A két nagy konzolos óriás bizony belekóstolt a számítógépes piacba, vagy legalábbis próbáltak továbblépni a konzoloktól, ennek bizonyítékait szeretném most elétek tárni.
Sega SC-3000
Ez volt az első számítógép hardware-re épülő videogame rendszer, mely napvilágot látott Japánban. A gép a belehelyezett ROM cartridge-k nélkül használhatatlan volt, ezek közül három is kapható volt a piacon. Tulajdonképpen a méretükben különböztek, 1, 16 és 32Kbyte-os nagyságban kerültek forgalomba, de természetesen a legkisebb versenyző inkább csak vicc volt, hiszen a behelyezés után 512 byte szabad memória maradt a büszke felhasználónak. Nagyon sok remek játékot adaptált a Sega a géphez és masina sok tekintetben túlis szárnyalta az akkoriban Japánban uralkodó MSX gépeket (pl 32 sprite-ot kezelt egyszerre). A gép lelkét egyébként egy NEC D780C-1 proci alkotta, mely egészen véletlenül Z80A klón volt. Érdekes azonban, hogy a gépben több célprocesszor is teljesített szolgálatot, méghozzá a Texas Instruments TMS9929A (VDP) proci és a hangkeltésért felelős Texas Instruments SN-76596 PCM audio processzor. Az 1983-ban megjelent gépet egy saját fejlesztésű SEGA BASIC hajtotta meg.
Sega Teradrive
Ugyan nem szoktunk PC gyanus gépeket berakni az időgépbe, azonban a kuriúzum kedvéért kivételt teszünk a Teradrive-vel. A kizárólag Japánban értékesített gépet az IBM építette kifejezettem a Sega megrendelésére. Az érdekességet az jelentette, hogy egy komplett AT volt összeházasítva a Sega Megadrive (Genesis) rendszerrel. A gép előlapján megtalálható volt a Megadrive cartridge slot, 2 joy csatlakozó ajzat, a reset gomb, valamint a PC/MD átkapcsoló gomb. A gép több variációban is napvilágot látott, de ezek csak a floppy és HD egységekben különböztek egymástól. Ami mindenképpen poén, az a processzorok felsorolása, hiszen a következőket láthattuk a házban: Intel 80286 + Motorola MC68000 + Zilog Z80A (sound system). Hihetetlen, hogy még egy Z80A is bekerült a csapatba, bár kissé nevetséges, hogy a Megadrive komoly FM/PCM hangja PC-re való átkapcsoláskor egyből cask speeker prüntyügéssé szelidült.
Nintendo Family Computer Keyboard
Tulajdonképpen a “gép” egy sima keyboard volt amit a Japánban elterjedt Famicon gépekhez lehetett csatlakoztatni (a NES-hez nem volt jó annak ellenére, hogy ugyanaz az Expansion port megtalálható volt rajta). A billentyűzet a gép előlapjára csatlakozott be, a gép cartridge portjába pedig a BASIC cartridge-t kellett behelyezni. Minden tekintetben a Famicon hardware tudása volt kihasználva a játékokkal kapcsolatban, igazából ehhez semmit nem tett hozzá a kiegészítés.
A basic cartridge, ami egyébként az NS-HUBASIC nevet viselte RAM modulokat is tartalmazott, melyekre el lehetett menteni a kész programokat, valamint ezek garantálták az egészen pontosan 1982 byte-os memóriaterületet a programok futtatására. A save-eket a cartridge-be rakható elemek óvták a törlődéstől. Létezett a kombóhoz magnó is, azonban ennek hírhedt pontatlansága miatt nem igazán terjedt el a piacon.
