Az MMORPG-k fejlődő világában a sok fantasy és számos sci-fi témájú nekirugaszkodást követően, illetve ezekkel párhuzamosan egy új csillag van születőben, mégpedig a Cryptic Studios gyöngyszeme, a City of Heroes. A 2000. júniusában alapított társaság elhatározta, hogy a megannyi szerencsétlen próbálkozás után létrehoz egy vérbeli szuperhősös játékot, ahol az arra hajlamosak kiélhetik mindenféle megalomán vágyaikat, melyeket a Marvel és a DC képregények, rajzfilmek teremtettek anno.
A CoH tehát ezeket az alsónadrágot kívül hordó lényeket teszi elérhetővé számunkra – a figurák sokszínűségét tekintve mindenképpen a képregényekre alapozva –, megspékelve egy kis UFO-lázzal, a másik dimenzióból ideigyekvő riktik népével. Mi magunk Paragon City, a hősök városának emberfeletti képességekkel fölruházott lakóit alakítjuk, akik szuperbűnözők terjengő áradatát igyekeznek visszafogni. A Cryptic Studios próbálta úgy berendezni eme várost, képzeletbeli Amerikájuk sajátos New Yorkját, hogy mindenféle kihívás felállítására, és annak általunk történő megoldására a lehetőségek széles tárházát kínálhassa, éppen ezért ne lepődjünk meg azon, hogy kezdetben kizárólag e gigantomán képzetek szülöttjének tekinthető metropolisz lesz a homokozónk, hiszen a későbbiekben (megfelelő marketingmunkával megtámogatva) érkeznek majd a kiegészítők a legkülönfélébb helyszínekkel. (Szó van egy víz alatti városról, de azt sem tartom lehetetlennek, hogy a riktik dimenziójába is átugorhatunk kellő mennyiségű bátorsággal fölvértezve.)
A fejlesztőgárda lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy nagyon fontosak számukra a karaktereink, azok egyedisége, így már a kezdeti három külső (szuperhős, szuperhősnő, valamint egy Hulkszerű böszme birkózó) is hanyatt-homlok személyre szabható lesz, mindenféle szemekkel, hajakkal, alkati jellemzőkkel és miriádnyi ruházattal. A választható képességek listája is végeláthatatlan, annyit azért érdemes elmondani, hogy lesznek alapvető (core) képességek, melyekkel csak egyvalamit tudunk véghezvinni (avagy kilőni), és lesznek módosítható „kontroll-képességek”, ezek segítségével egy adott témát variálhatunk (jéglövedék, jégfal, jégkocka stb.), viszont nyers erőben sosem érhetik be az előző csoport képviselőit. Karakterünk fejlesztése tapasztalati pontokból történhet, egy Diablo 2-höz hasonló szakértelem-fás rendszerben, ám szintlépés itt nincs, az egyetlen kivétel ez alól hírnevünk, ami 50. szintig emelkedhet (persze nem azt látjuk, hogy „hírnév: 23”, hanem pl. azt, hogy „a fél város ismer”), de éppen csökkenhet is, ha hónapokig nem játszunk, vagy rendre balul sülnek el küldetéseink.
A készítők a feladatok terén egyébként törekszenek eltérni a megszokottaktól (csodát azért ne várjunk), pl. a pórul járt ellenfeleinkkel tartós unszimpátiát tudunk kialakítani, azaz ha gyakran keresztbeteszünk egy-egy szuperbűnöző-társulatnak, akkor számíthatunk retorziókra, akár hosszabb távon is. Ezeknek az elkerülésére vagy kivédésére, vagy egy esetleges nagyobb volumenű akció kivitelezésére alkothatunk csapatot is, így jóval biztosabb a sikerünk. Mivel a képregények olvasóközönsége igen széles, ezért a Cryptic úgy gondolta, játékosok nem alakíthatnak bűnözőt (13-14 évesek jelenlétére is számítanak), ha mindenképpen egymással akarunk hadakozni, arra külön aréna fog szolgálni.
A fenti, gyakorlatilag nómenklatúra tömörségű bemutatóból kitűnhet, hogy akadt egy cég, mely képes volt egy pillanatra fölmerülni a trendek hullámai alól, és egy picit áttekinteni, hogy nekünk, játékosoknak mire lenne igényünk, és így nem egy újabb EverQuest-klón kidolgozásához adta a nevét, hanem az amerikai kultúra egyik-másik markáns szereplőjét próbálja illően „megzenésíteni”. Ha összejön nekik, akkor egy ideig bizonyosan a City of Heroes-tól lesz hangos az MMORPG-k világa.
