán kezdődnek, ahol megállás nélkül jön az erősítés – először a kerítésen keresztül, majd miután benyitottunk a zöld ajtón a mellékutcába, a furgonnal is csak ellenfelet szállítják. Ezt a kis mészárlást befejezve nem marad más hátra, mint a palánkon átvetődve megközelítsük Vinnie főhadiszállását.
Chapter Four: Dearest of All My Friends
Vlad azonban mindent kieszelt. A maskara nem az éttermének nyitóattrakciója volt, hanem csapda Gognitti számára. A minden hájjal megkent maffiózó így most a térdünk előtt könyörög, hogy segítsünk rajta – cserébe ő is segít elkapni Vladot. Nincs más választásunk, mint hinni neki, és felcsatolva egy jó erős bivalyölő szerszámot, elkezdeni irtani a ház felé törő fegyvereseket.
Ezt első körben nem is lesz olyan nehéz véghezvinnünk, hiszen csak pár feketeruhás fickó próbál betörni, ám a nyomukban hamarosan érkező utánpótlás már egy kicsit keményebb dió lesz. Menjünk ki a kerítések elé, és várjuk be a palánkon átránduló alakulatokat, majd miután mindegyikkel végeztünk, térjünk vissza Vinnie-hez, aki a hátsó kijáraton keresztül próbál eljuttatni az irodájába. A raktárban újabb fegyveresek – ám most már jóval kevesebben vannak -, a rossz hír azonban, hogy a túl nagy feje miatt vissza kell fordulnunk, mert Vinnie nem fér ki az ajtón. Fedezzük le az ablakból lemászó gengszterek elől, majd forduljunk vissza, és várjuk a sarokban lévő ajtóból előbukkanókat is. A terep ismét tiszta: kövessük Vinnie-t a lifthez. A lakosztályából nyíló erkélyről remek rálátás bizonyul a parkolóra – ne is habozzunk pár sörétet dobni az éljenző nép közé…
Huppanjunk Vinnie után, hiszen a garázs felé veszi az irányt – onnan pedig újabb furgonok érkeznek ellenséges túlerővel. Miután lekaszáltuk a falon át belopózó kommandósokat is, a garázsnál emeljük fel Vinnie-t az lépcső tetején lévő szerkezet segítségével, majd próbáljuk lefedezni az újonnan megérkezett furgon vendégei elől. Már csak a garázsig kell eljutni, ahol a bejárati ajtót fedezve lepuffanthatunk pár haramiát, és már mehetünk is Mona felé, hogy hatástalanítsa nekünk a bombát.
Chapter Five: A Losing Game
Vlad azonban már vár minket. Kezében a bomba távirányítója – így tehát most ő diktál. Monát látom csak a tetőn, azonban már későn húzza meg a ravaszt, hirtelen minden a levegőbe repül.
Monával egyértelműen Max megmentése a cél, azért akár a lángoló épületbe is hajlandónak kell lennünk behatolni. Fussunk le a lépcsőn a kis kajütbe, majd rögtön balra essünk be a szobába. Innen a folyosót válasszuk, aminek a végében egy hordókkal teli terembe érünk. Várjuk meg, amíg szépen kirobbantják nekünk a falakat, s így a mellékhelyiségbe érve távozhatunk is. Az újabb szobában a gerendára ugorva, és jobbra leesve a tetőről kikerülhetjük a tüzet, majd a kirobbanó papírfigura vágta lyukon áthaladhatunk a következő terembe. Innen jobb kéz felé vegyük fel a fájdalomcsillapítókat a fali szekrényből, majd húzzuk meg a tűzjelző kart, ami eloltja a velünk szemközt lévő tüzet. Balra tépjük fel az ajtót, és fussunk át a szobán a technikai részlegbe, hogy lekapcsolhassuk a biztosítékot, így visszatérve a nagy terembe, már átfuthatunk a generátorok között. Menjünk fel a lépcsőn, majd a tűzfészket kikerülve, szaladjunk el Vinnie holtteste mellett. A sarokban található lépcső után pedig egyenes út vezet az apartmanunkba, ahol Max-et találjuk a földön heverve.
