Őszintén szólva nem volt szerencsém a játék előző részéhez (1991), azonban némi kereskedői vérrel az ereimben csábítónak tűnt a Hansa városok közötti kereskedelmet feldolgozó program megtekintése. A látvány már az első pillanatban megragadja a játékost, azonban a szép máz nem értéktelen programot, hanem míves remeket takar.
Sokféle játékmódban kezdhetjük el pályafutásunkat, azonban az alaptételek mindenhol igazak lesznek. Úgy kell kialakítanunk üzletmenetünket, hogy nyereséget produkáljunk, de gondolom, ezzel nem mondtam túl sok újdonságot. Kezdetekben nem nagyon lesz lehetőségünk ugrálni, hiszen mindössze arra futja majd pénzünkből, hogy jól betankoljunk az induló városban olcsó cuccokból és a környező településeken értékesítsük ezeket. A városnevek mellett található kis ikonok segítséget nyújtanak az igények felderítésében. Könnyebb dolgunk lesz, ha már office-t tudunk telepíteni a kiszemelt városokba, hiszen ekkor már folyamatosan nyomon követhetjük az árak változását és kialakíthatjuk hajónk leggazdaságosabb útvonalát. A kirendeltségek azonban jelentős kiadással járnak, így ne kapkodjuk el az office-lánc kialakítását. Cseles módon azonban az árak változnak, így egy-két ősi kereskedőjátékhoz képest itt nem érdemes írogatni az árakat, a napi információk alapján kell eldöntenünk, hogy hova mit viszünk. Ez bizony lélekölő feladat, nagyon hiányzott egy olyan lehetőség a programból, ahol az adott irodák összehasonlító ártáblázatban szerepelnek. A gyakori árváltozásokat főleg mi idézzük elő, ha vásárolunk vagy eladunk, de maga a város is beleszól a történésekbe. Minden településnek megvan a határozott fejlődési iránya (hol a gabonafélék termelése, hol pedig a kézművesipar fejlődött). A város termelése befolyásolja természetesen a legjobban az árakat, melybe mi is beleszólhatunk, ha saját alapanyag-készítő, vagy -feldolgozó üzemeket létesítünk. Ezek nélkül egyébként nem is tudunk túllépni a mezei kufár megnevezésen. Ilyenkor azonban már jócskán akad tennivalónk és a guruló aranyakra is sokkal nagyobb veszély leselkedik. A termelőüzemeknél még viszonylag könnyebb a dolgunk, azonban a feldolgozóipar nagyon húzós lehet, hiszen az alapanyag-ellátást is nekünk kell megszerveznünk. Legjobban úgy járunk, ha kinézünk magunknak egy teljes gyártási ciklust (minden városban más és más az felhúzható épületek listája) és ezt építjük fel magunknak, mert így a későbbiekben nem kell azzal törődnünk, hogy csak viszi a pénzt az üzem termelés helyett. A földrajzi adottságok persze erősen belejátszanak a termelésbe, ne számítsunk mondjuk a legészakibb városokban ringó kalászosokra. A kereskedelem fejlődésével több hajóra is szükségünk lesz, javítani kell a meglévő bárkákat, tengerészeket és katonákat kell felvennünk az egyre fogyó legénység helyére, no meg némi hadigépezettel is el kell látnunk hajóinkat, ha távolabbi vizekre merészkedünk. A tengeri csatákat lebonyolíthatjuk manuálisan is, nagyjából dupla vagy semmi alapon – a gép tutira ügyesebb lesz nálunk. Mindenesetre ezek az akció-betétek jót tesznek a monoton kereskedelmi résznek, csak éppen könnyen lefelé ívelhet pályánk, ha nem vigyázunk. A saját dolgaink alakulása mellett a városok véleményére is kell adnunk, hiszen építhetünk jóléti építményeket, rendezhetünk fesztiválokat, ásathatunk kutakat és még egy halom dologgal javíthatjuk a munkakedvet. Lehetetlenség lenne az összes lehetőséget felsorolni, a tutorial azonban melegen ajánlott a profi játékosoknak is.
A véleményem pedig egyértelmű, hiszen vérprofi programmal van dolgunk, mind a játékmenet, mind a grafika területén. Nem hiányoznak a poligonok, a forgathatóság és a csillogó lensflare effektek, egyszerűen úgy jó, ahogy van. Igaz, kicsit álmosító és unalmas is lehet a dolog, ha nem szeretjük az ide-oda hurcolászós, kombinálós játékokat, azonban ebben a kategóriában keresve sem találhatunk jobb programot, mint a Patrician 2-t.
