Egy jól csengő frencsájz és egy szebb napokat is megélt, aztán újragondolt ötlet elegyítéséből keverte ki nekünk a Capcom azt a bájitalt, melyet elkortyolva azonnal beleszerettünk a Haunting Groundba. Veszélyes és misztikus, mint a Resident Evil, agyafúrt és csavaros, mint a Clock Tower – a siker már most garantált!
Fiona Belli, 18 éves ártatlan kamaszlánykát vehetünk kezelésbe a Haunting Ground elején, aki rögtön roppant kellemetlen helyzetbe kerül: egy autóbaleset következtében elveszíti szerető szüleit… Ahogyan általában az ilyen eseteknél is lenni szokott, a baj nem jár egyedül: a karambol utáni első tiszta pillanatban egy kalitka képe kezd kirajzolódni előtte. De ő a kalitkán belül van. A zár feltörése után ebből még csak-csak sikerül kikászálódnia valahogyan, de jobban megvizsgálva a körülötte lévő környezetet egy totálisan ismeretlen helyet lát. Hogy miként került ide, és egészen pontosan hová tűntek a ruhái, ki az a titokzatos lilahajú lány, aki segít neki, miféle kastély látképe rajzolódik ki a távolban – a játék első lépései közben fog kiderülni…
A Capcom a szebb időket is megélt, és első két részében zseniálisnak mondható Clock Tower életérzését próbálja visszahozni a Haunting Groundban is: főhősnőnk végig roppant izgalmaknak van kitéve, és ettől az állandó fenyegetettségtől megnőtt adrenalin szintünk végig magas szinten marad, a váratlan helyzetektől, elsősorban az ijesztő jelenetektől pedig még innen is meg-megugrik. Ehhez nagyban hozzájárul majd Debilitas, az átlagemberhez (és Fionához) képest is nagyjából háromszor nagyobbra nőtt debil, testi fogyatékos szörnyeteg, aki a játék helyszínéül szolgáló ódon kastély folyosóit járja, és artikulálatlanul ordítva próbál ráijeszteni és megsemmisítő csapást mérni főhősnőnkre. A folyamatos menekülés illetve ama feladat mellett, hogy miként is juthatnánk ki abból a hatalmas középkori kastélyból persze nem térhetünk ki fő „küldetésünk” elől sem: ki kell derítenünk, hogy mi célt szolgál az ittlétünk. A folyosókat járva véres jelenetekbe botlunk, nehezen megoldató feladványokra bukkanhatunk, ezeket pedig számos átvezető-animáció köti össze.
Kezelését tekintve a Haunting Ground a mai külsőnézetes horror-játékok sémájára épül: az analógkar pöcögtetésével, valamint az akciógombok nyomogatásával a szokásos mozgásfázisokat csalhatjuk elő (séta, kocogás, négykézláb kúszás, tárgyhasználat, nyílászárók elbarikádozása, beszélgetés). Újítás azonban, hogy még kalandozásaink elején egy hasznos segítőtársat kapunk: ő Hewie, egy hófehér németjuhászkutya. A védtelen lány és a harcias eb együttműködése lehet több esetben is a továbbjutás kulcsa, valamint nem egyszer drága jó négylábúnk menthet meg minket Debilitas-tól is. Hewie egyébiránt teljes mértékben irányítható; ha Fionának sikerül a bátor négylábú bizalmába férkőznie, akkor egyre hatásosabb fegyvert kovácsolhat belőle. Szintén a Clock Towerből átemelt ötlet, hogy hősnőnk szívverését (és az ezáltal felfokozott izgalmi állapotát) a kontroller rezgéséből is megállapíthatjuk – ez már csak azért is különösen fontos, mert Fiona nem harcedzett hölgyemény, a krízishelyzeteket kifejezetten rosszul viseli, a sok egymás utáni megpróbáltatástól a pánik szélén egyensúlyoz. Ilyenkor a képernyő elszürkül, és nehezebbé válik az irányítás is – ezzel érzékelteti azt a játékossal Fiona sokkos állapotát.
Természetesen sok más, itt nem taglalt megoldásra is számíthatunk a Haunting Groundban, mely leginkább egy nyomasztó, folyamatosan feszültség alatt tartó horrorfilmre hajaz. A kaland- és akcióelemek megfelelő vegyítése, a történet alakulásáról folyamatosan tájékoztató bejátszások hamar magukba szippanthatják az embert. A PlayZone stábja már alig várja, hogy e felettébb attraktív hölgyeményt pátyolgathassa az ódon kísértetkastélyban…
