Hihetetlen hogy a koppenhágai születésű Jesper Kyd még csak 34 éves. Nemcsak azért, mert kora ellenére máris az egyik legismertebb és legelismertebb fiatal komponista a szórakoztatóiparban (elsősorban a videojátékok területén), hanem azért is, mert Játékországban is veteránnak számít.
A jó öreg Amiga demoscene egyik sikeres arca volt; régi csapata, a The Silents magja alapította az IO Interactive-ot, és kapcsolatuk a mai napig virágzik – nagy örömünkre. Jespert természetesen a készülő új Hitman epizód kapcsán kerestük meg, de nem hagyhattuk ki a kérdések közül a magyar szálat sem. No és kijárt neki a gratuláció is, ugyanis tavaly márciusban a Hitman: Contracts zenéjével elnyerte a BAFTA (British Academy of Film & Television Arts) Games Award – Best Original Music kategória első díját, aminek azért már „súlya van”…
Mindenek előtt gratulálunk a múlt évben elnyert rangos nemzetközi díjadhoz!
Köszönöm! Örültem a BAFTA elismerésének, és remélem, hogy ez a fajta figyelem és támogatás más csapatokat is bátorítani fog, hogy még egyedibb zenét szerezzenek játékaikhoz.
A játékosok elsősorban az IO Interactive stúdió játékai, főleg a Hitman-sorozat, illetve a Freedom Fighters zeneszerzőjeként ismernek. Ám munkáid jóval szélesebb spektrumot fognak át, a C64-es demo scene korszaktól független filmesek alkotásain át a Deftronic zenéjéig. Kérlek, mutasd be pár szóval magad és eddigi tevékenységedet!
C64-en kezdtem el zenét írni, és amint szert tettem egy Amigára, rabjává váltam a dolognak. Több száz dalt készítettem mindkét platformra, és egyre jobban belejöttem a számítógépes komponálásba. Aztán megvettem életem első szintetizátorát, és elkezdtem CD-alapú zenéket írni. Mindig is ez a fajta komponálás érdekelt, mert ebben láttam a demo- és a játékzenék jövőjét. Nyolc évet töltöttem el az európai demoscenében, mielőtt játékokhoz kezdtem volna zenéket írni. Elég sok számot szereztem addigra, de a legtöbbjük nem került kereskedelmi forgalomba; az első „hivatalos” munkám az USS John Young című játékban szerepelt 1988-ban. Számos CD-alapú, electronic/dance stílusú zenét is komponáltam Mikael Balle barátommal, és ezt a mai napig nem hagytam abba. Az utóbbi években pár független filmhez is írtam számokat.
Számomra úgy tűnik, egy igazi világpolgár vagy, hiszen Dániában születtél, Los Angelesben élsz, a stúdiód New Yorkban van, és hol Budapesten, hol Párizsban rögzíted aktuális munkád egyes részeit.
Nos, nem így terveztem… Miután dán barátaim visszatértek hazájukba, úgy döntöttem, New Yorkban építem fel a stúdiómat. Ez a kedvenc városom, és akkor már kilenc éve éltem ott. Nemrégiben költöztem Los Angelesbe, ahol a zenéket írom és keverem. Amikor egy Deftronic albumot készítek, mindent New Yorkban rögzítünk. A keverést néha Párizsban vagy Dániában végzem; ha egy új helyen dolgozol, új, friss perspektívát kap a zene. A Budapesti Szimfonikusokkal és a Magyar Rádió Kórusával az IO Interactive hozott össze, és nagyon szeretem a bombasztikus hangzásukat. A zenekarban hatalmas adag önkifejezés, expresszionizmus van, ettől egyedülállóak, és sokkal klasszikusabban is szólalnak meg.
Vannak példaképeid zeneszerzőként, akár általánosságban (film, zene), akár konkrétan, a játékok világából?
Azokért a komponistákért rajongok, akik el mertek térni a területükre jellemző általános stílusoktól. Véleményem szerint Jerry Goldsmith, Vangelis, és Ennio Morricone azon fickók közé tartoznak, akik valóban áttörést akartak a filmzenében. Hozzájuk hasonlóan nekem is az a célom, hogy megpróbáljak új hangzást létrehozni a videojáték- és filmzene területén.
Milyen zenéket szeretsz, mik a kedvenc stílusaid, kik a kedvenc szerzőid, előadóid?
Igazából mindenevő vagyok, egyaránt kedvelem a dance stílust, az indiai és kelet-európai, a klasszikus és filmzenéket.
Mely játékok zenéit kedveled?
Leginkább azokat szeretem, amelyek eltérnek az általános, filmszerű megoldásoktól. A játékok jelentős része hagyományos nagyzenekari zenét tartalmaz, olyat, melyet már a mozikban is hallottál. Engem ez nem igazán érdekel. Úgy vélem, meg kell találnunk saját stílusunkat, és mi, akik videojátékokhoz komponálunk, hatalmas lehetőséget kaptunk, hogy valóban érdekes műveket hozzunk létre. Miután a játékokban megszólaló zenéknek nem kell előre felvett jelenetekhez igazodniuk, sokkal nagyobb kreatív szabadságot élvezhetünk. Az alkotókészségnek ez a fajta függetlensége nagyon ritka a szórakoztatóiparban, és úgy vélem, a játékok zeneszerzőinek felelőssége, hogy maximálisan kihasználják ezt a lehetőséget, és olyasmit írjanak, amely eltér a sablonoktól. Az én feladatom, küldetésem az, hogy mindig a tökéletességre törekedjek, és ha alkalom kínálkozik arra, hogy valami egészen egyedit alkossak, megragadjam és kiaknázzam azt.
