Hát igen, ez sem egy Ridge Racer…
Na azért nem kell elszontyolodni, hiszen a fent emlegetett (PSX) programnak a sebességét még egy P120-as sem igen bírja, valamint a Wheelspin sem ezt az irányvonalat képviseli. Igaz, ez is 3D-s, meg autóverseny, de a megvalósítás teljesen hagyományos, felülről-oldalról szemlélhető pályával és autókkal. Sajnos be kell látnunk, hogy ez a megoldás közel sem olyan látványos, mint a “beülős” autóversenyek, de valószínűleg ennek a stílusnak is megvan a maga rajongótábora. (Valaki igazán elindíthatna egy Wroom-hoz vagy Lotus-hoz hasonló projectet a tisztelt fejlesztők közül!) Nem tehetünk mást mint türelmesen várunk, vagy megtanulunk programozni egy kicsit…
Na de inkább elemezzük eme száguldozásra és rivalizálásra serkentő proggit. A játék öt lemezes, így már előre sejthetjük, hogy a körítésre nem lehet panaszunk. Ez igaz is, mert a hozzáértőbbek hamar felismerik a képek többségének HAM mivoltát. Szerencsére a grafikusok nem pocsékolták el eme üzemmód nyújtotta lehetőségeket, és az általuk kreált picturék szépek és kedvesek a szemnek. Sajna introra nem futotta, csak egy állóképet nézhetünk tetszőleges ideig. Ha játszunk is, megismerhetjük a címképernyőt, s vele együtt a játszható karaktereket látványában is részesülünk. Az itt választható opciók száma egy 2 és 4 közötti egész szám. Azoknak, akik nem fognak a játékkal játszani (és így nem tudnak öt perc alatt rájönni az irányításra), azoknak itt van egy kis kezelési útmutató.
Szóval a kezdőképernyőn kiválaszthatjuk a játékosok számát (1-2), a körök számát (3,5,8,15 – fura egy számsor, talán a természetellenes logaritmus) és van itt még egy igen érdekes menüpont, az options.
Az optionson belül tudjuk egyéni aberrációink szerint változtatni a verseny metódusán (normal, Bio-Yoghurt: csúszkálós, Jumping Nitro: a nitronak hatványozott a hatása, Pinball: ütközéskor flipper-effektus lép fel az autók között, Space: mintha nem lenne súlya kocsinknak – mindenki próbálgassa ki, melyik a legjobb neki), tölteni tudunk játékot és rekordot (illetve menteni az utóbbit), ki-be kapcsolhatjuk a rekordfigyelést (új rekord = plusz pénz!) és a end-képet (ezt töltési idő csökkentése céljából), a practice (erre még kitérek) és végül a nehézségi szint három fokozatban.
A practice nevéhez méltóan a gyakorlásra szánt menüpont. Kiválaszthatunk egyet vagy többet a rendelkezésre álló nyolc pályából (speedway, sea, lake, snowy, death, desert, ice, autumn, oasis és canton) és beállíthatjuk azt, hogy hány processzor által irányított autó ellen kívánunk küzdeni (CPU-PL 0-3). A kezdés a GO felirat kiválasztásával történik. De vajon mi az az EXIT?
Vissza a főmenübe! (Mire erre rájöttem…) Az izgalmakban bővelkedő, idegfeszítő verseny a player-re nyomva veszi kezdetét azoknak, akik rendelkeznek Vincs Eszterrel. A floppy nevű meghajtóval szenvedőknek előbb a lemezcsere aljátékban kell résztvenniük, s csak a 10 (20) K/s-es kínlódás végeztével tárul szemük elé a látvány. Persze ne hamarkodjuk el, mert mindezek előtt autót kell választanunk. Kezdetben vala 3 az autók száma, de majdan csoda folytán 4 leszend. Van itt Buggy (homokfutó-szerű nyitott csővázas kocsi), Offroad (leginkább teherautó, olyan kapaszkodós-platós jószág, amilyenen vadászni mennek egyes amerikaiak) és Sport nevű sportautó, sok elektromos vonallal.
Ha megvagyunk ezzel is, ki kell választanunk azt a szerencsétlent, ki beleül a járgányba és végigizgulja a versenyt. A fején kívül láthatjuk nemzetiségét (zászló a háttérben) és a legfőbb tulajdonságait (F.spirit = küzdőszellem). Leányok hátrányban vannak, mivel a tömegben csupán egyetlen hölgy található. (Lányok, ne sírjatok, biztosan lesz egyszer egy babakocsiverseny-program is!)
Az ezt követő képernyő a legfontosabb pályafutásunk során, mivel itt tudjuk tuningolni autónkat, eladni-venni tartozékokat és mindenféle mást, de inkább lássuk részletesebben. Van három-három féle motor, gumi és stabilizátor-szerűség (az eleve beépítetteken kívül). A motor a csúcssebesség és a gyorsulás miatt kell, a gumi a jobb kormányozhatóság optimalizálására, a harmadik pedig szintén javítja a sebességet és a kormányozhatóságot. Eladni-venni buy-shell módban lehet (alul beállítható), de eladni valamit csak akkor tudunk, ha legalább kettő van már nekünk. Gumikból érdemes többet is tartani a többféle pálya miatt. A bal oldali oszlop a vétel, a jobb oldaliak pedig az eladás (ráklikk). A vehető dolgok között a < és > nyilakkal válogathatunk, az ár persze a minőséggel együtt nő. A bal alsó részen található még egy piros sörösdoboz (tank size) és egy robbanás (nitro). Jobb oldalon a kiválasztott eszköz árát (cost) és a zsebben (pénztárcában, bankban, persely-nőben) levő pénz mennyiségét detektálhatja az, aki odanéz. (A persely-nő valós dolog, Mocsytól kaptam karácsonykor.) Annak, hogy egyszerre több dolog is lehet nálunk az a magyarázata, hogy a Setup Mode-ban minden verseny előtt beállíthatjuk autónk felszerelését (amihez nem árt figyelembe venni a Track-kal kérhető pálya-infot).
Ezekután Exit és hajrá! Töltődik a pálya, felkészülés végett mindenki figyelmesen tanulmányozza a kicsinyített képet. Az autómobil irányítása teljesen hagyományos módon a tengely körüli forgatás (jobbra-balra) és a tűzgomb nyomvatartása mellett történik. Nitrot (turbo) a joy felfele nyomásával adagolhatunk, míg a joy hátrahúzása a fék. Ezt azonban nagyban befolyásolja a sok beállítható dolog, szóval mindenki kisérletezze ki az egyéni szenvedéséhez szükséges beállításokat. A program szerencsére az autóit eléggé egyéni módon irányítja, így nem tudjuk barátunk előtt csúfos vereségünket azzal magyarázni, hogy “csal a gép”, illetve “a szemét mindig az optimális íven kanyarodik teljes sebességgel”. Szóval nyerni egy kis gyakorlás után nem nehéz (kivétel a havas és jeges pályák).
Hogy én mit gondolok? Hmmm, Hmmm. Előny a viccmester (copyright by Sakman) támogatás, a sok pálya és a szép HAM körítés. Megint csak az a baj, hogy ilyen tipusú játékból már van egy pár darab, és a csapatok az energiájukat megintcsak a rókanyúzásba ölik bele. Summa summarum: a Wheelspin fajtájának megnyerő darabja, akinek van rá motivációja, az örülni fog ennek az alkotásnak.
M.D.Jon
