A küldetések nem túlságosan nehezek alapból, ám a nehézségi fokozatok feljebb emelésével bizony többször is meggyűlhet a bajunk a továbbjutással – még akkor is, ha pontosan tudjuk, mit is kell tennünk. Az alábbi végigjátszás igyekszik a lehető legaprólékosabban kitérni a pályák megoldására. Jó szórakozást hozzá! Lássuk rögtön a nullás misszió leírását:
Induljunk el a repülő hátsó része felé, majd útközben emeljük le a poroltót a bal oldali falról. Ezzel egyrészt elolthatjuk az egyik lángra kapott kollégánkat, másrészt pedig a repülő hátsó részét is lehűthetjük. Miután kilőtték a tüzelőállásból az emberünket, vegyük át a helyét, és lőjünk le pár ellenséges repülőgépet. Mivel a madárkánk megsérült, adjuk le a koordinátáinkat a térképnél a rádión keresztül, majd visszarohanva a gép hátuljába egy ejtőernyővel meneküljünk a zuhanó repülőgépről.
Winter Breakout
1940. október 4.
Miután Berlinből egy kisebb fogolytáborba szállítottak minket, ideje felkutatnunk a helyi szöktetési szakszervezetet, hogy segítséget kérjünk tőlük a szabadulásunkhoz. Először is keressük meg a rangidős brit tisztet, aki a folyosó végi kis dojóban székel. Ő megadja a koordinátákat a Nagy X-hez, aki a konkrét problémáinkat fogja orvosolni, valamint egy iránytűt, aminek segítségével nyomon követhetjük, hogy merre is vezet utunk. Miután minden fontos információt megkaptunk, forduljunk balra, és menjünk ki a folyosó végi ajtón. Itt osonjunk át a szemközti ház túlsó oldalára, és középső ajtónál nyissunk be az épületbe. Keressük meg a kontaktunkat, aki elmondja, hogy szökésünk alapvető feltétele egy útlevél. Kollégája az asztalnál szívesen is állna rendelkezésünkre, csakhogy ehhez egy eredeti német okiratra lesz szüksége, amit nekünk kell majd beszereznünk. Mielőtt távoznánk az épületből, az egyik szobában még magunkhoz szólíthatunk egy üveget, amivel akár el is terelhetjük, de le is üthetjük a későbbiek során az errefelé járőröző németeket. Miután a TAB billentyűvel bármikor lekérhetjük a pálya térképét, könnyen beazonosíthatjuk, hogy merrefelé is kell majd haladnunk az útlevél megszerzése érdekében – menjünk el tehát a harmadik barakk mellett is, és az őrtorony fényeit kikerülve cserkészzük be a legalsó házikót. Mivel a benne lévő őr alszik, próbáljunk meg minél kevesebb zajt csapva a belső szobába lopózni, és az asztalról az útlevelet elvenni. Mivel a németek igen precíz emberek, félő, hogy hamar felfedezik az okmány hiányát – így nem tarthatjuk magunknál sokáig az útlevelet. Mindösszesen csak mutassuk meg a másolónak a kettes számú barakkban, majd amilyen lendülettel jöttünk, azzal tegyük is vissza a helyére. Máris megkapjuk a következő feladatunkat: keressük fel Piotr Krotopokint a hármas barakkban, hiszen ő fogja ásni nekünk az alagutat. Ehhez azonban ásóra van szüksége, amit a kettes kapunál találunk, közvetlenül a barakkunk mellett. Miután visszatérünk a hármas barakkba, toljuk el a nagy ládát a szobában, majd másszunk le az alagútfúróhoz a létrán keresztül. Mivel a készülő járat aládúcolásához még némi faanyagra lesz szükségünk, el kell jutnunk a hármas barakk melletti faraktárhoz is, amihez meg is kapjuk a kulcsot. Másszunk fel a létrán, majd sürgősen toljuk vissza rá a dobozt, hiszen intenzív német őrjárat vette kezdetét a házon belül is. Miután tiszta lett a levegő, osonjunk ki a házból, és keressük meg a kis ládákat, melyekben a deszkák rejtőznek. Miután felmarkoltuk a megfelelő mennyiséget, már csak vissza kell vinnünk Piotrnak. Míg elkészül a kijáratot biztosító alagút, látogassuk meg az útlevélkészítőnket, hogy tökéletesen felkészüljünk a szökésre. Miután átvettük az iratokat is, menjünk vissza a hármas barakkba, és a láda eltolása után kússzunk át a lenti alagúton, végül másszunk fel a létrán.
The Castle
1940. október 5.
