További retro hírek, érdekességek és letöltések: www.retrotime.hu
Az előzőkben már részletesen belementünk a Sinclair birodalom építésébe és bukásába, azonban nem beszéltünk róla, hogy akárcsak a többi nagy a Sinclair is megpróbálkozott az úgynevezett „business” vonallal. Annyi különbség azonban akadt a többi vetélytárshoz képest, hogy itt a gazdasági szférának szánt gép bizonyos tekintetben messze túlszárnyalta képességeiben a játékos masinákat. A QL – hogy nevesítsük is a gépet – neve a Quantum Leap rövidítését takarja, ezt tervezte Sinclair úr egy hatalmas ugrásnak a cég életében. A gép 1984-ben debütált a piacon, méghozzá szakítva a hagyományokkal nem Zilog alapú processzorral, hanem Motorola 68008-as szívvel ketyegve. Emlékeztetlek benneteket, hogy ez koránsem volt hagyományos lépés, hiszen nagyüzemben csak az Amiga alkalmazta a 68000-res processzort, de csak 1987-ben! Ehhez még hozzátenném azt is, hogy ez volt az első házi számítógép ami alkalmazta a 32 bites technológiát, igaz csak pár nappal megelőzve az Apple Macintosh gépet. Az üzleti alkalmazásokat több szempontból is megpróbálták segíteni, a gyorsabb órajel (7.5 MHz), a sok ram (782 Kbyte-ig bővíthető), a portok tömkelege (RGB, RS232, Network, Expansion bus), valamint a 2 beépített Microdrive is ezt bizonyítja. Ebben a gépben mutatkozik be a Sinclair Super Basic is a kibővített utasításkészletével. Tehát minden együtt volt a sikerhez, nézzük hogyan is kezdődtek a dolgok…
1982-t írunk, mikor is egy tehetséges és ambiciózus mérnök jelentkezik dolgozni a Sinclair Researchoz. Az illető Tony Tebby nemsokkal ezután már a ZX-83 kódjelű gép fejlesztésén találja magát, méghozzá vezető állásban. A főnöke Clive Sinclair mindössze ennyiben foglalta össze a teendőjét: „Szükségem van egy Unix stílusú egy felhasználós multi tasking operációs rendszerre”. Hét hónap kemény munkája után kerülhetett sor rá, hogy az elkészült OS-t bemutathassa. A keresztségben a QDOS (QL Disk Operating System) nevet kapó rendszer megfelelt az elvárásoknak, nagyon sok tekintetben pedig kilométerekkel megelőzte a korát. Tony személyesen is sokat tett érte, hiszen a gépi kód nagy részét ő írta, melynek elemei (például a multitask rész) nagyban hozzájárult néhány későbbi OS fejlesztéséhez (Linus Tovalds, a Linux alkotója, is előszeretettel tanulmányozta a QDOS előbb említett részeit). Tony egyébként a QDOS elkészítése után sem hagyta abba a munkát a SMSQ és SMSQ/E operációs rendszer, valamint a Stella nevű kisérleti OS is őt dícséri.
De térjünk vissza a QL-re, mely még nem állt készen a startra, azonban Clive Sinclair nagy csinnadrattával útjára bocsátotta gyermekét. A problémák itt kezdődtek…
A QL mérnökei eszeveszett hajszát folytattak az utolsó időben, hogy működőképes állapotban kerüljön ki a gép az utcára, azonban a nagy probléma nem is a hardverrel volt. A gép lelkét jelentő Super Basic-et egy hölgy, méghozzá Jan Jones fejlesztette. A cél az eredeti Sinclair Basic továbbfejlesztése és evolúciója volt. A Basic eredetileg azonban nem a QL-re készült, hanem a Loki kódnevű Super Spectrumra. A hirtelen váltás eredménye volt, hogy nem tudták eldönteni, hogy a ROM-ba égessék bele a félig kész Basic-et, vagy Microdrive-on kapják meg a felhasználók. Végül a Microdrive-ok megbízhatatlansága miatt a ROM mellett döntöttek, azonban akadt egy kis probléma. Az alap QL-t 32 Kbyte ROM-mal tervezték, aoznban a QDOS és a Super Basic együttesen 48 Kbyte-ot foglalt el. A fiaskót az első modelleknél egy külső 16 Kbyte-os ROM bővítővel oldották meg, a későbbi modelleknél, pedig a bővítés bekerült a gép belsejébe, méghozzá a korábbi ROM-ot tetejére!
A gépet gyakorlatilag az árusítás alatt is folyamatosan fejlesztették, mely főleg a ROM-ra vonatkozott. Az első tesztek alatt volt olyan, hogy adatvesztés, vagy akát spontán reset is bekövetkezett, mely nem vetett valami jó fényt a gépre. 1984 közepére kerültek ki az első jól használható gépek, melyekben, már az AH és JM kódjelű ROM-ok voltak. Az utolsó JS kódjelűt 1985 elején készítette el a cég, mely egyszerre már több plug-in eszközt is tudott kezelni.
A gépet 4 PSION programmal szállította a cég, melyek az üzleti jelleget kívánták erősíteni. A szövegszerkesztő (Quill), a táblázatkezelő (Abacus), az adatbáziskezelő (Archive) és az üzleti grafikus program (Easel) mind-mind nagyon jó egységet alkottak azonban volt velünk egy apró probléma. A programok nem fértek el a RAM-ban, néha minden egyes parancs után töltögetés kezdődött a Microdrive-ról. Ez volt a Microdrive technológia első kudarca. Persze később a programokat újraírták C-ben és így már elfértek a gép memóriájában, azonban a baj megtörtént.
A Microdrive technológia volt egyébként az első amit a komoly felhasználók lecseréltek a gépükön, több komoly interface kártya jelent meg a QL-hez, melyek ráadásul a gép egyéb paraméterein is javítottak. Itt volt például a Miracle kártyája, mely egy 16 MHz-es 68000 cpu-t, 2 Mb RAM-ot és egy DD/HD/ED floppy I/F interface-t tartalmazott. Ennek az eszköznek volt egyébként is egy Super verziója is, melyben már 68020-as dolgozott 24 MHz-en. A gépe sebessége mellett a grafikai képességein is lehetett tuningolni erre szolgált a Aurora kiegészítés, mely 1024*768-as felbontást produkált 256 színnel.
Mint látszik a QL megelőzte a korát sok tekintetben, ha nem kapkodva kerül ki a boltokba, talán nem ez lett volna a sorsa. Az erős operációs rendszer és a remek HW kialakítás mind hiába volt a korai megjelentetés miatt. Játék szempontjából a gép nem volt igazán értékelhető, nagyon kevés eredeti QL játék született, mely betudható volt a borzasztóan gyenge hangkeltésnek is (csak beeper volt a gépben).
