Paris-Dakar Rally

A játék sajnos nem vállalkozik mind a húsz szakasz bemutatására, a játszható stage-ek száma csak 12, de ezek mind hosszúságukban, mind vonalvezetésükben minden elvárásnak megfelelnek, sőt, osztályon felüliek, de erről majd egy kicsit később még bővebben értekezem. A lényeg, és szerintem ez üdítő új kezdeményezés, hogy a 4×4-eseken kívül minden szakasz teljesíthető motorral, buggy-val vagy quaddal. A bőséges géposztály-választék azon felül, hogy nagymértékben emeli a felhasználói szabadság fokát, különös ízt visz a szimulációba, hiszen azt ugye senki sem feltételezi, hogy ugyanaz a vezetési stílus megfelel mondjuk, egy 4×4-es Mitsubishi L2000 Strakar terepjárónak és egy négykerekű 250 köbcentiméteres Hell Cat motornak.

A kezdetben mind a négy kategóriából csupán egy-egy konkrét márkát engedélyező játék következő, szerintem ismételten pozitív sajátossága, hogy játékrendszere fordított. A három választható játékmód közül sem a Time Trial, sem az Arcade mód nem enged játszani kezdetben, csak az 1. szenegáli szakaszon, mindaddig, amíg Arcade módban legalább az első szakasz 4 részének (A-tól D-ig) megtételét követően az összesített első három helyezés valamelyikét meg nem szereztük. A továbbjutás másodlagos eredménye, hogy időmérő módban a teljesített részszakaszok elérhetővé válnak. Jó-jó, mondhatja most bárki, de mi ebben a fordított? Nos, a játékmenet nagy csavarja nem más, mint az, hogy akár az Arcade, akár a Time Trial módtól eltérően a Campaign módban már az elején nekivághatunk a nagy kampánynak is, ahol a játék mind a 12 szakaszának több mint 50 részpályája elérhető, természetesen csak egymás után, a bajnokság bevált szabályai szerint.

A négy felkínált kategória típus szerint: nyolcféle 4×4, hétféle motor, hatféle buggy, hatféle quad; ez lényegében sokszorosára növeli a játszhatóságot, ugyanis a program külön kezeli a versenyosztályokat, így mondjuk egy motorral teljesített szenegáli stage 1 még nem jelenti azt, hogy Time Trialban buggyval is mind a négy részszakasz elérhető lenne. A pályák vonalvezetése talán az egyik legjobb az általam ismert rally-szimulátorok közül. Egy kis megszorítás azért van, nevezetesen az, hogy a szűk értelemben vett pályákról való kitérés erősen korlátozott. Technikailag ugyan könnyen kivitelezhető, hiszen nincsen rally kicsúszás és iránytévesztés nélkül, azonban a Paris-Dakar Rally esetében ezért súlyos árat kell fizetnünk. A pályaelhagyáskor járművünk teljesen lefékeződik, szinte csak araszol, attól függetlenül, hogy a terep szerint mondjuk egy kiszáradt kavicsos folyómederbe, egy füves fennsíkra, vagy éppen a Szahara egyik homokvölgyébe sikerült kicsúsznunk. A helyzet szerintem a játék esetén prózai; a programozók ugyanazt az utasításkészletet rendelték minden kicsúszáshoz, így sajnos a szimuláció sérült.

A 12 szakasz mindegyike 4 részpályából áll, és minden páros stage-nél van még egy külön bónuszpálya is: a Liaison szakaszpálya. A Liaisonoknál lényegében részlegesen megvalósul a pályaelhagyásokkor felrótt hiányosság kompenzálása, ugyanis ezeken a pályákon adott idő alatt a terepen szabadon száguldozva kell 5 időmérő kapu között áthaladnunk. Itt éppen az a nehézség, hogy a következő kaput jelző irányban valami lényegesen nehéznek ígérkező terepakadály – szikla vagy egy mély völgy – található, amiket inkább, kicsit a jó szerencsére bízva magunkat, a természeti akadály kikerülésével célszerű megoldani. Bevallom, nyakas terepszimulátoros révén először egyenesben nekivágtam egy kisebb sziklacsoportnak azt gondolván, hogy ez meg sem kottyan a Mitsubishimnek, de hamarosan be kellett látnom, hogy a felhasznált idő nem áll arányban a bravúrral, a Liaisont sajnos nem tudtam teljesíteni, pedig ha sikerül, a felhasznált idő függvényében jutalmul akár 10-15 helyezésnyit is előreléptetett volna a program. 