Sajnálatos módon bármennyire is tökéletesen komponált volt előző szökésünk, a német haderőn ezúttal sem tudtunk kifogni, ugyanis a kijárattól nem messze el is fogtak minket, és a legbiztonságosabb börtönkomplexumukba szállítottak. Hogy innen hogy fogunk megszökni? Ez már csak órák kérdése… Először is beszéljünk a cellatársunkkal, Gerryvel, akitől egy ráspolyt kaphatunk ajándékba. Ezzel máris kireszelhetjük a szomszédos cella szellőzőnyílását, és mielőtt átmásznánk oda, kérjük meg Gerryt, hogy terelje el az őrök figyelmét. Miután időnk véges, gyorsan kell cselekednünk: kússzunk át a cellába, majd onnan az ajtón keresztül ki a folyosóra, végül pedig jobbra lépjünk ki szabadba. Nézzünk körül az udvaron, ám mivel rendesen be van biztosítva a terület, igen korlátolt mozgástérrel kell számolnunk. Lopózzunk a középen álló teherautók mögé, majd az északi irányban található bejárat felé vegyük az irányt. Itt jobbra egy ügynök található, őt próbáljuk kikerülni, amennyire csak lehet – főképp mivel nekünk balra kell majd elindulnunk. A sötét folyosó utáni szobában adjunk le rádióadást, amivel minden tisztet egy megbeszélésre hívunk, így az előbb látott marcona arcot is sikerül eltávolítanunk az útból. Fussunk le a pincébe, és vegyük fel a henteskampót. Most menjünk vissza az udvarra, ahol bal kéz felé található várfalhoz kell majd eljutnunk – közben természetesen ügyelve a járőröző katonákra és a tornyokból irányított jelzőfényekre. Fussunk el a teherautók mögött, és miután elértük a falakat, forduljunk balra. Menjünk el egészen a lépcsőt formáló dobozokig, majd ezeken felmászva a tető felé vehetjük az irányt. Ám vigyázzunk: a tornyokból irányított pásztázó fények kikerülése tökéletes időzítést igényel. Miután végigosontunk a falon, térjünk be a balra található ajtón. Itt nyissunk be a szemközti folyosóra, ahol bal kéz felé induljunk el. Az árnyékokat kihasználva elbújhatunk az őrszemek elől, majd nyissunk be a jobbra található mosodába. Itt vegyük fel az egyenruhát, és öltsük is magunkra, majd hagyjuk el a mosodát. Fussunk végig a folyosón, és lépjünk be az utolsó, jobbra található szobába. Vegyük fel a generátorokhoz való kulcsot, majd ahogyan jöttünk, távozzunk is az épületből. Másszunk vissza jobbra a dobozokon, majd szépen célozzuk be a szemközti, délre fekvő épületet. Az ajtón keresztül egyenesen a generátorterembe jutunk, ahol a kulcsunk segítségével kinyitott rácson túl már csak le kell kapcsolnunk az áramot. Most, hogy kialudtak a jelzőfények a tornyokban, szabad az út a kijárathoz: másszunk vissza a dobozokon, fel a tető felé, majd át a már ismert várfal felett, végül fel a lépcsőkön, hogy a villanypóznánál használhassuk a kampónkat…
Struggle in the Mountains
1940. október 5.
…és megérkezzünk a hegyek lábához. Ám a szökés ennyivel még nem ért véget – egy egész német különítményen kell átvergődnünk magunkat, miközben a kastélyból már biztosan értesítették ezt a déli telepet is szökésünk híréről. Vagy még nem? Ennek leellenőrzése céljából vegyük fel mihamarabb a csöngő telefont a folyóparti őrházból, majd miután tájékoztattuk a szobába tévedő tisztet a villanykapcsolók helyzetéről, fosszuk ki a szobákat. Energiacsomagok, fegyverek és a hozzájuk tartozó töltények elzsákmányolása után menjünk vissza az útra, és a kerti ajtón átmenve folytassuk menekülésünket. Miután felmásztunk a balra található raktár tetejére a hátsó létra segítségével, essünk le a kitört ablakon a ház belsejébe. Vegyük fel a fegyvereket és energiacsomagokat, majd a kulcs segítségével távozzunk a ház bejárati ajtaján keresztül. A bal oldali elkerített részen energiacsomagok várnak, majd miután minden felszedhető tárgyat biztonságba helyeztünk az oldaltáskánkban, ideje bekeményítenünk. Lőjük ki a ház melletti doboz fedezékéből az őrtoronyban strázsáló manuszt, majd a közvetlenül alatta tartózkodó kapuőröket. Váltsunk át valami gyorsabban tüzelő fegyverre, hiszen jön az erősítés! Miután leterítettük az uszkve 8-10 ellenséges alakulatot, ideje elindulnunk a kijáratot jelentő ösvény felé. Fussunk fel a kapu mögötti emelkedőn, majd öljük le a kanyar mögött bújó németeket. Vegyük fel a gépkarabélyt a teherautó elől, majd folytassuk az utunkat lefelé. A szikla melletti ember kilövése után célozzunk a hordókra – így ugyanis kevesebb lőszerrel nagyobb kárt okozhatunk. Miután ezen a tisztáson sem hagytunk élő tanút magunk után, eredjünk a kapu felé. Itt a házon túlhaladva álljunk be az egyik halom doboz mögé, és a vadászpuskánkat használva szedjük le szépen a lejtő aljában állomásozó katonákat. Különösen a géppuskásra fordítsunk kitüntetett figyelmet, aki a különösen jól fedezett épületből szórja felénk az áldást. Miután végeztünk mindegyikükkel, ne felejtsünk el hátat fordítani sem, hiszen a fenti őrházból most kezdenek el záporozni a tisztek kifelé. Szépen szedjük le őket sorjában (ha kell, robbantsunk néhányukra hordókat), majd a domb aljában lévő tábla irányában elindulva kiszaladhatunk a völgyből, s ezáltal erről a pályáról is.
