Warbirds III

Az online szimulátorok igazi gyöngyszeme a Warbirds, legalábbis szerény véleményem szerint. Azonban ahhoz, hogy a játék teljes szépsége kibontakozzon az ambiciózus papucspilóta előtt, alaposan javulnia kell(ett) a hazai internetes ellátottság jellemzőinek. Ha azonban valaki már megfelelő sebességű bérelt vonal vagy kábelnetes Internet-kapcsolat közelében helyezte el számítógépét, máris az online digitális pilóta-mennyországban érezheti magát. De mi is kell ehhez? Elsőként, mint említettem, jelentős sávszélesség. Nem árt ezen kívül egy erős konfiguráció, egy jobb minőségű, jól kalibrálható és konfigurálható, gombokkal gazdagon meghintett joystick, pedálok, a családi béke érdekében egy jobb „füles”, és persze rettentően sok kitartás. Ezek elegendőek a felszálláshoz, és a szinte azonnali virtuális halálhoz. Hogy miért is figyelmeztetek a meglehetősen kellemetlen, és felettébb gyakori végzetes zuhanásra? Mert itt valóban kevés az átlagos fotelpilóta-szint. Ha valaki valóban eredményes légi harcokban akar részt venni, méghozzá a géppuska boldogabbik végén, annak bizony keményen fel kell kötnie a virtuális hajózónadrágot. A Warbirds helyes használata ugyanis meglehetősen nagy lexikális tudást és tapasztalatot igényel. Volt szerencsém ezt elég alaposan megtapasztalni, hála a hányaveti hozzáállásomnak, és a program kissé, khm, sasszemű lövészeinek. Büszke Gusztávom (Bf-109G6) ugyanis a nyavalyás TBF Avenger összpontosított védekező tüzelésének áldozatául esett, pillanatok alatt atomjaira hullva szét. Ezt nem kevéssé értettem, mígnem rájöttem, hogy bizony az offline gyakorlás közepette a számítógép vezette repülőgépek lövészei bizony nem kevés célzásjavító kisüstit fogyaszthattak felszállás előtt. Az általuk véghezvitt pusztításról csak talán annyit jegyeznék meg, így mellékesen, hogy a háromgépes P-47D Thunderbolt-rajomat (amely repülőgép kifejezetten a sérülésállóságáról volt nevezetes) egy négyes Ju-87D Stuka kötelék mintegy nyolc(!) másodperc alatt törölte le az égről. Arra azért roppantmód kíváncsi lennék, hogy a 7,9 mm-es géppuskák hogyan szabdalták szét a Thud kifejezetten robosztus szerkezetét, nem is beszélve az öngyógyító üzemanyag-tartályokról. Ráadásul a három saját gép 1-2 másodperces különbséggel, három külön röppályát követve esett áldozatul a farlövész lövedékeinek. No mármost ez azt jelenti ugye, hogy vagy egy repülőgépre 1,33 Stuka-lövész jutott vagy a lövészek valami hihetetlen tempóban képesek célpontot váltani, és koncentrált tűzvezetést véghezvinni. Mindeközben persze, a mi 12,7 mm-es géppuskáink is szaporán dörögtek, jelentősen kisebb eredményességgel. Ezek után nem értem a Luftwaffe kudarcát Nagy-Britannia felett… 

A tapasztaltakból kiindulva a javaslatom: a megfelelő szakirodalom alapos tanulmányozása. Minden légi és földi célpont ellen meg lehet találni a megfelelő fegyvert és támadási metódust, csak keresni kell. Ehhez azonban nem elég maga a puszta tapasztalat, hiszen a neten általában harcedzett veteránok várnak ránk. 

A küszködés és tanulás viszont megéri, hiszen a Warbirds III. grafikája kifejezetten szép. A repülőgépek mozgása határozottan életszerű, így a realisztikus repülési modellt csak az igen haladóknak ajánlanám. A repülőgéppel kapcsolatos összes jellemző adat szabadon állítható, így egészen az egyénre szabható a repülési modell.

A szakirodalom alapján ajánlatos minden repülőgéphez a megfelelő támadási taktika kidolgozása (támadási irány, sebesség, tűznyitás távolsága, a fegyverek összetartásának beállítása), hiszen az online légi arénákban a tudatlanságnak bizony, virtuális füstfelhő az ára…