Ha valaki Amigán jó zenét akar szerkeszteni, akkor két dologra lesz feltétlenül szüksége. Az egyik az a tehetség, melyet a mindeható mindenkinek kénye-kedve szerint osztogat, a másik pedig egy jó zeneszerkesztõ. Nos, mivel Ysthen helyett tálentumot adni nem tudok, így inkább egy music editor ismertetését látom célszerûnek.
A Music Line Editor nem egy szokványos értelemben vett “trekker”, mivel e program elvileg ötvözi az eddig ismert zeneszerkesztõk valamennyi tulajdonságát. Az elvileg szó azért került a mondatba, mivel a teszteléshez használt A3000/25-ös gépen bizony egyszer-kétszer kiírta azt, hogy kevés neki a CPU teljesítmény. Igaz, ez csak akkor történt, amikor nyolccsatornás mesterkedésre akartam rábírni mindenféle effektekkel együtt. A program négyéves kemény fejlesztés eredményeképpen született, és a lehetõségeket megtekintve talán nem telt el hiába az a négy év. Felsorolásképpen néhány paraméter: 4/8 csatorna, 5 oktáv, max. 128 lépéses szólamok, 255 hangszer és hullámforma, valós idejû part transpose, max. 127kb sample méret, rugalmas hangszerstruktúra (vagyis hangszerünkkel mindenfélét csinálhatunk), valós idejû hullámforma effektek (transform, phasing, mix, resonance, filter), animation (lényegében samplét csinálhatunk szintetikus hangokból) és ami szerintem a legnagyobb, ütemenként egyszerre öt effektet lehet keverni. A program jövõbeli verzióiban ígérnek sample/waveform editort, MIDI támogatást, új effekt parancsokat, több keyboard shortcuts-t, valamint azt, hogy több csatornát láthatunk egy idõben. Az új verzió(k) beszerzését illetõen lásd a Guide file-t!
A programnak betöltéskor igen egyszerû tracker kinézete van, de ez ne tévesszen meg senkit. Elsõ próbálkozások elõtt érdemes meghallgatni a minta zenéket, melyek erõsen chip-music módjára szólnak, de a figyelmesebb hallgató rögvest észreveszi a teltebb hangzást és a szinte maradéktalan SID feelinget (aki nem tudná, az amigának nincsenek programozható szûrõi, ellentétben a C64-ben használt SID-del, így a “lebegtetõ” és más jólhangzó effekteket a CPU-nak kell vagy “real time” kiszámolni, vagy pedig egy hullámformára elõre kiszámoltatni).
Csupán (egyenlõre) két fõ képernyõvel, a sequencer és az instrument editorral rendelkezünk. A sequencer hagyományos, alul a szólamokba a hangokat, míg a fenti képernyõn a szólamok sorrendjét tudjuk editálni. Zavaró lehet, (trekkereken nevelkedetteknek), hogy egyszerre csak egy részt (part) látunk (ebben a verzióban – lást fentebb), így jobban oda kell figyelni az idõzítésekre és ütemek egybeesésére. Bár e szempontból meg tudom érteni a készítõket, mivel a part editorba be kellett férnie az öt effekt-vezérlõ oszlopnak is. A programban használható effektparancsok szintaktikájáról a HELP billentyûvel kérhetünk infot.
A sequencer egy sorának felépítése
A legelsõ két szám az aktuális pozíció, ez után csatornánként öt szám következik (ABB CC-vel fogom jelölni ezeket).
A sequencerben használható effektek:
A=0: transpose. BB az aktuális part száma. A transpose mértéke (CC) az egész partra van vonatkoztatva. Ez annyit tesz, hogy az itt szereplõ értéktõl függõen a program az egész partot lejjebb vagy feljebb játtsza le (hasznos pl. oktáv- vagy hangnemváltásnál, nem kell új partot csinálnunk). Normál lejátszásnál CC értéke 00.
A=W (wait), ill. pause jel (mint az audio-video berendezéseken): BB=hossz, CC=sebesség.