Burn the Code Book
1941. június 22.
Az időpontból következtetve láthatjuk, hogy főhőst váltott a játék, s ezáltal helyszínt is: a csodálatos Franciaországban kell néhány szabotázsakciót végrehajtanunk, mint most például egy kódkönyv elpusztítását. Ehhez elsősorban le kell jutnunk a vágányok mellett fekvő katonai táborba, ahonnan egy jármű ellopásával vághatnánk neki a nagy feladatnak. Osonjunk el a fák tövében a két házikóhoz, és fosszuk ki őket tisztességesen: 3 energiacsomaggal és egy messzelátóval gazdagodtunk. Most térképezzük fel a harmadik épületet is, amiben magát az ellopandó járművet találjuk némi szerszám, üveg és energiacsomag társaságában. Mivel az autó egyelőre nem indul, kénytelenek leszünk besegíteni a franciakulccsal. Miután megszereltük, pattanjuk fel a nyergébe, és süvítsünk át a téglaberakásos kapun keresztül. Útközben az Inventory gomb lenyomásával válthatunk át a gépfegyver kezelésére, amit mindjárt a kanyarban ki is próbálhatunk: szedjük le az akadályoknál hasaló németeket. Nemsokára egy vasúti átkelőhöz érkezünk, ahol egy páncélos tank állja utunkat. Mivel ezt sansztalanok vagyunk kilőni, más megoldáshoz kell folyamodnunk! Másszunk fel a sínek melletti ház lépcsőin, és váltsuk át a benne található karok egyikét. Ezzel egy kövér zöld jelzést adtunk az alagútban várakozó mozdonynak, s hamar meg is tisztítja nekünk az átjárót. Pattanjunk vissza a járművünkbe, és folytassuk megkezdett utazásunkat a farm felé. Jobb kéz felé térjünk fel az ösvényre, majd a végén (a pár ellenséges katona elgázolása után) parkoljunk be a pajtába. Vegyük fel az egészségügyi csomagot, és menjünk át a házba. A ház hátsó ajtaján keresztül az udvarba jutunk, ahonnan már csak pár lépés választ el minket a szántóföldtől. Ez pedig azért lesz különösen fontos, mert itt zuhant le az a repülőgép, amiben az elégetendő kódkönyv található. Különösen sok hozzáfűznivalóm nincs a dolgokhoz: érj a repülőhöz előbb, mint a járőröző német katonák, és nemes egyszerűséggel égesd el a bizonyítékokat.
The Cooler King
1942. szeptember 25.
Az első küldetéshez hasonlóan itt is többlépcsős feladatot kapunk, melynek első pontja egy zárnyitó szerkezet megtalálása. Ez különösképpen nem is lesz túl bonyolult, mindössze csak a mellettünk lévő hetes számú körletbe kell átugrani érte. Most, hogy zárakat már tudunk nyitni, látogassuk meg a börtönblokkot rögtön az alattunk lévő körzetben. Oldalról kússzunk oda az ajtóhoz, majd amikor nem figyel senki, menjünk be rajta. A cella zárját piszkáljuk meg, majd kérjük el a rabtól a féltve őrzött német pecsétet. Ezzel a négyes számú házba, vagyis a szemben lévő épületbe kell átjutnunk. Ehhez azonban ki kell kerülnünk az őrtorony fényeit, valamint a kerítés mellett masírozó németet is – hiszen egy út vezet csak a tintához. A házban tehát megszereztük a papírokat és a tintát, ezzel most a hármas számú házban lévő kománkhoz siessünk. Ő elkészíti nekünk a papírokat, nekünk addig egy térképet kéne szereznünk a parancsnoki szobából. Ehhez a négyes házban kaphatunk hathatós segítséget, a bajtárs ugyanis eltereli az őrség figyelmét, ameddig mi a papírok után kutakodunk. Indul tehát az óra, nekünk pedig hátulról érdemes megközelítenünk a szemben lévő házat. Vegyük fel az elsősegélycsomagot és a térképet, majd térjünk vissza az okirat-hamisítóhoz a papírokért. Most fussunk át két házzal arrébb, az egyesbe, hogy az ágyat eltolva kijuthassunk a már megfúrt alagúton… Illetve – ez a mi szerencsénk – most szabadíthatjuk ki a beomlott fal alól a bajtársunkat. Az ötös számú házban kaphatunk egy ásót, amivel visszatérve a tett színhelyére máris áshatjuk át magunkat a következő pályára!
