Nem tudom, ki hogy viszonyul a számítógépes sportjátékokhoz, én a legtöbbjét érdekesnek találom.
Érdekesnek azért, mert mindegyik különbözőképp próbálja megfogni az eredeti játék vélt vagy valódi hangulatát, tulajdonképpen újradefiniálva azt, hogyan is kell az adott játékot játszani.
Igazi szimulátort nem lehet készíteni, de ez azt hiszem, nem is szükséges. Majd, ha a Virtual Reality gépek képesek lesznek arra, hogy a játék negyvenedik percében jelentkező iszonyatos izomgörcsöt is előidézzék, akkor lehet szimulátorról beszélni.
A fizikai megvalósításon kívül az igazi sport sokszínűségét sem lehet algoritmikusan megvalósítani. Egy számítógépes sportjáték akkor jó, ha kellően el tud rugaszkodni az eredeti játéktól, s nem a grafikával, vagy a túl aprólékos megvalósítással törődve próbálja azt minél pontosabban lemásolni.
Ilyen sport szimulátorra kellemes példa volt még anno Commodore 64-en a Microprose Soccer, vagy az Amigára szenzációsan jól megírt Kick Off.
Különösen az utóbbinak volt óriási hangulata, akészítő Dino Dini ugyanis minden további nélkül hajlandó volt sutbavágni a könnyű irányítást a sokpasszos, változatos játék kedvéért. A labda nem ”ragadt” egy könnyen az ember lábához, ám aki kínkeserves tapasztalatok árán megtanulta az irányítást, az soha nem fogja elfelejteni, milyen érzés volt egy csodás összjáték után kapura vágni a bogyót.
Nos, valami hasonló érkezett az idén az Electronic Arts-tól, a National Hockey League ‘94 képében. A játék magját egy nagyon jól megírt felülnézetből játszható hokiszimulátor alkotja.
A megvalósítás grafikailag nem nyújtja a maximumot, a játékosok animációja bizonyos helyeken darabosnak is mondható, ám érdekes, hogy játék közben ez már egyáltalán nem lesz zavaró. Az irányítás jó, bár az első néhány meccsünk rá fog menni arra, hogy az irányítást kellően megtanuljuk.
A kontrollert jól kihasználták, a különböző gombok különböző ütésfajtákat, hosszú egyeneslövést vagy emelést jelentenek.
A jól megírt mag köré építettek, egy már régóta elvárt nagyobb környezetet és adatbázist, melybe felvitték az amerikai hokiliga minden csapatát és játékosát, akik mindegyike, ha hihe
tünk a leírásnak, a valós tudásszintje alapján fog szerepelni az egyes csapatokban.
Ez különösen a kapusnál lesz lényeges, akinek az egyszerűség kedvéért lehet automata irányítást választani.
Az e havi számban található foci programhoz hasonlóan itt is külön pozitívumként kiemelhető, hogy a játékosnak nem kell hatalmas opcióhegyeken keresztülrágnia magát ahhoz, hogy végre játszani tudjon.
Aki kívánja, az viszont természetesen beállíthat néhány plusz szolgáltatást, mint például a les figyelését, illetve a durvább szabálytalanságok esetén a vétkes kiállítását.
A hangok azt a szintet nyújtják, amit az ember egy SNES-től elvárhat.
A játék alatt a pálya gördítése finom, nem rángat.
Minden, a jéghokit bármilyen minimális szinten kedvelőnek tudom ajánlani a játékot.
Prunoki
