A norvég Innerloop Studios neve ismerősen csenghet az FPS játékok kedvelőinek, hiszen bennük tisztelhetjük a sikeres Project IGI fejlesztőit. Ezúttal békésebb vizekre evezve egy igazi arcade sportjátékkal leptek meg bennünket, ami az aktuális divathullámot meglovagolva az extrém sportok világába nyújt betekintést.
A program a Dreamcasten megjelent Extreme Sports konverziója, ami sok tekintetben rányomja bélyegét a kivitelezésre. Az első kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor rá kellett jönnöm, hogy a készítők szerint 2001-ben maximálisan 800×600-as felbontás bőven elegendő. Ez már csak azért is érthetetlen, mert a Project IGI-ben már láthattuk, hogy a Terraform motor ennél jóval többre képes. Ha a grafika meglehetősen kevés lehetőséget kínáló konfigurációját megejtettük, akár meg is nézhetjük, mit is nyújt nekünk a Maximum Sports Extreme.
Mindenekelőtt hat sportágat: versenyezhetünk snowboarddal, homokfutóval (ATV), sárkányrepülővel, hegyi kerékpárral, valamint kipróbálhatjuk a bungee- és a base jumping-ot is. Újszerű megoldás, hogy a különböző versenyszámok egy futamon belül váltakoznak: lesiklunk a meredek hegyoldalon egy hódeszkával, a szakadék széléről sárkányrepülővel ereszkedünk le a völgybe, majd ATV-re pattanva próbálunk a többieket megelőzve célba érni. Ehhez persze szükség van a Terraform engine nyújtotta hatalmas terepekre, amelyeken az érintendő ellenőrzési pontok között teljesen szabadon választhatjuk meg útvonalunkat – már ha a terepviszonyok ezt engedik. Felmerülhet a kérdés, hogy mennyire lehet hat, alapvetően eltérő sportágat egy játékon belül modellezni? Sajnos ezen a téren elég felemásra sikerült az MSE. Legjobban mindenképp a snowboard játszhatósága sikerült, de a mountain bike-nál is érdekes, ahogy az erőnket be kell osztanunk, nem tekerhetjük ész nélkül a pedált; ugyanakkor az ATV szinte irányíthatatlan, a sárkányrepülést meg a kamerakezelés idétlensége teszi élvezhetetlenné. A kezelés egyébként nem ördöngösség, rövid gyakorlás után bárki képes lesz elsajátítani a látványos trükköket, amelyeket a versenyen bemutatva némi extra gyorsítást kaphatunk.
A játékmódok vonatkozásában semmi újdonsággal nem találkozhatunk. Van három különböző nehézségű bajnokság, melyek pályáit akár egyenként is kipróbálhatjuk a single race módban. Sportáganként egy-egy gyakorlóterep is rendelkezésünkre áll, valamint lehetőségünk nyílik elmentett visszajátszások megtekintésére is. A versenyek előtt a négy divatlapból előlépett fiatal „sportoló” közül választhatjuk ki a számunkra legszimpatikusabbat, pusztán esztétikai szempontok alapján, hiszen tulajdonságaikban nincs eltérés.
A küzdelmek olyan egzotikus helyszíneken zajlanak, mint a Himalája, Maui, Skócia vagy a Kilimandzsáró, és az egyes pályákon belül is változatosak a terepviszonyok. A pályatervezők ennek ellenére sem álltak a helyzet magaslatán, a néhány tényleg érdekes szakasz mellett gyakran unalmas és sivár helyeken versenyzünk, a pálya menti objektumokból többet is elviseltem volna. A grafika néhol egészen szép, de a helyenként sötét és csúnya textúrák sokat rontanak az összhatáson. Ráadásul a játék iszonyatosan lassú! Néha úgy szaggat, hogy olyat utoljára akkor láttam, amikor a 486DX40-es gépemen nagy naivan bekapcsoltam a Screamer SVGA módját. Még azt sem merem mondani, hogy az erőmű tulajdonosok most kihasználhatják gépük adottságait, hiszen ha egy ilyen MSE 650MHz-en, 128 mega RAM és egy Geforce2 MX mellett ennyire akadozik, akkor ott bizony valami alapvető optimalizációs hiba lehet.
Azt kell mondjam, hogy a Maximum Sports Extreme sajnos csak egy középszerű konverzió, amiben a hat sportág nem tudja feledtetni a súlyos hibákat: a grafika hiányosságait, a játszhatóság problematikáit és a lassúságot. Ha egy szóval kéne jellemeznem, annyit mondanék: felejthető…
