Egy újabb, nem túl megbízható felmérés szerint a videojátékok elérhetősége csökkenti a nebulók tanulmányi átlagát.
Ősi vita már a szakmában, hogy a játékok hasznosak vagy károsak, agressziót szülnek vagy éppen segítenek levezetni azt (esetleg e téren nem károsabbak, mint a filmek), hizlalnak (természetesen fél napos gép előtt döglés és chips falás nyilván) vagy sem (a Dance Dance Revolution fogyaszt), rongálják a szemet (a monitorbámulás igen) vagy javítják (sok tanulmány szerint a pörgős akciójátékok javítják, ahogy a koordinációt és a reflexeket is), butábbá teszik az embert (ha a tanulás rovására megy, nyilván előfordul) vagy okosabbá (a legtöbb játék javítja a problémamegoldó készséget, sok egyenesen oktat, mint a Carmen Sandiego sorozat).
Nos most Ralph és Todd Stinebrickner (nincs megnevezve a cégük, talán csak amatőr elemzők) kezdte riogatni az amerikai szülőket azzal, hogy a 210 fős kontrollcsoportjukon végzett kutatás szerint, ha egy kollégiumban egy növendék szobájába videojáték kerül (nem feltétlenül saját, lehet a szobatársé is), akkor átlagban 0.241-el csökken a gyermek GPA-ja, ami a keresésem szerint a Grade Point Average rövidítése, az amerikai A-tól F-ig osztályzási rendszerben tehát majdnem negyed jegy romlást jelent (egy jegy egy egész érték). Az apa és fia “kutatócsoport” szerint a játékok átlagban napi 40 perccel csökkentik a diákok tanulási idejét, ez a fenti “butulás” oka. Azt tanácsolják, hogy a gyerekek játsszanak kevesebbet és tanuljanak többet, persze azért a játékokról nem kell lemondaniuk.