Infiltration
1942. szeptember 25.
Első körben kéne egy uniformis, amit pedig csak azután szerezhetünk meg, ha átvágunk azon a tisztáson, amit két német őriz. Vigyáznunk kell az általunk csapott zajokra, így azonkívül, hogy igyekezünk a látótávolságukon kívül maradni, a lehetőségekhez képest még lopakodva is tegyük ezt. Miután elértük a völgy végi őrkuckót, lopózzunk be a bejáratán, és vegyük el az asztalon pihenő német viseletet. Miután magunkra öltöttük, már biztonságban közlekedhetünk a környéken – csak úgy, mint a többiek: szépen, komótosan. Ilyen módszerrel vegyük fel az üveget és a messzelátót a kinti szobából, majd induljunk neki a tőlünk srégen lévő teherkocsi-raktárnak. Miután a bejáratnál illedelmesen felmutattuk a hamis papírjainkat, már tárt karokkal vár minket a raktárház, úgyhogy következőleg oda menjünk. Az épület túlsó végében egy kerítésbe épített ajtót találhatunk, ami ugyan egyelőre zárva van, de miután megpiszkáltuk, már nyílik is kifelé rendesen. Egyre vigyázzunk csak: várjuk meg, amíg a bent járőröző német arrébb megy egy kicsit. Bent, a dobozok rejtekét kihasználva osonjunk el szépen az őrjárat mellett, és a fehér ajtón keresztül surranjunk be a raktárba. Itt szintén óvatosan kell közlekednünk, hiszen kiskatona grasszál a ládák között. Vegyük fel a bal oldali fal mellett található asztalkáról a kulcscsomót, majd lopakodjunk az emeletre, ahol a raktárból nyíló szobában az asztalról kell menetlevelet csórnunk. Miután a felszerelés megvan, és a terv is kész, már csak le kell szivárognunk az egyik teherkocsihoz az udvarra, és szépen elvezetnünk vele az ellenőrzési pontig. Itt mutassuk be a papírjainkat az őrnek, és már kocsikázhatunk is át a következő pályára.
Delousing Breakout
1943. június 10.
Nagyszabású tervünkhöz, miszerint nemcsak, hogy egyedül, de rögtön hárman is szökni fogunk innen, először is egy egyenruhára lesz szükségünk. Ehhez nem kell mást csinálnunk, mintsem átkutatnunk az alattunk lévő ház alját, amit kintről – köszönhetően az aládúcolásnak – egész könnyen megejthetünk. Miután ezt megtettük, öltsük is magunkra a gúnyát, amivel így könnyen átruccanhatunk a parancsnoki részlegbe, ahol két helyiség átkutatása is vár ránk. Az egyikben a már ismert alámászós trükköt kell alkalmaznunk, hiszen a parancsnoki szoba alatt találjuk a telefonzsinór elvágásához alkalmas zsebkést, míg a személyazonossági papírokat a mögötte lévő faházból szólíthatjuk magunkhoz. Most menjünk a harmadik faház oldalához, és anélkül, hogy bárki is látna, vágjuk el a telefon zsinórját. Mivel papírunk egyelőre pecsét nélkül árválkodik, menjünk a kapitányi faházhoz, és a hátsó szobában pecsételjük le azt az asztalnál. Igen ám, csakhogy egy tiszt jelenik meg időközben, akivel nem lenne szerencsés találkozni, így nemes egyszerűséggel csak bújjunk el a dobozok mögött, amíg át nem megy a másik szobába. Miután emberünk leragadt a könyvespolcnál, itt a kínálkozó alkalom, hogy kiszivárogjunk a háta mögött. Menjünk vissza a fogolytáborba a frissen pecsételt papírunkkal, majd mikor már nem látnak az őrök, öltözzünk vissza civilbe. Most már megjelenhetünk a reggeli létszámellenőrzésen, ahonnan fussunk vissza a 112-es faház elé (menet közben pedig vegyük vissza a német uniformisunkat), és két társunkkal egyetemben induljunk el az ellenőrzési pont felé. Mutassuk fel az iratainkat a kapuőrnek, majd kísérjük el őket egészen az ellenőrzési pontig. Itt eresszük őket szélnek, majd hogy a vonatcsatlakozásról megfelelően tájékoztatni tudjuk őket, menjünk vissza a raktárba, és vegyük fel a menetrendet. Ehhez azonban hátulról kell közelítenünk, ugyanis először ki kell kapcsolnunk a rádiót, hogy az itt sertepertélő tiszt felkeljen az asztalától, és mi zavartalanul távozhassunk az áhított papírunkkal. Már csak vissza kell jutnunk a táborba a többiekhez, ám a nálunk lévő papírokkal ez gyerekjáték lesz.
