Az örök téma, minden haditengerészeti vadászbombázók második leghíresebbike (azért az F-! Phantom II. a szememben az örök győztes), a Northrop Grumman csodagyereke, az F/A-18 Hornet. Hát lehet erről rossz szimulátort készíteni? Lehet, a Xicat játéka véleményem szerint határeset. Bár repülni kellemeseket lehetett vele, így kénytelen voltam a jól bevált éjszakai serkentőszereket (kávé vödörszámra, na meg a saját készítésű, sasszem-elősegítő majonézes kukoricasaláta) elhelyezni a billentyűzet mellé, majd telepíteni az impozánsan hosszú névvel rendelkező F/A-18 Hornet Precision Strike Fighter programot.
A meglehetősen puritánnak mondható telepítés után a szintén hasonló erényekkel ékeskedő főmenübe jutunk. Remélhetőleg a Jane’s-szel most kötött együttműködés a menüszerkezet jótékony átalakítását is jelenti majd, hiszen az eddigi Jane’s-féle szimulátorok egyik legjobb része éppen ez a terület. De vissza az anyahajóra (jut eszembe, ha már a főmenünél tartok: kinek jutott az a zseniális ötlet az eszébe, hogy kedvenc pilótánk szobája közvetlenül a repülőfedélzetre nyílik? Amúgy ez a megoldás igencsak hangos lenne… :)), hiszen mégiscsak háború tört ki a Koreai-félszigeten, s nekünk lenne feladatunk a gaz „komenista” seregek visszabombázása a hetedhét határon túlra.
Miután a saját becses nevünkkel láttuk el a repülendő pilótát, nem árt végigülni a tájékoztató-oktató szemesztert, melyet talán nem meglepő módon a szép nagy fehér táblán keresztül érhetünk el. Itt a bariton hangú oktató szemléletes módon meséli el például, hogy miképp illik kikerülni a ránk irányuló SA-3 Goa légvédelmi rakétát. Szerény véleményem szerint régen rossz, ha már meglátott minket a P-15M SQUAT EYE lokátor, de ez egy másik dolog. Sorra kerülnek a különböző fegyverzetek alkalmazásai, a repülőgép-hordozóra történő leszállás tudnivalói, a navigációs ismeretek, tehát mindenféle olyan dolog, amit a sikeres bevetések teljesítéséhez illik tudnia a jóérzésű karosszék-pilótának.
No de lássuk a brummogó, barna színű bolhazsákot, mit is tudhat ez a program? A kép meglehetősen vegyes. Kezdjük a kellemesebb részekkel: ez a grafika és a repülési modell. Ha nem is érezhetően (hiszen mégiscsak a székemben csücsülök és nem a pilótafülkében), de láthatóan másképp viselkedik a Hornetem, ha bombával alaposan megpakolva próbálok settenkedni a célterület felé, illetve ha már hazafelé belémköt egy MiG-23 Flogger. Ez utóbbinak ezennel békés nyugodalmat kívánok, hiszen az AIM-120A AMRAAM telitalálatának köszönhetően darabokra robbant, pilótája nem tudott katapultálni. A grafikai elemek is rendben vannak, bár láttunk már szebbet is, de ehhez legalább nem kell atomerőmű a szaggatásmentes futtatáshoz. Valamit valamiért. De lássuk csak, mi az, amitől a falra másztam? Például a legordítóbb hiba: a pontatlan típusjelzés. Könyörgöm, az F/A-18 Hornetnek hatféle variánsát használja az amerikai Haditengerészet és a Tengerészgyalogosság. Egy igényesebb szimulátorban azért illene eldönteni, hogy A, B, C, D, E, avagy F változatot repülhetünk. Ekkor még nem is beszéltem a kanadai CF-18A-ról vagy a spanyol EF-18A-ról, ugye… A fegyverzet megszemlélése után kizárásos alapon az F/A-18C-re tippelnék, hiszen az AMRAAM-ot ez képes alkalmazni elsőként. Miután végre megtudtuk, mivel is repülünk, következhet a második felhördülés helyszíne, a bevetések megtervezése. Az egy jó ötlet, mely szerint a bevetések tervezésébe teljes módon belenyúlhat a pilóta. Na de! A haditechnikai adatok kezelése valami elképesztően pongyola. Az első nagy meglepetésemet a MiG-21-es (szintén változatjelzés nélkül, persze…) tartogatta, melyet akár AA-7 Apex (R-23R) közepes hatótávolságú légiharc-rakétával lehet felszerelni. Ezt érdeklődéssel vettem tudomásul, tekintve, hogy a Fishbed lokátora és fegyverrendszere nem képes alkalmazni az Apexet. Nem sikerült eltalálni a Bear turbóprop bombázó repülőgép jelzését sem, hiszen ez a gép Tupoljev Tu-95-ös néven közismert, az eredeti, szovjet Tu-20 helyett. Kíváncsi lennék, hogy pontosan milyen Szuhoj Su-27-esre gondoltak a fejlesztők, mikor AS-9 és AS-12 levegő-föld rakétákat álmodtak a szárnyai alá. Ez az igencsak későbbi, valóban többfeladatos Flankereknél lehetséges, az eredeti vadászfeladatokra optimalizáltnál több mint meghökkentő.
