Elég sokáig kellett rá várni, de végül is elkészült az Alone in the Dark 2 CD verziója. Mivel engem minden érdekel, ami valamilyen formában kapcsolódik a Cthulhu mítoszhoz, és ráadásul még emlékeztem az elsõ rész rendkívül jól megtervezett, újfajta játékmenetére, talán érthetõ, hogy vad üvöltések közepette csaptam le a játékra, mikor megláttam a GURU-ban.
Otthon aztán mikor kipróbáltam, jött a csalódás. A játék elindítása után az égadta világon semmi különbséget nem láttam a CD-s és a sima lemezes verzió között. A furcsa csak az volt, hogy a meghajtó egyfolytában kacsingatott felém a szép sárga szemecskéjével, azt próbálván tudomásomra juttatni, hogy õ most épp rendkívül elfoglalt. Ekkor kezdtem el gyanakodni, hogy talán nincsen minden egészen rendben.
Arra nem gondolhattam, hogy folyamatosan tölteni kell a mozgást, vagy a képváltást, hiszen installáláskor majdnem 16 Mega szabad HD helytõl fosztott meg a program, amibe bõven belefér minden, ami a lemezes verzióban volt, sõt azt is tartalmazza. Akkor meg mi az égért van szükség a CD-rõl való olvasásra?! Nos, erre a kérdésemre egészen véletlenül kaptam meg a választ: a zene ugyanis egy az egyben az ezüst korongról szól. Hah, hát megvan! Végre valami plusz!
Azonban a problémáim még mindig nem oldódtak meg. Rövidesen rá kellett jönnöm, hogy valahogy nem igazán érdemes egyszerre a zenét is és a hangokat is egyszerre hallgatni, mivel ahhoz, hogy az elõbbibõl eljusson valami halk dallam a fülünkig, alaposan fel kellett csavarni a hangerõt, a hangok viszont ekkor már szinte bántóan élesek és hangosak voltak.
Megpróbálkoztam vele, hogy valamilyen módon megoldjam ezt a gondot. Újra installáltam, de semmit nem tudtam változtatni. Még azt is leellenõriztem, hogy jól van-e bekötve a CD-m, de itt se találtam hibát, aztán isteni ötlettõl vezérelve a hangfalakat a CD kimeneti portjára dugtam. Ekkor már rendesen szólt a zene, bár a hangok teljesen megszûntek, mivel az meg a hangkártyából szólt. Ezek után egy rövid átkötözgetés következett, és tahdah! Már itt is volt a játék mind zenével, mind hanggal.
Ettõl kezdve már egyre jobban elmerültem a játék hangulatában, és szinte abba sem bírtam hagyni, aztán hajnal felé minden akaraterõmet összeszedve kikapcsoltam a gépet, és aludni tértem. Persze ekkor sem nyugodtam meg teljesen. Egyrészt sokáig el se bírtam aludni, mivel egyfolytában a feladatok megoldásán járt az eszem, másrészt még álmaimban sem hagytak békén Hell’s Kitchen szörnyei, egész végig õket irtottam, hogy aztán reggel fölkelve folytathassam álmaim szövevényét. Ezt a cikket is egy rövid szünetben írom, de már most is érzem, hogy rövidesen vissza kell térnem az õsi istenek sötét világába, hogy minden erõmet latba vetve megpróbáljam megmenteni Gracet, és elpusztítani a gonoszt. Abba is hagyom az írást, hogy… hogy… Dehát úgy is tudod, hogy miért.
Created by DH Rainbird
Created by DH Rainbird