Reconnaissance
1944. február 20.
Vegyük fel a házból az energiacsomagot, majd osonjunk át a 112-es házba, ahonnan drótvágót kell kérnünk Cedricktől. Igen ám, csakhogy egy váratlan őrjárat megzavarja a bájos csevegésünket, így igen rövid időnk marad csak arra, hogy elrejtsük az illegális felszerelésraktárt: húzzuk mindhárom szekrényt a falba vájt mélyedésekre. Miután elmentek a németek, toljuk vissza a szekrényeket, és vegyük fel a drótvágó ollót. Ezzel lopózzunk vissza az éjszakába, és anélkül, hogy észrevennének, keressük meg a kerítés azon pontját, ahol nem járőröznek az őrök, és nem pásztázza a területet a jelzőfény. Miután vágtunk magunknak egy lyukat, kússzunk át a kerítés alatt, majd iramodjunk az erdő felé – annál is inkább, mert a kutyás járőr hamarosan a nyomunkban lesz! Szaladjunk az erdő felé a térképen jelölt irányban, majd miután a dimbes-dombos részeknél kicsit leráztuk az üldözőinket, próbáljunk a bokrok fedezékében az út mellett maradni, hogy kikerülhessük a szemközti házból jövő őrjáratot. A házat egyébként bal oldaláról érdemes megközelíteni, mert az ajtónak háttal álló és előtte masírozó német így kevésbé vesz észre minket, mint ha szemből támadnánk be őket. Bentről két energiacsomagot és két üveget vehetünk fel, majd miután ezekkel eltereltük a kintiek figyelmét, fussunk a folyó irányába egyenesen. A következő szakasznál a fák és az erdő menedéke lesz a kulcsszó a menekülésben, majd miután lezárt kerítéshez érkeztünk, ugorjunk bátran a patakba. Ebben végigszaladva hamarosan egy kiugróhoz érünk, így hagyjuk is el jobb kéz felé a medrét. Miután elértünk a kerítés végében lévő farakásig, a tetejéről a túloldalra ugorva máris tarthatunk a következő pálya felé, ahol nem kisebb szökést fogunk végrehajtani, mint ama bizonyos nagyot…
The Great Escape
1944. március 24.
Miután elfogyott a szöktetéshez szükséges kötélmennyiség, kénytelenek leszünk szerezni egy adaggal, amihez először is Hendley segítségére lesz szükségünk – ő adja ugyanis a kulcsot a bázis raktárához. Hogy átjussunk a németek őrizte oldalra, kérjük meg a 105-ös házban tartózkodó Ashley-Pittet, hogy terelje el az őrök figyelmét. Óvatosan lopózzunk utána, majd miután a járőrt elcsalogatta a ház sarkához, szépen lépjünk le a balra található ajtón át a német bázisra. Itt bal kéz felé a dobozoknál egy adag kötelet találhatunk, amivel egyelőre nem tudunk visszajutni a táborba, mert az őrök, illetve tornyok bőszen figyelik a kerítést és környékét. Ezért nézzünk el a generátorszobába közvetlenül mellettünk, majd miután megállapítottuk, hogy csavarkulcs szükséges az attrakció végrehajtásához, szerezzünk a mellettünk lévő házból, tőlünk balra. Óvatosan lopózzunk a házba, hiszen a szomszédos szobából elcsórandó csavarkulcs mellett egy őr alszik – miután újra álomba szenderült, kússzunk is vissza a generátorházhoz. Itt csavarjuk szét a két külső áramfejlesztőt, majd a jobb oldali ajtó mögött a generátort is, hogy totális sötétségbe borítsuk a tábor területét – majd ahogy jöttünk, távozzunk is: vissza a 104-es szobába a kötelünkkel. Itt másszunk le a létrán, majd miután átkocsikáztuk az alagutakat, másszunk fel a létrán az erdők irányába. Helyezzük a kötelet a bokor mögötti részre, így egy jelzőberendezéssel lettünk gazdagabbak. Figyeljük az őrjárat mozgását, és amikor háttal áll nekünk, jelezzünk a többieknek, hogy tiszta a levegő. Miután megszöktettük a fél tábort, már futhatunk is a vonatunk után…
Last Train Home
1944. március 25.
