A manapság tapasztalható második világháborús programok elsősorban a lövöldözés-térképnézegetés irányvonalon nyomulnak előre a vásárlóerők zsebei felé, mellyel semmilyen gondom nincs (Steel Panthers: World at War foreva’! :)), de igazán hiányzott már egy vérbeli, jól használható, hiteles harckocsi-szimulátor. Sajnos, a helyzet a Panzer Elite után sem változott.
A program feltelepítését meglehetősen nagy reményekkel kezdtem, hiszen idejét sem tudom, mikor találkoztam egy igazi második világháborús darabbal, amely nem arról szól, hogy az M1A2 Abrams lövészülésében lézeres célzóvonallal megvilágítom a szerencsétlen ellent, majd az meghal, hanem komoly kihívást érzek egy Sherman Firefly kivégzésében. Főleg, ha ez utóbbit egy StuG IIIG-vel teszem… 🙂 Szóval hogy valami izgalom költözzön életembe. Hát megkaptam.
A közepesnek mondható intró megtekintése után a meglehetősen szűkszavú, ámbátor legalább egyértelmű főmenübe jutott Feldmarschal Trau. Hmm, lássuk a medvét, azaz a Tigrist, irány a mesebeli Afrika, tűzvirágok illata, kedvenc harckocsim a Jumbo, őt kilőni csudijóóóó… Elnézést, kérek engedélyt csöndben maradni. 1942 vége, a híres Deutsche Afrikakorps küzdelmei. Előzetesen még megjegyzendő, hogy az egész program a német-amerikai harcokra van kihegyezve, bár a Special Edition második korongján már a szovjet hadjárathoz szükséges modok is helyet kaptak (Anyázás Part One: itt bizony a Windows memóriakezelését is birizgálni kellett, hogy egyáltalán elinduljon, tekintetbe véve, hogy az automatikus kezeléstől hanyattvágta magát, mondván, hogy a négy gigabájtnyi szabad merevlemez-területen ő biza’ nem talál minimum kétszázötven megabájt virtuális memóriát. Kénytelen voltam a megfelelő területet kézi vezérléssel beállítani.), számos más kiegészítő mellett, ettől SE az SE.
Nos, még mindig Észak-Afrikánál tartottunk. A történelmi kitekintés kedvéért: itt találkoztak (köszönhetően az Operation Torch partraszállási hadműveletnek) a német és az amerikai csapatok. A találkozó a legkevésbé sem volt baráti, hiszen a harcedzett, veterán német csapatok az első időkben nagyon, de nagyon elporolták a jenki popsikat. Hiába, a háború tudomány, ezt a németek magas fokon művelték, míg tengerentúli barátaink éppen csak tanulgatták azt. Hogy később ez milyen sikeres volt, az már az olasz hadjáratban derülhet ki… 🙂
Tehát lássuk csak, mi történik az első csata előtt. Az ütközet előtt kiválaszthatjuk használni kívánt harckocsik típusát (mind a sajátunkat, mind a három beosztott harckocsiét), melynél a tanulóidőszakra való tekintettel a Tigert ajánlom (bár ezek először csak 1943 márciusában jelentek meg az igazi csatamezőn, jegyzem meg halkan…). Ennek megfelelően erős a páncélzata az esetleg elkövetett hibák tolerálására. Ha a gyalogság megrendszabályozása a feladat, akkor ajánlatos a rövid csövű hetvenöt milliméteres taracklöveggel felszerelt Pz-IIIN, vagy a korai, E és F1 változatú Pz-IV-esek, esetleg a Pz-IIF használata, mely utóbbi gyorstüzelő húszmilliméteres löveggel van felszerelve. Azonban ekkor tartsuk fejben a bevetés közben, hogy ezek a harcjárművek – páncélzatuk vékonysága miatt – bizony sérülékenyebbek!