Hogyan születik meg egy játék zenéje, mikor kapcsolódsz be a folyamatba: a témához komponálsz, vagy megvárod, míg láthatod a konkrét terméket, illetve annak téged érintő részeit?
Bármilyen projektről is van szó, nagyon fontos, hogy kapcsolatban legyél a hangcsapattal vagy annak vezetőjével, hiszen ez segít abban, hogy a játékhoz legjobban illő zenét szerezz. Az előbb emlegetett kreatív szabadság megengedi, hogy olyan művet komponálj, amely szerinted a leginkább megfelelő hozzá, de épp emiatt szükséges, hogy jó legyen a kommunikáció közted és az említett fickók közt.
Általában kapok valamilyen anyagot a játékból, koncepcióvázlatoktól videókig. Számomra nem létfontosságú, hogy rengeteg ilyesmi kerüljön hozzám, de ha van valami, amit megnézhetek a készülő termékből, könnyebb olyan hangzást létrehozni, mely a lehető legtökéletesebben passzol hozzá.
Mikor kezdtél el dolgozni a Hitman-sorozat legújabb részén? Hogy állsz a munkával?
Elég régóta dolgozom rajra. A Hitman 4 nagyon összetett és magas színvonalú, az eddigieknél jóval több időt igényel a zene megírása és a játékba implementálása, ezen folyamatosan dolgozom a fejlesztőkkel.
Voltak valamilyen ötleteid, hozzászólásaid a készülő játékkal kapcsolatban?
Amikor egy ilyen készülő címmel játszom, figyelembe kell vennem, hogy ez még egy korai verzió, és sok dolgon fognak még javítani vagy módosítani a fejlesztők. Általában ezért inkább a zene és hangzás tervezésére koncentrálok, és annak implementálására az IO csapatával közösen.
Tudjuk, hogy régi játékos vagy. Megmaradt a játékok szeretete, azaz manapság is leülsz játszani? Ha igen, milyen platformon, mik a kedvenc stílusaid, játékaid?
Igen, hisz videojátékokon nőttem fel, gyerekkorom óta játszom, mind a mai napig. Kedvenc platformom a PC és az Xbox, de szoktam játszani PS2, GameCube, PSP és GameBoy címekkel is. Jelenlegi kedvenceim a Burnout Revenge, a Warioware Twisted és a GTA: San Andreas, de szintén élvezetes perceket okozott az NFS Most Wanted, a Call of Duty 2, a Half Life 2, a Doom 3 és a Far Cry is. Sokat tolom a frissen megjelent címeket, bár általában pár hónappal le vagyok maradva, mivel időt kell találnom minderre. Természetesen, amikor egy videojátékhoz írok zenét, azzal is sokat játszom, hogy a környezethez és sztorihoz legjobban illő számokat szerezzek.
Lassan visszajáró vendég vagy hazánkban. Hogyan találtál, találtatok rá a Budapesti Szimfonikus Zenekarra, illetve a Magyar Rádió Kórusára, és milyenek a tapasztalataid a zenészekkel kapcsolatban?
Mint fent említettem, az IO hozott össze minket. A zenekarral igazi élmény dolgozni: nagyon könnyen megy a munka, és az előadásuk is kiváló. A Magyar Rádió Kórusának van egy gazdag, telt, epikus hangzása, amit szívesen aknázok ki különféle módokon, akár a zenekarral, akár elektronikus alappal. Eddig öt számhoz használtam fel a kórust, és igazán elégedett vagyok az eredménnyel.
És hogy tetszik az ország? Jártál másfele is, Budapesten kívül?
Budapesten az időm nagy részét munkával töltöm. A szűkös határidők miatt általában a felvétel után azonnal neki kell látnom a keverésnek, melyre gyakran Dániában, Párizsban, New Yorkban vagy Los Angelesben kerül sor. Ez azt jelenti, hogy amint megvan az anyag, csak egy-két napom marad, hogy lazítsak, és kiélvezzem a helyet, ahol vagyok. Budapest csodálatos város: a levegő tele van muzsikával. Nehéz ezt elmagyarázni annak, aki soha nem járt Európában, de Budapest azon ritka városok egyike, ahol a klasszikus zene él, és úgy tűnik, sokkal nagyobb súlya van a társadalomban, mint például az Egyesült Államokban, ahol a zenének nincs meg ez a fajta történelme és érzékelhetősége.
Úgy tudom, jóval személyesebb szállal is kötődsz hazánkhoz…
Igen, egyik legjobb barátom Budapesten él, és az is örömmel tölt el, hogy amikor csak lazítani megyek hozzátok, meglátogathatom a zenekart is.
Köszönjük az interjút, és további sikereket!
Én is köszönöm a lehetőséget, és remélem, továbbra is élvezni fogjátok a zenét!