Mutassuk fel a jegyünket a kalauznak, majd miután igazoltuk magunkat, induljunk el a vonat vége felé, hogy elhagyhassuk menekítő járművünket. A helyzet azonban közel sem lesz ilyen egyszerű: a Gestapo személyesen fogja végigvizsgálni a vonatok kocsijait a bejelentett szökevények miatt, vagyis utánunk. Ehhez a kocsik végében elrejtett mellékhelységek jelenthetnek majd támpontot, ahol az ajtót behúzva elrejtőzhetünk (társunkkal együtt, akit hívjunk magunkkal, és kérjük meg, hogy maradjon a mosdóban, amíg nem végzünk), amíg áthalad a felderítő őrjárat. A kis beugrókat kihasználva jussunk el a vonat végébe, ahol szomorúan konstatálhatjuk, hogy a szabadba nyíló ajtók zárva találtattak, így előre kell mennünk egészen a mozdonyig, hogy megszerezhessük az ide passzoló kulcsokat. Miután leráztuk a minket kutató egységeket, az ötödik kocsiig sima utunk lesz, innen azonban új módszert kell majd alkalmaznunk: a létra segítségével a vagonok tetején kell majd közlekednünk. Miután először átmásztunk az ötösön, majd felmásztunk a négyesre, innen ne másszunk le, hanem ugorjunk át a hármas vagonra. Ennek az elejében pedig az oldalsó létrán lemászva kerülhetünk közelebb az áhított kulcshoz. Ehhez azonban először még át kell vágnunk egy raktáron, majd a kinti utas zsebeiből kihalásznunk az első osztályra szóló jegyeket. Miután ezzel is végeztünk, rohanjunk át a következő kocsin, hogy végül a legelső vagonból felszedhessük a vonat kulcsait (néhány egészségügyi csomaggal egyetemben). Most már más feladatunk nem is lesz, mint hogy visszafussunk a kiindulópontig, ahonnan társunkat magunkkal hívva eljussunk a leghátsó kocsiba. Csakhogy ez leírva igen egyszerűen hangzik, a kivitelezése már nem lesz ilyen egyszerű – a raktárból jövet felvehető fegyverek az oldalsó szekrényből igen csak elárulják, hogy mire számíthatunk: kőkemény ellenállásra az ellenfél részéről. Másszunk fel tehát a harmadik kocsi tetejére, és kezdjünk el előrearaszolva mindenkit lelőni, aki csak az utunkba kerül. Aztán miután leértünk a padló szintjére, szépen menjünk végig a kocsikon (lőjük le, aki az utunkba állna), majd partnerünkkel kézen fogva ugorjunk le a száguldó vonatról az utolsó kocsinál.
Behind Enemy Lines
1944. május 9.
Egy vonatalagútban kapjuk kézhez az irányítást – és mivel, mint azt főhősünk is jelzi, ez egy aktív alagút, közlekedő vonatokkal –, ne sokáig nézelődjünk! Keressük fel az első beugrót a falban, és húzódjunk biztonságba az éppen elszáguldó szerelvény elől. Mivel feladatunk átjutni a katonai bázison keresztül a civil vonatállomásra, először is egy kulcsra lesz szükségünk. Ezt a balra található őrházikóból szerezhetjük meg, ám vigyázzunk, nehogy felébresszük a benne alvó németet. Miután ezt megszereztük, kószáljunk át a síneken, és hátulról elosonva az őr mögött a fehér folyosó felé tartsunk. Itt az ajtó utáni résznél forduljunk be a sarkon, és az első jobb oldali ajtón át menjünk be a dobozokkal teli szobába. Másszunk fel az alkalmi létránkra, és kússzunk be a szellőzőrendszerbe, majd miután kilyukadtunk egy szobában, másszunk fel az újabb szellőzőcsatornához. Innen kússzunk át a szemközti szobába, ahonnan egy reszelőt és egy üveget szólíthatunk magunkhoz. Most menjünk vissza a folyosóra, és a bal oldali elágazás után térjünk be az első ajtón balra. Itt reszeljük el a rácsot a szoba végében, majd nyomjuk meg a falra erősített riasztógombot. Ezzel idecsalogattuk a környékbeli őröket, mi pedig másszunk át a szemközti szobába a padló feletti járaton. Menjünk ki az ajtón, és a szemközti őrszobába benyitva reszeljük el a szellőzőjárat rácsfedelét. Másszunk át a túloldalra, és mielőtt benyitnánk az ajtón, tekerjük meg a vízvezetéknyitó kart. Ezzel egy kis munkát adtunk a túloldali vízvezeték-szerelőnek, mi pedig nyugodt szívvel átjuthatunk a váróba. Itt lépjünk oda a pénztárhoz, és vásároljunk egy vonatjegyet magunknak, majd ne felejtsük el az aprót is magunkkal vinni. A peronon mutassuk be a jegyünket, valamint a papírjainkat az átvizsgáló tisztnek, majd amíg személyazonosságunkat ellenőrzi a körözési papírokon, kezdjünk el a kijárat, vagyis a szemben lévő aluljáró felé rohanni. Üssük le a fegyveres erőket, hogy ne tudjanak hátba támadni minket, majd kerüljünk egy szépet az aluljáró segítségével. Már csak át kell futnunk a balra található várón, és a dobozokon átszökkenve ki kell futnunk a kijáraton.