A=J (jump), ill. felfele nyíl: visszaugrás. BB=pozíció, CC=ugrások száma.
A=E (end of voice), ill. kis négyzet: zene vége. BB, CC nem használt.
A sequncer többi része nem hiszem, hogy bárkinek is problémát okozna. Beállíthatjuk a playmodét (4-8), a billentyûzet-oktávátfogását, poly- és monofoniáját, a kurzor mozgását editálás közben, a scrollozódást és a lejátszás követését. Az instruments ablakból az éppen használatos hangszert, a Tunes-ból pedig a zenét választhatjuk ki. Beállítható még a sebesség, a tempo és a groove értéke, ami e kettõ tartományát határozza meg.
Menjünk most át az instrument editor képernyõre. Az elsõ szembeötlõ dolog az Instruments F/X, ahol szabályozni tudjuk az összesen 10! effektet. Nézük csak õket szép sorjában.
Envelope: burkológörbe (amikor az építõipari munkás újralátja este a reggelijét…). Ez egy szabványos ADSR generátor. (ADSR=attack, decay, sustain & release, magyarabbul talán felfutás, engedés, kitartás és lecsengés a jó definíció. Aki már szerkesztett hangszert Sonix-ban, az tudja, hogy mirõl is van szó.) Ezeknek a pontoknak két értékük van (kéttengelyû koordinátarendszer), hangerõ és hosszúság.
Vibrato: vibráltatja krsna neveit, vagyis most csupán hangszerünket. Magyarabbul a hangmagasságot tologatja a beállított értékek szerint.
Tremolo: ugyanezt teszi, csak a hangerõvel.
Arpeggio: igen összetett effekt, nevezzük talán píííííprluprluprlu-nak. Lényege az, hogy az effektet ugyanúgy fel kell építeni, mint a part editorban. Segítségképpen a guide file tanulmányozását és sok kísérletezést ajánlok.
Transform: maximum 6 hullámforma morfolására van itt lehetõségünk (5 + az alap). Useful effect.
Phase: fázismoduláció, mely élõbbé, teltebbé teszi a hangszer hangzását.
Mix: két hullámformát keverhetünk. Ha mindkét hullámforma azonos, akkor nagyon jó Chorus effektet kreálhatunk.
Resonance: fura effekt. Vibráltatja a hangot, de a lényregére kisérletezéskor biztosan mindenki rájön.
Filter: aluláteresztõ vagy “resonance” szûrõ. Leginkább lebegtetõ hatásként tudom leírni az eredményt.
PlayLoop: hangszerünkön belül loopolhatunk egy részt. Hasonló a MakeAnim-hoz (lásd lejjebb), csak többek között ez nem kerül akkora CPU-idõbe.
Ami itt még említésre méltó az a MakeAnim menüpont, ahol is “újraszámoltatott” szintetikus hangszereket hozhatunk létre. Ez nagyjából annyit tesz, hogy a rövid hullámformát virtuálisan meghosszabbítja, így az jobban használható bizonyos effektekre. Aki többre kíváncsi, annak megintcsak a Guide file-t tudom ajánlani.
Ennyit tartottam leírni valónak a MusicLine editorról. Remélem a kezdõknek elég erõt ad az elinduláshoz, a profik pedig nagyjából átlátják a program lehetõségeit. Nekem azért kedves nagyon e program, mivel tökéletes analóg szintetizátoros hangzásokat lehet belõle kicsiholni anélkül, hogy órákig kisérleteznék egy hullámforma loop-pointjának a beállításával. A használható effektek is nagyon jók, csak egy bizonyos határ felett elkél a turbókártya (vagy fastram). A proggi ProTracker Modul kompatibilis, így bárki betöltheti régi szerzeményeit egy kis re-designolásra. A hivatalos hardware-igény mindössze 2.0-ás KickStart, bár melegen ajánlott egy 1200-es bõvítve (ha teljesen ki akarjuk aknázni a lehetõségeket). A program általam tesztelt verziója shareware, így nem lehet gond a megszerzése (üres lemez + boríték bélyeggel).