A szakaszok helyszínei, igazodva a 2000. évi valódi Dakar-rally helyszíneihez, sorra veszik az érintett afrikai országokat egy-két stage erejéig, így a versenysorozat során ellátogatunk a már említett Szenegálon kívül Maliba, Burkina Fasóba, Nigériába, Líbiába és Egyiptomba. A stage-ek jellege, vonalvezetése markánsan eltér egymástól; például amíg a szenegáli részek inkább szavannás területeket modelleznek, addig Nigériában hegyvidéki utakon, Líbiában pedig sziklás sivatagon kell átverekednünk magunkat. A pályavezetésnek tájegységtől vagy országtól függetlenül azért vannak általános stílusjegyei; ezek közül az első az a magától értetődő tény, hogy sehol sem fogunk találkozni a Colin McRae Rally-ban annyira meggyűlölt korlátokkal vagy hirdetőtáblákkal. Helyette azonban szép számmal látunk árkokat, az útpálya kellős közepén kialakult mélyedéseket, illetve sziklatörmeléket. Van mire vigyáznunk és figyelnünk vezetés közben, annyi szent, de ami az említetteknél talán még meglepőbb, az a részszakaszokon belül tapasztalható megdöbbentő szintkülönbségek jelensége. Tájegységtől függetlenül szinte óramű-pontossággal az egyik pillanatban még egy viszonylagos sík terepen száguldunk, melyet egyszer csak egy hirtelen mély völgy követ, vagy éppen egy meglehetősen durva emelkedő. Ilyenkor, ha nem voltunk eléggé felgyorsulva, könnyen a völgy mélyén találjuk magunkat ripityára tört járművel.

A járművek irányítása véleményem szerint elég jóra sikeredett, talán a 4×4-esek estében tapasztalható némi túlzott reagálás a fordulásoknál, azonban általánosságban elmondható, hogy a különböző osztályok menettulajdonságai jól elkülönülnek egymástól. A Paris-Dakar Rally a választható nézetek területén nem fukarkodik, az összesen 8 különböző opció között egyaránt megtalálhatók külső és belső nézetek. A belső nézetek közül a műszerfalasból rögtön kettő is van; egyik csak a vezető oldalát, a másik pedig a teljes első szélvédőnyi területet mutatja, mely animáció kiterjed a sérülésekre szintúgy, mint a váltó kezelésének és a kormány mozgatásának bemutatása. Leginkább talán azok a sérülések látványosak ilyen nézetből, mint amikor egy sikertelen ugratás hatására a szélvédőnk csúnyán megreped, vagy a motorháztetőnk kilazul, és a következő gyorsítószakasznál egyszer csak felnyílva szinte az egész belátható teret eltakarja. A külső nézetek közül szerintem szinte bármelyik megfelel a célnak; az egészen távoli azért, mert a következő pályaszakasz így nagymértékben előre látható, a közeli meg azért, mert mondjuk egy kigyorsításnál a felvert homok szinte betöltve a fél képernyőt igazi rally-s feelinggel bír. 

Sorban a következő kritika talán a visszajátszások teljes hiánya lehet, véleményem szerint a dolog különösebb űrt ugyan nem fog okozni egyetlen felhasználóban sem, de azért a csudába is, néha nem árt egy kis önkritikát gyakorolva végignéznünk, hogy vajon hol is hibáztuk el a dolgokat. Visszajátszás helyett azonban érdemes a minden új pályabetöltés előtt megjelenő aktuális térképet tanulmányozni, ugyanis a részszakaszok többsége 2-3, vagy akár még ennél is több alternatív útvonalat tartalmaz, melyet némi szakértés után jobb híján a rövidtávú emlékezetünkből lehet majd csak felidézni, ugyanis a Paris-Dakar Rallyban, tetszik, nem tetszik, nincs belső, menet közben előhívható térkép. A programozói hiba, szándék (?) végtére is elég bosszantó tud lenni, hisz az alternatívák között akár 20-40 másodpercnyi differencia is lehet.

A Broadsword Interactive sajnos többjátékos opcióval nem örvendeztetett meg bennünket, ami hiba ugyan a javából, hiszen egy valamit is magára adó szimulátornak azért tudnia kellene Multiplayert, de azért bízom abban, hogy az első próbálkozást jövő ősszel követi majd a 2002-es idény szimulálása, remélhetőleg a hibák javításával, a hiányosságok pótlásával. Csak így tovább, kedves programozók, van még mit csiszolni, de kezdetnek nem rossz a projekt, meg különben is, rally games forever!

Női siker a 23. Dakar-rally-n

Jutta Kleinschmidt személyében először hódította el hölgy az erősebbik nem képviselői elől az első helyet a tereprallyk világában legnehezebbként számon tartott Párizs-Dakar Rally-n. A német kisasszony nem először vett részt az embert és technikát egyaránt próbára tevő versenysorozaton. Az 1988-as évben nevezett be először autós kategóriában, melyet az 1992-es KTM-hez való szerződés követett, ezt aztán – közben motorra váltva – 1994-ben a mezőny legjobb női motoros pilótája címmel honorálta. Ekkor figyelt fel rá a francia Jean Louis Schlesser, aki először navigátornak kérte fel, majd az 1995/1996-os években már egy Buggy prototípusának volánja mögé ültette. Az időközben élettársi viszonyba került páros között azonban végérvényesen megromlott a kapcsolat, amelynek elsősorban Schlesser féltékenysége volt az oka, hiszen a francia férfiú megirigyelte, hogy Kleinschmidt kisasszony jobb teljesítményeket tud felmutatni, mint ő. A szakítás után az 1997-es Dakar rajtjánál már egy Mitsubishi terepjáróval jelent meg a német pilótanő, aki azonnal történelmi tettet hajtott végre, hiszen elsőként a hölgyek között szakaszgyőzelmet szerzett. Jutta 2001-ig bezárólag még öt alkalommal tudta ezt a teljesítményét megismételni, ám az igazi elismerést azzal váltotta ki, hogy a 2001-es idényben első lett.