A plasztikkatonák története nem új keletű dolog, hiszen a 3DO fejlesztésében napvilágot látott már egy-két alkotás, ami a harcos műanyagdarabok világába kalauzol el bennünket. Emlékszem az első rész sikerére, az újdonság varázsával berobbant program, ha nem is tarolt, de mindenképpen érdekes színfoltja volt a piacnak. Született még ezek után egy-két folytatása a kis manusok harcának PC-n és konzolon is, azonban ezek már minőségileg és ötletileg sem nyújtottak semmi újdonságot. Ezzel el is érkeztünk napjainkig és az Army Men: RTS-ig, lássuk hogy is alakul mostanában a plasztikok sorsa.
Az alapötlet meghagyása mellett szinte mindent megváltoztattak a fiúk a 3DO-nál, és valljuk be, határozottan előnyére szolgáltak a módosítások a sorozatnak. Végre full 3D-ben pompázik a táj, az egységek is sokkal finomabb, plasztikus (:)) mozgást kaptak. Teljes RTS-t kapunk, hiszen váltogatják egymást az építgetős és a „menjünk végig x emberrel” típusú feladatok a játékban. Kicsit egyszerűsödött a táj megjelenítése, de ez inkább előny, így sokkal jobban lehet koncentrálni a feladatokra, nem kell folyton azt keresnünk, hogy hol is vannak az embereink. Nagyon lényeges eleme a programnak a humor, jó adagot kaphatunk belőle az átvezető engine animokban, de maga a játék is sok mókás részletet tartalmaz. Szedjük hát ízekre a plasztik világot, lássuk Sarge csapatainak feladatát.
Alap RTS-hez híven a nyersanyag-gazdálkodásra épül a program, a műanyag és az elektromosság jelenti a két begyűjthető alapanyagot a pályákon. Mindkettőhöz viszonylag koncentrált adagokban juthatunk hozzá, a katonák tulajának eldobált játékszerei és felhasználási tárgyai jelentenek tekintélyes nyersanyagforrást. A játékbabák, robotok, illetve a különböző elemek és órák meglétére bizton számíthatunk a pályák kezdetekor, de nem árt keresgélni, mert a kezdeti források hamar kimerülnek. A műanyag még úgy-ahogy pótolható, hiszen a saját és ellenséges egységek maradéka begyűjthető a tájról, de az elektromosságot nem pótolja semmi, márpedig az összes motorizált egységünkhöz erre is szükségünk lesz. Itt említeném meg, hogy a begyűjtő dömperek meglepő intelligenciáról tesznek tanúbizonyságot, mikor támadás esetén automatikusan a bázis felé indulnak vissza. Ezekből érdemes minél többet építeni, mert fogyóeszközről van szó, no meg nem árt a begyűjtést is felfuttatni gyorsan.
A termelés felfuttatásához szükségünk is lesz az alapanyagokra, méghozzá jó sokra. Az alapépületek nem is zabálnak annyi plasztikot, azonban ha komolyabb egységeket szeretnénk gyártani, akkor csipkednünk kell magunkat. Több szinten fejleszthetjük az épületeket, ennek megfelelően alakul a gyártható plasztikkatonák és járművek száma. Némi kereszthivatkozás is van a gyártási helyek között, hogy éppen melyik fejlesztéséhez elengedhetetlen a másik szintjének emelése. A gyalogos egységek jól követik a hagyományos haderő jellemzőit. A gyengébb géppuskás és gránátos egységeket hamar el fogjuk felejteni, rakétás, gépágyús egységekben érdemes gondolkodni, ha a bázis védelméről vagy támadásról van szó. Figyelmet érdemel az aknavetős manus, mely hihetetlen távolságból képes megsemmisíteni a felbukkanó ellenséges létesítményeket. Ahhoz azonban, hogy ezeket meglássuk, mindenképpen szükségünk lesz egy sniperre, mert ennek az egységnek a legnagyobb az észlelési távolsága. Egyébként is érdemes ővele operálni, mert nagyon hatékony tud lenni a célzott lövéseivel. Nem hagyható ki a sorból az aknakereső, látni fogjuk a játék második felében, hogy komoly hadosztályokat tudunk elveszteni egy nem mentesített aknamezőn. A motorizált műanyagok között már korántsem ekkora a választék, hiszen támadni a tankokkal és a féllánctalpasokkal tudunk, a többi egység csak kiegészítő tevékenységet lát el. Talán még a kamikaze robot érdemel figyelmet, de csekély sebessége miatt igencsak korlátozott a felhasználása. A levegőbe kizárólag a helikopterrel emelkedhetünk, azonban erősen befolyásolja a jelentőségét a nagyon kicsi látóköre és a viszonylagosan gyenge páncélzata. A parancsnoki épület lehetőségei között a vége felé felbukkan a rádiós alakja, akivel szőnyegbombázást, deszantos bevetést és műholdas csapást (egy nagyító tölti be a halálsugár szerepét ) kérhetünk egy bizonyos területre, méghozzá igencsak horribilis összegekért.
