Magyar számítástechnika a ’80-as években. Következő cikkemben a magyar Híradástechnika Szövetkezet számítástechnikai elrévülésére és a hazai számítógépeket mutatom be nektek!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ország, Magyarország. Ezt az országot
sajnos ekkortáljt a szocializmus roncsolta, de még is próbált lépést
tartani a kis ország a kor vívmányaival. Az akkoriban fertőzésként terjedő
számítástechnika elérte a magyarokat is, ezért az Művelődésügyi
minisztériumuk kidolgozott egy stratégiát a jövő számítástechnikusainak
képzésére. Ennek keretében bízták meg végrehajtásra a Tudományszervezési és
Informatikai Intézetet (TII), akik meghírdették az iskolaszámítógép
programot, amit a sok jelentkező közül a Híradástechnika Szövetkezet nyert
meg a HT-1080Z gépével, 1982-ben. A program sikerességének érdekében ’83
nyarára 820 HT-1080Z-t sikerült szétosztani a felső- és középfokú
intézményekben, hogy a következő tanévben már megindulhassanak a szakkörök.
A diákoknak felhasználószinten oktatták az informatikát (akkoriban nem volt
egér meg start menü), az érdeklődők pedig meg is tanulhattak BASIC-ben
programozni – először csak papíron. Sok gép ugyanis nem jutott mindenhova.
A tanárképzőkben 4-5 gépes laborokat rendeztek be, a technikai
beállítottságú középiskolák 2-3 gépet kaptak, a legtöbb gimnázium és
szakképző, viszont csak egy-egy gépet kaptak. Pár szabadidő-központ is
kapott egy-egy gépet, sokszor csak kölcsönbe. Még a HT-1080Z-k előtt a TII
rendelt 132 ABC-80 típusú gépet is, ezeket a HT-kkel együtt osztották szét.
1984 márciusában újabb gépek kerültek a középiskolákba, így egyre többen
férhettek
hozzá. Az FPI májusi leltárja alapján például Budapest 143 középiskolájában
a
következő gépek voltak találhatók:
-245 db HT-1080Z,
-12 db ABC-80,
-6 db Commodore,
-89 db Sinclair (ez utóbbiakat az iskolák önerőből finanszírozták)
Meglepő, hogy a felmérés szerint a tanulók 12 százalékának már volt
személyi számítógépe, és 78 százalékának zsebszámológépe. A középiskolákban
403 szakkör működött (egy-egy iskolában több is, kezdő és haladó szinten),
átlagosan 21 résztvevővel, ez mintegy 8000 diákot jelent, azaz a tanulók kb
20 százalékát.
A HT-1080Z gépek az EACA Video Genie licensze alapján készültek, azok pedig
a Tandy TRS80-ok alapján. Idehaza csak az összeszerelés folyt. A belső
processzor szerepét egy Intel Z80-as mikroprocesszor töltötte be, melyhez
16kB RAM és 12kB ROM tartozott. A későbbi modellek (HT-1080Z/64) 48kB
RAM-mal és 1,5kB ROM-mal érkeztek, utóbbi már tartalmazta a magyar ékezetes
(rövid) magánhangzókat. Beépített nyelvként a licenszelt Microsoft 12K
Level II BASIC-et tartalmazta, melyben csak pár szükséges módosítást
végeztek. Csak két színt ismert (fekete-fehér), ezt 128*48-as felbontásban
tudta produkálni grafikus módban. A HT-2080Z semmiben nem különbözött
elnevezésén kívül az 1080-astól. Ennek fő oka a marketing-pozicionálás
volt, mert a “HT-1080Z School Computer”-t nem vehették meg csak úgy cégek,
az ő alternatívájuk volt a 2080Z. Összesen 1861 került az iskolákba, és további 503 más oktatási intézményekbe.
