Az istenek a földön jártak, és elrejtettek némi kincset, de most majd izgulhatnak az Olümposzon, mert egy first person shooter keretében kincskereső misszió indul…
Az akciójátékok FPS vonulatában felfedezhető fejlődés kedvezni látszik az ifjúságot féltő elmedoktoroknak: a régi, nagydarab gépfegyverforgatók sorra tűnnek el, s velük együtt a tomboló düh és a “Tarzan szereti Jane-t” stílus egyszerű emóciói. A lélekbúvárok esélyeit tovább javítja a mostanság divatos lopakodás és a fejlövések közt megszaporodó duma, ám nem kell félteni a fiatalság jövőjét, amíg akadnak járványos méretekkel dolgozó, hentelés-hantolás élénkítő húzások, mint a Croteam Serious Sam-je, lesz itt még felnőttkorban kifejlődő trauma.
Az éppen szárnyait bontogató Saber Interactive felbátorodva az SS sikerén, szintén egy monszter-kampecolós, „semmi agymunka–csupa reflex” alkotásba szeretné ölni a most először debütáló, házon belül fejlesztgetett grafikai engine-jét, a Saber3D-t. A mű, mint az FPS őskövületeinek egyenes ági leszármazottja, Stallone és Schwarzenegger korai munkásságából ragadná ki azon részleteket, melyek – ismerve a magyar honvédelem anyagi helyzetét – nálunk is kelendőek lennének: eszerint elég egyetlen ember egy hadsereg ellen, a muníció és a regeneráló-pakk ott hever minden sarokban, és néhány aknavető-találattól csak a balekok dobják fel a talpukat. Ezen elvek mellett csodaszámba megy, hogy a játék címét adó leendő „hentesmester” – William Rockwell – szinte átlagos, mondhatnám magyaros szuperhős, a sztori felvezető részét pedig bármelyik szociális felmérésből kimásolhatták volna. Szóval a figura átlagpolgár: sittes meló, kevés lé, állandóan rinyáló asszony – örökös rabság. Egy nap aztán lebattyog az alagsorba – ha tényleg magyar lenne, itt be is fejeződne a sztori, de a mesék persze szebbek, a játékok hosszabbak, így nem egy gerendáról lecsüngő kötélen végzi, hanem kotorászni kezd a lim-lomban. A search misszió eredménye az egykor nagy tiszteletnek örvendő archeológus nagypapi munkásságát keretbe foglaló „Az Istenek Kincsei” című bőrkötéses remek, mely a tata tudományos hátterét figyelembe véve jó lehetőség a földi örömök megvásárlására. Ám a napló a lelőhelyek említése mellett tartalmaz egy felettébb érdekes lábjegyzetet is, miszerint a cuccra az égiek katonái vigyáznak, ezért érdemes megfontolni, hogy a halandósággal megvert emberek közül bárki az életét tegye kockára érte – persze akinek ilyen silány jutott, mint Will-nek, nem sokat habozik. A tiszta alsók mellé vásárol néhány önvédelmi alkalmatosságot, és megkezdi útját a mészárlás rögös ösvényén, amelynek egyik elágazása a másodvirágzását élő görög és római kultúrkörbe vezet, a másik pedig Délkelet-Ázsiába, érintve az ősi Kínát és a középkori Oroszországot. Az épületek és a külső környezet eszerint nem a modern szférát, inkább egy elvonatkoztatott, időbeli csúszásokkal operáló világot képviselnek, ahol a hős életét mitológiai, történelmi – az adott helyszínhez szervesen kapcsolódó – lények keserítik. Így például a görögös oszlopfőkkel megspékelt pályákon minotaurusz-, kentaur- és hárpiaveszély fenyeget, vagy feltűnhet a nagy Zeusz és az ő szárnyas kispajtása, Hermész. Szerencsére – és az előbbiek szerencsétlenségére – fegyver akad dögivel, lesz kard, pisztoly, géppuska, bazooka és néhány egyedi, egyelőre top secret kategóriába eső, máshol még nem debütált halálosztó.
A 2002 végén korongformát öltő alkotásban a klasszikus Doom örömeit fedezhetjük majd fel az átlagosnál jobb multis támogatással, hisz a hagyományos deathmatch, kooperatív mellett a CTF-et felváltó „Treasure Hunt” és a magyar hátvédeket idéző „Kill the Man with the Ball” játékmód is jelen lesz.