Airfield Escape
1944. május 18.
Először is vágjuk át magunkat a rácson, majd fussunk el a második raktárépületig, hogy felszedhessük belőle a repülős uniformist. Mivel társunk csak lassítana, hagyjuk egy biztonságos helyen, és menjünk felkutatni a repülőgépet. Ezt a harmadik hangár előtt találjuk, ahonnan még mindig nem szállhatunk fel, hiszen be is kell indítani, valamint teli is kell majd tankolnunk. Egy villáskulcsot rögtön innen a harmadik hangárból fel is vehetünk, ám ettől függetlenül az N147-es épületet fel kell keresnünk a repülőtér hátsó fertályában. Csatoljuk fel a pilótaöltözékünket, így könnyedén bejuthatunk az épületbe. Forduljunk a folyosón jobbra, és menjünk fel az emeletre. Innen jobbra induljunk el, majd amíg nem figyel a benti őr, a konferenciateremből vegyük fel az igazolványt. Ezzel menjünk vissza a földszintre, és a jobb oldali szerelőszintről vegyük fel a nagy csavarkulcsot. Ehhez be kell mutatnunk az ajtóban az előbb csaklizott igazolványt, majd sértetlenül távozhatunk az épületből. Most fel kell tankolnunk a repülőgépet – ehhez azonban üzemanyagra lesz szükségünk. A ház mellett balra álló teherautópark azonban csak kulccsal indítható, ezt a rögtön balra található ajtó mögötti lépcső után találjuk – az egyik tiszt zsebét átkutatva juthatunk az elengedhetetlen cucchoz. Vezessük az üzemanyagos autót a repülőhöz, parkírozzunk le a kijelölt helyen, majd miután telitankoltuk a kulcsunk segítségével, hívjuk ide kollégánkat. Ketten beindítva a menekülő szerkezeteket már töltődik is a következő pálya!
On the Run!
1944. május 15.
Mivel az ellenőrzésen lelepleződünk, nem marad más választásunk, mint a futás – ezt a pályát rohamtempóban kell majd teljesítenünk. Kezdjünk el egyenesen futni az utca irányában, majd jobbra befordulva nyissunk be az ajtón. A dobozokról áthuppanhatunk a fal túlsó oldalára, ahonnan egyenesen tovább futva kisvártatva egy zsákutcába érünk. Ez azonban csak látszólag van így – a teherautó mellett balra fordulva felfuthatunk egy lépcsőn, aminek a tetején lévő folyosóján végigosonva a ládák mögött a csatornába létrázhatunk. Miután nyomtunk két balra irányt, másszunk fel a csatorna végi létrán, majd fent fussunk fel a lépcsőn a ház ajtajához. Bent nyerhetünk egy kis időt, úgyhogy vegyük fel gyorsan a kulcsot az asztalkáról, és távozzunk a szemközti ajtón. A virágágyásnál átugorhatunk az ablakon, majd a tetőkön ugrálva bal kéz felé kezdjünk el menekülni. Innen ugorjunk át a tető végénél jobbra, majd szaladjunk a dobozok után egyenesen be a házba a virágládák között. Menjünk le a lépcsőn, majd a jobb oldali ajtó helyett válasszuk az előttünk lévő termet. Az innen nyíló ajtó segítségével a főtérre jutunk, ahol jobb kéz felé kell elindulnunk az utcákban. Itt 3 balos kanyar után az egyik sikátorban át kell másznunk a dobozokon, és jobbra befordulva egy étterem elé kerülhetünk. Menjünk be, ahol vegyük fel a kalapot és nyakkendőt a hátsó helyiségből, majd átöltözve sétáljunk ki a kijáraton keresztül a következő pályára.
Resistance Collaborator
1944. június 4.