Chapter Six: There Are No Happy Endings
Vlad felkísért Mona lakosztályába. Vinnie a nagy feje miatt nem csatlakozhatott hozzánk. Azonban az, hogy egy fegyver szegeződött rám, lepergette előttem az életem. Való igaz – ha halálfélelmed van, minden egyes másodperc perc hosszúságúnak tűnik…
Egy gyilkosság helyszínén vagyok. Bravura szerint csak én vagyok képes megoldani az ügyet. Majd hirtelen a rendőrőrsön találom magam, ahol a kihallgató szobában saját magammal kell tükörképet néznem. Miután elmenekül a látomás, és kirohanok a folyosóra – a lakóház falai köszönnek vissza rám. A folyosón saját magam üldözöm, és saját magam előtt magyarázkodom magamnak. A szobák egymásba nyílnak, és Vinnie, Vlad, valamint Mona szavai köszönnek vissza rám. Majd egy hármas elágazású ajtóhoz érek. Jobbra zsákutca, így hát balra indulok. A keresztutcánál újra balra fordulok, majd Mona hangját hallom. Ébredni kell, ébredni…
Chapter Seven: Love Hurts
Vladnek igaza volt: nincs választásod. Mész egy úton, amin végig kell menned, és azt teszed, amit tenned kell. Ha nem azt tennéd, az nem is Te lennél. Így hát Monával egyetemben Vlad kastélya felé vettem az irányt. Mivel a fogadtatás nem meglepő módon elég heves volt, így Monát kértem meg, hogy fedezzen a kerítés tetejéről, míg én dűlőre jutok a gazfickókkal odabent.
Mona úgy dönt, hogy behatol a házba, így nekünk egyedül kell követnünk őt – alulról. Az első furgonból szedjük fel a fájdalomcsillapítókat, majd lopózzunk a bejárathoz. Mivel ez egyelőre zárva, szedjük le a háztetőn lévő őröket, majd miután begyűjtöttük az elszórt muníciós pakkokat, vessük szemünket az ajtóra, ahonnan egy egység dugja ki az orrát. A benti ajtót zárva találjuk, ám nem kell pánikba esni, hogy csapdába kerültünk: a két hatalmas tartóoszlop robbanásra lesz ítélve. Húzódjunk hátra, amennyire csak tudunk, majd hagyjuk lezuhanni a plafon elemeit. Most már szabad az út a hallba, ahol kilőve az itt tartózkodó két haramiát mehetünk az udvarra. Szedjük le a szobor körül sertepertélőket, majd vonjuk figyelmünket az emeleti összekötő hídra. Végül megjelenik Mona is – ám számolnunk kell a szemközti részen felcsapódó ajtóval, és a mögötte rejtőző banditákkal. Miután fedezékünk mögül letaroltuk őket, fedezzük fel honnan jöttek: és menjünk hátra a folyosón, egészen a szobáig. A szekrényből vegyük magunkhoz a fájdalomcsillapítókat, majd lépjünk be a könyvtárba.
A balra és előttünk található egységek lelövése után még az emeleti haramiákat is nekünk kell elintéznünk, ám nem sokáig maradunk egyedül: Mona is segít nekünk. A könyvtár letarolása után figyeljük a lenti duplaajtót – hamarosan utánpótlást kapunk. A kivégzésük után folytatódik a móka: a folyosó végi szobában szintén akad egy kevéske leszámolnivalónk. Innen haladjunk tovább a lépcsőházba, ahol fordulónként egy fél marok gengszterrel kell megküzdenünk, majd ezek után a biztonsági szobába érve láthatjuk, amint Wodent cserbenhagyva emberei Vladhoz csatlakoznak. Mi mást tehetnénk: folytatjuk tovább a hát átfésülését, a következő szobákon és termeken keresztül.
A két épületet összekötő folyosóra kerültünk, amit először tisztítsunk meg a mocsoktól, majd a lenti kertet is gazoljuk ki – végül felmehetünk, és benyithatunk a bal kéz felé lévő ajtón. Monával összefutva elújságolhatjuk neki, hogy Woden a pánikszobában van – tehát a villa hátsó részbe kell eljutnunk. Még be sem fejeztük a mondatot, balról máris támadás érkezik – ezt ne hagyjuk szó nélkül. Átfutva az üres folyosókon, és termeken, egy idő után a kertrészbe érkezünk – amit már csak meg kell tisztítanunk, és beléphetünk a villa hátsó fertályába.