Az üzemanyag- és lőszerutánpótlás, illetve az esetleges harckocsi-tuning (ez tetszett…) végrehajtása után hangos-térképes eligazításon vehetünk részt, mely térkép .bmp formátumban kimenthető, és bármilyen grafikai programmal ki is nyomtatható. Ha minden világos, irány a harcmező vagy sivatag, kinek mi rokonszenvesebb…
A játéktér gazdag lehetőséget kínál – a hajtépésre. Uraim, azért ezek a grafikai megoldások a XXI. században, nos, minimum megmosolyogtatóak, de inkább nevetségesnek mondhatóak. Éppen azon gondolkodom, mikor láttam utoljára 2D-s hídkorlátot. A táj alaphangulatát az objektumokra feszített bmp textúrák adják meg, ennek megfelelően szépséget elvárni felesleges. Aranyos hiba, hogy a teljes Tigris-szakasz négy harckocsija ugyanazon külalakkal, így toronyszámmal is rendelkezik. Mint ismert, a német rendszerben a toronyszámok a harckocsi beosztását is jelezték, így ez a hiba bizony ordító hiba. A harckocsik kinézete, összevetve mondjuk egy UbiSoft-féle IL-2-essel, ahol még a századjelvények is világosan olvashatóak, siralmas. Hiányoznak a kiegészítő felszerelések, az elmaszatolt felület csúnyácska, ráadásul a festés alapszíne sem megfelelő szerintem. A különleges sivatagi kipufogó felülete mozgás közben hullámzó, így hol két, hol három V-alakú bevágás van ugyanazon a burkolaton. A szintén 2D-s átlapolt futógörgők, amiknek a jelenléte a Tigris egyik legjellemzőbb tulajdonsága volt, érdekesen mozognak. Apropó, mozgás. Jelentem, a harckocsik nem füstölnek. Maximális grafikai beállítás mellett sem. De legalább nem is porolnak – igaz, időnként egy kis porfelhő eléri a majdnem harminc centis magasságot is, a nem létező lánctalp-nyomok helye felett, de ez minden. A kilőtt harckocsik egyen-koromfeketéje sem szép dolog, de az sem, hogy a felrobbanó harckocsi alatt és körül még a fű sem pörkölődik meg. Ugyanolyan zöld, mintha mi sem történt volna.
Más. Hová lett a mesterséges intelligencia? Elismerem, az amerikai csapatok kiképzettsége és tapasztalata ugyan hagyott néminemű kívánnivalót maga után azokban az időkben, de nem feltételezem egyik G.I. Joe-ról sem, hogy a harckocsit a falu főterének kellős közepéről felállított könnyűgéppuskával kívánja leküzdeni. Bár tudjátok mit? Igaza van! Ugyanis a derék 2D-s pixelamcsik nagyjából és egészéből golyóállóak. Na, ez volt az a pont, ahol igen csúnyákat gondoltam magamban. Sikeresen leküzdve ugyanis a német, háromszögeken alapuló célzókészülék adta nehézségeket, jelentős anyázást okozott számomra az első találkozás az utcai harcokkal. A jelenség a következő: a gyalogosok osonnak a két vályogkunyhó között, tőlem húsz méterre. Odapörkölök egyet a 88 milliméteres löveggel, a repeszromboló fajtából. Joe-t és népi zenekarát ez igazán nem hatja meg, bemasíroznak egy házikóba. A házat a negyedik telitalálat éri, de még mindig semmi hatás. Azon kívül persze, hogy a hajamat tépem két kézzel. A katonák, megunva a hajcihőt, végül úgy döntenek, hogy ideje odébbállniuk, így hosszas és kitartó küzdelmek árán sikerült őket a párhuzamosított géppuskával lekaszálni. Tipp: ezzel úgy kell célozni, hogy a célháromszöghöz képest jobbra fel legyen néhány milliméterre a megcélzott alak. A harckocsi kezelése a legnagyobb jóindulattal is nehézkes, ajánlott a gyári, Altokkal, Controlokkal és Shiftekkel gazdagon meghintett alapbeállítások lecserélése saját konfigurációval.
Mit is mondhatnék így a vége felé? Nagy remények, nagy csalódás. Hihetetlenül jó ötletet sikerült valami elképesztően gyöngén megvalósítani. Kár, nagy kár. Pedig azért egy IL-2, Medal of Honor, Steel Panthers által felölelt repülőszimulátor–stratégia–lövölde vonulatához már csak egy jó kis harckocsi-szimulátor kellene…
DAK, azaz a Deutsche Afrikakorps
A DAK 1941-ben érkezett Afrikába Mussolini kérésére, aki belátta, hogy a brit erőket nem képes legyőzni egyedül. Február tizenkettedikén Ervin Rommel, míg első csapatai tizennegyedikén érkeztek meg Tripoliba. A beérkezett páncélos- és gyalogosegységek szinte azonnal a csatatérre kerültek, mivel a brit előrenyomulás igen fenyegetőnek bizonyult. Első győzelmét El Agheila elfoglalásánál aratta, március huszonnegyedikén. A folyamatos csatározások azonban végül a britek győzelmét hozták, mert a tengelyhatalmak nem voltak képesek a minimálisan elégséges utánpótlás biztosítására sem, köszönhetően a szövetséges légierő és haditengerészet fölényének. Rommel a sokkal kisebb és gyengébben ellátott csapataival több jelentős győzelmet is aratott, köszönhetően kiváló hadvezéri adottságainak és a német katonák kiképzettségének, taktikai ügyességének. Egy ízben Egyiptom elfoglalása is lehetségesnek látszott, de végül hiába érkeztek meg az első Tigris harckocsik 1943. március tizenhetedikén a Schwere Panzerabteilung 504 kötelékében, a szövetséges mennyiségi fölény május tizenharmadikára legyűrte a tengelyhatalmakat.