Az erdőben kezdünk, körülöttünk mindenhol őrszemek. Vegyük az irányt jobb kéz felé a folyó irányában, majd lopakodó módban haladjunk el az itt strázsáló német mögött. Vegyük fel a bal kéz felé eső kőszikla elől az üveget, majd kúszva menjünk ismét a folyópart felé. Nézzük a balra őrjáratozó katonákat, hogy mikor tudunk gond nélkül a híd felé közeledni, majd szépen fussunk át a pillérek alatt. Keressük Antont, az ellenállás vezetőjét, aki először is a közeli kunyhóba küld minket egyenruháért. Miután a szobában átöltöztünk, keressük meg újra, hogy megkaphassuk a továbbszökéshez szükséges feladatainkat. Első körben drótokra lesz szükségünk, amit a faháztól nem messze parkírozó teherautóról szedhetünk fel, majd fel kell jutnunk a hídra, hogy robbanóanyaghoz juthassunk. Ehhez figyelemelterelésre lesz szükségünk, amit a középső farakásnál lévő guggoló embertől kérhetünk. Vegyük fel a piros ládáról a csavarkulcsot, majd miután elkezdődik a műbalhé, sasszézunk fel szépen az állványokra. Itt fent balra induljunk el az őrök mögött, majd miután nem vehetjük fel a robbanóanyagot szemből, kerüljünk a vonat mögé, ahonnan leüthetjük az őrt, és nyugodtan tankolhatunk. Ezek után lopakodjunk el az őrök háta mögött (használjuk ki a farakások által nyújtott fedezéket), majd beszéljünk a fekete ruhás fickóval. Mivel papírjaink nincsenek, egyszerűen csak szálljunk fel az itt található pótkocsira a létra segítségével.
Ambush!
1944. június 4.
A közeli pajtában találjuk az ellenállás tagjait, akik – úgy látszik – nem voltak elég elővigyázatosak, mert fogságba estek. Kerüljük ki az alsó őrjáratot, majd a háta mögött a pajtába lopózva másszunk fel a létrán. Vegyük fel a fegyvert és az elsősegélycsomagot a ládáról, majd intézzük el a tisztet. Az ellenállás két tagja új feladattal bíz meg bennünket: szerezzük vissza az időközben elkobzott detonátorukat. Ehhez a völgyön keresztülbaktatva egy sor katona legyilkolásán keresztül láthatunk hozzá, majd miután felvettük az őrbódéból az indítószerkezetet, haladjunk tovább a város felé. Vegyük fel a házakból a töltényeket és energiacsomagokat, majd módszeresen tizedeljük meg a feltartóztató német sereget. Miután elértünk a hídhoz, tegyük le a robbanószerkezetet, és induljunk meg a híd bal oldalán lévő épület felé. Itt kell ugyanis elhelyeznünk a detonátorunkat, és a konvoj megérkezése előtt felrobbantanunk a hidat. Miután ez megtörtént, vegyük vállunkra géppuskánkat, és kezdjük el szórni a városba érkező renegát csapatokat, majd fokozatosan előrehaladva, az autók melletti házba bal oldalról behatolva felvehetjük a keresett dossziékat az emeletről. Most már nincs is más hátra, mint végigszaladni az úton, lelőni az utunkba kerülő katonákat, és kiérni a pálya végére.
Full Throttle
1944. június 6.
Úgy látszik, a készítők megirigyelhették az azonos című játék egy jelenetét, amikor motorkerékpárral száguldva kellett leütnünk, illetve -rúgnunk az üldözőinket, mert ebben a fejezetben ugyanerre kényszerülünk majd. Először is menjünk fel a raktárhoz, aminek az ajtaját kinyitva vegyük fel belőle a köteleket. Ezt a kinti póznához kötözve máris egy motorkerékpárral lettünk gazdagabbak. Menjünk el vele az első ellenőrzési pont előtti kanyarig, ugyanis az őrbódé mögül egy német egyenruhát kell még felvennünk, hogy gond nélkül áthaladhassunk a város kapuján. Bent pedig már oly mindegy, hogy felismernek, vagy sem – hiszen papírunk nincs –, marad tehát a menekülés. Az egykerekezés segítségével begyorsíthatunk, illetve átugrathatunk majd a megfelelő helyeken, így például a blokkolt utak melletti domboknál remekül átívelhetünk a gátak felett. A cél: feljutni a hegyekbe a néhol kacskaringós, néhol pedig ellenséggel teli úton.
Jump to Victory
1944. június 6.
Az utolsó pálya amolyan igazi menekülős érzést áraszt magából: alattunk a motor, előttünk az út, kijárat valahol jó pár kilométerre arrébb. Mivel kis idő múlva rájöhetünk, hogy az utat eltorlaszolták előttünk, nem marad más menekülő útvonal, mint a szántóföld. Először a folyómederben kell majd helyt állnunk, majd fel a hegyre, ahonnan egy aknamező következik a balos kanyarok után. Innen már csak pár tank kikerülése és egy robbanó híd átugratása van hátra, majd miután kiértél a nagy mezőre, és melletted a svájci kerítések húzódnak, keress egy mocsaras részt a ház mellett, hogy átugrathass a határon. Még egy ugratás, és máris elmenekültél Franciaországból! Gratulálok, megnyerted a játékot!