A TII 1985 végén újabb pályázatot indított. A jelentkezők között immáron ott volt a Commodore 16 (Novotrade által), Pro Primo, HT-3080C és Videoton TV Computer. Most nem a TII osztotta szét a nyertes gépeket, hanem csak egy listát állított össze, mint javaslat, valamit a megyék, iskolák maguk dönthették el, hogy melyik gépet választják. Természetesen az ekkorra a már idehaza erősen elterjedt Commodore volt a favorit, nem utolsó sorban a plusz memóriabővítőnek hála, amivel a szállító fejelte meg a legbarátságosabb árat. A Pro Primora és a HT-3080C-re nem érkezett annyi megrendelés, hogy be lehessen indítani a gyártást.
Egy kis ízelítő az akkori árakból, az iskolák részére:
-Commodore 16, 8775Ft
-Videoton TVC 32kB, 11000Ft
-Videoton TVC 64kB, 13000Ft
-Pro Primo 16kB, 13500Ft
-Pro Primo 48kB, 17000Ft
-HT-3080C, 28000Ft
Ennek fényében megérthető, hogy miért nem rendeltek HT-gépeket az iskolák, az árukból három C=16 is kitelt 80kB RAM-mal. Pedig a Híradástechnika következő gépe nem is lett volna olyan rossz: A gép kifejlesztése a BME-vel együtt történt. A HT-1080Z-hez képest külső megjelenésében nem sokat változott, csak a billentyűzet bővült ki 74 billentyűre: ez tartalmazta az ékezetes magyar karakterekhez szükséges, szabványosan elhelyezett billentyűket és 8 funkcióbillentyűt is. Belül maradt a Z80 processzor és 64 kB RAM, a ROM 48 kB-ra volt bővíthető. A képernyőkezelés jelentősen átalakult: színes nagyfelbontású grafikát biztosított (192×256 pont, 8 szín, 6,75 kB különálló videomemória), a karakteres kép pedig 24 sorból és soronként 32 karakterből állt. A már ismert hanggenerátor (3 csatorna + zaj, 11 oktáv, szelektív hangerő és burkológörbe programozhatóság) mellett színes RGB és TV kimenetet, 2 db 8 bites I/O illetve Centronics illesztést találunk. A prospektusban opcionálisan fényceruza, botkormány, Commodore soros port (pl VC1541 floppy meghajtó illesztéshez) is szerepelt.
Hogy ne csak a HT-gépek legyenek a középpontban, itt az ideje kitérnem a többi magyar gépre is.
A Primo 1984-ben jelent meg, mint egy olcsó fejlesztésű hobbiszámítógép. Ára valóban nem volt magas. Eredeti fejlesztési neve Microter volt, valamilyen adminisztrációs hiba folytán a dobozokra is ez került. A gép alapja egy U880-as processzor (NDK-s Z80 klón), kiszereléstől függően 16/32/48kB RAM-ja volt. 192/256-os felbontással rendelkezett, viszont csak két színt kezelt. Külön érdekessége, hogy nem volt külön szöveges, illetve karakteres módja, egybe volt az egész, ellenben a kortársaival. Elsősorban iskolák vásárolták meg könnyű hozzáférhetősége és alacsony ára miatt.
A Videoton cég is beszállt az iskolaszámítógép-bizniszbe a szintén alacsony árúra tervezett Videoton TV Computerével. Ez a gép már a jóval fejlettebb, 3.125MHz-en ketyegő Zilog Z80-nal volt felszerelve 32 vagy 64kB RAM társaságában. Billentyűzetén már ott voltak a magyar ékezetes betűk is. Grafikus képeségei úgy ahogy fejlettnek bizonyultak: ogikai felbontás mindig 1024×960 képpont volt, amit a gép mindig az adott grafikus módnak megfelelően skálázott, az adott színkészletet elosztva a logikai felbontással. Az iskolaszámítógép program keretében 3000db 32kB-os és 9000db 64kB-os modell került leszállításra. Magáncélra a Centrum Áruházak forgalmazták 13.000Ft-os áron, de a Videoton nem tudta csökkenteni az előállítási költségeket és a gépek is gyakran meghibásodtak. A piacról később kiszotította a Commodore Plus/4 és a Primo.
Nos, nagyjából ennyi lett volna a mai törióra a magyar számítástechnikáról – remélem ismét élveztétek, valamint érdekesnek találtátok!
Forrás: Pause Break
