A De Montfort Egyetem Kreatív Technológiai Tanszékén ma jelentették be az első európai machinima-díjak nyerteseit.
A dolog talán kis magyarázatra szorul. A machinima szót lényegében a számítógép által valós időben generált nem interaktív filmekre találták ki pár éve, mely mozgalmat leginkább a 3D-pápa John Carmack felesége, Katherine Anna Kang terjesztette el. Valójában a spanyolviasz feltalálása volt az egész, a demoscene-en a demók is ugyanerről szólnak több évtizede, ahogy a játékok átvezető jelenetei is lényegében machinimák, ha ragaszkodunk ehhez az új szóhoz. Kezdetben úgy tűnt, hogy a machinima szót kizárólag három dimenziós animációkra és bizonyos játékmotorok használatára (például Quake III) szűkítik, de léteznek két dimenziós és saját motoros machinimák is, sőt teljesen játékoktól független nem valós idejű 3D animációkat is ide sorolnak (a hír alapjául szolgáló díjátadó reklámja is ilyen volt), amik szerintem teljesen más lapra tartoznak. A legjobb film, a legjobb látványtervezés és a legjobb rendezés díját egyébként az ausztrál (khm, akkor mitől volt európai a fesztivál?) Stolen Life nyerte, ami nem tekinthető meg a neten, DVD-n lehet csak megvásárolni, és azt több interjúból sem sikerült kiderítenem, hogy melyik játékmotorral készült – erős a gyanúm, hogy egyikkel sem, tehát a hagyományos 3D filmek tarolnak a machinima-fesztiválokon.
