Bár nem újdonságról kell most írnom, azért azt hiszem, hogy ez a stuff megér egy misét. Ha a NES-SNES tulajoknak Mario, akkor a SEGA tulajoknak SONIC a sztár. A megjelent verziók közül ez a csúcs anyag.
A programozók azt hiszem teljesen kimerítették a CD adta tárolókapacitást, mivel összesen több mint 70 különböző pályát járhatunk be.
Természetesen a CD-s zene sem maradhatott el, ami fantasztikus hangulatot ad a játéknak. A hihetetlen sebességgel scrollozó grafika mellé olyan sodró lendületű zenéket komponáltak a készítők, hogy szinte lehetetlen abbahagyni a játékot.
A program elindítása után ha nem nyúlunk semmihez, akkor egy fergeteges intrót láthatunk.
SONIC hegyen – völgyön keresztül száguldozik, majd észreveszi Dr. Robotnik földhöz láncolt műbolygóját és elhatározza, hogy meglátogatja.
Mindez persze sima akadozásmentes animációval és szuper zenével. Az egész azt a benyomást kelti, minha egy amerikás vagy japános rajzfilm bevezető képsorait látnánk.
A játék 7 fő pályából áll, ezek mindegyike 3 szintre tagolódik. Minden szint további 3 alszintre bomlik, ezek az időzónák (majd később). Ismételten Robotnik urat kell hajkurásznunk és a pályák végén az általa kreált és irányított szerkezetekkel kell megküzdenünk. Ezek igen változatosak, a lépegető bokszoló izétől a buborékpajzsos tengeralattjáróig.
Az újítás a játékban az időutazás.
Minden szintnek megvan a múlt- és jövőbeli megfelelője. Az adott beállítást kis táblák forgatásával tudjuk megváltoztatni (PAST, FUTURE).
Ha SONIC-kal valamelyik ilyen táblát megforgatjuk, és kb. 3-4 mp-ig turbósebességgel száguldunk (ilyenkor nagy csillagokat húz SONIC), akkor az adott időzónában landolunk.
Gyakorlatilag többféle végigjátszás létezik, mindegy hogy egy adott szintet melyik zónán keresztül teljesítünk, de előfordulhat, hogy az egyikben nehezebb, a másikban könnyebb a végigjutás.
Az időzónákon belül adott még egy plusz feladat, ami gyakorlatilag nem kötelező. Az egyik időzónában egy holovetítőt, a másikban egy nagy gépet kell megsemmisíteni (nem jöttem rá, hogy mi lehet). A gyűrűk gyűjtögetése mellett a fő feladat a Time Stones-ok megszerzése. Ezekre a szembescrollozós bonus pályákon tehetünk szert, ha sikeresen teljesítjük (ide úgy lehet bekerülni, hogy legalább 50 db gyűrűvel teljesítünk egy pályát). Ezek a pályák szerintem nagyon nehezek és ráadásul az idő is szorít. Ufókat kell kergetnünk és ezeket rájuk ugorva kell likvidálnunk. Ilyenkor különféle extrákat kapunk pl: 10-es pack gyűrű, turbócipő, plusz idő, plusz élet.
A 7 fő pálya mindegyikén 1 db Time Stones-t kell megszereznünk a nyeréshez (illetve végül hetet). A fő szintek mindegyikének megvan a maga sajátos stílusa.
Az első a szokásos SONIC stílusú.
A második pályán SONIC átmegy flippergolyóba és bizony néhol csak flipperkarok segítségével tudunk a megfelelő helyre kerülni.
A harmadik pálya nagy része pedig víz alatt játszódik. Itt már arra is figyelnünk kell, hogy nehogy megfulladjunk.
A negyedik “kvarc” pályán futószalagok nehezítik a továbbjutást.
Az ötödik szinten szinte minden az elektromos hálózatra van kötve, és ráadásul a pálya aljáról is mindig visszapattanunk – ez nagyon idegesítő.
A hatodik pálya a hangszerpálya (szerintem ennek van a legjobb zenéje), tele van csövekkel és nagyon nehéz megtalálni a helyes utat.
A hetedik – egyben utolsó – pályán vágó, szúró, szeletelő gépek akadályoznak, ráadásul ha nem vigyázunk, akkor összezsugorodhatunk á lá Mario.
Ezután a végső összecsapás következik, ahol maga Robotnik az ellenfél.
A programozók csalafintasága, hogy a játék elején nagyon könnyű a szintek teljesítése, de utána nagyon bedurvul a dolog, egyre nehezebb lesz.
Mindezek ellenére ha akad olyan SONIC rajongó, akinek nem adatott meg, hogy MEGA CD-t vegyen, próbáljon meg kölcsönkérni egyet úgy egy hétre (vegyen ugyanennyi időre való hideg élelmet), szerezzen egy SONIC CD-t, zárkózzon be a szobájába és hajrá!