Meglehetősen szegényes a földi haditechnikai eszközök kínálata, ami már-már a nevetségesség határát súrolja. Az ellenséges erők összes választéka a T-72, a ZSU-23 Shilka (melynek a nevét szintén nem sikerült kiírni), és a Scud kilövő, így ignorálva lett pl. az összes korábbi T-típus, a teljes lövészpáncélos- és PSZH-család és a teljes mobilrakétás légvédelmi család is. Az amerikai oldalon sem sokkal jobb a helyzet, a Jeep kifejezetten kacagni való, a LAV így, ebben a formában szintén (Melyik változat is? Az alap lövészpáncélos, a légvédelmi, a páncéltörő, az aknavető-hordozó, a 105 mm-es löveggel felszerelt?), hiszen a LAV a jól ismert nyolc/tízkerekű járműveken kívül egy egész járműcsalád összefoglaló neve. A helikopterek teljes(!) választéka a Mi-24 Hind, az SH-60 (ami mellesleg nem Blackhawk, hanem Seahawk LAMPS Mk III – jegyzem meg halkan), és a H-46 (ami mellesleg CH-46). Hmm, ezek szerint a tengerészgyalogosság AH-1W Super Cobrái, a teljes Apache-család és az összes közepes és nehéz szállítóhelikopter az Államokban maradt. Érdekes.
Tovább nem is folytatnám ezen irányvonalat, csupán annyit jegyeznék meg, hogy Internet is van a világon, így a korrekt haditechnikai adatok alkalmazásának hiánya csupán lustaság kérdése.
Hasonlóképpen sajnáltam azt is, hogy bár a saját repülőgépemet természetesen én fegyverezhettem fel, de a szárnytársamat már csak a számítógép által generált fegyverzeti csomagokkal pakolhattam fel. Ezt mondjuk nem igazán értem, miért is jó, de biztosan én vagyok a korlátolt, buta billentyűzetzsoké.
Sajnálom szegény programot, mert mikor a levegőbe emelkedünk, meglehetősen kellemes képzeteket kelt bennem. A játék nem hanyagolja el az Internetet sem, így egyszerre négyen szárnyalhatnak egyazon virtuális táj felett, akár együttműködő, akár egymás levadászására kihegyezett üzemmódban is. Szépen kidolgozott műszerfal, kellőképpen okos szárnytárs, rámenős ellenfelek, alapvetően kedvező összkép. Olyan ez, mint egy kellemes hölgy, csak a ruhákat nem kell nézni rajta, míg le nem esnek… 🙂
F/A-18C Hornet
A több mint négyszáz darab első generációs Hornetet 1989 novemberében követte az új generáció. Az A-6E Intruderek kivonása után mind a haditengerészet, mind a tengerészgyalogosság elsőszámú csapásmérő eszközévé vált. A jól ismert két hajtóműves kialakításnak köszönhetően a repülőgép üzembiztonsága kimagaslóan jónak mondható. A repülőgép már képes alkalmazni az AIM-120A AMRAAM közepes hatótávolságú levegő-levegő rakétát is, de ugyanúgy alkalmazhatja már a JDAM GPS-vezérlésű precíziós bombát és az AGM-158 JASSM rakétát is. A szokásos lézer- és TV-vezérlésű bombák mellett az AGM-65 Maverick különböző változatait, lokátorok ellen AGM-88A HARM-ot, míg a hajók ellen az AGM-84 Harpoont használhatja. A típus versenyben állt a magyar légierő korszerűsítésére kiírt tenderen is, de a magyar kormány a svéd JAS-39 Gripen mellett döntött végül.