Az Army Man átmenetet képez a sok egységet felvonultató tömegtermelésre csábító programok és a nagyon kevés felszereléssel operáló alkotások között. Nem túl sokat érünk vele, ha túl nagy seregeket mozgatunk egyszerre, mert az útkeresés, minden RTS-ek rákfenéje itt sem mondható valami fényesnek. Igaz, nem indulnak el véletlenszerű irányokba az egységeink, de bizony a nagy forgolódás közepette jó pár tankot elveszthetünk, míg az ellenfél vígan tüzelget ránk. Kisebb csoportokban érdemes mozgatni az egységeket, inkább a speciális tulajdonságok operálásával lehet lenyomni az ellent hatékonyan. Mindennek megvan a maga ellenszere, ha nem viszünk magunkkal légvédelmet, akkor előbb-utóbb úgyis felbukkan egy helikopter. Ez persze inkább csak a pálya- és küldetésszervezők munkáját dicséri, hiszen bedrótozott egységek várakoznak szép számmal a tájon, a gép csak igen kevés egységet állít elő a csaták folyamán. Az AI egyébként is csak közepes fokozaton teljesít, láttunk már ennél sokkal jobban irányított szereplőket is. Kétségtelen persze, hogy a campaign vége felé már nagyon komoly támadásokra számíthatunk, ráadásul itt már kombinálja is a gép a rendelkezésére álló lehetőségeket, mely pozitívumot nem szabad elhallgatnom semmiképpen.
A campaign 15 küldetésből áll, ami végigvezet minket a házat körülvevő kerten, majd betérve a házba érintjük az összes fontosabb helységet, míg végül a padláson felállított terepasztalon vívhatjuk meg végső csatánkat. A házban régen volt bogárirtás, így számíthatunk nagy számú ízeltlábú felbukkanására is. Időnként más érdekességek is történhetnek állatokkal kapcsolatban, de ezt majd meglátjátok, ha eljuttok odáig. A változatos terep egyébként jót tesz a játéknak, bizonyára megizzasztotta a modellereket, de határozottan kellemes a pályák látványa és hangulata. A kidolgozottság pedig nagyon jól passzol a plasztikkatonákhoz, ezt nagyon jól eltalálták a fiúk. Ha végignyomtuk a campaign-t, akkor a Great Battles pont alatt még visszatérhetünk az egyes nagyobb helyszínekre egy-egy komolyabb csatát levezényelni. Ha pedig ezekből is kifogytunk volna, akkor jöhet a multiplayer és Internet game lehetősége.
Milyen program is tehát az Army Men: RTS? Első körben azt hittem, egy populáris RTS-sel van dolgom, mely nem szeretne a komoly stratégák kegyeibe férkőzni. A vélemény a campaign vége felé részben megváltozott, bizony nagyon oda kell figyelnünk, hogy mit és hogyan csinálunk. Ennek ellenére a program láthatólag a szélesebb nézőközönségnek készült (ami egyáltalán nem baj), ennek tudható be az egységek kis száma, valamint a küldetések viszonylagosan egyszerű feladatai. Azért az AI-n nem ártott volna még kalapálni a fiúknak egy kicsit, itt hagy némi kívánnivalót maga után a játék. Persze ne legyünk telhetetlenek – az Army Men: RTS könnyed fogyasztásra született, a feladathoz illeszkedő grafikával és nagyon jól eltalált hangulattal. Azt hiszem, ennyi bőven elég ettől a programtól, jó szórakozásban lesz részetek ha belefogtok, az tuti.
Bear
3D-s plasztik
Sarge barátunk és az összes szereplő megjelenítéséért felelős 3D-s motor a Pandemonic saját alkotása. Ha netalántán ismerősek lennének valahonnan az elénk táruló lehetőségek, az sem a véletlen műve, hiszen a Dark Reign 2 módosított engine-jéről van szó, mely már bizonyított a fent említett játékban.