Chapter Eight: That Old Familiar Feeling
Vlad nem hazudott. Mona tényleg Woden embere volt. A dolgok azonban kicsit komplikáltabbak. Vlad lelövi Monát, miután Mona nem tudott lelőni minket – aztán hamarosan Woden is az ő sorsukra jut – nekünk pedig egyetlen fegyverünk marad, és a golyó fejünkben…
Kezdjünk el kifelé szaladni a pincéből – lőjük le az őrt, majd a leeső pánikszobába menekülve vészeljük át a robbanást. Menjünk vissza a pincébe, és essünk le a szoba közepi tátongó lyuknál, majd a raktárba érve lőjük le a két szerencsétlent. A következő szobában fussunk fel a lépcsőn és próbáljuk átugrani a tátongó lyukat, majd a folyosón átfutva és a gazfickókat ártalmatlanná téve szaladjunk a lépcső felé. A sietség a fokozatosan robbanó hordók gyanánt kell, az alaposság pedig az életünk miatt. A lépcsőfordulóban trónoló őrök után már csak egy üvegajtó választ el minket Vladtől, ám nem kapjuk ilyen könnyen a prédát – még kicsit üldöznünk kell őkelmét. A vadászok után kisvártatva egy fegyverrel teli szobába jutunk, majd miután fellifteztünk a rezidenciába, és kiléptünk az oldalajtón, maga Vlad vár minket szeretettel. Igaz, van egy szintes különbség köztünk, de ezt a lift lehívásával hamar orvosolhatjuk. Most már úgy néz ki szemtől-szemben maradtunk Vladdel, már ami a további szintkülönbséget illeti – ám ha figyelmesek vagyunk, és a kalitkája felett lévő barna hengereket nézzük, akkor ezek bizony igen könnyen eltávolíthatóak onnan. Kezdjük el lőni őket – vigyázva arra, hogy folyamatosan meneküljünk a ránk hulló dinamiteső elől -, majd miután mind a négyet kilőttük, jöhet a következő menet: a tartószerkezet ugyanis további négy hengertől függ.
Ez bezúzza az óriási kupolát, így Vlad is lekerül a mi szintünkre végre, már csak fel kell néznünk a kupola tetejére, és meghúznunk a ravaszt…
Csecsebecsék a játékban:
Figyeljünk ám oda, mert igen furfangos helyeken tárolódnak a még furfangosabb gyilkoló eszközök – akár már Chapter One pályán is értékes tárgyakra tehetünk szert, ha körültekintően vizsgálódunk. A leírás – bár igyekszik teljes lenni – mégsem tartalmazhatja 100%-osan a felszedhető eszközök és fegyverek lelőhelyeit. Így az javaslatom, hogy kutassatok át bátran minden ésszerű, és ésszerűtlen helyet – fiókokat, dobozokat, magasnak tűnő elérhetetlen helyeket. A legtöbb esetben könnyítő eszközökkel léphetünk túl az aktuális feladatokon…
Emlék egy fejlesztőnek:
Az első rész hetes pályáján, amikor az ablakpucolók gépével lejjebb megyünk egy szintet, és a felfektetett rámpákon lehatolunk egész az alsó szintig, ne menjünk még be a lakás ablakán, hanem az épület peremén maradva, forduljunk be a sarkon. Rögtön jobb kéz felé egy nyitott ablakú teremre lehetünk figyelmesek, amiben egy elhunyt fejlesztőnek állítanak emléket. Szép gesztus!
A kitartó játékos jutalma:
A három nehézségi fokozat egymás utáni végigjátszások elteltével válnak aktívvá, és miután folytatólagosan választjuk egyiket a másik után – a harmadik alkalom esetén egy módosított befejezést pillanthatnak meg az igazán kitartóak. Megéri tehát újraharcolni az eseményeket…
Humoros jelenetek a játékban:
A játékban futó mini-TV sorozat, az Address Unknown webcímét bepötyögve (http://addressunknown.tv) egyenesen a Max Payne 2 hivatalos oldalára visz.
A legelső pályán, a kórházban bolyongva elballaghatunk egy gyermekmegőrző mellett, aminek különböző képek vannak az ablakában. Az 5 rajzból álló sorozat a Max Panye első részének történetét meséli el (rendőrautó megáll a ház előtt, boldog családi fénykép, nagy zöld szörny, vérbefagyott gyerek…).
A rendőrőrsön, Mona kihallgatása előtt lenézhetünk a parkolóba, ahol Miller és Broussard nyomozók igen izgalmas és tartalmas beszélgetésére lehetünk figyelmesek. Broussard nyomozó ugyanis váltig állítja, hogy valami hatalmas dobáson ügyködik, és hogy majd mindenki őt fogja csodálni ha majd előáll vele. Ez egyértelmű utalás a Duke Nukem Forever 2 fejlesztőjére, akik idestova 6 éve fejlesztik a még mindig meg nem jelent játékot!
Max rémálmában, mielőtt Mona meglátogatná, egy jegygyűrű figyel az asztalon a felesége képe mellett. Mikor felébred – a gyűrű már nincs ott.
Mona lakásának közelében, az egyik plakáton egy Kung Fu rugással próbálkozó egyén található – mely a képzeletbeli The Dragon című filmet népszerűsíti. A képen található személy Ken Y, a Max Payne első részéhez Kung Fu mozgásokat készítő lelkes amatőr.
